A húsmarhák fehérjeszükséglete és fehérjeellátása

A laktáció elsõ fele és a fedeztetési idény

A táplálóanyag-ellátással szemben a tehenek ebben az idõszakban a legigényesebbek. A tehenek a tejtermelésüket és szaporodóképességüket csak akkor tudják megfelelõ szinten tartani, ha energia- és fehérjeszükségletüket egyaránt biztosítjuk. Egy 550 kg élõsúlyú 8-10 kg tejet termelõ tehén metabolizálható fehérje (MF) szükséglete (létfenntartásra + tejtermelésre) mintegy 800 g - 900 g. Szezonális elletés esetén, ha az ellés tél végére, kora tavaszra esik, a tehenek ezen idõszak nagy részét a legelõn töltik. A tavaszi, kora nyári idõszakban - a hazai idõjárást figyelembe véve - a tehenek részére bõséges mennyiségben, jó minõségû legelõfû áll rendelkezésre, mely energia- és fehérjeszükségletüket egyaránt fedezi. A legeltetést megelõzõ idõszakban, illetve ha a tehenek õsszel ellenek, a táplálóanyag-szükséglet biztosítása már több gonddal jár. Célszerû erre az idõszakra a legjobb minõségû takarmányokat tartalékolni. Közepesnél nem gyengébb minõségû fûszenázs és réti széna etetésével a fehérjeigény fedezhetõ. A kis táplálóértékû, fehérjében szegény mezõgazdasági melléktermékek a laktáció elején csak kiegészítõ takarmányként adhatók. Kedvezõ, ha ebben az idõszakban a bendõbeni fehérjemérleg (MFN-MFE) pozitív, mivel így nagyobb takarmányfelvétel várható.

A fedeztetési (termékenyítési) és az azt megelõzõ idõszak takarmányozása alapvetõen befolyásolja az ágazat eredményességét, a vemhesülési eredményeken keresztül. Az energia- és fehérjehiányos takarmányozás egyaránt negatívan befolyásolja a termékenyülést. Kedvezõ, ha a fedeztetési idényre a tehenek javuló kondícióban vannak, ennek érdekében még az abrak kiegészítés is gazdaságos lehet. Kísérleti eredmények szerint a termékenyítési idõszakban magas szintû energia- és fehérje ellátás mellett az elsõ termékenyítésre a húshasznú tehenek 83 %-a fogamzott, míg hiányos fehérjeellátásnál csak 38 % volt a vemhesülési arány.

A szoptatási idõszak második fele, a borjak választásáig

A tehenek tejtermelése ebben a periódusban már kisebb, a borjak a tejen kívül már jelentõs mennyiségû takarmányt fogyasztanak, a vemhesség korai szakaszának táplálóanyag-igénye minimális, elhanyagolható. Egy 550 kg élõsúlyú, mintegy 5 kg tejet termelõ tehén fehérjeigénye 645 g MF, létfenntartásra és tejtermelésre. Amennyiben a tehenek legelnek, a legelõfû a fehérjeszükségletet bõségesen fedezi. A bendõbeni fehérjemérleg lehet negatív, ha a metabolizálható fehérjeszükséglet biztosított.

A borjak választása után, ellésig

A tehenek táplálóanyag-igénye a választás után a létfenntartó szint körüli. Egy 550 kg élõsúlyú tehén fehérjeigénye mindössze 387 g MF. A táplálóanyag- és a fehérjeigény is kukoricatarló legeltetésekor jobb minõségû mezõgazdasági melléktermékek (kukoricaszár szilázs) etetésével, illetve réti széna vagy fûszilázs és kisebb táplálóértékû melléktermékek (szalmák) kombinációjával biztosítható. Sok esetben az elfogyasztott takarmány metabolizálható fehérjetartalma meghaladja a szükségletet, ugyanakkor a fehérjemérleg a bendõben negatív. Ez azt jelenti, hogy a bendõmikrobák fehérjeigénye nagyobb, mint a gazdaállat fehérjeszükséglete. Ha a mikrobák részére nem áll rendelkezésre elegendõ N, úgy csökken a számuk és a kérõdzõk kevesebb mikrobiális fehérjéhez, és a kisebb mértékû rostlebontás miatt kevesebb energiához jutnak. A fentiek ellenére a mérsékelt N-hiányt a kérõdzõk jól tûrik, mivel kevesebb N-t ürítenek, és a rumino-hepatikus körforgáson keresztül a N egy részét visszacirkulálják a bendõbe, a takarmány N hiányának pótlására.

A vemhesség elõrehaladtával a táplálóanyag-szükséglet nõ. A vemhesség utolsó harmadában egy 550 kg élõsúlyú tehén mintegy 600 g MF-t igényel. A táplálóanyag-igény szálas- és tömegtakarmányokkal, jobb minõségû mezõgazdasági melléktermékek etetésével fedezhetõ.

A húshasznú tehén táplálóanyag-szükségletének változását elléstõl-ellésig az 1. táblázatban mutatjuk be.

Az elsõborjas tehenek esetében a növekedés energia- és fehérjeszükségletét is biztosítani kell. A szükségleti táblázatok részletes adatokat adnak meg, az élõsúlytól, a típustól, a tejtermeléstõl stb. függõen.

