Alma, Körte és szõlõ téli tárolása
Oldalszám:
2014.07.15.
A téli-alma és a téli-körte tárolása.
A szüret munkacsúcsot jelent, az árutermelõ gazdaságokban és a családi mûvelésû házikertekben. Az õszi változékony idõjárás és a téli tárolásra való alkalmasság rohamos csökkenése egyaránt sietésre int. A legfontosabb szabály, hogy csak egészséges, ép gyümölcs kerüljön a tárolóba. A nagy sietségben gyakran csak arra van idõ és figyelem, hogy a nedvesen rothadó, moníliás és a nagyon sérült termés ne kerüljön a szedõedényekbe és a tartályládákba. A tárolt alina, körte folyamatos értékesítés miatt történõ átválogatása során vesszük észre a gyümölcs piacosságát rontó, talán az azonnali felhasználást, hámozás után való fogyasztást nem akadályozó, felületi parásodást, a héj besüppedését, fajta jellegtõl eltérõ, deformált gyümölcs alakot, a héj vagy a hús elszínezõdését és a termés felületén található bevonatot. Érdemes sorra venni ezeket a tüneteket, meghatározásuk sok esetben segít abban, hogy ezután megelõzzük a termés értékét kedvezõtlenül befolyásoló, a minõséget rontó elvaltozások kialakulását és az egészségesen szüretelt gyümölcs befertõzõdését.
Varasodás A leggyakoribb tünet, különösen csapadékos években, az alma és a köre ventunás varasodása. Az alma varasodás kórokozója csak az almát, a körtevarasodás kórokozója csak a körtét fertõzi. A gyümölcs már kora tavasszal fertõzõdhet. A fertõzött részek nem fejlõdnek tovább, a gyümölcs apró marad, erõsen deformálódik, berepedezik, felületét bársonyos, barna bevonat, a spórák tömege bontja. Ezek a korán fertõzõdött gyümölcsök idõ elõtt lehullanak. A késõbbi fertõzések következményeként már kisebb felületû, berepedezõ, de a gyümölcs növekedését jelentõsen már nem befolyásoló foltok képzõdnek. Ezek a termések a repedéseken keresztül Monilinia gombával is fertõzõdhetnek, és olyan mértékig varasodnak és nedvesen romlókká válnak, hogy nem kerülnek a tárolóba. A szüretelõk figyelmét azonban elkerülik a késõi fertõzõdésbõl származó a gyümölcs felületén megtapadó spórák. Ezek a fertõzési gócok a tárolás során tovább fejlõdnek és jellegzetes, besüppedõ raktári varasodást okoznak.
Lisztharmat Az alma lisztharmatának kórokozója kizárólag a fiatal zsenge fejlõdõ zöld növényi részeket támadja meg. Mégis a betárolt almán, különösen a lisztharmatbetegségre rendkívül fogékony Jonatán fajtán, is megtaláljuk a jellegzetes lisztharmat tüneteket. Jogos a kérdés mikor fertõzõdött a termés, mikor kellett volna hatékonyabban védekezni, hogy elkerüljük a gyümölcs szépséghibáját.
A fertõzött virágokból nem lesz termés, kötõdés nélkül lepotyolnak. A terméskezdemény kocsányának késõbbi fertõzõdése is egy korai terméshullást eredményezhet. A kötõdött termések azonban másodlagosan fertõzõdhetnek. Ezek a termések már kifejlõdnek, hiszen a lisztharmat hifák szövedéke a micélium, nem hatol mélyebbre, csak a terméshéj külsõ sejtsorából veszi táplálékát. Ezt sem sokáig, mert a termés fejlõdése során viaszos réteg képzõdik és ez már nem alkalmas a lisztharmat gomba táplálására. A gomba szövedék elpusztul, de egy pacás réteg ott marad a héj szövetében. A gyümölcs fejlõdése során az elhalt sejtsor széthúzódik és kialakul a jellegzetes finom, laza, hálózatos parásodás. Ez általában csak szépséghiba, nem okozza az alma rothadását.
