MENÜ

Karbantartás_hidraulika_csapágy

Oldalszám:
2014.06.27.

Elõttünk áll a tél. Normális esetben november vége - december közepe után már nem illik a szántóföldeken tevékenykedni. Esõs idõszakban átnyúlhat még némi õszi mélyszántás, esetleg elnyúlhat a cukorrépa kampány, de mindez nem lehet állandóan jellemzõ. A tél viszont továbbra is a következõ évre való felkészülés, a nagyjavítások jegyében zajlik

A munkák befejeztével a gondos gazda felkészíti a téli tárolásra gépeit. Az õszi talajmûvelésnél alkalmazott munkagépek ekék, tárcsák, ásóboronák, multitillerek, kompaktorok, kombinátorok, és talajzárást végzõ különféle hengerek, boronák karbantartása esetében viszonylag egyszerû a képlet.

Tisztítás - esetleges kisjavítás - korrózióvédelem -> vázszerkezet festése, és mûvelõeszközök (ekevasak, tárcsák, kapák, hengerek, stb.) teljes bevonása nagy tapadóképességû (és környezetbarát!) olajjal, vagy zsírral stb.. Célszerû a tisztítás után elõjövõ apróbb hibák korrigálása egy kisjavítással. Mire gondoljunk? Kisebb vázszerkezeti sérülések, elveszett, vagy sérült mûvelõeszközök pótlására, cseréjére, hengerek siklócsapágyainak cseréjére.

Mindezzel akár a téli-tavaszi közepes, vagy nagyjavítást meg lehet takarítani.

Ha a mûvelõeszközök-, a vázszerkezet-, vagy a mûködtetõ hidraulika rendszer állapota azt kívánja, akkor következik a nagyjavítás.

A mûvelõeszközöket célszerû egyszerre felújítani vagy cserélni, hiszen ezek kopása is csaknem egyenletes (kivéve a nyomban haladó elemeket, aminek lazítására szinte mindenütt külön rugóskapákat alkalmaznak). Bár ez a komplett csere már komoly tétel lehet egy korszerû, nagy munkaszélességû berendezésen - ahol akár százszámra akad kapa és tárcsa - nem szabad spórolni vele. A mûvelõeszközök határozzák meg a gépeink vontatási ellenállását, és ezáltal, a használatkor, az erõgépünk terhelését, és ezen keresztül teljesítményét és üzemanyagigényét. (Ami szintén jelentõs tétel egy gazdaság éves forgalmában.) Tehát ez esetben is meg kell találni ez egészséges egyensúlyt a gép igényei és a kihasználtságából következõ megtérülés között.

A mûvelõeszközök felújítására is van mód, bár ma már egyre inkább háttérbe szorul az ekevasak kovácsolása szinte eltûnt az utolsó patkolókováccsal együtt. A tárcsák, kormánylemezek felhegesztése, keményfém kopófelület képzése céljából szintén kiveszõben lévõ elfoglaltság, bár szakmûhelyben szakember által megfelelõ technológia (hegesztés, hõkezelés, anyagvizsgálat stb.) birtokában az eredetinek megfelelõ minõségû felújított alkatrész készíthetõ.

Ha a mûvelõeszközök cseréje mellet döntünk, akkor beszerzésekor ismét kompromisszumokat kell kötnünk minõség és ár között. A nagynevû külföldi gyártók termékei nem olcsók, de minõségben verhetetlenek. Viszont ma már minõségben felzárkóztak a kisebb külföldi (pl. olasz, francia, román stb.) és olykor a hazai gyártók termékei is. Viszont, mint mindent, a hazai piacot is elözönlötték a távol-keleti, jellemzõen kínai, termékek, amelyek minõsége rendkívül rapszodikus. Ugyanazon gyártó termékein belül is. Viszont áruk rendkívül kedvezõ.

