MENÜ

Az õszi káposztarepce talajmûvelése

Oldalszám:
2013.02.19.
A repce a második legnagyobb területen termesztett olajnövényünk, termõterülete azonban az évek során erõsen ingadozott. A 90-es évek elején, illetve közepén hosszú idõn keresztül kevéssel haladta meg az 50 ezer hektárt. A Az évtized végére azonban egy hirtelen felfutás következett be a termesztésben, voltak évek, amikor a vetésterület elérte a 150 ezer hektárt. A repce jellegzetesen olyan növény, amelynél különbséget kell tenni a vetésterület és a betakarított terület között. Kedvezõtlen évjáratokban ugyanis elõfordulhat, hogy a repcevetések jelentõs hányada károsodik, nem ad termést, még a tél beállta elõtt, vagy azt követõen kipusztul. Ez a kockázatai tényezõ elsõsorban a repce éghajlatigényével, az alkalmazott agrotechnikával és Magyarország adottságaival hozható összefüggésbe.
A repce feltételezett származási helye Hollandia, ennek megfelelõen a hûvösebb, mérsékelten meleg, nagy fagyoktól mentes, csapadékos, párás klímát kedveli. A téli fagyokat elsõsorban a késõn vetett, tehát gyenge fejlettségû repce sínyli meg, míg a tél beálltáig megerõsödött repce elég jól bírja a száraz fagyot. A korábban vetett, túl buja repce szintén hajlamos a kipusztulásra, a nagy zöldtömeg miatt a fagyok könnyen tehetnek kárt benne. A fentiek miatt tehát nagyon fontos, hogy kellõ idõben történjen a vetés, vagyis augusztus végéig, szeptember elejéig legkésõbb kerüljön a talajba. Sajnos nem csak a tél lehet a kelõ növények ellensége, de a kezdeti fejlõdés idõszakában a szárazság is. Ha ugyanis a vetést követõen a nedvesség hiánya miatt a kelés elhúzódik a tél elõtt nem kellõen fejlett növények kifagyhatnak. Sajnos hazai éghajlati adottságaink között az is elõfordul, hogy a magvak ki sem csíráznak, ami a vetésszerkezet módosítását teszi szükségessé.

Nedvességigénye mind õsszel, mind tavasszal nagy, ezért csak a mély termõrétegû, jó vízgazdálkodású talajokon termeszthetõ sikerrel. Homoktalajon akkor jöhet számításba, ha a talajvíz nem túl mélyen helyezkedik el.

Mivel a repce vetése meglehetõsen korán történik a többi õszi vetésû növényhez képest, ezért az elõvetemény termesztésénél figyelembe kell venni, hogy minél korábban kerüljön le az elõnövény a területrõl, s tegye lehetõvé a talajnak idõben és jó minõségben való elõkészítését. Kiváló elõvetemény az õszi keverék, a zabosbükköny, a bíborhere. Megfelelõek a különbözõ gabonafélék, azok közül is elsõsorban az õszi és a tavaszi árpa. Magyarországon a vetésszerkezetbõl adódóan legnagyobbrészt a gabona-repce-gabona sorrend az elfogadott és bevált. A repce különösen jó elõveteménye a gabonaféléknek. A talajba vitt tápanyagokból elég sokat hagy vissza, a talajt mélyen porhanyítja, sok szerves anyaggal látja el, gyommentesen kitûnõ kultúrállapotot teremt.

A repce aprómagvú növény lévén a talajállapotra különösen igényes. A talajmunkák során arra kell törekedni, hogy végsõsoron kertszerûen elmunkált, de nem poros, aprómorzsás, beéredett magágyat kapjunk.

Az elõvetemény (gabona) betakarítása után az elsõ munkamozzanat a tarlóhántás. Elmaradhatatlan munkamûvelet a repce vetése elõtt, ugyanis a beéredési folyamatokat felgyorsíthatjuk, valamint lehetõségünk nyílik ilyen módon a talaj felsõ rétegének átnedvesítésére száraz, esetleg aszályos idõszakban is. Kedvezõ hatást azonban csak akkor tudunk elérni, ha a hántás szakszerûen, rögtön a betakarítás után a talaj úgynevezett beárnyékolási nedvességtartalmánál történik, és a sekélyen mûvelõ eszköz mögött lezáró hengersort is járatunk. Ebben az esetben bármely alapmûvelési mód könnyebben elvégezhetõ és jobb minõségû lesz.

Az alapmûvelés elvégzésénél figyelembe kell vennünk, hogy a nyár folyamán a lehetõ legkevesebb nedvességet veszítsük, és a talaj az egész nyári idõszak alatt nyirkos állapotban maradjon. Ezt csak úgy érhetjük el, ha kevés forgató mûvelést alkalmazunk. Javasolt a szántást nem közvetlenül a repce, hanem az elõvetemény talajelõkészítési rendszerébe beilleszteni. Ha mégis közvetlenül a repce vetése elõtt a nyár folyamán végezzük, a talaj felszínét mindenképpen le kell zárni a tetemes nedvességveszteség és kiszáradás miatt.

Az alábbiakban a repce alá a gyakorlatban is alkalmazott szántásra alapozott és szántás nélküli talajmûvelési rendszert ismertetünk:
  • Szántásos rendszer (gabona elõvetemény után csernozjom talajon)
  • tarlóhántás (nehéztárcsa + rögtörõ henger)
  • hántott tarló ápolása (nehéztárcsa + rögtörõ henger)
  • szántás 26-28 cm mélyen (váltvaforgató eke)
  • szántás elmunkálás (könnyûtárcsa + simító + rögtörõ henger)
  • vetés + felszín lezárás
  • Szántás nélküli rendszer (gabona elõvetemény után réti talajon)
  • tarlóhántás (kultivátor + henger)
  • hántott tarló ápolása (kultivátor + henger)
  • hántott tarló ápolása (kultivátor + henger)
  • alapmûvelés + elmunkálás (kultivátor + henger)
  • vetés + felszín lezárás A repce termesztése elõtt a gazdálkodónak minden esetben a helyi adottságoknak, a talaj állapotának ismeretében kell eldönteni, hogy milyen talajmûvelési rendszert alkalmaz. Mivel igényes, az agrotechnikai mûveletekre érzékeny növényrõl van szó, ezért a repcénél érvényes, hogy valamennyi kultúrnövényünk közül ennek a termesztésénél kell a legkörültekintõbben eljárnunk.

    Dr. Gyuricza Csaba