Észrevételek a Terményszárításról - Mindenkinek c. cikk kapcsán
Oldalszám: 4
2014.10.14.
A bevezető részhez:
A fejezetben hazai szemesterményszárítás általános helyzete kerül ismertetésre. A fejezet megállapításai, észrevételei lényegében a hazai szárítástechnikai helyzetet tükrözik, alapjaiban helytállóak. A hazai betakarítás utáni feldolgozás technológiák műszaki színvonala lényegesen alatta marad a szántóföldi növénytermelés technikai színvonalának. Sajnálatos az, hogy a hazai szárítógéppark túlnyomó részét kitevő aknás szárítók (B1-15) közel 40 éves fejlesztések és az akkori kor, műszaki-technikai színvonalát képezik, máig nem kerültek, pénzügyi okokból nem kerülhettek lecserélésre. Még sajnálatosabb azonban az, hogy teljesen azonos működési elvű, légtechnikai rendszerű azonban más méretnagyságú berendezés új szárítóként máig is számos cég kínálatában különféle hangzatos jelzőkkel ellátva szerepel.
A ’70-es évek mûszaki színvonala csak a teljesítmény követelményeket érvényesítette, energetikai környezetvédelmi szempontok, szárítóknál lényeges szerepet nem játszottak.
A szárítótérfogat a hõkapacitás és ventilláció összefüggései fejezethez
Az egész anyagban több helyen megjelenik az a szemlélet, amely a szárítási folyamatot nem egységes egészként fogja fel, hanem egy-két szárítási paraméter kiragadásával értékel, általánosít, ugyanakkor egyetlen tényszerû mérési, vizsgálati adatot sem említ. Az extrém szárítási körülmények (pl. 130 oC, 0,7 m(s) elemzése sem szerencsés, mivel az üzemi gyakorlat ettõl igen eltérõ (ma már általában 90-110 oC a szárítóközeg hõmérséklet, ill. 0,15-0,4 m/s a légsebesség.
A nem szokványos mûszaki kifejezések (levegõkapacitás, stb.) mellett nem értelmezhetõ, ill. nem determinált a fejezetben szereplõ munkapont kifejezés. Nem lehet észrevétel nélkül elmenni a fejezet utolsó elõtti bekezdése mellett sem. A nedvességelvonás mértékének csökkentése adott szárító konstrukciót feltételezve a mag számára a szárítóban rövidebb tartózkodási idõt jelent. Így a tanulmányban hivatkozott „forszírozott üzemû (gyorsabb felfûtés, növelt szárítólevegõ hõmérséklet, pörkölõ stressz hatás, növelt légátszívás, energiaveszteség növelése)” okfejtés nehezen követhetõ.
A hazai technológiák ismeretében - ahol a szárítóknál általában maximált a légszállítási teljesítmény, ill. a szárítóközeg hõmérséklet - nem jellemzõ a forszírozható üzem, mert a hõteljesítményt növelni már nem, hanem csak csökkenteni lehet (pl. 120 oC-os közeghõmérséklet 100-110 oC-ra) amit az üzemek túlnyomóan meg is tesznek.
Szárítási rendszereket értékelni csak a teljes mûszaki feltételrendszer: a szárító rendszere, szárítóközeg hõmérséklet, légsebesség, relatív páratartalom, a terményréteg jellemzõk, légtechnikai rendszer stb.) ismeretében célszerû. Ugyanakkor nem lehet megfeledkezni a terményjellemzõk (fajta, vízleadási sebesség, stb.) hatásáról sem, ugyanis a szárító légoldali vízelvonó képességét általában a mag vízleadási képessége, nem éri el. Nem esik szó olyan fontos mûszaki paraméterrõl, mint pl. a szárítási egyenletesség, mely a technológia egyik fõ értékelési kritériuma.
