MENÜ

A talajtakarás jelentõsége a zöldségtermesztésben

Oldalszám: 23
2014.07.08.

A mulcsozás, vagy ahogy nálunk gyakrabban emlegetik a talajtakarás, egyre több zöldségnövénynél, de más kertészeti kultúrákban is (pl. szõlõtermesztés, szamócatermesztés, faiskolai termesztés, stb.) sikeresen alkalmazott termesztés technológiai eljárás. Számos olyan elõnye van, amely miatt egyre nagyobb felületen, egyre nagyobb számú növénynél alkalmazzák, ezek a következõk:

 

  • Nagymértékben csökkentik a talaj párologtatását, ezért kevesebbet kell öntözni. Így lehetõség nyílik az egyre drágább öntözõvízzel takarékoskodni.
  • A mûanyag talajtakaró fóliák használata során kisebb a hajtatásban, a fóliák alatti páratartalom, így kisebb a gomba és baktériumos betegségek fellépésének a veszélye.
  • A talajtakarók megakadályozzák a gyomosodást, így nincs szükség a gyomirtó- szerek használatára.
  • Színétõl függõen kisebb-nagyobb mértékben melegíti a talajt, ezáltal a primõröknél fokozza a koraiságot.
  • Csökkenti a tápanyag kimosódást ill. védi a talajt a hirtelen, nagyadagú esõzésektõl. Ezáltal javítja a tápanyagok hasznosulását.
  • Meggátolja a talaj felcsapódását, ezzel tisztábban tartható és tisztán szedhetõ a termés.
  • Az esõzés és öntözés alkalmával felcsapódó, talajon élõ betegségektõl megvédi a növényt (pl. baktériumos fertõzések).

Vannak egészen speciális takaróanyagok, amelyek használata más elõnyökkel is jár. Így például a kétszínû, ún. reflektív fóliák, amelyeknek egyik oldala sötét - ez a gyomosodást megakadályozza -, a másik oldala fehér - ami visszaveri a fényt -, ezzel a téli fényszegény hónapokban javítja az üvegházakban a fényviszonyokat (jobb terméskötés, korábbi érés). /Az átlátszó fóliák talajtakarásra alkalmatlanok, mert a meleg és a fény hatására a gyomok különösen erõteljesen fejlõdnek alattuk, olyan mértékben, hogy képesek a fóliát megemelni./

A hagyományosnak számító 0,04 mm vastag talajtakaró fóliák mellet megjelentek a szuper vékony takaróanyagok is, a 0,02 mm vastagságú átlátszó és áttetszõ színes talajtakarók, valamint az áttetszõ vörös és a füstszínû fóliák. A világosabb talajtakarók nagy elõnye, hogy jobban melegítik a talajt (esetenként 3-5 0C hõkülönbség is mérhetõ hatásukra), míg a fekete és sötétebb füstszínûek ugyan kevésbé melegítik a gyökérközeget, de jobban védenek a gyomosodás ellen. Kétségtelen, hogy a mûanyagipar fejõdésével egyre korszerûbb, jobb minõségû és speciális igényeket is kielégítõ talajtakaró fóliák kerülnek a termesztésbe, amelyek egészen új lehetõségeket nyitnak a kertészek elõtt.

Vannak mesterségesen elõállított, mûanyag termékek (pl. fóliák) és természetes alapanyagú takarók (mulcsok). Ez utóbbiak elõnye, hogy felhasználás után sem képeznek környezetszennyezõ anyagot, teljesen környezetbarátok. Ilyen a kertészeti termesztésben a támrendszeres paradicsomnál és uborkánál jól bevált szalma és törek, de megemlíthetõ az üvegházi termesztésben széles körben alkalmazott fakéreg törmelék, továbbá a fûrészpor, a durva szerkezetû, darálatlan tõzeg, továbbá a különféle papíranyagok.

