A lejtõs területek talajvédelmének néhány alapvetõ szempontja szõlõültetvényekben

Országosan a talaj-erózió, a talajlehordás 38 tonna /ha/év , ami 80-110 millió köbméter /év humuszos feltalaj , - ami 1,5 millió tonna szervesanyag, 0,2 millió tonna N , 0,1 millió tonna foszforpentoxid és 0,22 millió tonna káliumoxid- veszteséget jelent .Célunk az, hogy ezt az értéket 12-15 tonna/ha /év veszteségre csökkentsük. Vizsgálataink ugyanakkor arra mutatnak, hogy a talajveszteség, egyes térségben a fenti érték tízszeresét is elérheti, a nagy intenzitású csapadékok hatására. Mindez fokozottan indokolja a talajerózió elleni védelmet,



A talaj erózió okozta kár másik nagy problémája a talaj lehordás, a SZEDIMENTÁCIÓ. A lehordott talajok fizikai és kémiai tulajdonságai ugyanis jelentõsen eltérnek a feltalaj tulajdonságaitól .A lehordott, szedimentált talaj a lejtõ aljában lévõ növényeket, az g ültetvényeket beborítja ami talajtani és növényélettani szempontból egyaránt káros.



A talajvédelem sarkalatos kérdése, - amely napjainkban egyre nagyobb jelentõségû- aa csapadék megõrzése, helyben tartása, a kedvezõ vízgazdálkodás biztosítása. Ez az utóbbi száraz, csapadék-hiányos években fokozott figyelmet érdemel, de tendenciájában ezzel a kérdéssel egy-inkább foglalkozni kell. Számolni kell ugyanakkor azzal, hogy esetenként a a nagy intenzitású csapadék számottevõ talaj- veszteséget okoz.



E két tényezõ , azaz a nagy intenzitású csapadék talajlehordása, illetve a csapadék-hiány jelentõs agronómiai - agro- ökonómiai károkat okoz, ennek kivédése összetett megelõzést igényel.



A talajok, a lejtõs területek védelmének több módja lehetséges :

• az agronómiai védelem,
• a biológiai talajvédelem, erdészeti talajvédelem,
• a mûszaki talajvédelem.

Ezeknek a módszereknek alkalmazása a lejtõviszonyoktól és a talajadottságoktól függ :

• az AGRONÓMIAI talajvédelem körébe tartozik a talajok mélymûvelése, amellyel a talajok vízbefogadó képességét lehet növelni. Ebbe a kategóriába tartozik az , hogy a talajmûveléssorán a talajrétegeket felfelé forgatjuk, ami ugyancsak a talajlehordását csökkenti.

Igen nagy szerepe van a mélyforgatásnak , az altalajlazításnak amely során a talaj vízbefogadó képességét növeljük.

• OLÓGIAI talajvédelem alapvetõ szempontja két tényezõ :a talaj fedettségének biztosítása, továbbá a szervesanyag tartalom közvetett és közvetlen úton történõ növelése.

A talajok fedettségének kialakítása nem csupán a szervesanyag tartalom növelése, hanem a talajok vízgazdálkodása, a víz megõrzése szempontjából is meghatározó. A sorközök gyepesítése a nyugat-európai országokban általánosan elterjedt, ott azonban a csapadék mennyisége és eloszlása nem csupán az ültetvény , hanem a sorközökben lévõ gyep vízigényét



is biztosítja. Hazai körülmények között a szerényebb és egyenlõtlen csapadék mennyiség és eloszlása miatt azonban ez a módszer csak korlátozott mértékben alkalmazható.



