Sertésállományok rühösségtõl való mentesítése
Oldalszám: 60
2014.07.08.
A nagy tömegben, mesterséges klimatikus viszonyok között együtt tartott sertések egyik leggyakoribb külsõ élõsködõje a rühösséget okozó Sacoptes suis. A bõr hámrétegében kialakított „alagutakban” élõ, alig 1/2 mm-es atka egész életét a sertésen tölti. Teljes életciklusa 2-15 napig tart, a petékbõl a lerakás után kb. 10 nap múlva kelnek ki az elsõ lárvák. A fõ búvóhelyük a külsõ hallójárat, ahonnan elõször a fejet, lapocka környékét, hátat és lábakat árasszák el. Súlyos fertõzés esetén az egész testet ellepik. A fertõzött sertések kondíciója leromlik a nyugtalanítás és folyamatos vakaródzás miatt. A bõr értékvesztése mellett az istálló berendezési tárgyai is gyorsan tönkre mennek.
A mentesítés megkezdése elõtt fel kell mérni a telep fertõzöttségi állapotát. Ehhez többféle diagnosztikai módszert kell alkalmazni.
A rühösség telepi állapotának figyelemmel kísérésére a vakaródzási és a bõrgyulladási index folyamatos megállapítása alkalmas.
Ez egy jó telepi vizsgálati eszköz a kezelési program hatékonyságának ellenõrzésére, de állományok összehasonlítására nem alkalmas. Célszerû havonta elvégezni a vizsgálatot, mindig azonos korú csapatnál.
Ha a bõrgyulladási index < 0,5 akkor a rühösség nem okoz problémát a telepen, ha 0,51-0,9 akkor át kell gondolni a mentesítési programot, mert valahol hibás, és ha > 0,91 akkor a rühösség „elszabadult” a telepen. Ha ez a szám a vizsgálatok során csökken, akkor jó a védekezési technológia, ha növekszik, akkor valami hiba van a védekezésben, amit fel kell deríteni.
Hogyan tudunk védekezni a rühösség kártétele ellen?
Elõször a fent említett diagnosztikai módszerekkel meg kell állapítanunk a fertõzöttség mértékét, majd az orsóférgesség elleni védekezésnél leírtak szerint fel kell térképezni a telep technológiáját, meg kell találni a fertõzöttség fenntartását elõsegítõ kritikus pontokat.
A védekezés - a tapasztalatok szerint - kétféle módon történhet. Az egyik a folyamatos kezelés, ami a leginkább elterjedt módszer. Ez a hagyományos - valamilyen akaricid szerrel végzett - permetezés vagy lemosás. Általában a kocákat, kocasüldõket a termékenyítés elõtt, a kanokat évente 3-4-szer, a hízókat áttelepítéskor kezelik. Mivel az akaricid szer a külsõ hallójáratba többnyire nem jut be, ezért az ott megbúvó atkák nem pusztulnak el, és így csak tüneti rühmentesség érhetõ el. Ha a kezelés nem rendszeresen történik, akkor könnyen fellángolhat a betegség.
A másik lehetõség a rühmentesítés. Ezt injekciós készítmények (makrociklikus laktonok) segítéségével valósíthatjuk meg. Hazai viszonyok között többnyire az egyszerre végzett állománykezelés látszik a leginkább kivitelezhetõ megoldásnak.
Elsõ lépésként a telepen lévõ állomány létszámát minimálisra kell csökkenteni (a vágóhídra leadandó hízókat el kell küldeni), az egyéb okból selejtezésre szánt állatokat el kell távolítani a teleprõl. Ezután egy vagy két nap alatt a telepen lévõ összes sertést (a malacokat 7 napos kor felett! Majd folyamatosan, ahogy a 7 napos kort elérik!) az alkalmazott készítmény testtömegre számított pontos adagjával injekciózni kell a szer hatóanyagától függõen egyszer vagy egy hét múlva ismételten. Az almot (trágyát) el kell távolítani és a sertések környezetét atkaölõ szerrel permetezni kell. A telepre a mentesítés után bármilyen okból bekerülõ sertéseket a karanténozás idõszaka alatt atkaelleni hatékony kezelésben kell részesíteni.