A szárítási rendszerek értékelésénél nem célszerû megfeledkezni bizonyos üzemeltetési körülményekrõl sem, mert például a szárítók tûzveszélyessége erõsen függ a szárítási rendszertõl. Összességében megállapítható, hogy a szárítástechnikában nincsenek egyedüli „üdvözítõ” megoldások, a kérdést komplexen célszerû kezelni.
A mûszaki megoldások…fejezethez
A környezettechnikával kapcsolatban mérési adatok hiányában nincs a szerzõ abban a helyzetben, hogy bármely szárítórendszert környezettechnikailag értékeljen. Sajnos vannak most is léha, ill. porleválasztó rendszer nélkül újonnan üzembehelyezett pontszerû légszennyezõ források, melyeket megfelelõnek minõsíteni igen vitatható álláspont.
Szerzõ nem tesz különbséget a szálló por, mely az aknás szárítók és az ülepedõ organikus anyagterhelés között sem, mely a gyûrûaknás, ill. perforált határoló lemezes szárítók diffúz jellegû kibocsájtása.
A fenti kérdések környezetvédelmi szakhatóságok feladatkörébe tartoznak, melyek az EU-s szabályozást hazai intézményeinkkel együtt hazai viszonyok között alkalmazzák 21/2001(II.14.) Korm.rendelet. Nem célszerû az EU-ban széleskörûen alkalmazott igen korszerû berendezések, hazai viszonyok közötti alkalmazhatóságát megkérdõjelezni. Ugyanakkor, más berendezéseket egy-két egyedi és sajátos szempont alapján kiemelni.
A fejezet további vitatható állítása, hogy a „szárító- és a levegõellátó rendszer kivitele meghatározza a szárító energetikáját” ez önmagában nem lehet igaz. A szerzõ is megállapította többek között, hogy a fajlagos hõenergiafelhasználás a környezeti hõmérséklettõl a termény vízelvonás mértékétõl (kezdeti-, végnedvességtartalom) is függ.
Összességében nem vitathatom Szerzõ jó szándékát, mellyel a hazai szárítástechnika helyzetét annak problematikáját elemzi. Ugyanakkor az elemzés egysíkúra sikeredett, több állítása vitatható, ill. kellõen nem alátámasztott. Fentiek miatt sajnos a helyzet megvilágítását a szárítástechnikában történõ eligazodást inkább megnehezítette, mint segítette, így akaratlanul beavatkozott a hazai piaci viszonyokba, melynek következményeit nem feladatom megítélni.
Dr.Herdovics Mihály
tud.munkatárs
FVM Mezõgazdasági Gépesítési
Intézet
A szárítótérfogat a hõkapacitás és ventilláció összefüggései fejezethez
Az egész anyagban több helyen megjelenik az a szemlélet, amely a szárítási folyamatot nem egységes egészként fogja fel, hanem egy-két szárítási paraméter kiragadásával értékel, általánosít, ugyanakkor egyetlen tényszerû mérési, vizsgálati adatot sem említ. Az extrém szárítási körülmények (pl. 130 oC, 0,7 m(s) elemzése sem szerencsés, mivel az üzemi gyakorlat ettõl igen eltérõ (ma már általában 90-110 oC a szárítóközeg hõmérséklet, ill. 0,15-0,4 m/s a légsebesség.
A nem szokványos mûszaki kifejezések (levegõkapacitás, stb.) mellett nem értelmezhetõ, ill. nem determinált a fejezetben szereplõ munkapont kifejezés. Nem lehet észrevétel nélkül elmenni a fejezet utolsó elõtti bekezdése mellett sem. A nedvességelvonás mértékének csökkentése adott szárító konstrukciót feltételezve a mag számára a szárítóban rövidebb tartózkodási idõt jelent. Így a tanulmányban hivatkozott „forszírozott üzemû (gyorsabb felfûtés, növelt szárítólevegõ hõmérséklet, pörkölõ stressz hatás, növelt légátszívás, energiaveszteség növelése)” okfejtés nehezen követhetõ.
