MENÜ

Húshasznú tenyészüszõk takarmányozása

Oldalszám:
2013.02.19.
Az üszõnevelés célja, hogy a felneveléssel a leendõ húshasznú tehenek termékenységét, szaporodó és borjúnevelõ képességét, hosszú hasznos élettartamát megalapozzuk. A nevelést mindenekelõtt az említett szempontoknak kell alárendelni, aminek konkrét gyakorlati végrehajtását az adott helyzetben érvényesíteni kívánt tenyésztési, termelési célok határozzák meg. A tapasztalatok összegzése alapján úgy tûnik, a legfontosabb tényezõ az üszõnevelésben az, hogy egy kidolgozott takarmányozási tervet, technológiát hajtsanak végre, amely kizárja a huzamosabb ideig tartó alultápláltság lehetõségét, illetve a növekedés, fejlõdés káros megtorpanását. Törésmentes növekedés, fejlõdés a kívánatos, melynek intenzitását a mindenkori tenyésztési célok döntik el. Nyilvánvaló, hogy nagyobb növekedési intenzitás szükséges, ha az üszõket éves (13-15 hó), kisebb, ha kétéves (23-25 hó) korban vesszük tenyésztésbe.
A húsmarhatartás gazdaságosságát az üszõk tenyésztésbe vételi ideje jelentõsen befolyásolhatja. Ha a nevelés idejét lerövidítjük és ugyanakkor jó szaporodó és borjúnevelõ képességû teheneket állítunk elõ, úgy a termelés is gazdaságosabb lesz. Árutermelõ, keresztezett állományokban feltétlenül a korai tenyésztésbe vételre kell törekedni, törzstenyészetekben más szempontok is érvényesülhetnek.

A 23-24 hónapos kori elsõ ellésnek a gyors fejlõdés, korai ivarérés és fogamzás az alapvetõ feltétele. Az újrafogamzás eléréséhez ugyanakkor az ellés utáni takarmányellátásra is fokozott figyelmet kell fordítani.

Mindezek mellett azonban hangsúlyozni szükséges, hogy a felnevelés során, illetve annak egyes fázisaiban a túl intenzív takarmányozás hátrányos következményekkel jár (elhízás, kisebb tehénkori tejtermelés, szaporodásbiológiai és ellési problémák, rossz szervezeti szilárdság, stb.). Mérsékelt intenzitású takarmányozásra kell törekednünk, de ki kell használnunk az üszõk növekedési erélyét.

Annak ellenére, hogy az üszõket a választás után úgy takarmányozhatjuk szakszerûen, hogy a célzott gyarapodást biztosító adagokat állítunk össze számukra, elõnyös, ha az adagban szerepel olyan takarmány is melyet lényegében ad libitum etethetünk. Ilyen lehet pl. a legelõfû, a réti széna, a különbözõ szalmafélék stb. E módszerrel elérhetjük, hogy az elõgyomrok nagyok, jól fejlettek legyenek.

Választás elõtt

A borjak gyarapodása ebben a szakaszban elsõsorban a tehenek tejtermelésétõl függ, amit számos tényezõ befolyásol. A nagyobb tejtermelés nyilvánvalóan elõnyösebb, melyet a szoptató tehenek helyes takarmányozásával is elõsegíthetünk. A tehenek által fogyasztott takarmányféleségek a borjak számára is hozzáférhetõk, azonban részben a borjak korábbi szilárd takarmányra szoktatása, részben a nagyobb választási súlyok elérése érdekében, érdemes az úgynevezett borjú óvodában abrakot és jó minõségû szénát elhelyezni. A borjak póttakarmányozásával a választási súly 15-35 kg-mal növelhetõ.

