Készítsünk termelési technológiákat - vezessünk táblatörzskönyvet!

A technológia általánosságban a termék-elõállítás, a gyártás mûszaki-technikai folyamatának és szabályainak kronologikus (idõrendi) sorrendû összessége. A technológia egyúttal a termelés útmutatója a kívánt minõségû és mennyiségû hozam eléréséhez. Ennek megfelelõen a jó növénytermesztési alaptechnológia egy növényfaj esetében az elõvetemény lekerülésétõl a piacképes végtermékig a legkorszerûbb ismeretek alapján leíró jelleggel, idõrendi sorrendben tartalmazza a munkafolyamatokat (talajmûvelés-trágyázás-vetés-növényápolás-öntözés-betakarítás-terménykezelés- idõszakos tárolás), a szükséges anyagokat, eszközöket, élõmunka igényt egységnyi területre (1 ha-ra, 100 ha-ra) vagy a javasolt funkcionális (általában használt) és ágazati géprendszer (célgépek) megfelelõ kihasználását biztosító területnagyságra. Az adaptált technológia a helyi sajátosságoknak megfelelõen követi az alaptechnológiát, mint termelési útmutatót, de már aktualizál. Pl.:

• konkrét elõveteménnyel számol;
• a talajmûvelésnél, trágyázásnál a típust, a tápanyagviszonyokat, a tábla méretét, a kitettséget, mint módosító tényezõket figyelembe veszi;
• fajtaspecifikus igényeket elégít ki;
• meghatározott minõségre és hozamszintre tervez;
• felhasználja a meteorológiai elemek kistérségi adatait;
• a növényvédelem tervezésénél, különösen a gyomszabályozásnál, a helyileg elõforduló veszélyes gyomokra alapoz;
• tartalmazza az évek során felhalmozott helyi termelési tapasztalatokat.

A jól adaptált technológia további ismérvei:

• táblaszintre készül, meghatározott hozam és minõség eléréséhez;
• a részfolyamatokat legalább dekád pontossággal írja elõ;
• a lehetõ legrészletesebb.

Ez utóbbi kritériummal kapcsolatban álljon itt a következõ egyszerû példa az õszi búza N fejtrágyázására: 50 ha táblaméretre, 75 kg/ha N adaggal, 34 % ammónium-nitrát tartalmú, zsákos (50 kg/zsák) mûtrágyával, 3 km-re:

Az adaptált technológiát célszerû táblázatos formában elkészíteni, a tábla, az adott évnek megfelelõ növényfaj (fajta) általános adatainak feltüntetésével:

A táblára vonatkozó általános adatok:

• Tábla neve, AK értéke, területe, hossz- és szélességi méretei;
• talajvizsgálati adatok (típus, humusz %, pH, P2O5 mg/100 g, K2O mg/100 g, utolsó szervestrágyázás éve, esetleges melioráció ideje, módja);
• mûtárgyak típusa, elhelyezkedése;
• a tábla távolsága a kiszolgáló telephelytõl.

A növényfajra (fajtára) vonatkozó általános adatok:

• termesztés célja (takarmány, áru, vetõmag, egyéb);
• hozamszint (kg/ha, t/ha) a fõ- és mellékterméknél;
• faj, fajta megnevezés;
• vetõmag minõsége (fok, osztály);
• elérni kívánt minõség a fõterméknél (pl.: A2 minõségû étkezési búza);
• a melléktermék hasznosítási módja (pl.: leszántás, bálázva értékesítés).

A táblázatos forma tartalmazza továbbá a következõket:

• a mûvelet megnevezése;
• mûvelet optimális ideje (dekád);
• a mûvelet szükséges (rendelkezésre álló) gépi- és élõmunka megnevezése;
• velet anyag-, üzemanyag-, munkaóra-, kW óra-, stb. igénye 1 ha-ra és a teljes területre.

  Elismerjük, hogy mindezek figyelembe vételével nem kis munkát jelent egy-egy növényre vagy táblára termesztési technológiát kidolgozni, hát még többre! Felmerül a kézenfekvõ kérdés: egyáltalán megéri ez? A kérdés igenlõ megválaszolására már az Agronapló 2001/7. számában utaltunk, amikor azt írtuk, hogy a technológiakészítés „… nagyban elõsegíti gazdálkodásunk kritikus pontjainak felderítését (eszközkihasználás, forrás-hiány, csúcsidõszakok, kapacitás-pótlás, stb.)”. Ezek után lássuk az elõnyöket kissé bõvebben, mert számos dologra jók a helyre, növényfajra adaptált technológiák, különösen a több növényt, nagyobb területen termesztõ gazdálkodóknak.

