2003-ban több ízben foglalkozott a szaksajtó az ajánlati fajtalista kérdésével, s a mezõgazdasági támogatások között is megjelent a célt szolgáló kísérletek beállítására vonatkozó rendelet.
A hivatkozott rendelet, s a tapasztalatok szerint nem csak a Szakminisztérium, de még az avatottabb termelõi, szervezeti, kutatói és intézeti körök is meglehetõsen kevés elképzeléssel rendelkeznek arról, hogy mi is egyáltalán az ajánlati fajtalista, mi a szerepe, és milyen alapokon nyugszik.
Meg vagyok gyõzõdve arról, hogy ez az írásom sem tud rámutatni minden részletre, s nem nyerhet teljes egyetértést. Mégis szükségesnek látom, hogy a fajtahasználat tekintetében az úniós csatlakozást követõ idõszak meghatározó kérdését lapunk tárgyalja, s a fajtahasználók széles körének tájékoztatást adjon.
Mi a Nemzeti Fajtalista?
Minden olyan növényfajtát, amely a hivatalos összehasonlító fajtakísérletekben részt vesz, a kritériumokat teljesíti, az OMMI (Országos Mezõgazdasági Minõsítõ Intézet) elismerésre a Növényfajta Minõsítõ Tanács elé terjeszt. A Fajtaminõsítõ Tanács az elõterjesztõvel és a fajtajogosulttal közösen megvitatja az eredményeket, majd szavazással dönt az elismerésrõl, esetleg elutasításról. A döntést a Földmûvelési és Vidékfejlesztési miniszter hagyja jóvá (a csatlakozás után a miniszternek ez a feladata megszűnik). A jóváhagyott fajták bejegyzésre kerülnek, s mint elismert fajták, felkerülnek a Nemzeti Fajtalistára. A Nemzeti Fajtalistára kerüléssel jogot nyernek arra, hogy vetõmagjukat a hazai kereskedelemben forgalmazhassák. Az Európai Únióhoz való csatlakozás után, 2004. május elsejétõl a Nemzeti Fajtalistára került növényfajták automatikusan felkerülnek az Közösségi Fajtalistára is. Ez azt jelenti, hogy nem csak Magyarországon lesz forgalmazható vetõmagjuk, de a többi tagállamban sem esik korlátozás alá a velük való kereskedés. A Nemzeti Fajtalista a fajta neve mellett tartalmazza a növény származását, tulajdonosának, képviselõjének adatait. A legfontosabb teljesítmény, minõségi és morfológiai adatok a Leíró Fajtajegyzékben találhatók. Jóllehet a fajtaminõsítõ kísérletek során sok hasznos információt nyerünk a fajtáról, s a lista adatai jogi, termeszthetõségi garanciákat is tartalmaznak, a sikeres termesztéshez több ismeretre van szükség. Ezek az ismeretek különbözõ forrásokból szerezhetõk be.
Mi a Közösségi Fajtalista?
Az Európai Únió tagállamainak Nemzeti Fajtalistáiról az elismert növényfajták automatikusan kerülnek fel a Közösségi Fajtalistára. (Az EU illetékes bizottsága gondozza.) A Közösségi Fajtalistán szereplő növényfajták országonként eltérően, néhány fajta korlátozásával, szabadon forgalmazhatók bármely tagállamban. Ez az intézkedés lehetõséget nyújt a fajtáknak komoly nemzetközi piaci karrier befutására, ugyanakkor, a felduzzadt fajtaszám miatt, szinte lehetetlenné teszi a helyi gazdák számára a tényleges fajtaismeretre alapozott fajtaválasztást. A probléma megoldására, az Únió tagállamaiban, a különböző piaci résztvevőket tömörítő civil szervezetek a fajtaszámot szűkítő Ajánlati Fajtalista megteremtéséről döntöttek.
Mi az Ajánlati Fajtalista?
A magyar parlament 1996-ban hozott határozatot az Ajánlati Fajtalista létrehozásáról, ám ennek a határozatnak a szakma a mai napig nem tudott megfelelni.
