MENÜ

Almamoly a dióban

Oldalszám:
2013.02.19.
Nagykõrösi olvasónk érdekes kérdést tett fel levelében: "Lehet-e mélyhûtéssel, fagyasztással molytalanítani a héjas diót?"
A fagyasztó ládák korában napi rutinná vált, hogy a megvásárolt lisztet, darát, zsemlemorzsát, õrölt piros paprikát mielõtt a tartóba helyeznénk néhány napra jól záródó mûanyag zacskóba téve, betesszük a mélyhûtõbe, hogy az esetleg benne lévõ molyok elpusztuljanak.
A molyos dióval kapcsolatosan azonban mégsem javasolhatom ezt a módszert.
A Növényvédelem címû folyóirat 1931. évi VII évfolyamának júliusi számában, talán egy olvasói levélre válaszolva közölték elõször, hogy „A dió férgesedés oka az almamoly”. Ezt a megállapítást azután egy ideig vitatták, majd vizsgálatok eredményei alapján elfogadták.
Dr. Körtvély Attila 1978-ban, „Almamoly elleni védekezés dió-ültetvényekben” címmel közölte kutatási eredményeit.
Több éven keresztül, több ezer zöld és már beérett dió vizsgálata után arra a megállapításra jutott, hogy az almamoly második nemzedéke károsítja a diót. Egyszerûen megfogalmazva azért, mert a gyümölcs felületére lerakott tojásból kibúvó hernyó rág, és nem iszik. Az elsõ nemzedék hernyóinak fejlõdése idején ugyanis a dióbél (endospermium) még folyékony! A zöld burok rágása nem ad elegendõ, jó minõségû tápanyagot a hernyók kifejlõdéséhez. A második nemzedék hernyói, júliustól kezdõdõen berágják magukat a zöld burkon (epikarpiumon). A papírhéjú fajták, ekkor még vékony csonthéját egyes esetekben képes átrágni, de leggyakrabban az alapi nyíláson jutnak be. Illatanyaggal jelölik meg a diót ezért a „lakott” diót másik hernyó már nem keresi fel. Mindig csak egy hernyó van egy dióban, mert csak egynek kifejlõdéséhez elegendõ a tápanyag. Ez különben gyakran elõfordul a rovarok világában, a cseresznyében is mindig csak egy cseresznyelégy-nyû, vagy a magban egy eszelény-kukac található.
A dió fajtáknál az alapi nyílás zártsága genetikailag rögzített fajtabélyeg. Tehát az a fajta áll ellen az almamoly hernyó rágásának, amelyiknek zárt az alapi nyílása és vastag a héja. Az esetek döntõ többségében a dióbéltõl meghízott hernyó már nem tudja elhagyni a diót, elpusztul a dióban. Az almából, körtébõl kirágja magát, a dióhéj viszont olyan kemény, hogy nem tudja elhagyni. Ezért a molyfertõzést általában az almatermésûekben kifejlõdött hernyók, majd fatörzsön áttelelt bábokból kirajzó lepkék indítják el.
A kérdésre válaszolva, hogy a héjas diót lehet-e molytalanítani fagyasztással (úgy mint a lisztet molytalanítják, vagy a babot zsizsiktelenítik) tehát az a válasz, hogy nem, mert a gyümölcsmolyok legkésõbb õsszel, szüretkor elhagyják a károsított termést és a fatörzsön, kéreg alatt, szerszámoskamra oldalán, nyesedék halomba elrejtõzve bábozódnak. Ha ki tudna jönni a dióból, akkor kijönne, és a szabadban bábozódna. Soha nem találni élõ hernyót a betakarított dióban, csak a rágcsálék, ürülék és esetenként az elpusztult hernyó jelzi a károsítót. A szokatlanul hideg tél kezdet valószínûleg nagyon sok áttelelõ károsítót gyérített, de mélyhûtõbe rakott dió nem lesz mentes a molykártételtõl.
Az almamoly szexferomon csapda jelzi a permetezés optimális idejét. Kis kertben összegyûjti az almamoly hímlepkéket és megtermékenyülés hiányában, nem raknak le petéket.

Dr. Véghelyi Klára