Választás után

A szorosan vett üszõnevelés a húshasznú marhatartásban a választás után veszi kezdetét. A tél végén, kora tavasszal született borjak esetében a téli takarmányozási, tartási körülmények egyaránt döntõ jelentõségûek. Ebben a periódusban van lehetõségünk arra, hogy a késõbbi születés, az anyák kisebb tejtermelése, vagy egyéb okokból kisebb súllyal választott üszõket, vagy azok egy részét felzárkóztassuk, növekedésbeli lemaradásukat kompenzáljuk.
Amennyiben a kétéves kori elsõ elletésre törekszünk, úgy a választott üszõállomány téli tartására, takarmányozására fokozott gondot kell fordítanunk. Az elhelyezésükre legjobbak az egy oldalról nyitott, kifutóval ellátott színszerû épületek, ahol a kifutó mentén elhelyezett vályú hossza olyan, hogy egyszerre minden állat hozzáfér a takarmányhoz.
A választott üszõk takarmányozása viszonylag intenzív. Azok az üszõk amelyeket 180-220 kg-os élõtömeggel választottak, napi 570 g gyarapodással a fedeztetési idény elejére elérhetik a 300-340 kg élõtömeget és tenyésztésbe vehetõk. Az elõbbi élõtömegre vonatkozó kisebb értékek a közepes rámájú, a nagyobbak a nagy rámájú típusokra, fajtákra vonatkoznak. Szerencsés, ha a termékenyítés, illetve fedeztetés kezdetekor az üszõk egyszer már ivarzottak, így elérhetnek akár 80 % vemhesülést a szaporítási idény elsõ 21 napjában.
Az üszõk fejlõdését és kondícióját folyamatosan kísérjük figyelemmel és a jó minõségû kukoricaszilázs, valamint az abrak felhasználás mértékét ettõl is tegyük függõvé. A réti szénát ajánlatos ad libitum etetni. A fiatalabb és kisebb üszõk rendszerint kevesebb szénát fogyasztanak, az éves kor felé közeledve a széna mennyiségét növeljük.
Az alábbiakban bemutatunk néhány takarmányadag kombinációt a választott üszõk téli takarmányozására, l. 1. táblázat. A húshasznú marhatartásban, ha korai tenyésztésbevételre törekszünk, takarmányozási szempontból a legnagyobb figyelmet a választott üszõk takarmányozásának kell szentelni. Fontosabb takarmányaik, szükség szerint vizsgálattal meghatározott táplálóértéke alapján, a megcélzott gyarapodásra állítsuk össze az adagot. Kísérjük figyelemmel az állomány kondícióját, gyarapodását, és az adagösszeállítást ezek ismerete alapján havonta-kéthavonta ismételjük meg. A téli idõszakban vegyük figyelembe, hogy a tartási körülményektõl függõen a létfenntartó szükséglet 10-20 %-kal több lehet. Az etetett abrakkeverék lehetõség szerint gabonadarából és extrahált napraforgóból álljon, és tartalmazzon megfelelõ mennyiségben komplett növendékmarha premixet. Az extrahált napraforgó szükséges aránya az etetett egyéb takarmányok fehérjetartalmától függ.

1. táblázat
Ajánlott takarmányadagok, illetve takarmányadag-
kombinációk 7-15 hónapos üszõk számára
Takarmányadagok 1 2 3 4 5
Kukoricaszilázs, kg 8 10-14 6
Fûszenázs, kg 8-12*
Réti széna, kg 3-4* 2-3* 3* 1-2*
Legelõfû, kg 20* 20*
Abrak, kg 2 1 2 1 1,5
*= ad libitum etetés javasolható


A húsmarhatartás sajátosságaiból adódik, hogy õsszel különbözõ korú és élõtömegû üszõket választunk. A célunk az, hogy közülük május-júniusra minél több érje el a tenyészérettséget. Az õsszel nagyobb élõtömeggel (180-200 kg) választott üszõk esetében a tavaszi tenyésztésbe vétel nem jelent nehézséget, de az átlagosnál kisebb üszõk gyakran nem érik el a megfelelõ fejlettséget a tenyésztési szezonra.