Így a kísérletek és tapasztalatok szerint , hazai körülmények között, minden második sorba, csekély vízigényû gyepkeverék telepítése javasolt melyben a , réti perje , az angol perje a réti csenkesz és a talajviszonyoktól függõen vöröshere illetve lucerna kerül. Ezek a viszonylag csekély vízigényû növények megfelelõ fedettséget biztosítanak



Fontos szempont az, hogy a gyepet rendszeresen „kézben tartsuk „, azaz rendszeresen



vágjuk, nehogy a sorközökben ez növényvédelmi problémákat okozzon. Ugyanakkor fontos kérdés az, hogy az ily módon keletkezett szervesanyag átalakulása, mineralizációja ne okozzon relatív N- hiányt . Ezért a terméssel kivont N-mennyiséget - a fenti termesztéstechnológia esetében 20-40 kg/ha N mennyiséggel kell növelni.



A talajvédelmének fontos része a talajok fizikai tulajdonságainak rendezése. Ilyen vonatkozásban meghatározó a talaj vízbefogadó képességének növelés. Ezt a talajok lazításával, megfelelõ szerkezet kialakításával lehet biztosítani. Éppen ezért fokozott szerepe van a 20-40 cm-es talajrétegek rendszeres lazítása, ami a talaj vízbefogadóképességét számottevõen növeli, és így a talajeróziót csökkenti.



Nem hanyagolható azonban az a tény, hogy esetenként nagy intenzitású csapadék számottevõ talaj-lehordást, eróziót idéz elõ. Ennek kivédése az agronómiai védekezéssel sajnálatos módon nem oldható meg. Ezekben a térségekben már a mûszaki talajvédelemnek fokozott szerepe van



Hazánkban egyre szélesebb körben terjedt el a LEJTÕ IRÁNYÚ szõlõtelepítés és talajmûvelés. Ez a szõlõtermesztés szempontjából feltétlenül kedvezõ - a besugárzási viszonyok szempontjából - ugyanakkor talajvédelmi vonatkozásban számos problémát rejt magába. A lejtõ irányba történõ telepítés ugyanis elõsegíti az eróziós folyamatok kialakulását. Ennek kivédése szempontjából alapvetõ szempont a sorok hossza, amely az eróziós károkat számottevõen csökkentheti. Éppen ezért a kialakítandó sorok hosszát - a lejtõviszonyok, a talajtulajdonságok függvényében célszerû kialakítani , amely a 30-100 métert ne haladja meg. Különösen fontos ezekben a térségekben a sorközök gyepesítése, a talajok védelme. Ezen túlmenõen gondoskodni kell a megfelelõ vízlevezetésrõl, övárkok, vízlevezetõk biztosításáról.



A talajvédelem fontos része a MÛSZAKI talajvédelem, amelynek során a lejtõviszonyokat teraszok kialakításával változtatjuk meg. Ez a munka igen jelentõs terület-rendezéssel jár, aminek költség-igénye számottevõ. A teraszok kialakítása során megváltoztatjuk, csökkentjük a lejtõ viszonyokat - a lejtõ hajlásszögét és a lejtõ hosszát-, így a talaj-lehordás is számottevõen mérséklõdik. Ezzel együtt azonban csökken a termesztési felület, ami elsõsorban a kisebb területekkel rendelkezõ térségekben fokozott gondot okoz. Nagyobb, összefüggõ ültetvényekben azonban ennek alkalmazása feltétlenül indokolt. Ennek részleteire még a késõbbiekben kitérünk.



ÖSSZEFOGLALÓAN MEGÁLLAPÍTHATJUK , hogy egy térség talajvédelmét csupán komplex tervek tervezése és megvalósíthatósága alapján lehet kialakítani.



Egy-egy térségben ugyanis csökkenteni lehet a talajeróziót, de a térség komplex rendezése áttekinthetõ talajvédelmi intézkedést igényel. Ennek biztosítása, kialakítása csak a térség együttes munkája alapján lesz eredményes. E munka kialakításához a KTM és a területilegg illetékes TNSz a megfelelõ szakmai támogatása szükséges.



Tóthné dr. Surányi K. c. egyetemi docens



Bp-i Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem, Kertészettudományi Kar.



Talajtan és Vízgazdálkodási Tanszék, Budapest, 1142 Villányi u 35-43.