MENÜ

A repce gyomirtása

Oldalszám:
2013.02.19.
Néhány évtizeddel korábban a repce sikerágazata volt a növénytermesztésnek.
Vetésterülete meghaladta a százezer hektárt, így a vetésváltásban is jelentõs szerepe volt.
Napjainkra a repcetermesztés volumene lecsökkent, mind termésátlaga, mind pedig vetésterülete nem éri el a kívánt szintet.
Figyelembe véve gazdasági és természeti környezetünket, megállapítható, hogy olajos növényként egyre nagyobb területen lehetne repcét termeszteni.
A vetésterület növelését számos elõny indokolja:
  • a közvetlen gazdasági hasznon túl a kalászosok kiváló elõveteménye
  • az intenzív gabonatermesztõ üzemek növényi sorrendjébe jól beilleszthetõ
  • termesztéséhez külön géprendszer nem szükséges
  • a betakarítógépek kapacitásának kihasználását elõsegíti
  • melléktermékként a repcedara kedvezõ aminósav-összetétele következtében eredményesen felhasználható
  • zöldtakarmányként vagy keveréktakarmányként is számolhatunk vele
  • a talajszerkezetet javítja
  • A kedvezõ elõnyöket csak abban az esetben tudjuk kihasználni, ha a repcét megfelelõ színvonalon, intenzív körülmények között termesztjük. Ez a megállapítás az összes növénytermesztési és agrotechnikai elemre vonatkozik, így a gyomtalanítási, gyomirtási technológiára is.
    Az a meghatározás, hogy a repce jó gyomelnyomó képességû növény, már sem elméletben, sem pedig a gyakorlatban nem állja meg a helyét.
    A kétszeres gabonasortávra vetett repce már az õszi idõszakban kigyomosodhat olyan mértékben, hogy a termésbiztonságot veszélyezteti. A nyár végén, kora õsszel kelõ T1-es , T2-es, T3-as életformacsoportba tartozó gyomnövények – köztük az árvakelésû gabonanövények – jelentõsen kiritkíthatják a kultúrnövényünket.
    Ezen túl számos olyan nehezen irtható gyomnövénnyel kell számolnunk, amelyek sortávolságtól és sûrû állománytól függetlenül kicsíráznak, magot hozva károsítják gazdasági növényünket.
    A repcében két fõ gyomosodási szakaszt figyelhetünk meg, amelyet rendszerint kiegészíthet egy harmadik szakasz is. Az elsõ a kora õszi, a második, a kora tavaszi, a harmadik pedig az esetlegesen kiritkult, erõsen megdõlt, továbbá csapadékos, nyár eleji idõjárás következtében kialakult betakarítás elõtti.
    Gyakorlati tapasztalatok és irodalmi adatok alapján az õszi gyomosodást okozó gyomok a T1-es életforma csoportba tartozó tyúkhúr, pásztortáska és a veronika fajok, amelyek közül leggyakoribb a borostyán levelû veronika.
    A T2-es életforma-csoportba tartozók közül is sok faj elõfordulhat, így a mezei tarsóka, pipacs, búzavirág, ragadós galaj, ebszékfû, orvosi székfû, a nagy széltippan és a parlagi ecsetpázsit. Ebben az idõpontban kelhet tömegesen az elhullott magvakból az árvakelésû õszi búza és õszi árpa is.
    A második gyomosodási szakaszban, különösen a kiritkult legyengült állományokban nagy tömegben kelhetnek: a ragadós galaj, ebszékfû, orvosi székfû és a pipitér fajok. Ezek mellett természetesen rendszerint megjelennek a korábban felsorolt fajok is.
    A harmadik - esetlegesen elõforduló - gyomosodási fázisban, különösen felerõsödhet az ebszékfû, a ragadós galaj, a nagy széltippan és néhány évelõ gyomfaj is, pl.: a tarackbúza vagy a mezei acat.
    A gyomnövények elleni védekezést a gazdaságossági szempontokon túl a területen található gyomösszetétel alapján célszerû megtervezni. Ökonómiai szempontból vizsgálva a gyomtalanítást, megállapítható, hogy 2,0 t/ha termés alatt nem célszerû a leghatékonyabb, viszonylag drágább eljárást alkalmazni.
    A befektetett gyomirtószer-költség egyszerû számítások alapján 2,0-2,5 t/ha-os termésnél térülhet meg.

    Természetesen a védekezés nem alapozódhat kizárólagosan a vegyszeres védelemre. Megelõzõ eljárásként nem feledkezhetünk meg az elõvetemény szakszerû gyommentesítésérõl, és figyelembe kell vennünk az agrotechnikában rejlõ lehetõségeket is.
    Az évelõ gyomnövényeket már vetés elõtt, a tarló-szakaszban el tudjuk távolítani a területrõl szakszerûen alkalmazott, hormonhatású vegyületekkel, ill. glifozát hatóanyagú szerekkel. Egyszikû gyomok ellen speciális egyszikûirtók is alkalmazhatók.