Külföldi és hazai tapasztalatok is vannak viszont arra nézve, ha a kisebb, fejletlenebb üszõket a választás után külön tartjuk és takarmányozzuk, úgy jelentõs részük felzárkóztatható és tenyésztésbe vehetõ. Így ugyanis fejlõdésük, növekedésük a téli idõszakban gyorsabb lehet. Jellemzõ, hogy külön tartás esetén, viszonylag kis változtatással, a gyarapodásra fordítható energia mennyiség növelésével a takarmányozásban, elérhetõ a gyorsabb fejlõdés. Az erre vonatkozó kísérlet eredményeit a 2. táblázatban foglaltuk össze. A kísérlet két egymást követõ évben folyt 72-72 üszõvel, melyek magyartarka x hereford tehénállomány hereford bikától származó utódai voltak.

2. táblázat
Eltérõ élõsúllyal választott, külön tartott üszõk növekedése differenciált takarmányozás esetén (Várhegyi és mtsai, 1987.)
Létszám 72 72
Élõsúly választáskor, kg 187 156
Kor 7-8 hó
     
Átlagos takarmányfogyasztás a választástól
a tenyésztésbe vétel kezdetéig
   
Kukoricaszilázs, kg 12,6 11,5
Réti széna, kg 1 0,5
Abrak, kg 1 2
     
A takarmányadagból a létfenntartó szükséglet
levonása után gyarapodásra fordítható NEg, MJ
11,7

14,5

     
Súlygyarapodás, g/nap 717 812
Élõsúly a fedeztetés elején, kg 307 292
Vemhesülési % 97 92


A vizsgálatok eredményei alátámasztják, hogy amennyiben cél a növekedésben, fejlõdésben lemaradt üszõk felzárkóztatása a választás után, úgy érdemes a kisebb üszõket külön tartani és kissé bõségesebben takarmányozni. Így jelentõs részük idõben tenyésztésbe vehetõ lesz.

Vemhes üszõk takarmányozása

Az üszõk a vemhesség alatt további 120-150 kg-ot gyarapodnak a fajtától, illetve kifejlett kori testtömegtõl függõen, aminek érdekében napi 420-530 g gyarapodást kell elérniük. Ezt a súlygyarapodást ebben a korban jó minõségû tömeg- és szálastakarmányok etetésével, abrak nélkül is elérhetik.

A tavasszal szezonálisan ellõ állományokban az ellés körüli vemhes üszõk többnyire még nem tartózkodnak a legelõn. Jó ha ebben az idõszakban is a tehenektõl külön tartjuk, és a kondíciót figyelemmel kísérve takarmányozzuk õket. Az ellés elõtti két hónapban az intenzív takarmányozástól, abrakolástól óvakodni kell a nehéz ellések elkerülése érdekében. Arra azonban ügyelni kell, hogy jó kondíciójukat megõrizzék, mivel így az újra vemhesülésük kedvezõbb lesz. A jól fejlett, egészséges vemhes üszõk 420-490 kg-os ellés elõtti élõsúly mellett könnyen ellenek és jó újravemhesülési eredményeket érhetnek el. Az ajánlható takarmánykombinációkat a 3. táblázat szemlélteti.

3. táblázat
Ajánlható takarmánykombinációk vemhes üszõk számára
A legeltetési idényben Õsszel, télen
Legelõfû

Szudánifû

Kukorica-
növény
Kukorica-
szilázs
Fûszenázs

Fûszenázs

Zabszalma Réti széna Borsószalma Réti széna Réti széna Répaszelet
V. réti
széna
        Réti széna



Takarmányozás az elsõ borjazástól az újravemhesülésig

Az ellés után különös gondot kell fordítani az elsõborjas tehenek takarmányozására, ezért indokolt továbbra is a kifejlett tehenektõl való külön tartásuk. Létfenntartáson és tejtermelésen felül további növekedésre, fejlõdésre is igényelnek táplálóanyagot. Az újravemhesülést számos tényezõ, (a fajta, az idõjárás, az elsõ ellés lefolyása, stb.) befolyásolja, a tapasztalatok szerint mégis a takarmányozás legfontosabb tényezõ. Az újravemhesüléshez az elsõborjas teheneknek jó kondícióban kell lenniük, ez akkor érhetõ el, ha az ellés után minél elõbb újra gyarapodni kezdenek, 200 g körüli napi gyarapodás kívánatos ebben az idõszakban, amit ha szükséges, akár abrakolással is biztosítani kell. Ha ugyanis az ellés után huzamosan veszítenek a testtömegükbõl, testtartalékaikat kénytelenek mobilizálni a tejtermelés érdekében, úgy az involúció elhúzódik és a fogamzási eredmények gyengék lesznek.