Monília A leggyakoribb, sebzést követõen fellépõ tárolási betegség a moníliás gyümölcsrothadás. A betegséget a vásárlók ugyanúgy ismerik, mint a kertészek, hiszen elegendõ, egy apró sebzés, és az egészségesen szüretelt gyümölcshéjon kialakul a koncentrikus rajzolatot mutató okkersárga konidium-telepek sora. A kórokozó az alma-, a körte- és a birstárolási betegségét, gyümölcsrothadását okozza. Mechanikai sérüléseken, rovarrágás helyén, jégverés, és a szüretelõk körme által okozott sebeken fertõz. A seb körül kialakuló, kerek, rothadó foltokat hiába vágjuk ki, a kórokozó a gyümölcs húsában már tovább fejlõdve, kellemetlen ízûvé teszi a gyümölcsöt. Az idõjárástól, majd a tárolótér mikroklímájától függõen a gyümölcs nedvesen elrothad, vagy összetöpörödve, kemény múmiaként rászáradva marad az ágakon, vagy a kamra polcain. Mindkét esetben jellemzõ, hogy penészpárnák borítják a gyümölcs felületét, és barna rothadás teszi tönkre a gyümölcs húsát. Ritkábban elõforduló tünet az alma feketerothadása. A fényes fekete, szívós gyümölcshéjat csak ritkán töri át néhány spóratelep, az alma húsa ehetetlen, tömör, rossz ízû. Ez a tünet körténél úgy jelentkezik, hogy a gyümölcs teljesen megpuhul, szinte elfolyósodik a húsa. Ezeket a ritkábban elõforduló tüneteket is a moníliás gyümölcsrothadás kórokozója idézi elõ.
Jonatánfoltosság Mint a neve is mutatja, elsõsorban a Jonatán almafajtán találhatjuk a jellegzetes 1-5 mm átmérõjû fekete enyhén besüppedõ foltokat. Egyes években már szüretkor láthatunk néhány foltot, máskor csak a tárolás alatt fejlõdnek és beboríthatják a gyümölcs felületének nagy részét. Élettani betegségnek, kedvezõtlen fajtatulajdonságnak tartják, a termés rothadását nem okozza, de piacosságát nagymértékben csökkenti.
Magházrothadás A kívülrõl épnek látszó gyümölcsöt felvágva a magházüreg keserû rothadását tapasztaljuk. A metszetben jól látható, hogy a barnulás a gyümölcskocsánytól, vagy a bibeponttól indult el és a gyümölcs húsa belülrõl rothad el. Leggyakrabban fuzáriumos fertõzés okozza, de a mikroszkópos vizsgálatnál más kórokozók is kimutathatók.
Penészgombák Különösen éléskamrában történõ raktározásnál gyakori a közönséges penészek megtelepedése a sérült gyümölcsön. Valamennyi tárolt élelmiszeren, még a meghagyott kenyérdarabokon is elõforduló, laza penészgyepen fejlõdõ, gombostûfej nagyságú spóratokok egy Mucor nevû fejespenész, gomba telepei a tárolt gyümölcsön is megtalálhatók. Hasonlóan megtelepszik a tárolt gyümölcs sebzései a jól ismert zöldvagy ecsetpenészként ismert Penicillium vagy a szürkepenészként ismert Botrytis gomba. Ez a három leggyakoribb és még sok más penészgomba a magas hõmérsékletet és a magas páratartalmat kedveli.
Almadarázs kártétele:
Ritka tünet az almadarázs kártétele a betárolt almagyümölcsön. Az almadarázs évente csak egyszer, tavasszal, az almavirágzáskor rajzik. Tojásait az almavirág belsejébe rakja. A kikelõ lárva a fejlõdõ, még apró gyümölcs héja alatt ívelt járatot rág. A lárva fejlõdésével a járat szélesedik. Egy idõ után a lárva másik gyümölcsöt keres fel és azt is hasonló módon károsítja. Tavasszal még nagyon vékony, nem feltûnõ ez a járat, de ha figyelmesen megnézzük a károsodott termést a járat szélesebb végében fekete, szétkenõdõ ürülékcsomót és esetenként egy darázslárvát találunk. A lárvát szétnyomva
a jellemzõ "poloskaszagot" érezhetünk. A jellemzõen ívelt járat parásodik, hegesedik és a gyümölcs növekedésével szélesebb lesz, feltûnõvé válik. Szüretkor a gyümölcsön már nem találjuk meg a károsítót, mert a lárva már nyár elején, elhagyta az utolsó károsított gyümölcsöt, a talajba húzódott és gubót készített magának az átteleléshez és a következõ tavaszi bábozódáshoz.