A húshasznú tehenek esetében, amikor a fehérjeszükséglet biztosítását a N-függõ metabolizálható fehérje korlátozza és a fehérjemérleg a bendõben negatív, a fehérje pótlására - a termelési ciklus bármely szakaszában - a karbamid, vagy más NPN anyag nagyon jól felhasználható.

Hústípusú tenyészüszõk

Az üszõnevelés költségeinek csökkentése érdekében egyre inkább elõtérbe kerül a korai tenyésztésbevétel, annak érdekében, hogy az üszõk 2 éves kor körül elljenek. A korai tenyésztésbevétel feltétele, hogy a növendéküszõk megfelelõ súlygyarapodást érjenek el a felnevelés során. A 300-340 kg-os tenyésztésbevételi súlyhoz, a választás után mintegy napi 600 g körüli súlygyarapodást kell a takarmányozással biztosítani. A termékenyítési/fedeztetési idõszak után a kívánatos súlygyarapodás napi 500 g körüli.

A fehérjeszükségletet, a súlygyarapodás szintjén túl, befolyásolja az állatok típusa. A közepes rámájú, kisebb kifejlettkori élõsúlyú növendékmarhák súlygyarapodása több energiát és kevesebb fehérjét tartalmaz, mint a nagy rámájú típusoké. Választástól termékenyítésig a közepes rámájú típusok mintegy 350-400 g metabolizálható fehérjét igényelnek naponta. A nagy rámájú típusba tartozó növendéküszõk fehérjeszükséglete több, egyrészt mert egységnyi súlygyarapodáshoz több fehérjét igényelnek, másrészt mert nagyobb súlygyarapodásra képesek. Fehérjeigényük napi 400-450 g MF-re tehetõ.

A felnevelés során, a téli takarmányozási idõszakban, a fehérjeellátás részlegesen NPN anyagokkal is biztosítható. Legeltetés esetén a legelõfû, különösen a tavaszi idõszakban, bõséges fehérjeellátást biztosít. Az NPN anyagokkal a fehérjepótlást egy takarmányozási példán keresztül mutatjuk be. (2. táblázat)

A példában a fehérjeigény fedezését a N-függõ metabolizálható fehérje korlátozta, és ugyanakkor jelentõs volt az eltérés a bendõmikrobák energia és N ellátásában. Növendékmarháknál célszerû 0 fehérjemérleget biztosítani a bendõben, ezért a 139 g MFN mennyiségének megfelelõ karbamidot célszerû etetni. Ha például megelégszünk –50 g-os fehérjemérleggel, úgy az etetendõ karbamid mennyisége (139-50=89, 89/1475=0,06 kg) 60 g. Természetesen az így kiszámított karbamid mennyiséget mindig ellenõrizni kell, hogy biztonságosan etethetõ-e. A 2. táblázatban lévõ adagot csak példának szántuk, a növendéküszõkkel több komponensû extrahált darát is tartalmazó abrakot célszerû etetni.

A fedeztetési idény után a fehérjeszükséglet (500 g súlygyarapodás esetén) mintegy 400-420 g MF. Amennyiben az üszõk legelnek, a fehérjeszükségletet a legelõfû fedezi.

Növendékmarha hizlalás

A fehérjeszükségletet a növendékmarhák élõsúlya, ivara és a súlygyarapodás összetétele befolyásolja elsõsorban. A fiatal, nagy növekedési kapacitású hízómarhák egységnyi súlygyarapodása több fehérjét tartalmaz. A fehérjeellátás közvetlenül és közvetve is befolyásolja a teljesítményt. Jobb fehérjeellátásnál a takarmányfelvétel, és ezen keresztül az energiafelvétel is nõ.

A takarmányadagban a fehérje mennyiségének és a bypass fehérje arányának hatását, kísérleti eredményeink szerint, a 3. táblázat mutatja be.

A fehérje mennyiségének és a bypass fehérje arányának növelésével a metabolizálható fehérje ellátás javult, ami nagyobb súlygyarapodást és jobb takarmányhasznosítást eredményezett. A kedvezõ eredmények ellenére, a bypass fehérje arányának javítása, a jelenlegi gazdasági környezetben nem gazdaságos.

A bendõbeni fehérjemérleg hatását a takarmányfelvételre az 1. ábra szemlélteti, kísérleti eredményeink alapján.

A takarmányfelvétel nõ, ha a fehérjemérleg a bendõben a negatívból pozitív irányba változik. Ezért a negatív fehérjemérleg kerülendõ, mivel a takarmányfelvétel csökkenésével az energiafelvétel és a teljesítmény is kisebb lesz. A növendékmarha hizlalásban a fehérjeellátást elsõsorban a gazdaságossági szempontok határozzák meg.

Az e közleményben felhasznált kísérleti eredmények és gyakorlati tapasztalatok jelentõs része, a Nemzeti Kutatási Fejlesztési Program keretében, az Oktatási Minisztérium Alapkezelõ Igazgatósága támogatásával mûvelt: „Komplex EU konform húsmarhatenyésztés fejlesztési rendszer” elnevezésû kutatási projekt munkája során született.

dr. Várhegyi József - Várhegyi Józsefné dr.