  A technológiakészítés során akarva-akaratlanul is felfrissülnek szakmai ismereteink, mindenekelõtt korszerû elemekkel. Új információkhoz jutunk, melyek írásban vagy számítógépen is rögzítõdnek. Már két tábla vagy növényfaj technológiai elemeinek (résztechnológiák) egybevetésébõl kiderül, hogy milyen az eszközkihasználásunk, mikor van csúcsidõszak, kell-e valamilyen formában a kapacitás pótlásáról gondoskodnunk. Erre klasszikus példa, amikor az egyik táblán korai érésû õszi búzát, a másikon száraz borsót termeszt a gazdálkodó. A betakarítási idõszak mindkét fajnál ugyanaz, ráadásul egyaránt „érzékenyek” az optimális betakarítási idõre, sõt, a melléktermékek is értékesek és a betakarítás után azonnal kötelezõ a tarlómûvelés. Éppen ezért a technológiák egybevetése segít a csúcsidõszak problémáinak megoldásában. Hasonlóképpen a takarmánytermesztõn is segít a technológiák „összenézése”, ugyanis a tenyészidõben többször is elõfordul, hogy például a lucerna és még egy-két kiegészítõ szálastakarmány növény betakarítási munkái egybe esnek. A példák sorát tovább lehetne folytatni a vetési, szállítási csúcsok vagy az öntözéses növénytermesztésben a júliusi öntözési fordulók elemzésével. A jó termesztési technológiák képezik tehát az úgynevezett ágazattársítások alapját. Ezen kívül kiindulási pontjai a termelésfejlesztésnek is: még abban az egyszerû kérdésben is jobb a technológiát „kérdezni”, hogy vegyünk, építsünk vagy béreljünk. A technológia hívja fel figyelmünket gazdálkodásunk problémáira (mikor, milyen mértékû kiadások várhatók, hogyan állunk fedezet dolgában). A technológia alapján elemezhetjük gazdálkodásunkat (a tervezett hozam árbevétele mennyiben múlja felül költségeinket).

  A táblára (növényfajra) készült technológiákhoz szervesen kapcsolódik a táblatörzskönyv és annak vezetése. A táblatörzskönyv, néhány kiegészítõ elem kivételével, nem más, mint annak dokumentációja, hogy mi valósult meg és milyen mértékben a jól elkészített technológiából, vagy éppen mi az, ami másként történt. A táblatörzskönyv nagy segítség a gazdaság pénzügyi, számviteli munkájához, a gyors pénzügyi döntésekhez, alapvetõ adattára a sikeres pályamunkák elkészítésének, a készletnyilvántartásnak, a kötelezõ adatszolgáltatásnak. A táblatörzskönyv vezetése a 12/1990. (IV. 30. ) MÉM rendelet alapján kötelezõ volt az 50 ha termõföldnél nagyobb területû gazdaságokban egészen 2001. szeptember 04-ig, a mûvelési ágak mindegyikére külön-külön is. Azóta sok termelõ felhagyott vezetésével, mondván: nem érek rá, termelni és nem adminisztrálni kell, különben is minden a fejemben van. Ismét csak hivatkozni tudunk a már egyszer említett, több, mint két éve írott cikkünkre, ahol így fogalmaztunk: „… a pontos, naprakész, a gazdálkodás egészére kiterjedõ hiteles nyilvántartás egyre inkább elõfeltétele a támogatások elnyerésének, e tekintetben a magyar gazdatársadalomnak alapvetõ szemlélet-változásra van szüksége elsõsorban a saját érdekében!” Pedig akkor még pontosan nem is tudtuk, hogy 2004. május 01-ével EU tagok leszünk és a már Uniós gazdálkodókhoz képest jóval szerényebb támogatási keretünk lesz. A tévedések elkerülése végett: ennek a zsugorított keretnek a nagyobbik részéhez is csak alaposan dokumentált pályázatokkal juthatunk hozzá, melyek alapfeltétele a pontos adatgyûjtés és pontos adatszolgáltatás! Fejbõl, emlékezetbõl pedig több évre visszamenõen dokumentumokat, valós termelési adatokat még a zsenik sem képesek produkálni!