A másik mentesítési módszer a tenyészállatok rendszeres és folyamatos injekciós kezelése. Ilyenkor a vemhes kocákat - a malacok fertõzõdésének megelõzése érdekében - az elletõbe hajtás elõtt 14 nappal (hatóanyagtól függõen egyszer vagy kétszer) gyógykezelni kell. A tenyészkanokat a rühösségre utaló tünetek megjelenésekor azonnal, de legalább 6 havonta kell kezelésben részesíteni. Itt is érvényes az a szabály, hogy a telepre bármilyen okból bekerülõ sertéseket a karanténozás idõszakában szintén gyógykezelni kell attól függetlenül, hogy a rühösség tünetei mutatkoznak-e rajtuk vagy sem!
A teljes állománykezelés egyszerre nagyobb költséggel jár, de megbízható és eredményes eljárás, míg a tenyészállatok rendszeres kezelésével végrehajtott mentesítés egyszerre nem igényel nagyobb kiadást, de a mentesség eléréséhez hosszabb idõ (több év) szükséges és nagyobb a kockázati tényezõ.
A rühmentesség elérése után a bõrgyulladási index és a vakaródzási index értékeket havonta meg kell állapítani, a kapott eredményeket ki kell értékelni és negyedévenként klinikai valamint laboratóriumi vizsgálattal ellenõrizni kell a mentesség fennmaradását.
(Dr. Merényi László)
- A rühösség biztos megállapítását a klinikai tünetek mellett az élõ atkáknak a fülzsírból történõ laboratóriumi kimutatása biztosítja. A mintát a külsõ hallójáratból kell venni (esetleg a test felületén található elváltozásokból kaparékot is gyûjthetünk).
- A szerológia módszer még finomításra szorul. Ez azért van mert elõfordulhat, hogy a sertés már fertõzõdött élõ atkákkal, de a szervezetben az atkák által kiváltott ellenanyag még nem érte el a kimutathatósági szintet, illetve az állat gyógykezelésének hatására az atkák elpusztultak rajta, de az ellenanyag még nem ürült ki a szervezetébõl, tehát mindkét esetben nem a valódi állapotnak megfelelõ eredmény születik a szerológiai vizsgálat alapján.
A rühösség telepi állapotának figyelemmel kísérésére a vakaródzási és a bõrgyulladási index folyamatos megállapítása alkalmas.
- A vakaródzási index felvétele céljából 15 percen keresztül figyelünk meg annyi sertést (pl.: 30), amelyet egyszerre látunk és feljegyezzük a megfigyelési idõ alatti vakaródzási esetek számát (mondjuk 10), amit elosztunk a megfigyelt sertések számával.
Vakaródzási index = 10/30 = 0.33
Ez egy jó telepi vizsgálati eszköz a kezelési program hatékonyságának ellenõrzésére, de állományok összehasonlítására nem alkalmas. Célszerû havonta elvégezni a vizsgálatot, mindig azonos korú csapatnál.
- A hízók rühösségi állapotát a vágóhídon a bõrgyulladási index megállapításával tudjuk felmérni. A rühösség következtében kialakult bõrelváltozások súlyossága alapján a levágott sertéseket 0-3-ig terjedõ kategóriába soroljuk. Ha pl. 60 sertést vizsgáltunk és ebbõl 20-at soroltunk az 1., 15-öt a 2. és 5-öt a 3. kategóriába, akkor a bõrgyulladási indexet az alábbi szerint számoljuk ki:
Bõrgyulladási index = ( 25 * 1 + 10 * 2 + 5 * 3 ) / 60 = 50 / 60 = 0.8
Ha a bõrgyulladási index < 0,5 akkor a rühösség nem okoz problémát a telepen, ha 0,51-0,9 akkor át kell gondolni a mentesítési programot, mert valahol hibás, és ha > 0,91 akkor a rühösség „elszabadult” a telepen. Ha ez a szám a vizsgálatok során csökken, akkor jó a védekezési technológia, ha növekszik, akkor valami hiba van a védekezésben, amit fel kell deríteni.