Az ajánlati fajtalista nem más, mint a forgalmazható fajták egy részének bizonyos szempontok (felhasználási cél, agroökológiai alkalmazkodás, tápanyag hasznosítás, agrotechnikai tulajdonságok, stb..) szerint külön is megvizsgált, rangsorolt csoportosítása. Itt a hangsúly a „külön is megvizsgált”-on van, hiszen e nélkül felelősen nem lehet a fajták tulajdonságairól nyilatkozni. Az Ajánlati Fajtalistát sokan összetévesztik a nagyüzemi termesztési próbákkal, vagy a fajtajogosultak, kereskedők marketing célú, promóciós bemutatóival. Nem vitatható, hogy az üzemi próbáknak (pl.: a mellévetéses kísérlet) és a „nagyparcellás”, vagy „félüzemi” bemutatóknak is jelentõs ismeretszerzési, ismeretátadási és tapasztalatszerzési szerepe van, nem rendelkeznek az Ajánlati Fajtalista legfontosabb kritériumaival, s ezért nem is pótolják azt.
Miért van szükség az Ajánlati Fajtalistára?
Egyes, különösen a fontosabb fajok fajtáiból igen bõséges választék található a nemzeti fajtalistán (pl.: kukoricából közel 350, õszi búzából több mint 100 elismert fajta). A vetõmag forgalmazás világszerte jelentõs üzlet, de maga a nemesítõ is a fajtája után beszedett licencdíjakból, jutalékokból él. Ezek a bevételek fedezik az új termékek kifejlesztésének költségeit is. Nemzetközi tapasztalat, hogy a kiélezõdött piaci verseny automatikusan megteremti a maga kontrolljának igényét. Nem csak a termelõ, de még maga a forgalmazó is elveszítheti tájékozódó képességét a nagy kavalkádban, s néhány sikertelennek bizonyult üzlet után hitelképessége is csökkenhet vásárlói körében. Az agrártermelés, ezen belül a piaci szereplõk biztonsága azonban nem múlhat a tényleges értékek és a velük való kereskedés eszközeinek viszonylagos összhangján. Az Ajánlati Fajtalista a termelés számára legtöbb értéket mutató fajtákról tartalmaz bõvebb, megbízható módszerekkel elõállított, s a közvetlen piaci, politikai és egyéb csoportérdekektõl független szervezet által közreadott ismeretet. A felhasználó, ha az Ajánlati Fajtalistáról választ, nagyobb biztonsággal foghat a választott fajta termesztésébe, s az ott található információknak megfeleltetheti, kiegészítheti az egyéb forrásból származókat.
Kinek, vagy kiknek az érdekeit szolgálja az ajánlati fajtalista?
Valamennyi piaci szereplõét, s könnyen megláthatjuk a sor végén a fogyasztót. A jól megválasztott fajta egyaránt szolgál gazdasági, termelõi, feldolgozói, táplálkozási, egészségvédelmi és környezetvédelmi érdekeket.
A termelõ
Az átlagos termelõ nem veszhet el a részletekben, még akkor sem, ha a fajtaválasztás során elkövetett tévedés következményeit elsõsorban õ viseli. A felvásárló vásárolhat másutt is, de a termelõ csak azt adhatja el, amije van, s abból csak annyit, amennyi termett. Az Ajánlati Fajtalista egy, az összes fajtalistához hasonlítva jelentõsen szûkített választék, mely az abban szereplõ fajtákról a termelõ számára az általánosnál több és érdekesebb (hasznosabb) információt tartalmaz. A szûkítés már olyan szempontokat is figyelembe vesz, amelyek utalnak az adott termõhellyel való kapcsolatra, a megfelelõ agrotechnikára és a termesztési célra.
A kereskedõ
A kereskedõ nem feltétlenül „szakember”, már abból a szempontból, ahogy azt a termelõ megítéli. Az áruismeret tekintetében viszont igazi profinak kell lennie, egyébként elbukhat a piaci versenyben, s magával rántja a termelõt. Az Ajánlati Fajtalista és az általa hordozott többlet információ növeli a kereskedõ biztonságát a piacon.