Kaliforniai pajzstetû
A legtöbb pajzstetû fajtól eltérõen, a kaliforniai pajzstetû lárvái gyakran telepszenek az alma gyümölcsére. Különösen gyakran találjuk a jellegzetes tünetet, a piros, gyûrû alakú elszínezõdést, az antociános lázfoltok tömegét a gyümölcs kocsány és csésze mélyedésében. A piros gyûrû közepében lévõ lekaparható, ledörzsölhetõ, 1 mm átmérõjû, kezdetben fehér majd szürke, feketedõ pont a pajzstetû. A tárolóba került termésrõl már nem kerül vissza a gyümölcsösbe a pajzstetvek tömege, de ez nem jelenti a fertõzési ciklus megszakítását, mert a pajzstetvek nyár folyamán a gyümölcsök mellett, a fák valamennyi zöld részén, a hajtásokon, leveleken, vesszõkön megtelepedtek, és a pajzstetûvel fertõzött kertben, nagy tömegben lepik el valamennyi gyümölcsfaj, és nagyon sok díszfa és cserje vesszõit, ágait.
A csemegeszõlõ tárolása
Csemege szõlõnek a vékony héjú korai érésû szõlõfajták a legértékesebbek, de téli eltartásra a késõi érésû, erõs héjú, vastag húsú fajták a jók. Fontos még, hogy laza legyen a tárolásra szánt fajta fürtje.
Idõben gondoljunk a szõlõ tárolásra, augusztus végén, szeptember elején válasszuk ki a tárolásra szánt fürtöket. Már a zsendülés kezdetén vizsgáljuk át és a beteg, sérült lisztharmat fertõzéstõl megrepedt, madarak által kicsípett bogyókat vágjuk ki a fürtökbõl, hogy a még egészsédes bogyók ne fertõzõdjenek. Az igy elõkészített filrtökre rakjunk fel necc hálót, hogy megvédjük a madaraktól és a darazsaktól.
A szõlõ nem utóérõ gyümölcs ezért csak a fajtára jellemzõ, optimális cukor - sav arány kialakulásakor, az érett fürtöket szedjük. Az érettséget a kóstoláson kívül a fürtkocsány barnára színezõdése is mutatja. Száraz idõben ollóval vágjuk le a téli tárolásra szánt fürtöket. Ismét vizsgáljuk át figyelmesen és a beteg bogyókat, vágjuk ki a fürtbõl. Fajtánként próbáljuk ki, hogy a kocsánynál kötözve vagy fordítva felakasztva érintkeznek kevésbé a bogyók. Párosával kötözve rúdra vagy kifeszített ruhaszárító zsinegre, állványra helyezhetjük el a fürtöket. A téli tárolásra alkalmas fajta a Csiri-csuri, a Hamburgi muskotály, a Chasselas és az Afiiz-Ali.
A gyümölcs és szõlõ téli tárolására szolgáló tárolóteret, kamrákat, pincéket ajánlatos még a szüret elõtt kitisztítani, kimeszelni, esetleg fertõtleníteni kénlapok elégetésével. A betárolás elõtt azonban alaposan ki kell szellõztetni a tárolót. Nagyon kellemetlen következményekkel jár, ha a betárolt gyümölcs, szõlõ rothadását látva akarunk kénnel fertõtleníteni. A nedves levegõben a kéndioxid vizet vesz fel, és kénessav keletkezik, ami azután marja a gyümölcsöt és sötétszínû, feketedõ, bemélyedõ foltok keletkeznek. A legjobb tárolási hõmérséklet az állandó 5 - 6 oC, és 80 - 85 %-os relatív páratartalom. Rendszeres ellenõrzéssel gyõzõdjünk meg arról, hogy nem indult rothadásnak a tárolt gyümölcs vagy szõlõ. A fertõzött, beteg gócokat mielõbb szüntessük meg.
Dr. Véghelyi Klára
Lisztharmat Az alma lisztharmatának kórokozója kizárólag a fiatal zsenge fejlõdõ zöld növényi részeket támadja meg. Mégis a betárolt almán, különösen a lisztharmatbetegségre rendkívül fogékony Jonatán fajtán, is megtaláljuk a jellegzetes lisztharmat tüneteket. Jogos a kérdés mikor fertõzõdött a termés, mikor kellett volna hatékonyabban védekezni, hogy elkerüljük a gyümölcs szépséghibáját.
A fertõzött virágokból nem lesz termés, kötõdés nélkül lepotyolnak. A terméskezdemény kocsányának késõbbi fertõzõdése is egy korai terméshullást eredményezhet. A kötõdött termések azonban másodlagosan fertõzõdhetnek. Ezek a termések már kifejlõdnek, hiszen a lisztharmat hifák szövedéke a micélium, nem hatol mélyebbre, csak a terméshéj külsõ sejtsorából veszi táplálékát. Ezt sem sokáig, mert a termés fejlõdése során viaszos réteg képzõdik és ez már nem alkalmas a lisztharmat gomba táplálására. A gomba szövedék elpusztul, de egy pacás réteg ott marad a héj szövetében. A gyümölcs fejlõdése során az elhalt sejtsor széthúzódik és kialakul a jellegzetes finom, laza, hálózatos parásodás. Ez általában csak szépséghiba, nem okozza az alma rothadását.