Hogyan tudunk védekezni a rühösség kártétele ellen?
Elõször a fent említett diagnosztikai módszerekkel meg kell állapítanunk a fertõzöttség mértékét, majd az orsóférgesség elleni védekezésnél leírtak szerint fel kell térképezni a telep technológiáját, meg kell találni a fertõzöttség fenntartását elõsegítõ kritikus pontokat.
A védekezés - a tapasztalatok szerint - kétféle módon történhet. Az egyik a folyamatos kezelés, ami a leginkább elterjedt módszer. Ez a hagyományos - valamilyen akaricid szerrel végzett - permetezés vagy lemosás. Általában a kocákat, kocasüldõket a termékenyítés elõtt, a kanokat évente 3-4-szer, a hízókat áttelepítéskor kezelik. Mivel az akaricid szer a külsõ hallójáratba többnyire nem jut be, ezért az ott megbúvó atkák nem pusztulnak el, és így csak tüneti rühmentesség érhetõ el. Ha a kezelés nem rendszeresen történik, akkor könnyen fellángolhat a betegség.
A másik lehetõség a rühmentesítés. Ezt injekciós készítmények (makrociklikus laktonok) segítéségével valósíthatjuk meg. Hazai viszonyok között többnyire az egyszerre végzett állománykezelés látszik a leginkább kivitelezhetõ megoldásnak.
Elsõ lépésként a telepen lévõ állomány létszámát minimálisra kell csökkenteni (a vágóhídra leadandó hízókat el kell küldeni), az egyéb okból selejtezésre szánt állatokat el kell távolítani a teleprõl. Ezután egy vagy két nap alatt a telepen lévõ összes sertést (a malacokat 7 napos kor felett! Majd folyamatosan, ahogy a 7 napos kort elérik!) az alkalmazott készítmény testtömegre számított pontos adagjával injekciózni kell a szer hatóanyagától függõen egyszer vagy egy hét múlva ismételten. Az almot (trágyát) el kell távolítani és a sertések környezetét atkaölõ szerrel permetezni kell. A telepre a mentesítés után bármilyen okból bekerülõ sertéseket a karanténozás idõszaka alatt atkaelleni hatékony kezelésben kell részesíteni.
A másik mentesítési módszer a tenyészállatok rendszeres és folyamatos injekciós kezelése. Ilyenkor a vemhes kocákat - a malacok fertõzõdésének megelõzése érdekében - az elletõbe hajtás elõtt 14 nappal (hatóanyagtól függõen egyszer vagy kétszer) gyógykezelni kell. A tenyészkanokat a rühösségre utaló tünetek megjelenésekor azonnal, de legalább 6 havonta kell kezelésben részesíteni. Itt is érvényes az a szabály, hogy a telepre bármilyen okból bekerülõ sertéseket a karanténozás idõszakában szintén gyógykezelni kell attól függetlenül, hogy a rühösség tünetei mutatkoznak-e rajtuk vagy sem!
A teljes állománykezelés egyszerre nagyobb költséggel jár, de megbízható és eredményes eljárás, míg a tenyészállatok rendszeres kezelésével végrehajtott mentesítés egyszerre nem igényel nagyobb kiadást, de a mentesség eléréséhez hosszabb idõ (több év) szükséges és nagyobb a kockázati tényezõ.
A rühmentesség elérése után a bõrgyulladási index és a vakaródzási index értékeket havonta meg kell állapítani, a kapott eredményeket ki kell értékelni és negyedévenként klinikai valamint laboratóriumi vizsgálattal ellenõrizni kell a mentesség fennmaradását.
(Dr. Merényi László)
Agrometeorológia
Csapadék
Csapadék
Olvasta már?
Új felmérés: Letört az innovációs kedv az agrárcégeknél
2023. Copyright Zsigmond Kft[email protected]