A feldolgozó
A feldolgozó a felmért piaci igényekre alapozott termelési terv alapján dolgozik, melynek a mennyiség és a minõség egyenrangú, összetartozó elemei. A feldolgozók piaci versenye rendkívül kiélezõdött mind az értékesítési árak, mind a minõség területén. A modern piaci tevékenység meghatározó eleme a termék-imázs, mely döntõen az egészség- és környezetközpontú fogyasztási filozófiák térhódításának szelét igyekszik vitorlájába fogni. E tényezõk visszavezethetõk és alapozhatók a fajta által hordozott, és behatárolt lehetõségekre, ezért a jelentõsebb feldolgozók minõségbiztosítási rendszerének is része a folyamatba vihetõ fajták megjelölése.
A fogyasztó
Az élelmiszerfogyasztás a fejlett társadalmakban nem csupán életfenntartó energiapótlás, megszokás, luxus, hanem életfilozófia is. A táplálkozásmód az egészség megõrzésének és a gyógyulási folyamatoknak tudatosult része, s az is egyre közismertebb, hogy fogyasztási szokásainkkal majdnem közvetlenül hatunk vissza a mezõgazdasági tevékenység és a környezet kapcsolatára. Függetlenül attól, hogy ez az életfilozófia minden vonatkozásban valós szálakkal kötõdik-e az egészséges életmódhoz vagy a környezet kíméléséhez, létezik, s kitûzött céljainak megvalósításában egyre inkább szerepet kap a genetikai háttér.
Az Ajánlati Fajtalista kritériumai
Az Ajánlati Fajtalista teremt kapcsolatot a választási lehetõség, a termesztési alkalmazhatóság és cél között. Hatással van a termelõ gazdasági eredményére és befolyásolja a fajták piaci érvényesülését. Nem vitatható, hogy az Ajánlati Fajtalista kibocsátói nagy felelõsséget vállalnak. A termelõ joggal kéri számon a megbízhatóságot, a fajta jogosultja pedig a hitelességet. A megbízhatóságot a kísérleti metodika, a kísérletek száma és a kísérleti helyek megválasztása adja, míg a hitelességért a törvényi háttér, a felkerülés és versenyzés demokratizmusa, valamint az eredmények teljes nyilvánossága felelõs.
Az Ajánlati Fajtalista forrásai
Az ajánlati fajtalista legfontosabb forrása a nemzeti fajtalista. A Nemzeti Fajtalistán szereplõ fajták a felkerüléshez szükséges hivatalos kísérletek során már bizonyították, hogy termõképességük, ökológiai alkalmazkodó képességük, alapvetõ agrotechnikai tulajdonságaik, minõségi és növény-egészségügyi jellemzõik tekintetében jobbak az ország területére megállapított sztenderdnél. Az Ajánlati Fajtalistára kerüléshez mégis szükség van további vizsgálatokra, mert a hivatalos fajta-összehasonlító kísérletek nem állapítanak meg speciális agro-ökológiai alkalmazkodó képességet (pl.: egyes tájakhoz, talajokhoz való alkalmazkodást), különös agrotechnikai körülmények közötti, a versenytársakénál elõnyösebb reakciókat (pl.: takarékos talajmûvelés, mûtrágya és öntözési reakció, organikus termesztési alkalmasság). Ezeket a tulajdonságokat csak célorientált kísérletekben lehet megállapítani.