Megjegyzések a tenyészüszõk legelõn tartásához

A legelõn tartott állatok táplálóanyag-felvételét két fõ tényezõ szabályozza, nevezetesen a rendelkezésre álló gyeptermés mennyisége és minõsége. A legfõbb limitáló faktor a mennyiség, mivel a felvett takarmány minõségére a szelektív legelés pozitív befolyást gyakorol. A legeltetés módszereivel itt nem foglalkozunk részletesen, de azt meg kívánjuk jegyezni, hogy húsmarháknál, növendéküszõknél a stabil kerítéssel határolt, szakaszos rendszerek váltak be leginkább.
Sokan úgy vélik, hogy a legelõ, a legeltetés kedvezõ feltételeket nyújt az üszõállomány növekedéséhez, fejlõdéséhez. Ezt úgy is értelmezik, hogy ha az állomány jóllakhat, tehát a legelõn elegendõ hozam áll rendelkezésre, akkor további teendõk nem lehetnek.
Ezzel szemben viszont az üszõállomány sikeres legelõn tartásához ismerni kell és állandóan figyelemmel kísérni a gyep minõségét ugyanúgy, mint a legelõ állomány viselkedését a legelõn. Az elõzõek alapján hazai legelõink minõségének ismeretében a legelõn tartott üszõket pót- és kiegészítõ takarmányozásban kell részesítenünk. Ehhez olyan etetõhelyek kialakítása szükséges, ahol az állatok a takarmányhoz jól hozzáférhetnek. Az etetõk, vályúk lehetnek mobilak és így a takarmányozás mindig a legelt szakaszon történhet, de kialakíthatók a nyári szállások mellett is. A legelõn tartott üszõk póttakarmányozására minden esetben szükség van, ha nem áll megfelelõ minõségû vagy mennyiségû fû rendelkezésre. Szintén póttakarmányozni kell, ha a legeltetéshez még nem szokott, elõször legelõ állatokat hajtunk a legelõre. Ha ezt elmulasztjuk, úgy jelentõs termelés kieséssel, sok esetben súlycsökkenéssel kell számolnunk, ahogy ezt a 4. táblázat adatai mutatják.

4. táblázat
A legeléshez szoktatott és elõször legelõ üszõk gyarapodási
eredményei a legelõre hajtás utáni idõszakban
  Legeléshez Elõször
  szokott legelõ
Élõtömeg kihajtáskor 291 344
14 nap múlva 286 333
súlyváltozás, g/nap -357 -786
     
55 nap múlva 305 342
súlyváltozás, g/nap +463 +219
     
Súlyváltozás a teljes idõszakban, g/nap +254 g -36 g


A táblázat adataiból látható, hogy a tavaszi zsenge legelõfüvön póttakarmányozás nélkül, még a legeléshez szokott állomány is veszített testtömegébõl az elsõ két héten. Az üszõk legeltetésével kapcsolatos hazai tapasztalataink azt sugallják, hogy egyes idõszakokban nálunk is gyakran elõfordul, hogy az állatok testtömege csökken vagy stagnál. Ezt támasztja alá a gyakran észlelt 10 kg körüli havi átlagos gyarapodás a legeltetési idényben. Ennek elkerülése érdekében, tavasszal és õsszel, ha a gyeptermés túl sok vizet tartalmaz, a száraz szálasokkal való póttakarmányozás elengedhetetlen. Szintén póttakarmányozásra van szükség minden olyan esetben, amikor nem áll elegendõ mennyiségû legelõfû az állatok rendelkezésére.