A forgómozgást végzõ mûvelõeszközök csapágyazása és tengelyezése szintén kulcsfaladat. A munkagépeken sokféle csapágymegoldást alkalmaznak. A legegyszerûbb facsapágytól a finoman megmunkált görgõscsapágyakig, és a mûanyag siklóperselyektõl az önbeálló Y-csapágyakig. Ez is egy olyan szakterület, ahol alapvetõen megállapítható, hogy nem érdemes takarékoskodni. A jó minõségû, önmagában is tömített, korszerû megoldású csapágyak meghálálják a befektetést.

A csapágyak javításakor elsõként ellenõrizni kell, hogy a tartószerkezet, a csapágyház, vagy a tengely nem sérült, vagy deformálódott-e. Ekkor ugyanis ezeknek a javításával kell kezdeni a mûveletet. Korszerû, speciálisan mezõgazdasági célra tervezett csapágyak segédcsõvel szerelhetõk a tengelyre, ezzel kiküszöbölhetõ a tengelyek deformációjából, kopásából keletkezõ szerelési és üzemi hiba. A csapágyak cseréjével ez esetben a csövet is együtt kell cserélni.

A csapágyak karbantartásánál legfontosabb a rendszeres, és jó minõségû kenõanyaggal elvégzett kenés. A mezõgazdaságban általánosan elterjedtek a zsírkenésû csapágyak. A kenõanyag nem csak ken, hanem tisztít, tömít és nyáron hût is. Tehát mindig a gépkönyvben elõírt minõségû és tulajdonságú kenõanyagot alkalmazzunk. Ügyelni kell arra, hogy a rendszeres kenést biztosító zsírzógomb mindig sértetlen és mûködõképes legyen. Ezért már a zsírzógomb elhelyezésénél meg kell találni azt a jól elérhetõ pontot, ami viszont a környezeti hatások ellen kellõen védett. A zsírzást kézi zsírzóval végezzük, és egészen addig préseljük be a csapágy háza és gyûrûje közé a kenõanyagot, míg tiszta zsír nem jelenik a ház mellett. Ezzel eltávolítjuk a szennyezõdést a csapágy belsejébõl, és egyben eltömítjük a késõbb érkezõ szennyezõktõl, vagy éppen a nedves levegõtõl a téli tároláskor.

A szennyezõdéseknek különféle hatásai jelentkeznek.

A elõször megjelenõ nagyszámú, apró szennyezõ a por. Abrazív hatású, fokozott kopást eredményez. Elõször az érzékeny tömítõfelületek károsodnak, majd a csapágy elemei. Megnövekednek az üzemi hézagok, zajok jelentkeznek, és jelentõsen lecsökken az élettartam.

Nagyobb, keményebb részecskék általában az aprókat követve jelennek meg a csapágy belsejében. Az ezeken átgördülõ golyók kifáradása növekszik, az ezután bekövetkezõ pitting a csapágy végét jelenti.

Ebbõl is érezhetõ a tömítés fontossága. A tömítést általában a ház és a csapágy közé illesztett szimeringek, ajakos- és labirinttömítések, régebben egyszerû filcgyûrûk jelentik. A korszerû integrált csapágyakon a házba a csapágy szerves részeként építik be 3-5 ajakos gumitömítéseket, amelyek kielégítõ védelmet adnak, ha a rendszeres kenõanyagtöltés a rendelkezésükre áll.

Téli tárolásra való felkészítésnél törekedjünk arra, hogy a csapágyat megvédjük a párás levegõvel való érintkezéstõl. Vizsgáljuk meg a tömítéseket (már ahol van ilyen) és javítsuk ki azokat, vagy egyszerûen csak préseljük tele a csapágyat zsírral. Mindig a lehetõségeknek megfelelõen.

Végigtekintve tehát a csapágy helyes megválasztása, annak rendszeres kenése, és a jó állapotú kiegészítõ elemei (tömítés, tengely-segédcsõ stb.) biztosítják a munkaeszköz csapágyazásának optimális élettartamát.

