A házinyúl közismerten szapora állatfaj. Ezt részben a világra hozott népes alomnak, részben a gyakori fialásnak köszönheti. A nyúltenyésztõk évszázadokig „megfeledkeztek” a nyulak híres szaporodó képességérõl és az ún. sporttenyésztésnek köszönhetõen évente csak 3-4 alkalommal fialtatták az anyákat. A nagy nyúltelepeken a gazdaságosság lett az egyik kulcsszó. ehhez pedig minél jobban ki kellett használni az állományok képességét. „Felfedezték”, hogy az üregi anyanyulak a reprodukciós idõszakban, kora tavasztól õszig, közvetlen fialás után párzanak és jó táplálóanyag ellátottság esetén vemhesülnek is.
Természetes fedeztetés
A 70-es és a 80-as években intenzív kutatómunka folyt a közvetlen fialás utáni fedeztetés elõnyeinek és hátrányainak felderítése érdekében. Ebben a munkában a magyar kutatók is kivették részüket. A külföldi kollégákkal párhuzamosan végzett kísérletek alapján megállapították, hogy az anyanyulak közvetlen a fialás után határozottan ivarzanak, könnyen felveszik a bakot, de gyengén vemhesülnek. A közvetlen fialás után vemhesült csoportokban kissé csökkent az alomlétszám, alig észrevehetõen megemelkedett a szopósnyulak elhullása és az anyák gyorsabban apasztottak el. Akkor még az egyik legnagyobb gondot a korai (28 napos) elválasztás miatti egészségügyi kockázat jelentette, ami a korszerû takarmányozással megoldódott. A gazdasági elemzések egyértelmûen bizonyították az intenzív szaporítás elõnyét, különösen ha a termelést nem az anyára, hanem az egyik legnagyobb „költségtényezõre”, a tenyésznyúl férõhelyre (az istálló alapterületre) vetítették.
Mesterséges termékenyítés
A mesterséges termékenyítés bevezetésével és térhódításával a helyzet kissé megváltozott. Természetesen ebben az esetben ugyanúgy lényeges az anyaállomány, az istálló és a férõhelyek kihasználtsága, de egy másik hasonló súllyal szereplõ tényezõre is figyelemmel kellett lenni, mégpedig az állomány egyszerre történõ termékenyítésére, fialtatására, választására stb. Ez teszi lehetõvé, hogy az istállókat egyszerre telepítsék be és ürítsék ki, és ezzel (a programozott takarítással és fertõtlenítéssel) megszakítsák a fertõzési láncot. Egyidejûleg fontos az is, hogy minél nagyobb tétel vágónyúllal jelenjenek meg a vágóhidakon. A vágóhidak is örülnek, ha tervezhetõvé válik a vágás.
Közvetlen fialás utáni termékenyítés
Ha az anyanyulakat közvetlen fialás után inszeminálnánk 33 naponta lenne termékenyítés, fialás, választás, stb. Ez a szaporítási ütem azzal jár, hogy a termékenyítés és a többi folyamat váltakozva a hét bármely napjára eshet, így idõnként szombatra vagy vasárnapra is jut munkacsúcs. Ezt pedig természetesen nem szeretik sem a külföldi, sem a magyar nyúltenyésztõk. Feltehetõen emiatt nem terjedt el a módszer.
Fialás után 10-11. napi termékenyítés
Ha fialás után 10-11. napon történik a termékenyítés, akkor teljesül az az elvárás, hogy az inszeminálás mindig a hét azonos napjára (általában péntekre) essen, a fialás pedig hétfõn-kedden-szerdán történik. Egyszerû számítás (vemhességi idõ / 31-33. nap/ + újratermékenyítésig eltelt idõszak /10-11 nap/ = 42 nap) mutatja, hogy ebben a rendszerben az anyanyulak 6 hetenként fialnak. Még egy lényeges szempontra kell a figyelmet felhívni. Ha 6 hetente van fialás, akkor pl. 5 hetes választás és néhány napos takarítás és fertõtlenítés után az anyanyulak ugyanabban a ketrecben fialhatnak, mint korábban. Szerencsés esetben a hizlaló istállóba került választott nyulak kb. 6 hét múlva értékesíthetõk. Természetesen itt is kalkulálni kell a kiürítés, takarítás, fertõtlenítés és újratelepítés néhány napos idejével.