Monília A leggyakoribb, sebzést követõen fellépõ tárolási betegség a moníliás gyümölcsrothadás. A betegséget a vásárlók ugyanúgy ismerik, mint a kertészek, hiszen elegendõ, egy apró sebzés, és az egészségesen szüretelt gyümölcshéjon kialakul a koncentrikus rajzolatot mutató okkersárga konidium-telepek sora. A kórokozó az alma-, a körte- és a birstárolási betegségét, gyümölcsrothadását okozza. Mechanikai sérüléseken, rovarrágás helyén, jégverés, és a szüretelõk körme által okozott sebeken fertõz. A seb körül kialakuló, kerek, rothadó foltokat hiába vágjuk ki, a kórokozó a gyümölcs húsában már tovább fejlõdve, kellemetlen ízûvé teszi a gyümölcsöt. Az idõjárástól, majd a tárolótér mikroklímájától függõen a gyümölcs nedvesen elrothad, vagy összetöpörödve, kemény múmiaként rászáradva marad az ágakon, vagy a kamra polcain. Mindkét esetben jellemzõ, hogy penészpárnák borítják a gyümölcs felületét, és barna rothadás teszi tönkre a gyümölcs húsát. Ritkábban elõforduló tünet az alma feketerothadása. A fényes fekete, szívós gyümölcshéjat csak ritkán töri át néhány spóratelep, az alma húsa ehetetlen, tömör, rossz ízû. Ez a tünet körténél úgy jelentkezik, hogy a gyümölcs teljesen megpuhul, szinte elfolyósodik a húsa. Ezeket a ritkábban elõforduló tüneteket is a moníliás gyümölcsrothadás kórokozója idézi elõ.
Jonatánfoltosság Mint a neve is mutatja, elsõsorban a Jonatán almafajtán találhatjuk a jellegzetes 1-5 mm átmérõjû fekete enyhén besüppedõ foltokat. Egyes években már szüretkor láthatunk néhány foltot, máskor csak a tárolás alatt fejlõdnek és beboríthatják a gyümölcs felületének nagy részét. Élettani betegségnek, kedvezõtlen fajtatulajdonságnak tartják, a termés rothadását nem okozza, de piacosságát nagymértékben csökkenti.
Magházrothadás A kívülrõl épnek látszó gyümölcsöt felvágva a magházüreg keserû rothadását tapasztaljuk. A metszetben jól látható, hogy a barnulás a gyümölcskocsánytól, vagy a bibeponttól indult el és a gyümölcs húsa belülrõl rothad el. Leggyakrabban fuzáriumos fertõzés okozza, de a mikroszkópos vizsgálatnál más kórokozók is kimutathatók.
Penészgombák Különösen éléskamrában történõ raktározásnál gyakori a közönséges penészek megtelepedése a sérült gyümölcsön. Valamennyi tárolt élelmiszeren, még a meghagyott kenyérdarabokon is elõforduló, laza penészgyepen fejlõdõ, gombostûfej nagyságú spóratokok egy Mucor nevû fejespenész, gomba telepei a tárolt gyümölcsön is megtalálhatók. Hasonlóan megtelepszik a tárolt gyümölcs sebzései a jól ismert zöldvagy ecsetpenészként ismert Penicillium vagy a szürkepenészként ismert Botrytis gomba. Ez a három leggyakoribb és még sok más penészgomba a magas hõmérsékletet és a magas páratartalmat kedveli.
Almadarázs kártétele:
Ritka tünet az almadarázs kártétele a betárolt almagyümölcsön. Az almadarázs évente csak egyszer, tavasszal, az almavirágzáskor rajzik. Tojásait az almavirág belsejébe rakja. A kikelõ lárva a fejlõdõ, még apró gyümölcs héja alatt ívelt járatot rág. A lárva fejlõdésével a járat szélesedik. Egy idõ után a lárva másik gyümölcsöt keres fel és azt is hasonló módon károsítja. Tavasszal még nagyon vékony, nem feltûnõ ez a járat, de ha figyelmesen megnézzük a károsodott termést a járat szélesebb végében fekete, szétkenõdõ ürülékcsomót és esetenként egy darázslárvát találunk. A lárvát szétnyomva
a jellemzõ "poloskaszagot" érezhetünk. A jellemzõen ívelt járat parásodik, hegesedik és a gyümölcs növekedésével szélesebb lesz, feltûnõvé válik. Szüretkor a gyümölcsön már nem találjuk meg a károsítót, mert a lárva már nyár elején, elhagyta az utolsó károsított gyümölcsöt, a talajba húzódott és gubót készített magának az átteleléshez és a következõ tavaszi bábozódáshoz.
