Brojlertartás tartástechnológiája II.<BR>(folytatás)

Az istálló elõkészítése:

Hasonlóan a mélyalmos tojótyúk-neveléshez itt is rendkívül fontosak az elõkészületek a csibék fogadására. Az istállónak tisztának, friss alommal feltöltöttnek és fertõzésmentesnek kell lennie. A szükséges gépeket és berendezéseket is tisztán és fertõzésmentesen kell elhelyeznünk a csibék számának megfelelõ mennyiségben.

Az elõzõ állomány elszállítása után a termelõdött almos trágya eltávolítása történik alacsony építésû rakodógépekkel, illetve munkaeszközökkel felszerelt kistraktorokkal. Ehhez persze elõtte el kell távolítanunk az etetõ és itató berendezéseket. Ma már ezek az etetõ- és itatósorok (etetõtányérok, itatók, takarmánycsövek…) szinte kivétel nélkül, csörlõs mechanizmuson keresztül felemelhetõk, így a rakodógép tud alattuk dolgozni. A kitermelt trágyát pótkocsikra rakják és a tárolás helyére (esetleg közvetlenül az elhelyezõ területre) szállítják.

Az istálló alapos (oldalfalak, mennyezet, stb.) takarítása, - az etetõ és itató berendezésekkel együtt - mosása következik. Az új, korszerû berendezések jó minõségû, tartós mûanyagokból készülnek, ezáltal lehetõvé teszik a nagynyomású vízzel történõ mosást. Ezen túlmenõen olyan szerkezeti kialakításúak, pl. az etetõtányérok a tányér lehajthatóságával, hogy „lerakódás” mentesen tisztíthatókká váltak. A tisztítás és vizes fertõtlenítés eszközei a nagynyomású tisztítóberendezések. Az egész istállóra történõ fertõtlenítés gázosítással, illetve ködképzéssel történhet.

Az alaposan megtisztított és kiszárított istállóba helyezzük el 4-5 cm vastagon az alomanyagot, amely túlnyomórészt faforgács de lehet apróra szecskázott növényi szár pl. szalma is. A jó alomanyaggal szemben támasztott fõbb követelmények a homogenitás, kis térfogattömeg, jó nedvszívó képesség, puhaság és használat utáni szántóföldön elhelyezhetõség. Ezután visszakerülnek az eltávolított etetõ és itató berendezések a helyükre, valamint bekerülnek a csibeneveléshez szükséges eszközök. Különösen a brojlernevelés elsõ napjaiban, illetve szakaszában magasabb hõmérsékletet kell biztosítanunk az állatoknak. (1. táblázat) Az állatok által igényelt hõmérséklet elõállítása a teremhõmérséklet fûtésével, klimatizálásával, illetve/és helyi sugárzó hõforrásokkal történik. Teremfûtéshez hõlégfûvókat alkalmaznak legelterjedtebben, a csibék felett, sugárzó hõforrásként pedig gázüzemû infrasugárzókat, mûanyákat. Ahol nem az egész istállót használják nevelõtérnek, ott be kell helyezni az istálló lerekesztésére szolgáló elemeket és más szükséges eszközöket (választófüggöny, csibekerítés, etetõtálcák) és le kell szakaszolni az etetõ és itatósorokat. Az istálló teljes elõkészítése után zárófertõtlenítést kell végezni melyet követõen már a szigorú járványvédelmi szabályok lépnek életbe.

A csibéket telepítés után fokozatosan kell szoktatni az etetõberendezéshez, ezért kiegészítõ etetõfelületet kell alkalmazni (lehet etetõtálca, de akár lebomló csibepapír is). Az etetõtányérokban vékonyan kell állnia a takarmánynak (4-5 mm), ezt a követelményt a legújabb berendezések automatikus mûködéssel biztosítják. A jó etetõberendezések állítható magasságúak, a takarmány kiszóródása és elszennyezése, valamint a sérülések elkerülése érdekében peremmel ellátottak. Legelterjedtebbek a spirálcsöves takarmányszállítású, függesztett tányéros berendezések (60-75 madár/tányér). Az állatok számára az elsõ szakaszban, 1-21. napig indító-, majd 22-42. napig hizlaló-, illetve a vágásig befejezõtápot adnak.

A korszerû itató-berendezések csepegésmentesen (cseppfelfogó tálcákkal) biztosítják az ivóvíz szükségletet az állatok számára. Az állatok függesztett köritatókból (14-20 db/1000 állat) vagy szelepes itatókból (66-83 db/1000 állat) tudnak inni. Az itatórendszer lényeges része a vízszûrõ és gyógyszeradagoló egység mely az itatósor elején, nyomásszabályzón keresztül csatlakozik a tápláló vízhálózathoz.

A takarmányon és ivóvízen kívül még biztosítanunk kell a megfelelõ környezeti körülményeket (hõmérséklet, páratartalom, fény, frisslevegõ). A fûtésrõl már esett szó a korábbiakban azonban a nyári, kánikulai hõmérséklet csökkentésérõl, hûtésrõl is szólnunk kell. Már szinte alapkövetelmény a brojler istállók esetében is a hûtõberendezés, mely a szellõztetéssel összhangban mûködve csökkenti a belépõ friss levegõ hõmérsékletét. (A hõmérsékletigényt az 1. táblázat tartalmazza.) Két megoldása terjedt el: a hûtõpaneles és a párologtató (porlasztásos) hûtõrendszerek. Minkét megoldás azonos elvre a párolgó víz „hõelvonó” hatására épül, de a szerkezeti kialakítás tekintetében eltérõ változatok, gyártmányok alakultak ki.

Az elhasználódott, megemelkedett „kibocsátott gáz” tartalmú levegõ cseréjét, illetve az állatok számára szükséges friss levegõt szellõztetéssel biztosítjuk. Szintén a szellõzés tud hatást gyakorolni az istálló páratartalmára, normál esetben a belsõ, magasabb víztartalom elszállításával és a külsõ alacsonyabb víztartalmú levegõ beszállításával. Az állatok igényelte relatív páratartalom: 1-10. nap: 70-75 %; 10. naptól: 50-60%. Hûtõrendszer alkalmazása a relatív páratartalom emelkedését vonja maga után. Kereszt, alagút és kombinált szellõztetést különböztetünk meg brojlertartás esetében. Az alagút és a kombinált szellõzés alkalmazása terjedt el napjainkra, valószínûleg a jobb hûtési hatásfok miatt. A szellõztetés vezérlésére és intenzitásának szabályzására klímakomputerek szolgálnak, melyek a korszerû, költségtakarékos üzemeltetés szükséges elemei. A világításnak nincs akkora szerepe mint a tojók esetében, a jó termelési eredmények elérése érdekében azonban a termelõk különbözõ világítási programokat alkalmaznak. Hazánkban a húscsirkét 42-45 - illetve speciális esetben ettõl több - napig, a vágósúly eléréséig tartják, majd saját vagy központi vágóhídon dolgozzák fel.

Pazsiczki Imre

MGI