A szerves anyag tartalmú talajtakarók elõnye, hogy a páraigényes növények számára kedvezõ mikroklímát biztosítanak, az öntözés után a levegõ páratartalmát magasan tartják (szabadföldi uborkatermesztés) ami a mi száraz klímák esetében különösen elõnyös. Az sem elhanyagolható szempont a megválasztásuknál, hogy bemunkálásuk alkalmával sok szerves anyag kerül a talajba, ami kezdetben javítja a talajszerkezetét, késõbb, a lebomlás után jelentõs mennyiségû növényi tápanyagként is szolgál.

Ugyanakkor van a talajtakarásnak néhány hátránya is, amivel a felhasználóknak tisztában kell lenni. Ilyen a talajtakaró fóliák esetében a fokozódó fagyveszély. Tavasszal, különösen a hajtatásban a napsütés hatására a talaj felmelegszik, mint egy „kályha” tartja a meleget, ezáltal éjjel és hajnalban „fûti” a környezetét. Ha a talajt fóliával letakarom, nem tud felmelegedni, így elesünk a talaj fajhõjének hasznosulásától. Ennek különösen a fûtés nélküli hajtatásban lehet komoly következménye, ahol növények számára kedvezõ hõmérsékletet fûtéssel nem tudojuk pótolni.

A szerves anyagot (cellulózt) tartalmazó mulcsok talajba munkálásánál számolni kell az ún. pentozánhatással. Ez akkor következik be, ha túl sok cellulóz van a talajba. A talajban élõ mikroorganizmusok, hogy a cellulózt le tudják bontani, el kell, hogy szaporodjanak. Ehhez pedig sok nitrogénre van szükségük, amit képesek a növények elõl is elvonni. Ilyenkor a termesztett zöldségféléknek a levélzete kisárgul, növekedésük leáll, elrúgják a virágokat és a terméseket. A növény a jellegzetes nitrogénhiány tüneteit mutatja. Ha a mulcsanyag beforgatásakor nagyobb mennyiségû nitrogént dolgozunk a talajba - ez függ a mulcstól és annak mennyiségétõl - akkor a pentozánhatás káros következményeit megelõzhetjük.

További hátránya a szalmás, fakérges és törekes talajtakarásnak, hogy télen az ilyen anyagba behúzódnak a különféle rágcsálók, amelyek az öntözõcsövekben, de magukban a növényekben is igen komoly károkat tudnak tenni.

A takarásnál az ún. „szalagos módszerrel” húzzuk ki a talajtakaró fóliát, ami azt jelenti, hogy nem a fóliát terítjük le elõször, és azon vágunk lyukakat, hanem a megfelelõ szélességre vágott fóliát fektetünk a kiültetett növények közé. A fóliát már a hengeren megfelelõ szélességûre vágjuk, arra nagyon ügyelve, hogy a növénysornál mindig 5-10 cm-rel szélesebb legyen Ellentétben a bordákra feszített palást fóliával, csak lazán helyezünk a talajra, hagyjuk, hogy sok ráncot vessen. Ha a ráncok a sorokra merõlegesen helyezkednek el, akkor jól csináltuk a takarást, ha a ráncok párhuzamosak a sorokkal, akkor túl van feszítve a fólia. Ennek következtében hamarább fog elszakadni, és a borítás sem lesz megfelelõ, a növénysorok mentén elõbb-utóbb a talaj fedetlen marad. A talajtakarót földdel rögzítjük. A sorok végén és a növények között 0,5 méterenként földet dobunk a fólia szélére. Hogy a nedvesség az öntözések alkalmával átszivároghasson a talajtakarón, még a tekercsen a fóliát sûrûn átszurkáljuk. Inkább több, de apróbb lyukat (hasítékot) készítsünk, mert a nagyobb lyukakon a gyomok kibújnak. Erre a mûveletre szükség lehet a leterítés után is ott, ahol szemmel láthatóan a víz nem tud a fóliáról elszivárogni. A gondosan kezelt talajtakaró fóliák, amelyeket a szezon után letakarítanak, télre gondosan összehajtogatnak, és tavasszal óvatosan helyezik a talajra, akár 3-5 évig is használhatók.

Terbe István