A francia nyúltenyésztõk jelentõs része ezt a módszert alkalmazza. Az összes anyanyulat egyszerre termékenyítik. A vemhesültek a fialtatóládával felszerelt tenyész-, az üresek a sokkal kisebb méretû, újabban tenyészketrecek felett (második szinten) kialakított tartalék ketrecbe kerülnek. Pontosabban, a fialás után 10 nappal inszeminált vemhesült anyanyulak a helyükön maradnak, a nem vemhesültek helyére pedig a tartalék vemhes anyák közül tesznek be. Így érik el, hogy - kisebb ingadozással - az összes tenyészketrecben fialás várható. Vagyis hathetente az összes tenyészketrecben fialó, majd szoptató anyanyúl van. A tenyész-férõhelyeket így teljesen ki tudják használni. Ameddigre a választás idõpontja elérkezik, addigra a hizlaló ketrecekbõl az elõzõ turnus vágónyulait elszállítják. Mivel a tenyész- és a hizlaló istálló(ka)t teljesen feltöltik, ezt is maximálisan kihasználják.
A szopósnyulak tehát szûk 6 hétig tenyész-, majd választás után ugyanennyi ideig hizlaló ketrecekben vannak. Az elválasztás után újból fialnak az anyák és az értékesítési idõpontra ismét van egy választási korosztály. Ez a rendszer azonban csak akkor használható, ha a vágónyulak 12 hetes kor elõtt értékesíthetõk. Franciaországban, ahol 2,4 kg átlagsúlyban adják el a nyulakat, semmilyen probléma sincs, de nálunk, mivel a minimális vágósúly 2,5 kg (az átlagsúly 2,7-2,8 kg között van), az elõzõ korosztály még nem adható el, amikor a következõt már választani kellene.
Részben ezen a problémán segít, ha az anyanyulakat két, három vagy nagyon nagy telepek esetében több részre osztva termékenyítik. A világon leggyakoribb a két részre osztás. Ebben az esetben az egyik anyai csoport után 3 héttel termékenyítik a másikat. Ennek megfelelõen 3 hetente van fialás, választás és értékesítés. A rendszer elõnye, hogy ha a fialás után 10-11. nappal inszeminált anya a 10. napi vemhességvizsgálat során üresnek bizonyul, a következõ csoporttal együtt, minden idõveszteség nélkül újból termékenyíthetõ. Vagyis az anyanyulak kihasználása javul. A néhány száz anyával dolgozó termelõk a világon és nálunk is ezt a szaporítási módszert használják leggyakrabban.
Igaz ekkor sem ürül ki az istálló a következõ csoport választásának idõpontjára, de ez nem olyan feltûnõ, mert a tovább-hizlalás miatt a növendék istálló úgyis 1-1,5 héttel hosszabb ideig foglalt, és a visszamaradt nyulakat még kissé tovább is tartják.
Fialás után 17-18. napi termékenyítés
Abban az esetben, ha az anyanyulakat a 10-11. nap helyett a fialás utáni 17-18. napon inszeminálják, akkor minden remény megvan arra, hogy a második csoport elválasztási idõpontjára az elõzõ csoport vágónyulait már étékesíteni lehet. 18. napi újratermékenyítés esetén a tenyész- és a hizlaló ketrecek a francia példához hasonlóan maximálisan kihasználhatók. Mivel azonban minden esetben egy héttel késõbb történik a fedeztetés, rosszabb az anyanyulak és a tenyészketrecek kihasználtsága.
Érdemes lenne ezt a szaporítási ritmust behatóbban tanulmányozni. Az intenzív szaporítás irányába történõ fejlõdés miatt nincs elegendõ irodalmi adat a módszer elõnyeinek és hátrányainak pontos megismeréséhez. Az biztosra vehetõ, hogy az egy évre és az egy anyára vetített mutatók k mint a 11. napi termékenyítésnél. Feltehetõ azonban, hogy javul a tenyész- és a hizlaló ketrecek kihasználtsága. Különös elõnye lehet annak, ha a telep összes anyája egyszerre termékenyíthetõ és a következõ fialásra a tenyész-, illetve a következõ választásra a hizlaló ketrecek kiürülnek.
Fialás után 3-5. napi termékenyítés
A világon nem mondtak le arról, hogy úgy lehessen az anyanyulakat intenzívebben szaporítani, hogy közben a korábban említett elõnyökrõl se kelljen lemondani. Erre a lehetõséget a fialás után 3-5. napi újratermékenyítés adja. Ebben az esetben a fõ problémát az okozza, hogy az ivarzás szempontjából ez az egyik legrosszabb idõpont. Hormonális beavatkozás nélkül nagyon gyenge vemhesülés érhetõ el. A termékenyítés elõtt az anyanyulakat PMSG-vel kell kezelni.
