A különleges levélzöldségfélék termesztésének lehetősége

A rebarbara évelõ növény, azok közé a kevés zöldségféle közé tartozik, amelyeket nem kell évenként vetni vagy ültetni. Gyökérzete rendkívül fejlett, tömegesen fejleszt járulékos gyökereket, ennek is tulajdonítható, hogy száraz idõjárás esetén is elegendõ nedvességet és tápanyagot tud a talajból felvenni. A májusban hozza virágzatát, ennek megjelenése után a gazdasági értelemben vett termése, a húsos levélnyél rostossá, nehezen emészthetõvé válik.

Fagytûrõ növény, de a legnagyobb nyári meleget is elviseli. Fényigénye nem nagy, a kertben a félárnyékos helyen is jól fejlõdik. Nem soroljuk a trágyaigényes növények közé.

Kedvezõ feltételek mellett 8-10 évig is terem. Szaporítása történhet palántáról és tõosztással. Palántaneveléshez a magot április végén fólia alá vetjük, és a kelés után két héttel 10x10 cm-re széttûzdeljük. A palántákat végleges helyükre vagy õsszel szeptemberben, vagy a következõ év tavaszán ültetjük ki. Másik, kisüzemekben gyakrabban alkalmazott szaporítási mód a tõosztás, egy kifejlett tövet 4-6 életképes dugványra lehet szétszedni. Ezeket tavasszal vagy õsszel - szeptember folyamán - 20-30 cm-es gödrökbe ültetjük, majd a takarást követõen alaposan beöntözzük. A tenyészterület igénye 1-1,5 x 1,5-2 méter. Levélnyelét a második-harmadik évtõl márciustól-áprilistól lehet szedni.

Az új-zélandi spenót egyéves növény, felhasználása megegyezik a közönséges spenótéval. Már 0 ^oC körüli hõmérsékleten elfagy, szereti a nyári forróságot, (hõmérsékleti optimuma 25 ^oC), szemben a közönséges spenóttal, amely felmagzik a nagy melegben. Félárnyékban, szõlõ, gyümölcsfák alatt is megterem. Talaj iránt nem igényes.

Fõnövényként április végén vetik, de rövid tenyészidejénél fogva másodnövényként is termeszthetõ. Tenyészterület-igénye nagy, ezért 70-80 cm-es sortávolságra és 40-50 cm-es tõtávolságra vessük. Lehet fészekbe is vetni, ilyenkor egy helyre 3 szem mag kerüljön. A vetõmagszükséglet 50-60 g/100 m². A fiatal hajtásvégeket fogyasztjuk, amelyek lecsípésével újabb hajtások képzésére serkentjük a növényt. Nyáron, ha öntözni is tudunk, hetente lehet szedni.

Régóta ismert és fogyasztott levélzöldség az endívia saláta. Tömött fejet nevel, szorosan záródó alappal. Szívrésze világos zöldtõl sárgásig változhat. Íze és alakja a fejes salátáéhoz hasonlít, elkészítésével kapcsolatos szokások és receptek is megegyeznek a fejes salátáéval. Dekoratív alakjának és színének köszönhetõen, gyakran használják hidegtálak és salátatálak díszítésére.

Hõ, fény, víz és tápanyag igénye elsõsorban a fejes salátáéhoz hasonlít. 16 ^oC -on fejlõdik a legjobban, azonban a fagyot kevésbé képes elviselni, mint a fejes saláta. Kisebb fagy hatására (-1,-2 ^oC -on) levelei károsodnak, ezért legkésõbb október közepén be kell takarítani. Fényigénye nagy, a 12-13 óránál hosszabb nappalok, magszárképzõdést váltanak ki. Több vizet igényel, mint a fejes saláta, a tenyészidõ folyamán 150-180 liter/m² vizet is elpárologtat. A magas páratartalom, akár csak a talajban lévõ pangó víz, az élettani és gombás betegségek elterjedését segíti elõ. Talajban nem válogat, a homoktól az egészen kötött talajokig mindenütt megtermeszthetõ, de a szikesedésre hajlamos talajokat kerüljük, ezeken apró sötétzöld leveleket képez, és fejet is csak aprót fejleszt.

Szabadföldi termesztés esetén szálas vagy tápkockás palántáról szaporítjuk Kb. 1 000 szálas (tápkocka nélküli) palántanövény felneveléséhez 2 gramm mag és 2 m² terület szükséges. Márciusi kiültetéshez a palántákat fólia alatt, késõbbi kirakáshoz szabadföldi ágyakban neveljük meg. A szabadföldi ültetések március végétõl folyamatosan, és megfelelõ tavaszi, nyári és õszi fajtákkal egészen augusztus végéig, legfeljebb szeptember legelejéig lehetséges, ezt követõen csak fólia alá palántázzunk. A tenyészterület igénye nagyobb mint a salátáé, 25x25 ill. 30x30 cm, ami függ a fajtától és az ültetés idõpontjától. A palántanevelési idõ 30-40 nap a tenyészidõ a kiültetéstõl számítva 6-8 hét. Akkor szedjük, amikor a fejek kemények és elérték a fajtára jellemzõ súlyt, a 30-45 dkg-ot.

A cikória az egyik legrégebben termesztett gyógy- és zöldségnövény, amelyet a görögök és a rómaiak is ismertek. Napjainkban, a Nyugat-Európában nagyon divatos növénynek az etiolált hajtásait fogyasztjuk

Igénytelen növény. A fagyot és a nagy meleget is jól bírja, hõoptimuma 15-16 ^oC körül van. Szárazságot jól tûri ezért nálunk öntözni nem szükséges. Talajban nem válogat, de a könnyebb szedése miatt érdemesebb lazább talajon termeszteni. Fejlett, erõs gyökereivel nemcsak a talaj nedvességtartalmát, hanem a tápanyagait is képes jól hasznosítani, ezért egy közepes tápanyag-ellátottságú talajon nincs is szükség trágyázásra.

Termesztése két részbõl áll. Május végi, júniusi vetéssel elõször a gyökereket neveljük meg. 30 cm-es sortávolság mellett a kelés után 10 cm-es tõtávolságra rikítsuk ki a növényeket. Október táján, a nagyobb fagyok beállta elõtt szedjük fel a gyökereket, és úgy lombtalanítsuk õket, hogy 2-3 cm-es levélcsonk megmaradjon, ezzel az érzékeny szívlevél megsértését elkerülhetjük.

A termesztés második része a gyökerek meghajtatása. A gyökereket - erre a legjobbak a kb. 20 cm hosszúak - nedves talajba, sûrûn egymásmellé szurkáljuk úgy, hogy csak a gyökérnyak maradjon a föld felett. Szobahõmérsékleten tartjuk. Ezt követõen fekete fóliával letakarjuk, vagy magukat a tûzdelet gyökereket sötét helyiségben helyezzük el. Ellenkezõ esetben, ha fényt kapnak megzöldülnek, és ehetetlenül keserûek lesznek. Arra ügyeljünk, hogy a talaj ne száradjon ki, és a páratartalom se menjen 55-60 % alá. A 4-6 hét alatt kifejlõdött, etiolált hajtásokat a gyökérnyaknál levágjuk, és ezeket készítjük el olajos, ecetes, cukros vízben salátának.