Az úniós csatlakozási tárgyalások során elfogadott feltétel, hogy a Közösségi Fajtalistán szereplõ fajták (kivéve azon növényfajok fajtái, amelyek az adott országban nem termeszthetõk), valamennyi tagállamban korlátozás nélkül forgalomba hozhatók. Mindenki elõtt ismert, hogy az Európai Únió egyes országai egymástól nagyon különbözõ ökológiai feltételekkel rendelkeznek, s a Nemzeti Fajtalistákra kerülés feltételei sem egységesek (a feltételek jelentõs része a jövõben sem lesz egységesíthetõ). Azokról a fajtákról, amelyek nem az adott ország (jelen esetben Magyarország) Nemzeti Fajtalistájáról kerülnek kiválasztásra, még azt sem tudjuk, hogy nálunk melyik éréscsoportba, minõségi kategóriába sorolhatók, nem is beszélve szárazság- és hõtûrésrõl, növény-egészségügyi tulajdonságokról. A Közösségi Fajtalista tehát ebbõl a szempontból csak jogi fogalom, nem szolgálja a nemzeti fajtakísérletezés alapvetõ célját: a termelõ védelmét és a növénytermesztés hatékonyságának fokozását. A Közösségi Fajtalistán szereplõ fajtákat a hazai termesztés szempontjából legfontosabb tulajdonságaik megállapítása illetve ellenõrzése szempontjából elõkísérletekbe kell vonni, mielõtt bekerülnének az Ajánlati Fajtalistára kerülést szolgáló kísérleti hálózatba (célkísérletek).
Az Ajánlati Fajtalista szervezete és anyagi bázisa
A már fentebb említett megbízhatóság és hitelesség olyan kritériumok, amelyek sem spontán módon, sem csak „felülrõl” hozott intézkedésekkel nem teljesülhetnek. A kísérletezésnek egy szakmailag felkészült, tudományos alapokkal rendelkezõ hálózatra van szüksége. A metodikát, s annak helyességét szigorúan kell ellenõrizni és folyamatos felülvizsgálatra, korszerûsítésre szorul. Szükségtelen, és Magyarország nem is elég gazdag ország ahhoz, hogy erre a célra egy teljesen új kísérleti állomás-hálózatot hozzon létre. A jelenlegi OMMI Fajtakísérleti Állomások, nemesítõi és kutatóintézeti bázisok, élen járó gazdaságok, agrártudományi oktató intézmények megfelelõ alapokat adhatnak (a kísérletezés-technikai felkészültség erõteljes fejlesztésével) ennek a tevékenységnek. A szakmai hátteret szükség szerinti kiképzés után ugyanezek a szervezetek biztosíthatják.
Bizonyára sok gondot jelent még az Ajánlati Fajtalista rendszeres kiadása, az ismereteket gyakorlati eszközzé alakító szaktanácsadási hálózat mûködtetése, a rendszeres és megfelelõ színvonalon kivitelezett kísérletezés pénzügyi fedezetének megteremtése. A függetlenség alapelve ugyanis anyagi függetlenséget is feltételez. Kezdetben a költségvetésnek nagyobb arányban kell hozzájárulnia, hiszen jelenleg e nélkül az Ajánlati Fajtalista létre sem jöhetne. A továbbiakban azonban az így termelt információ hasznosítóinak tudomásul kell venni, hogy mind a megbízhatóság, mind a hitelesség, mind a tartalmi bõség olyan mértékû lesz, amilyen mértékben önállósítani tudják a mûködést egyéb forrásoktól.
A hitelt érdemlõ Ajánlati Fajtalista nem születhet meg „hiteles szülõ” nélkül, akinek még szintén meg kell születnie. A „hiteles szülõ” nem lehet más, mint az adott kultúra termelésével, vetõmagjának, s termékének kereskedelmével, feldolgozásával, kutatásával foglalkozók ágazati tanácsa.
Magyarországon ma még nem alakult ki egy olyan színvonalú ágazati szerkezet és szervezõdés, amely minden tekintetben megfelelhetne a hitelesség kritériumainak. Az FVM a probléma áthidalására pályáztatás útján jelölt ki felelõst az Ajánlati Fajtalista megszervezésére. A végleges formát, ahogy mondani szokták, „az élet” majd kialakítja.
Dr Szieberth Dénes
A Fõszerkesztõ megjegyzése: az itt megjelent írás számos esetben a szerzõ magánvéleményét tükrözi. Megállapításai, gondolatai eltérhetnek a jelenlegi állapottól, más személyek vagy szervezetek véleményétõl. A téma fontosságára tekintettel lapunk örömmel vállalja fel más vélemények, észrevételek és álláspontok soron kívüli, változtatás nélküli közlését.