A hazai technológiák ismeretében - ahol a szárítóknál általában maximált a légszállítási teljesítmény, ill. a szárítóközeg hõmérséklet - nem jellemzõ a forszírozható üzem, mert a hõteljesítményt növelni már nem, hanem csak csökkenteni lehet (pl. 120 oC-os közeghõmérséklet 100-110 oC-ra) amit az üzemek túlnyomóan meg is tesznek.
Szárítási rendszereket értékelni csak a teljes mûszaki feltételrendszer: a szárító rendszere, szárítóközeg hõmérséklet, légsebesség, relatív páratartalom, a terményréteg jellemzõk, légtechnikai rendszer stb.) ismeretében célszerû. Ugyanakkor nem lehet megfeledkezni a terményjellemzõk (fajta, vízleadási sebesség, stb.) hatásáról sem, ugyanis a szárító légoldali vízelvonó képességét általában a mag vízleadási képessége, nem éri el. Nem esik szó olyan fontos mûszaki paraméterrõl, mint pl. a szárítási egyenletesség, mely a technológia egyik fõ értékelési kritériuma.
A szárítási rendszerek értékelésénél nem célszerû megfeledkezni bizonyos üzemeltetési körülményekrõl sem, mert például a szárítók tûzveszélyessége erõsen függ a szárítási rendszertõl. Összességében megállapítható, hogy a szárítástechnikában nincsenek egyedüli „üdvözítõ” megoldások, a kérdést komplexen célszerû kezelni.
A mûszaki megoldások…fejezethez
A környezettechnikával kapcsolatban mérési adatok hiányában nincs a szerzõ abban a helyzetben, hogy bármely szárítórendszert környezettechnikailag értékeljen. Sajnos vannak most is léha, ill. porleválasztó rendszer nélkül újonnan üzembehelyezett pontszerû légszennyezõ források, melyeket megfelelõnek minõsíteni igen vitatható álláspont.
Szerzõ nem tesz különbséget a szálló por, mely az aknás szárítók és az ülepedõ organikus anyagterhelés között sem, mely a gyûrûaknás, ill. perforált határoló lemezes szárítók diffúz jellegû kibocsájtása.
A fenti kérdések környezetvédelmi szakhatóságok feladatkörébe tartoznak, melyek az EU-s szabályozást hazai intézményeinkkel együtt hazai viszonyok között alkalmazzák 21/2001(II.14.) Korm.rendelet. Nem célszerû az EU-ban széleskörûen alkalmazott igen korszerû berendezések, hazai viszonyok közötti alkalmazhatóságát megkérdõjelezni. Ugyanakkor, más berendezéseket egy-két egyedi és sajátos szempont alapján kiemelni.
A fejezet további vitatható állítása, hogy a „szárító- és a levegõellátó rendszer kivitele meghatározza a szárító energetikáját” ez önmagában nem lehet igaz. A szerzõ is megállapította többek között, hogy a fajlagos hõenergiafelhasználás a környezeti hõmérséklettõl a termény vízelvonás mértékétõl (kezdeti-, végnedvességtartalom) is függ.
Összességében nem vitathatom Szerzõ jó szándékát, mellyel a hazai szárítástechnika helyzetét annak problematikáját elemzi. Ugyanakkor az elemzés egysíkúra sikeredett, több állítása vitatható, ill. kellõen nem alátámasztott. Fentiek miatt sajnos a helyzet megvilágítását a szárítástechnikában történõ eligazodást inkább megnehezítette, mint segítette, így akaratlanul beavatkozott a hazai piaci viszonyokba, melynek következményeit nem feladatom megítélni.
Dr.Herdovics Mihály
tud.munkatárs
FVM Mezõgazdasági Gépesítési
Intézet
Agrometeorológia
Csapadék
Csapadék
Olvasta már?
Heti fókusz: Mitől olyan szenzációsak a legújabb kukoricahibridek?
2023. Copyright Zsigmond Kft[email protected]