    Az agrotechnikai védekezések közül a tarlóhántás helyes alkalmazásával távolíthatjuk el a nagy tömegben kelõ gyomnövényeket. Teljes gyommentesítéssel nem számolhatunk, de a talaj gyommagkészletét jelentõsen lecsökkenthetjük.
    A jó talajelõkészítéssel és a harmonikus tápanyag-utánpótlással a repce kezdeti fejlõdését, növekedését meggyorsíthatjuk, hogy a gyomokat a repce túlnõhesse.
    Vegyszeres beavatkozásra azonban szinte kivétel nélkül szükség van, hiszen olyan nehezen irtható gyomfajokkal fertõzöttek kultúrnövényeink, amelyek a rendszeres védelem ellenére gondot okoznak.
    Azokon a területeken, ahol elsõsorban magról kelõ egyszikû gyomfajok jelentik a gondot, jó hatékonysággal alkalmazhatók a trifluralin hatóanyagú herbicidek. Csak azonnal bedolgozva a talajba kaphatunk megfelelõ gyomirtóhatást. A bedolgozást elvégezhetjük tárcsával, kombinátorral, ill. ásókapával is. Elõbbi szercsoportnak nagyon nagy elõnye, hogy csapadékhiány esetén is megfelelõ eredményt ad, továbbá hatása kiterjed néhány kétszikû gyomfajra is.
    Preemergens alkalmazási módban védekezhetünk leghatékonyabban a repcét károsító gyomnövények ellen.
    A metazaklór és dimetaklór hatóanyagú herbicidek széles hatásspektrumúak és hosszú hatástartamúak. Vetés után kipermetezve nagyon jó hatásuk várható a magról kelõ egy- és kétszikû gyomfajokkal szemben.
    Rosszul elmunkált, rögös talajon való permetezés esetén a hatás gyengülhet.

    A napropamid hatóanyagú vegyületek alkalmazása az utóbbi években visszaszorult, a védekezéseket kisebb területeken hajtják végre, mint korábban. Gyakorlati tapasztalatok alapján megállapítható, hogy ezek a szerek széles hatásspektrumúak, ugyanakkor hatástartamuk nem olyan hosszú, mint a fentebb felsoroltaké.

    Azokon a területeken, ahol nehezen irtható egy- és kétszikû gyomfertõzés várható, továbbá a ragadós galaj felszaporodásával is számolni kell, ott a klomazon hatóanyagú készítmény mellé célszerû a metazaklór, vagy a dimetaklór hatóanyagú szereket kombinálni. A klomazon herbicid-hatóanyagtól a ragadós galaj elleni kiemelkedõ hatás várható.
    Posztemergens alkalmazási módban jó eredmény várható a magról kelõ egy- és kétszikû gyomfajokkal szemben a metazaklór, vagy metazaklór+quinmerak hatóanyagú herbicidek alkalmazásától.
    Szakszerûen kipermetezve fitotoxikus károsodást a szerek nem idéznek elõ a repcében.
    A diklórpikolinsav + haloxifop-R-metilészter kombináció szintén eredményesen kipermetezhetõ.
    Egyszikû gyomnövényekkel fertõzött táblákon a speciális egyszikûirtók kijuttatásától várhatunk jó eredményt.

    A felsorolásból kitûnik, hogy a repce gyomnirtása vegyszeres úton biztosítható, a gazdák feladata, hogy a gazdaságosság és eredményesség figyelembevételével döntsenek a helyes technológia kiválasztásában.

    Karamán József

    Az õszi káposztarepce gyomirtó szerei
    Készítmény Hatóanyag Dózis l, kg/ha Forg.kateg. Alkalmazási mód
    Olitref 480 EC trifluralin 1,6-1,9 II. ppi
    Olitref 26 EC " 2,2-3,5 II. ppi
    Treflan 48 EC " 1,6-1,9 II. ppi
    Triflurex 48 EC " 1,6-1,9 II. ppi
    Devrinol 50 WP napropamid 3,0-5,0 III. pre
    Devrinol 45 F " 3,3-5,5 III. pre
    Naproguard 450 SC " 3,3-5,5 III. pre
    Teridox 500 EC dimetaklor 2,5-3,0 I. pre
    Command 48 EC klomazon 0,15-0,20 I. pre
    Lasso alaklor 4,0-6,0 I. pre
    Butisan S metazaklor 2,5-3,0 I. pre
    Butisan S " 1,5-2,0 I. post
    Butisan Star metazaklor+quinmerak 2,5-3,0 I. pre
    Butisan Star " 2,0-2,5 I. post
    Lontrel 300 diklórpikolinsav 0,25-0,4 I. post
    Cliophar 300 SL diklórpikolinsav 0,25-0,4 I. post
    Agil 100 EC popaquizafop 0,4-0,5 (1,2-1,5) III. post
    Focus cikloxidim 0,5-0,75 (1,5-2,0) II. post
    Focus Ultra " 1,0-1,5 (3,0-4,0) II. post
    Fusilade fluazifop-p-butil 1,5-1,8 (4,0) III. post
    Pantera 40 EC quizalofop-p-tefuril 1,0-1,5 (1,8-2,5) II. post
    Perenal haloxifop-p-metilészter 0,4-0,5 (1,0-1,5) II. post
    Select Super kletodim 0,6-0,8 II. post
    Targa 10 EC quizalofop-etil 1,0-1,5 (2,0-4,0) I. post
    Targa Super quizalofop-p-etil 0,7-1,0 (2,0-2,5) III. post
    Megjegyzés: A zárójelben közölt értékek évelõ, egyszikû gyomnövények ellen javasoltak.