Szõlõ talajuntság biológiai okai

A TALAJUNTSÁG FOGALMA



”Amikor tápanyagban gazdag talajon is gyatrán fejlõdik a növény ezt a jelenséget nevezzük talajuntságnak. Szabadföldön és üvegházban egyaránt jelentkezhet. Szõlõnél is jól ismert ott, ahol évszázadokon át szõlõt termesztettek. Általában már a harmadik újratelepítés, felújítás után jelentkezik, szûzföld esetén ismeretlen” -írta Márton Dénes 1948-ban. A talajuntság fogalma tehát régóta az alapvetõ mezõgazdasági ismeretek körébe sorolható.



Lenz Moser osztrák szõlõs gazda 40 éves tapasztalatai alapján szemléletesen írta le a szõlõ talajuntságát: ”Ha olyan szántóföldön iskolázzuk el oltványainkat, amelyen már évtizedek óta nem volt szõlõ, akkor 60-80 cm hosszú, erõteljes oltványokat kapunk. Ugyanezt a területet a következõ évben is szõlõiskolának használva a hajtások rövidebbek 40-60 cm, a harmadik évben legfeljebb 30 cm hosszúak lesznek, és alig akad közöttük elsõ osztályú. Az oltványok olyanok, mintha éheznének: gyenge a növekedésük, leveleik aprók maradnak, kevés rajtuk a kacs, rövidek az ízközeik. Gyakran a klorózishoz hasonlóan elszínezõdnek a levelek is. Szõlõültetvényben a talajuntság az elvártnál gyengébb növekedésben, a hozam csökkenésében gyakran a tõkék pusztulásában jut kifejezésre.” Véleménye szerint a „valódi talajuntság sem trágyázással, sem talajjavítással, sem öntözéssel, sem pedig kártevõk elleni védekezéssel nem küszöbölhetõ ki.”



Hazai adatok szerint a szõlõ szaporítóanyag elõállítással foglalkozó gazdaságokban, a négyéves forgóban levõ területek újabb igénybevételekor a telepítésre alkalmas gyökeres szaporítóanyag kihozatal az elvárható 45-60 % értékrõl 20-25 % -ra esett vissza. Kísérletek bizonyították, hogy a talajuntság tünetei a harmadik évben szõlõiskolaként hasznosított területen már megjelentek. Ennek magyarázata, hogy a talajuntságot a talajban felhalmozódó gyökérkárosítók okozzák. A talajuntság, vagy újratelepítési betegség komplex probléma, több kiváltó oka lehet, amelyek külön-külön, de együtt is jelentkezhetnek:



Szõlõiskolákban a kitermelés után a talajban maradó gyökérmaradványok nagy mennyiségével magyarázható a talajuntság korai jelentkezése. A szõlõgyökérzet a megunt talajban sokkal vékonyabb és rövidebb, mint az egészséges talajban, a kéreg teljesen lebontódik, majd a gyökereken másodlagos kórokozók is megtelepednek.



Az újratelepített, szõlõ után telepített fiatal szõlõültetvényben a tõkék fejlõdése sok esetben nem kielégítõ, kifejezetten gyenge, esetleg pusztul. A talajuntság a gyökerek betegsége. Csak részleges gyökérfeltárás vagy a szõlõtõke kiásása után tanulmányozható a talajuntság tünete. Az egészségestõl eltérõ szín, méret, gyökérvastagság, vastagodás, deformálódás, a hajszálgyökerek hiánya. a gyökerek felületén található bevonat jelzi a talajuntságot. A talajuntság súlyosabb esetekben a tõkék részleges vagy teljes pusztulásának formájában jelentkezik. A kipusztult tõkék helyére ültetett pótlás is hamarosan hasonló sorsra jut. Az újratelepített ültetvény többszöri pótlás ellenére sem éri el a kívánt fejlettséget, és végül fel kell számolni. A talajuntság okozói a gyökérzetet megtámadó fonálférgek, gombák, baktériumok vagy sugárgombák lehetnek.



KIMUTATOTT KÁROSÍTÓK:



Fonálférgek



Életmódjuk szerint lehetnek külsõ élõsködõ ektoparazita és belsõ élõsködõ endoparazita fajok. Táplálkozási módjukból adódóan kártételük azzal indul, hogy szájszuronyukkal felsebzik a gyökér bõrszövetét. A másik még súlyosabb kártétel az, hogy a talajban fonálférgek közvetítésével terjedõ vírusok fertõzik a növényeket, és növekedési depressziót okoznak. A fonálférgek közvetítésével terjedõ NEPO vírusok elleni védekezést megnehezíti az, hogy a kultúrnövényeken kívül számos lágyszárú, haszon és gyomnövényt is fertõzhetnek és ezek egyúttal a fonálférgeknek is gazdanövényei. Vírusvektor fonálférgek kimutatása esetén a telepítés elõtti talajfertõtlenítés kötelezõ.



