A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium az agrártermelés költségeit csökkentõ támogatások igénybe vételéhez szükséges igazolások kiadását 2003. október 14-én 12 órai idõponttal felfüggesztette.
2003-ban több ízben foglalkozott a szaksajtó az ajánlati fajtalista kérdésével, s a mezõgazdasági támogatások között is megjelent a célt szolgáló kísérletek beállítására vonatkozó rendelet. A hivatkozott rendelet, s a tapasztalatok szerint nem csak a Szakminisztérium, de még az avatottabb termelõi, szervezeti, kutatói és intézeti körök is meglehetõsen kevés elképzeléssel rendelkeznek arról, hogy mi is egyáltalán az ajánlati fajtalista, mi a szerepe, és milyen alapokon nyugszik.
Az Agronapló 2003/10 számában részletesen foglalkoztunk a szántóföldi melléktermékek hasznosítási lehetőségeivel. Többek között utaltunk arra is, hogy egy részük alkalmas fűtőenergia, motorhajtóanyag előállítására. Ugyanez természetesen érvényes meghatározott növényfajok főtermékeire is. Ezeket a fajokat nevezzük energianövényeknek. Egyébként minden növény az asszimilációs híd révén energia átalakító-hasznosító biológiai rendszer, mi több a nap energiájának, mint megújuló energiaforrásnak legnagyobb transzformátora. Ezt azért kell hangsúlyozni, mert újabban mondják is, írják is, hogy a növénytermesztés legyen „nettó energiatermelõ”!? Álljon itt ezzel szemben néhány adat:
A Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium a közelmúltban a gazdálkodók teljes körû és szakszerû tájékoztatása céljából, a tételes jogi rendelkezéseket gyakorlati útmutatásokkal is kiegészítve, kiadványt tett közzé. A tájékoztató célja, hogy a gazdálkodók megismerkedhessenek „kérdés-felelet” formájában az ügyfél regisztráció szükségességérõl, módjáról, menetérõl, valamint az Uniós támogatások igénybevételének feltételeirõl.
Történeti áttekintés Az állókultúrákat jellemzõ ültetvényszerkezet egyik fontos eleme a sor- és tõtávolság. A területegységre jutó tõkék száma a szõlõtermesztés története során sokat változott. A filoxéra megjelenése elõtt szõlõinket a soratlan ültetési mód, hektáronként 15 - 25 ezer tõke telepítése jellemezte. Feljegyezték, hogy a bácskai gyalogmûvelésû ültetvényekben egy hektáron 60 ezer tõke is volt. A filoxéravész után kötelezõen elõírták a tõkék sorokba történõ ültetését. Dr. Perlaky Mihály 1899-ben A szõlõmûvelés kátéja címû munkájában a tõkék térállásával kapcsolatban a következõ ajánlást adta: "Az egyes tõkék távolsága a legszokottabb mívelésmód mellett, sorban és tõkénként is egymástól legalább 1 méter legyen. A régi sûrû ültetésmódhoz szokott gazdák elõtt ez elsõ pillanatra nagyon ritkának tetszhetik;azonban nem így van, mert a tapasztalat bizonyítja, hogy több termésre számíthatunk."
Sajnos az elmúlt 15 évben agrokémia szempontból ún. talajzsaroló gazdálkodást folytatunk, ami azt jelenti, hogy a terméssel több tápanyagot vonunk ki a talajból, mint amennyit szerves trágyák és mûtrágyák formájában visszajuttatunk. Viszonylag nitrogénbõl még elfogadható a mûtrágyázás mérlege, bár ott is meglehetõsen kedvezõtlen, de káliumból és foszforból alig használnak a gazdák mûtrágyát, a szerves trágya pedig többnyire csak a nagyon intenzív kultúrák alá jut.
Hazánkban a nyár közepétől október végéig (kedvezőtlen időjárás, gazdálkodási problémák miatt nem ritkán még novemberben is) tart az áttelelő- és néhány évelő kultúra vetése, telepítése. Ez alatt az idõ alatt több, mint 1,5 millió ha-on kerül mag a földbe. Az 1. sz. táblázatban összefoglaltuk azokat a leggyakoribb fajokat és növénytársításokat, amelyek növekedését, fejlődését a jó gazda gondosságával, még inkább szakértelmével egészen a betakarításig illik folyamatosan figyelemmel kísérni. Ezt a módszeresen végrehajtott sorozatot, ami hasznos tanulságok sorával is gazdagítja a szántó-vető gazdálkodót, termésbecslésnek nevezzük.
Az éves középhőmérséklet világszerte növekszik, Európában az elmúlt tíz év folyamán 0,3-0,6 ºC-os emelkedés figyelhető meg. Számos klímamodell alapján azonban a hőmérséklet további növekedése prognosztizálható. A globális felmelegedés fő oka a fosszilis eredetű anyagok elégetése során keletkező szén-dioxid légkörbe kerülése, azonban jelentős mértékben hozzájárul az üvegházhatáshoz a mezőgazdaság, azon belül a növénytermesztés, a talajok szántóföldi hasznosítása a légkörbe kerülő CO2 révén. Cikkünkben a talajművelés és a CO2 kibocsátás kapcsolatát mutatja be, összefüggésben a szántóföldek szerves anyag tartalom megőrzésével, illetve növelésének lehetőségeivel.
AM: kiemelten védenünk kell a vizes élőhelyeket!