A PMSG kezelésnek a 10. napi újratermékenyítéskor is lehet elõnye. A tejtermelést és a szaporaságot szabályozó hormonok egymás hatását akadályozzák. A közvetlen fialás utáni intenzív ivarzást követõen a szabálytalan ivarzási ciklusok között a receptivitás nagyon gyenge. Ennek kiküszöbölése, az ivarzás szinkronizálása céljából az inszeminálás elõtt 2-3 nappal PMSG-vel kezelik az anyákat. Amíg azonban a 10-11. napi újratermékenyítéskor csak 10-15%-kal javítható a vemhesülési arány, addig fialás utáni 3-5. napi inszeminálás esetében - PMSG vagy más kezelés nélkül - nagyon gyenge lenne a vemhesülés.
Két anyával nevelés (fialás után 10-11. napi termékenyítés)
Teljesen új lehetõséget kínál a két anyával nevelés. Ebben a rendszerben a szopósnyulakat a saját anyjuk mellett egy másik, a laktáció 20. napján leválasztott pótanya neveli. A kettéválasztott ketrecbõl reggel az egyik anyát engedik be a közös fészekbe szoptatni. A másik anya késõ délutántól reggelig szabadon bejárhat, és szoptathat.
Az anyákat ebben a rendszerben is két csoportra osztják és fialás után 10-11 nappal inszeminálják. A szaporítási ütem, a két csoport kialakítása és az igen korai (20 napos) választás teszi lehetõvé, hogy minden fialó anya mellé egy a laktáció csúcsán levõ, a tejtermelés leszálló ágát hasznosítható pótanyát tegyünk.
Mivel mindkét anyai csoport 6 hetente fial, így (ha mindegyik anya termékenyülne) a közös elletõládába 3 hetente felváltva, hol az egyik, hol a másik anyanyúl fialhat. Ez rendkívül megnöveli a hagyományosnál kissé nagyobb tenyészketrecek és ezen keresztül a tenyészistállók kihasználtságát.
A nagyon fiatalon választott nyulakból a szokásos hárommal szemben hat tehetõ egy hizlaló ketrecbe. A csoportokat 6 hetes korban kell megfelezni. Ezzel a kétfázisos neveléssel, kezdetben 6, majd 3 nyúl együtt hizlalásával jelentõsen javítható a hizlaló ketrecek, illetve istállók kihasználtsága is.
Fõként a jobb tejellátásnak köszönhetõ, hogy ezek a nyulak 5-6 nappal korábban érik el a 2,5 kg-os vágósúlyt, mint a hagyományosan neveltek. Ez a néhány nap éppen elegendõ ahhoz, hogy a 10. napi újratermékenyítés esetén úgy ürüljön ki a hizlaló istálló, ami a félintenzív szaporítási ritmusnak megfelel.
Lehetetlen mindenki számára megfelelõ szaporítási ritmusra javaslatot tenni. Valószínûleg nem véletlen, hogy a fejlett nyúltenyésztéssel rendelkezõ országokban az anyanyulak két csoportra osztása, a fialás utáni 10-11. napi inszeminálás és a termékenyítés elõtti PMSG kezelés terjedt el.
A legtöbb termelõ nálunk is ezt a módszert alkalmazza. Természetesen a több ezer anyás telepeken minden héten van termékenyítés. Néhányan a 18. napon inszeminálják az anyákat. Hallottam olyan tenyésztõrõl is, aki váltakozva a 10. és a 18. napon termékenyíti anyanyulait, így remélve a hizlaló ketrecek jobb kihasználását.
Bár a két anyás nevelés, a korai választás és a kétfázisú nevelés bonyolultabb, mint a szokásos módszerek, de számos olyan elõnye van, ami a gazdaságosabb termelést szolgálja. Kezdõ nyúltenyésztõknek nem merném ezt a módszert ajánlani. A kellõ ismerettel és gyakorlattal rendelkezõknek viszont hagyományos, tenyészketrecük van, az átálláshoz a technológiát módosítani, változtatni szükséges.
Külön érdekes téma a PMSG kezelés. A termelõk rövid távú érdeke a használata, de hosszabb távon a hormonális beavatkozásnak hátrányai is lehetnek. Egyik probléma az anyákban keletkezõ ellenanyagok termelõdése, a másik pedig a fogyasztók ellenkezése a hormonális beavatkozásokkal szemben. Ezekkel a kérdésekkel a késõbbiekben egy külön cikkben foglalkozunk.
Dr. Szendrõ Zsolt
egyetemi tanár
Kaposvári Egyetem