Kaliforniai pajzstetû
A legtöbb pajzstetû fajtól eltérõen, a kaliforniai pajzstetû lárvái gyakran telepszenek az alma gyümölcsére. Különösen gyakran találjuk a jellegzetes tünetet, a piros, gyûrû alakú elszínezõdést, az antociános lázfoltok tömegét a gyümölcs kocsány és csésze mélyedésében. A piros gyûrû közepében lévõ lekaparható, ledörzsölhetõ, 1 mm átmérõjû, kezdetben fehér majd szürke, feketedõ pont a pajzstetû. A tárolóba került termésrõl már nem kerül vissza a gyümölcsösbe a pajzstetvek tömege, de ez nem jelenti a fertõzési ciklus megszakítását, mert a pajzstetvek nyár folyamán a gyümölcsök mellett, a fák valamennyi zöld részén, a hajtásokon, leveleken, vesszõkön megtelepedtek, és a pajzstetûvel fertõzött kertben, nagy tömegben lepik el valamennyi gyümölcsfaj, és nagyon sok díszfa és cserje vesszõit, ágait.
A csemegeszõlõ tárolása
Csemege szõlõnek a vékony héjú korai érésû szõlõfajták a legértékesebbek, de téli eltartásra a késõi érésû, erõs héjú, vastag húsú fajták a jók. Fontos még, hogy laza legyen a tárolásra szánt fajta fürtje.
Idõben gondoljunk a szõlõ tárolásra, augusztus végén, szeptember elején válasszuk ki a tárolásra szánt fürtöket. Már a zsendülés kezdetén vizsgáljuk át és a beteg, sérült lisztharmat fertõzéstõl megrepedt, madarak által kicsípett bogyókat vágjuk ki a fürtökbõl, hogy a még egészsédes bogyók ne fertõzõdjenek. Az igy elõkészített filrtökre rakjunk fel necc hálót, hogy megvédjük a madaraktól és a darazsaktól.
A szõlõ nem utóérõ gyümölcs ezért csak a fajtára jellemzõ, optimális cukor - sav arány kialakulásakor, az érett fürtöket szedjük. Az érettséget a kóstoláson kívül a fürtkocsány barnára színezõdése is mutatja. Száraz idõben ollóval vágjuk le a téli tárolásra szánt fürtöket. Ismét vizsgáljuk át figyelmesen és a beteg bogyókat, vágjuk ki a fürtbõl. Fajtánként próbáljuk ki, hogy a kocsánynál kötözve vagy fordítva felakasztva érintkeznek kevésbé a bogyók. Párosával kötözve rúdra vagy kifeszített ruhaszárító zsinegre, állványra helyezhetjük el a fürtöket. A téli tárolásra alkalmas fajta a Csiri-csuri, a Hamburgi muskotály, a Chasselas és az Afiiz-Ali.
A gyümölcs és szõlõ téli tárolására szolgáló tárolóteret, kamrákat, pincéket ajánlatos még a szüret elõtt kitisztítani, kimeszelni, esetleg fertõtleníteni kénlapok elégetésével. A betárolás elõtt azonban alaposan ki kell szellõztetni a tárolót. Nagyon kellemetlen következményekkel jár, ha a betárolt gyümölcs, szõlõ rothadását látva akarunk kénnel fertõtleníteni. A nedves levegõben a kéndioxid vizet vesz fel, és kénessav keletkezik, ami azután marja a gyümölcsöt és sötétszínû, feketedõ, bemélyedõ foltok keletkeznek. A legjobb tárolási hõmérséklet az állandó 5 - 6 oC, és 80 - 85 %-os relatív páratartalom. Rendszeres ellenõrzéssel gyõzõdjünk meg arról, hogy nem indult rothadásnak a tárolt gyümölcs vagy szõlõ. A fertõzött, beteg gócokat mielõbb szüntessük meg.
Dr. Véghelyi Klára
Agrometeorológia
Csapadék
Csapadék
Olvasta már?
Október közepén már indul az agrártámogatások előlegfizetése!
2023. Copyright Zsigmond Kft[email protected]