A csapágyak forgó tengelyekhez kapcsolódnak. Itt sem mellékes, hogy milyen minõségû anyagok találkoznak. Hiába a jól megválasztott csapágy, ha az idõ elõtt elkopó tengelycsonk veri szét. A tengelyek is rendkívül széles választékban jelentkeznek a munkagépeken, kezdve a gyûrûshengerek primitív négyszögtengelyétõl a kardántengelyek finoman megmunkált felületeiig. De ez a sokféleség vonatkozik ez a terhelés nagyságára, a beépítés helyére, és környezetére. Tehát itt is a gépkönyv az irányadó szakirodalom.

Általánosságban a korrózióvédelemre kell felhívni a figyelmet. Egy vékony olajfilm (természetesen környezetbarát olajból) megakadályozza a környezeti ártalmaknak kitett tengely korrózióját, lehetõséget ad a késõbbi szakszerû kezelésre, és megfelelõ mûködésre.

A tengelyekhez csatlakozó alkatrészek, azok illesztése, mozgása, vagy rögzítettsége, a csapágyazás mind-más felületi igénnyel jelentkezik. Ezért nem érdemes a tengelyek házilagos kialakításával, vagy felújításával foglakozni. Ezt érdemes megfelelõ felszereltséggel rendelkezõ szakemberre bízni, vagy újat beépíteni.

A tengelyek felújítására szolgáló korszerû technológiai megoldás a fémszórás, amellyel az eredeti anyag tulajdonságainak megfelelõ minõségû tengely állítható elõ.

Az új tengely beszerzésekor ügyelni kell a tengely fizikai méretein (illesztések) túl a kémiai összetételre, hõkezelés módjára, a csatlakozó elemek rögzíthetõségére is, amelyek együttesen alapvetõen befolyásolják az élettartamot.

A korszerû munkagépeken jelentõs tételt képviselnek a hidraulikus és pneumatikus egységek is. Ezek felkészítése a téli tárolásra, és a téli javítása szintén jelentõs feladat.

Fontos a téli tárolásra való felkészítésnél, hogy a pneumatika, és a hidraulika rendszereket tehermenetesítsük. Az esetlegesen a rendszerben, a tartályokban, szelepekben stb. megjelent vizet le kell engedni. A pneumatikus rendszerek általában rendelkeznek víztelenítõ csappal. A hidraulikus rendszerekben viszont (jó esetben) a szûrõben gyûlik össze az a kevés víz, amely a levegõ páratartalmából kicsapódik, úgyhogy ezt kell kitisztítani.

A hidraulikus egységek karbantartásának kulcsa a tisztaság. Tiszta szerszám, tiszta vödör, tisztatölcsér, tiszta olaj, tiszta szûrõ stb. Ez annyira evidens kell, hogy legyen, hogy többet nem is említem.

Mivel gépeinken egyre komolyabb hidraulikus rendszerek találhatók, ezek kezelése, karbantartása, javítása nagy odafigyelést és gyakorlatot kíván, legjobb, ha minden komolyabb beavatkozást szakemberre bízunk, a karbantartási feladatokat pedig szigorúan a kezelési útmutatónak megfelelõen végezzük.

Munkagépek esetén mire kell figyelni? A talajmûvelõ munkagépeken általában egy-két, maximum fél tucat munkahenger dolgozik, amelyeket tömlõk kötnek össze, és csatlakozóelemek kapcsolnak ez erõgéphez. Ez a viszonylag egyszerû rendszer is tele van azonban hibalehetõségekkel. Leggyakrabban a gumi alkatrészek sérülnek, a tömlõk, a tömítõgyûrûk, és karmantyúk.

