A műtrágyázás környezeti hatásai

Az ökológiai gazdálkodásban engedélyezett trágyázás céljára felhasználható anyagok elsősorban különböző szerves trágyák, szerves anyagok hamui, földtani képződmények, kőzetek, kőporok és nyers sókőzetek rendelkezésre álló mennyisége, illetve kis hatásfokú érvényesülése miatt globálisan nem nélkülözhetjük a műtrágyák felhasználását. A műtrágyák nagy előrehaladást hoztak a mezőgazdasági termelés színvonalában, mivel általuk a növények számára koncentráltan könnyen felvehető, vagy a talajban felvehetővé váló formában juttatjuk ki a növényi tápelemeket. A műtrágyázással kapcsolatos egyes negatív előítéletek kialakulásához a helytelen, szakszerűtlen műtrágya felhasználás helyenként tapasztalható következményei vezettek, illetve több környezeti probléma okaként is indokolatlanul ezt jelölték meg. Így pl. valótlanul általánosítva gyakran a műtrágyázást tartják egyesek a talajok elsavanyodásának és a felszín alatti vizek elnitrátosodásának okaként számon. Ilyen problémákat, csak a műtrágyák helytelen alkalmazásával tudunk előidézni. Szakszerű műtrágya használattal azonban talajaink egyes hibáit javítani is tudjuk amellett, hogy a termésmennyiséget és minőséget egyaránt növelhetjük, javíthatjuk.



A műtrágyák között kétségtelenül vannak olyanok, amelyek a talaj pH-ját savas irányba tolják el, de vannak olyanok is, amelyek lúgosítanak, illetve semleges hatásúak. A mûtrágyák talaj pH-t módosító hatásának mechanizmusa összetett. Oldódásuk során közvetlenül befolyásolhatják a talajoldat pH-ját (közvetlen, vagy kémiai savanyúság), de egyes esetekben jelentősebben érvényesülnek az úgynevezett közvetett savasság különböző változatai: 

• a fiziológiai savasság, ami a növények szelektív ionfelvételének az eredménye,
• az átalakulási savasság, ami a mûtrágyák mikrobiális átalakulásának (elsősorban a nitrifikációnak) a következménye
• az adszorbciós savasság, ami a talaj adszorbeáló képességének az eredménye,
• éa a kilúgzási savasság, ami a műtrágya és a talajalkotók reakciója során létrejött sók oldékonyságának a következménye.

A műtrágyák savanyító hatása elsősorban kolloidokban szegény, kis pufferkapacitású talajokon érvényesül. A talajok pufferolóképességén a talajok kémhatás-kiegyenlítő tulajdonságát értjük. A kémhatás-kiegyenlítõ képességet a szerves és szervetlen kolloidok, a szénsav és sói adják. A humuszanyagok közül a humuszsavak és azok sói képeznek pufferrendszert. A gyengén humuszos homoktalajok pufferkapacitása a legkisebb, mivel ezek mind szerves, mind szervetlen kolloidokban szegények.



A N-műtrágyák közül az ammóniumsók és a karbamid savanyítják a talajt, mivel az ammóniumionok nitrifikációja során H+-ionok keletkeznek (átalakulási savasság). Ezért is kerülni kell a szükségesnél nagyobb nitrogénműtrágya-adagokat. A foszfor és káliumműtrágyák savanyító hatása az előzőeknél kisebb mértékű.



Amennyiben a mûtrágyákat talajaink tulajdonságainak figyelembe vételével választjuk meg, akkor azokkal nem rontjuk, hanem ellenkezõleg javítani is tudjuk a talaj állapotát. Savanyú talajokon ezért lúgosító, vagy semleges hatású mûtrágyákat alkalmazzunk, míg lúgos talajokon inkább savanyító hatásúakat. Természetesen a gyakorlatban mérlegelni kell a különböző műtrágyaféleségek megválasztása során azok árát is, ami gyakran vezet olyan kompromisszumok meghozatalára, ami a szakszerűség szempontjából némi kívánnivalót hagy maga után. Ilyen esetben is törekedni kell azonban arra, hogy ha lehet, a műtrágyákkal előidézett savanyodást utólag meszezéssel kompenzáljuk.



A mûtrágyákkal kijuttatott növényi makro tápelemek közül a N mozog a talajban. A foszfor és a kálium mozgása jelentéktelen. A kálium kismértékű mozgása humuszban szegény homokokon fordulhat elő, a foszforra pedig inkább a túlzott lekötődés a jellemző.