  Egyáltalán nem véletlen, hogy az elmúlt években több számítógépes program jelent meg, amelyek magukba foglalják a táblatörzskönyvet is (sõt némelyikben az egész program alapját képezi), alkalmasak adattárolásra, elemzésre, lekérdezésre, könyvelésre, számvitelre is. Hátrányuk, hogy viszonylag drágák és esetenként kezelésükhöz hiányzik a megfelelõ számítógépes ismeret.

  Amikor anyagot gyûjtöttük a cikkhez, megkerestünk néhány növénytermesztéssel foglalkozó vállalkozást táblatörzskönyv ügyben. Tapasztalataink vegyesek ezen a téren. Ahol felkészült szakembergárda van, tervszerû a gazdálkodás, komolyan számítanak az EU csatlakozást követõen feltáruló pályázati forrásokra, ott többnyire van hagyományos táblatörzskönyv (vezetik is) vagy a táblatörzskönyvi adatok tárolására, elemzésére is alkalmas számítógépes program. A jövõ útja kétségtelenül a termelés adatainak elektronikus nyilvántartása, de ehhez egyfelõl szakmailag kifogástalan programot kell készíteni, másrészt pedig az alkalmazónak tudni kell válogatni a programcsomag kínálatból. Ehhez kívánunk némi segítséget nyújtani azzal, hogy vázoljuk egy elfogadható táblatörzskönyv tartalmát a szántóföldre, mint alapvetõ mûvelési ágra vonatkozóan és az 1. sz. táblázatban egy lehetséges táblatörzskönyv mintát is közlünk.

  Adminisztratív adatok:

  • termelõ neve, címe, telephelye;
  • táblatörzskönyv vezetésére kötelezett személy;
  • megfelelõ léptékû térkép (táblák jele, mérete, helyrajzi száma, fõbb mûtárgyak, építmények, vasút, úthálózat, más mûvelési ágak, domborzati viszonyokra utaló rétegvonalak, tó, vízfolyás, csatorna, stb.);
  • öntözésre berendezett terület (méret, öntözési mód, vízjogi engedély érvényessége, vízkivételi hely, esetleges lecsapoló csatorna);
  • növénytermesztéssel kapcsolatos folyamatok, adatok.

  A növénytermesztéssel kapcsolatos folyamatok, adatok rögzítése történhet növényfajonként (kevés, viszonylag azonos minõségû tábla esetén) vagy táblánként. Ez utóbbi praktikusabb. Mindkét változatnál a táblázatos forma vált be. Az adatok rögzítése történhet naptári éven belül vagy gazdasági évet figyelembe véve (az elõvetemény lekerülésétõl s betakarított termény értékesítéséig). Az adatrögzítést ajánlott az eseményt követõen 10 munkanapon belül elvégezni. Az adatrögzítésnél vesszük csak igazán hasznát a jól tervezett termesztéstechnológiának! A táblánként vezetett táblatörzskönyv tartalmazza a talajra, növényre vonatkozó mindazon általános és részletes adatokat, melyeket a technológiai részben már ismertettünk és a valóságban meg is történtek, munkalapokkal is dokumentáltak. Ugyanakkor rögzíti az eltéréseket idõben, mennyiségben, anyagminõségben, stb. A táblatörzskönyvbe ajánlott bejegyezni továbbá az esetleges elemi károkat, a mûszaki berendezések, erõ- és célgépek karbantartását, ellenõrzését (mûszaki érvényesség, zöldkártya) is.

  A fenti vázoltak alapján nagy biztonsággal kijelenthetjük, hogy azok számára, akik rendelkeznek jó technológiai leírással, pontosan vezetett táblatörzskönyvvel, nem fog nehézséget jelenteni:

• a termelésfejlesztés,
• a kötelezõ adatszolgáltatás,
• a HACCP (Hazard Analysis Critical Control Point - Veszélyelemzés, Kritikus Szabályozási Pontok, ami lényegében nem más, mint egy nemzetközileg elfogadott, szisztematikus módszer az élelmiszerek biztonságának megteremtésére a lehetséges kockázatok, veszélyek megállapítása, értékelése és kezelése révén),
• az Európai Uniós pályázatok elkészítése.

  Késmárki István - Petróczki Ferenc