A hidraulika tömlõk kiválasztásánál ismerni kell a rendszer átfolyási mennyiségét, ami a tömlõ méretét határozza meg, és a rendszer üzemi adatait (üzemi hõmérséklet, -nyomás) amelyek a tömlõ szerkezetét befolyásolják. A tömlõk mindig háromelemûek. A belsõ tömlõbõl, az erõsítõburokból és a külsõ védõköpenybõl állnak. A belsõ tömlõ olajálló gumi. Az igazi eltérés az erõsítõburok kialakításában van. Ez lehet természetes, vagy mesterséges szálakból, drótból, esetleg ezek kombinációjából kialakított háló, vagy spirál alakban felcsavart lemez. Ennek a rétegnek sérülése esetén ki kell cserélni a tömlõt. A külsõ védõköpeny vékony szintetikusgumi-, mûanyag- vagy szövetréteg, amelynek feladata a csõ megóvása külsõ mechanikai, vegyi vagy egyéb behatástól.

Fontos tudni, hogy a hidraulikacsövek legnagyobb része csak -10oC és +120oC közötti tartományban mûködõképes. Alacsony hõmérsékleten gyorsan az öregedés jelei fognak mutatkozni a gumialkatrészeken.

A tömlõk szerelésénél vigyázni kell arra, hogy a felszerelt tömlõ ne legyen feszes, ne csavarodjon meg, illetve ne alkosson hurkot, de ne legyenek szûk ívek sem. Ne dörzsölõdjön, és ne érje nagy sugárzó hõ.

A csövek csatlakozói ne legyenek sérültek, illetve teljes tömítést biztosítsanak.

A tömlõk és csõkötések karbantartásáról általában el lehet mondani, hogy a legfontosabb a tisztán tartásuk. Sérült tömlõt minél elõbb el kell távolítani a rendszerbõl, betartva a balesetvédelmi és technikai követelményeket. Az új tömlõt pedig a fentiek ismeretében kell kiválasztani.

A munkahengereken leggyakrabban a dugattyúrúd mentén megjelenõ olajfolyás jelent gondot. Ez, attól függõen, hogy milyen konstrukciójú a munkahenger, a tömítõgyûrû, vagy a szimering hibájára utal. Az O-gyûrûk hibáit leginkább a helytelen szerelés, a nem jól választott méret, esetleg anyagösszetétel, az elégtelen kenés, és a magas üzemi hõmérséklet okozhatja.

A szimeringekre szinte ugyanezek a hibaokok jellemzõek, de kényesebb a szerelés pontatlanságaira és hibáira.

Alapszabály, ha bármilyen hidraulikus elemet javítás érdekében megbontunk, akkor a tömítõ elemeket cseréljük ki. Olcsóbb, mint újra szétbontani az egységet.

Az utóbbi években, részben az apróbb birtokméretek miatt ismét hódítanak a függesztett gépek. Ezek könnyebb manõverezhetõsége lehetõvé teszi, hogy relatíve kis fedett helyre is sok gépet zsúfoljunk össze. Egyes helyeken ezek mozgatására speciális kalodákat készítenek, így az abban elhelyezett gépek a tél folyamán (kvázi-) könnyen mozgathatók kézi, vagy motoros targoncákkal. A targoncák jobb manõverezõ képessége révén a kis helyek is jól hasznosíthatóak. A gépek pedig meghálálják a fedett tárolást.

Zárásként ismét szeretném hangsúlyozni a gépkönyvben leírtak betartásának fontosságát. Hiszen az minden gépre speciális utasításokat tartalmazhat, és a szükséges karbantartási módszereket, javítási anyagokat is ismerteti. Az ott leírtakat is érdemes betartani. Természetesen, hiszen a régi közmondás szerint is, minden szentnek maga felé hajlik a keze, a gyártók a saját gyári pótalkatrészek beépítését szorgalmazzák. Ezt a gépek garanciális idõszaka alatt elkerülhetetlenné is teszi a garanciaszerzõdés. Ez után viszont érdemes körülnézni a piacon, hiszen azonos paraméterû alkatrészek rendkívül széles árskálán mozoghatnak, ami ökonómiai szempontból nem mellékes. Az ár és minõség egyensúlyának kiválasztása viszont a gépészek felelõsége. Érdemes rá odafigyelni.