A NO3--ion anion lévén nem kötődik meg a kolloidok felületén, ezért mozgékony állapotban többnyire a talajoldatban található. Ez egyúttal gyors és könnyű felvehetősége mellett megteremti a kimosódás lehetőségét is, ami amellett, hogy tápanyagveszteség, környezeti problémákat is felvet. A nitrát kimosódás veszélye nem csak az NO3- tartalmú műtrágyák alkalmazásakor áll fenn, mivel a talajban lejátszódó nitrifikáció során más nitrogén formákból is képződik nitrát. Annak ellenére, hogy a nitrogén műtrágyázás potenciálisan szennyezheti a talajvizet és a felszíni vizeket, műtrágyázásból adódó nitrátszennyezés ritkán fordul elő. A hígtrágyák, valamint a kommunális szennyvizek és szennyvíziszapok elhelyezése viszont annál nagyobb jelentőségű ebben a vonatkozásban. A vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről a 49/2001. (IV. 3.) Kormányrendelet (Nitrát direktíva) ad útmutatást.



Mivel az elõkészítő vizsgálatok mérési eredményei alapján a felszíni és a felszín alatti vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezése szinte kizárólag csak az állattartó telepeken fordul elő, főleg a hígtrágyás technológia esetén, a rendelet is több figyelmet fordít a szervestrágya kezelés és elhelyezés kérdéseire. A rendelet szántóföldi műtrágya felhasználásra (is) vonatkozó irányelvei és szabályai az alábbiakban foglalhatók össze:

• Tilos a trágya kijuttatása december 1. és február 15-e közötti időszakban.
• Gyors hatású, könnyen oldódó nitrogéntrágya (ammónium- és nitrát-tartalmú műtrágya, trágyalé, hígtrágya) csak abban az esetben juttatható ki szántóterületre, ha abban az évben megfelelő talajfedettséget biztosító növény kerül oda.
• A trágyázás és a vetés között legfeljebb 14 nap telhet el. Ősszel nitrogén trágyát csak akkor lehet kijuttatni, ha a területen lévő növény hasznosítani tudja.
• Nem juttatható ki trágya 5 cm-nél vastagabb, összefüggő hótakaróval borított, vagy 5 cm-nél mélyebben, tartósan átfagyott, vízzel telített, további víz felvételére képtelen talajokon.
• Műtrágyát csak talajvizsgálatra alapozott számítások alapján lehet felhasználni. A talajvizsgálatokat szántókon legalább 5 évente, gyepek esetében 10 évente kell elvégezni.

A rendelet a jó mezőgazdasági gyakorlat szabályai között a trágyakijuttatás követelményeit is rögzíti. E szerint a trágyák kijuttatásánál az alábbiakra kell figyelemmel lenni:

• a nitrát-kimosódás a legkisebb legyen,
• a talaj tulajdonságainak, tápanyagellátottságának, a környezeti feltételeknek és a termesztett növény tápanyagigényének megfelelő adaggal,
• a megfelelő időben és módon,
• a trágya tápanyag-tartalmának ismeretében,
• pontos adagban,
• egyenletesen kiszórva juttassuk ki azokat.

A nitrátérzékeny területeken mezőgazdasági tevékenységet folytatóknak a jó mezőgazdasági gyakorlatra vonatkozó - rendeletben rögzített - előírásokat be kell tartani, a nem ilyen besorolású területen gazdálkodóknak az előírások alkalmazása ajánlott.



A gyakorlatban alkalmazott nitrogén műtrágya dózisok jelentős mélységi nitrát akkumulációt nem okoznak. Kísérleti eredmények alapján megállapítható, hogy csupán az évről-évre következetesen kiszórt hektáronkénti több száz kilogrammos N hatóanyagok kijuttatása eredményezhet akkora mértékű nitrát felhalmozódást és kimosódást, ami már a talajvizek minőségét is veszélyezteti.



A műtrágyák szakszerű használatával, tehát elkerülhetjük, hogy azokkal környezetünket, természeti kincseinket veszélyeztessük. A talajból a növények által kivont tápanyagok harmónikus, talajtulajdonságokat maximálisan figyelembe vevõ visszapótlásával elérhetjük, hogy talajaink kondícióját megõrizzük, esetleg javítsuk, ezen keresztül a talajélet számára kedvezõ körülményeket teremtve a termelés biztonságát hosszú távon fenntartsuk.

Dr. Tóth Zoltán

Veszprémi Egyetem

Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar Keszthely

Földműveléstani Tanszék