Baktériumok, sugárgombák, talajgombák



A specifikus talajuntságot talajban élõ, onnét fertõzõ, fajspecifikus élõ szervezetek okozhatnak. Ezt gõzöléssel és talajfertõtlenítéssel bizonyították. A specifikus talajuntság okozójaként a szõlõ gyökérzónájából Agrobacterium radiobacter pv. tumefaciens baktériumot, Pseudomonas fajokat, Cylindrocarpon, Cylindrocladium, Fusarium, Phytophthora, Pythium és Rhizoctonia, talajgombát izoláltak.



Parazita gyökérgombák



A Rosellinia necatrix fehérpelyhes gyökérpenész jellemzõen sokgazdás (polifág) károsító. Fõ gazdanövénye a szõlõ mellett valamennyi termesztett és vadon termõ gyümölcsfa, gyümölcstermõ cserje, bokor gyökérzetének pusztulását okozhatja, de életképesen fennmaradhat kétszikû, lágyszárú növények gyökerein is. Ez a magyarázata annak, hogy ültetvények felszámolása után, sok éves várakozási idõ elteltével telepített fás kultúrában “újratelepítési problémát”, a gyökerek betegségét okozhatja. A fertõzött gyökérzetû fás növények rendszerint 2-5 év alatt pusztulnak el, de elõfordulhat olyan heveny fertõzés is, amikor a fertõzötten elültetett növény egy tenyészidõszakon belül elpusztul.



A Roesleria pallida szegecsfejû gyökérgomba elsõsorban a szõlõiskolákban szaporodik fel, és hosszú lappangási ideje miatt az ültetési anyag, a gyökeres dugvány vagy oltvány még tünetmentesen viszi magával. Jellemzõ tünete, hogy a fertõzött hajszálgyökereken nem képzõdnek gyökérszõrök, majd a vékony gyökerek is elpusztulnak. Alaposabb vizsgálatok nélkül fagykárnak vagy aszálynak tulajdonítják a fiatal szõlõtõkék pusztulását. Csak fás növények gyökérzetét fertõzi, az elpusztított gyökér-maradványokon még 2-3 évig fertõzõképes marad.



SZÕLÕ TALAJUNTSÁG KIMUTATÁSA BIOLÓGIAI TALAJTESZTELÉSSEL



A tulajdonviszonyokban, az 1990-es években bekövetkezett radikális változások miatt a jelenlegi birtokosok gyakran nem ismerik a földterületükre vonatkozó korábbi termesztési tapasztalatokat, növényvédelmi helyzetet, telepítési kudarcokat. Az eredetvédelmi törvény és a telepítési támogatás bírálati szempontjai is azt erõsítik, hogy szõlõt a korábban is szõlõvel hasznosított területekre telepítsenek. A szõlõ újratelepítése általában sikeres, néhány esetben azonban a fiatal ültetvény nem fejlõdik kielégítõ mértékben, és még termõrefordulás elõtt pusztulni kezd. Az ebbõl eredõ kár kettõs: kárba vész a telepítésre fordított idõ, pénz és energia. A kipusztult tõkék pótlására további idõt, pénzt és energiát kell fordítani. Amennyiben a szõlõtelepítés állami támogatással történt, vissza kell fizetni a telepítésre felvett összeget, ha az ültetvény nem éri el az elvárt fejlettséget, beállottságot. Ezeket a károkat elõzhetjük meg a biológiai talajteszteléssel. A kutatás során kidolgozott módszer szerint a vizsgálandó szõlõültetvénybõl és ahhoz közeli, korábban szõlõvel és más fás kultúrával nem hasznosított, szûz területrõl talajmintát gyûjtünk. A talajokkal üvegfalú tenyészedényeket töltünk meg.



A begyûjtött talajok biológiai teszteléséhez tesztnövényként a telepítendõ alany illetve sajátgyökerû szõlõ telepítése esetén a fajta egyrügyes gyökeres dugványait használjuk.



A vegetációs periódus hat hónapja elegendõ arra, hogy talajuntság esetén jelentõs növekedés különbség alakuljon ki a vizsgálandó- és az egészséges talajban fejlõdõ növények között. A vizsgált talaj nem unt, ha a növekedés különbség kisebb, mint 100 %, közepesen unt, ha 150-200% között van és erõsen unt, ha 200 %-nál nagyobb. A vegetációs idõ végén a tenyészedény üvegfalán át már meggyõzõdhetünk a gyökerek fertõzöttségérõl, anélkül, hogy a vizsgálat letális lenne. A lapos tenyészedény behelyezhetõ a sztereo- mikroszkóp lencséje alá, és a gyökérfejlõdés megzavarása nélkül tanulmányozható a gyökérzet. Az üvegfal leemelése után mintákat vehetünk a gyökerekbõl és azok laboratóriumi vizsgálatával meghatározhatjuk a talajuntság okozóját.



Dr. Véghelyi Klára