Az ellés utáni hetek takarmányozása a tejelõ tehenészetekben, avagy használjunk-e bypass fehérjét 2003-ban?

Miért? Mert a leggyengébben termelõ állatokat szórták ki, és miután a csoportlétszámok kisebbek lettek az állatok velfare-e, jóléte növekedett (nagyobb jászolszélesség, több pihenõhely, több levegõ) így ezen állatok termelése növekedett. Emiatt maradt el a „várt” termeléscsökkenés. Akik a takarmányozási oldalon léptettek életbe megszorításokat -sem jártak jobban hosszútávon. A takarmányos szakma talán még sohasem élt át olyan hónapokat mint a nyáron és ezen az õszön. Amikor egy receptúrásnak vagy szaktanácsadónak az a feladata hogy olyan adagot állítson elõ amitõl termelés csökkenés következik be a tejelõ tehenészetekben, véleményem szerint az a szakma mélypontja. A tejtermelés csökkentésnek és a receptúra módosításnak nem szabadott kímélnie az ellés utáni idõszakot sem a telepi receptúrákban. Fussuk át ezen idõszak fontosabb ismérveit, és az olvasó számára sem lesz kétséges a fenti okfejtésem helyessége.

Takarmányozástani szempontból az ellés utáni idõszakot tovább oszthatjuk az ellés utáni elsõ 30 nap takarmányozására, illetve a 30-100. napig terjedõ idõszakra. A különbség a kettõ között elsõsorban nem az igényekben rejlik, hanem a tehén által elfogyasztott mennyiségben. Köztudott hogy ellés elõtt a szárazanyagfelvétel lecsökken, majd ellés után 3-4 hét elteltével éri el a maximumot, míg a tejtermelés ennél drasztikusabban emelkedik. A Holstein egy önfeláldozó típusú állat, amely annyit jelent, hogy még a saját testtömege bontása révén is termelni próbál. Az ellés utáni idõszakban erre sor is kerül, fontos hogy a napi súlycsökkentés mértéke ne haladja meg az 1-1,5kg-ot. Az 1kg élõtömeg bontásakor keletkezõ energia 20,6 MJ (Nelact), a szabaddá váló nyersfehérje tartalom pedig 120g. Mivel 1liter 3,6% zsírtartalmú tej táplálóanyag szükséglete 2,92 MJ energia és 83g nyersfehérje, könnyen kiszámolható hogy 1kg élõsúly csökkenés energia tartalmából 7 liter tejet, míg nyersfehérje tartalmából csak 1,4 liter tejet tud az állat termelni. Érdemes összevetni a lebontáskor felszabaduló táplálóanyagokat a laktáció második felében építendõ igényekkel: 1kg súlygyarapodás energiaigénye 21,4 MJ, míg nyersfehérje igénye 500g. Csak kiváló minõségû takarmányokból lehet a nagy termelésû tehenek ellés utáni takarmányadagját összeállítani. Ugyanis egyszerre kell a nagy energia és fehérjebevitelrõl gondoskodni, meghatározott szárazanyag felvétel mellett. A kérõdzõ takarmányozásban használatos védett (bypass) fehérjék fogalmával is meg kell ismerkednünk. A védett fehérje a kérõdzõk takarmányozásában annyit jelent, hogy a fehérjéket a bendõben lévõ emésztési és lebontási folyamatokkal szemben mesterségesen ellenállóvá teszik, így ezen fehérjék a vékonybélbe jutva aminosavakra bomlanak, majd felszívódva hasznosulnak. A bendõben a mikrobiális emésztés hatásának a lebontható fehérjék áldozatul esnek. A fõ probléma az, hogy ezen fehérjék nagy részének a lebomlása nem áll meg az aminosavaknál, hanem egészen N-ig bontják a baktériumok az értékes fehérjéket, ebbõl építve fel saját testüket, vagy metánként távoznak a szarvasmarha szervezetébõl. Ki kell hangsúlyozni, hogy a baktérium fehérjénél értékesebb protein kevés van a kérõdzõk számára. A gondot az jelenti, hogy a nagy termeléshez szükséges fehérje mennyiséget nem fedezik az elpusztult mikroorganizmusok teljes mértékben, viszont egy bizonyos mennyiségen túl felesleges, sõt káros lebomló fehérjéket etetni, mivel a bendõfolyadék magas NH3 koncentrációja különbözõ anyagforgalmi és szaporodás biológiai problémák elõidézõje lehet. A megoldást jelentik a védett fehérjék alkalmazása (a szakirodalomban használatos még az UDP - undegradable protein és az RUP - rumen undegradable protein kifejezés is). A védett fehérjéket sokféleképpen csoportosíthatjuk, eredetük alapján növényi és állati, védettség elérése alapján hõkezeléssel, extrudálással, pörköléssel, különbözõ savakkal, alkoholokkal történõ védettséget különíthetünk el. Általában a termékek birtokosai a gyártási eljárásokat próbálják titkolni, de gyakran titok övezi a termék védettségi értékét is, amely némelykor az in situ (fisztulával) és in vivo (emészthetõség) vizsgálatok hiányára vezethetõ vissza. Egy másik fontos mérvadójuk a bypass termékeknek az, hogy a bendõn áthaladó fehérje hányadból mekkora mennyiség szívódik fel a vékonybél nyálkahártyáján keresztül.

A tejtermelés csökkenése ezen idõszakban a Holstein Fríz önfeláldozó mivolta miatt drasztikus beavatkozást kíván. Csökkenthetjük az adag nyersfehérje, védett fehérje vagy energiatartalmát, de csak a nagymértékû csökkenésre fog az állat termelés csökkenéssel válaszolni. Azt már meg sem kell említenem hogy ezen idõszak az újravemhesülés idõszaka, és mind a magas tejtermelés mind az alacsony energiaszint negatív korrelációban van a vemhesülési mutatókra. Mivel az energiahordozók nagy részét a gazdaságok saját maguk termelik meg (kukorica szilázs, kukorica) ezen alapanyagok az adagban nem csökkentek. A csökkenés a vásárolt terményeket-termékeket érintették, így a bypass termékek és a fehérjehordozók. Ezzel az adag ára mindenképpen alacsonyabb szintre került, de az állat élettani igényét - a fenti okfejtés miatt - nem tudjuk kielégíteni. Gondoljunk csak bele, a szakirodalmak azt sulykolják belénk, hogy a helyes üszõfelneveléssel és bendõsítéssel készítsük fel az állatainkat a magas tejtermelésre. Azt is emlegetik hogy az ellés után adjunk meg mindent az állatainknak, hogy a tejtermelés minél gyorsabban és minél magasabb szintre juthasson anélkül hogy az állat sokat veszítene a kondíciójából, vagy hogy a laktáció középsõ szakaszában próbáljuk meg a perzisztenciát magas szinten tartani, ezáltal használva ki az állat genetikai potenciálját. Maga a Holstein Fríz fajta a magas tejtermelésre lett kinemesítve, néha még a szaporasági mutatókat is a háttérbe szorítva. Jól látható, hogy ezen elvek felborultak, csak az a gond hogy ezt a teheneknek senki nem mondta meg. Senki nem magyarázta el nekik azt, hogy most egy fél évig termeljetek 10%-al kevesebb tejet úgy, hogy az adag beltartalmát visszafogjuk, és ha lehet ez ne járjon egészségkárosodással. Remélem az egész takarmányos szakma és a tejtermelõ kör nevében hogy ezen állapot minél elõbb megszûnik, és a tehenészeti telepek ismét azon versengnek, hogy ki tud minél olcsóbban minél több tejet termelni.

Muzsek András