MENÜ

Aktualitások a szántóföldi növénytermesztésben augusztus 15 – szeptember 15 között

Oldalszám:
2013.02.19.
Bizony jó lenne a szántó-vetõ, verejtékkel arató gazdáknak is megpihenni az árnyatadó hûs lombok alatt, de ezt csak kevesen tehetik meg. A polikultúrás gazdálkodási rendszerünkben nap, mint nap akad tennivaló bõven. Sajnos a város zaja is elért már régen bennünket, meg az egyre tágabbra nyíló agrárolló, hírek arról, hogy az eddig is csak vékonyan csordogáló támogatás mára elapadóban van. Szóval jó adag optimizmusra van szüksége a gazdálkodónak, hogy minden nap befejezzen, és újra kezdjen valamit, igazodva a természet parancsoló idõjelzéséhez.
Nézzük hát, mi minden tennivaló adódik országszerte a szántóföldön, lassan közeledve a vegetációs periódus végéhez.

Befejezõdött a nyári érésû növények betakarítása. Érdemes az eredményekbõl levonni a tanulságokat. Mi az, amit jobban kell csinálni a jövõben? Egy biztos, csak minõségi termékekkel lehet piacra jutni, ehhez szaktudás és pénz kell! Remélem sokan részt vettek a fajtabemutatókon, ahol már a következõ termelési ciklus ígéretes nemesítményeit is megszemlélhették. A jó fajtaválasztás olyan pénzkiadás nélküli ráfordítás, ami mintegy 30 %-kal befolyásolja a termést. Az õszi betakarítású növények szántóföldi bemutatóira is menjenek el minél többen. Ha rajtam múlna, a támogatási kérelmek, pályázatok elbírálásánál bizony figyelembe venném ki hányszor vett részt továbbképzéseken, fontos információkat adó termesztési- és fajtabemutatókon.

Ebben az idõszakban több mint 1,5 millió hektáron kell költség- és talajszerkezet kímélõ módon talajelõkészítõ munkálatokat végezni, ami komoly szakmai kihívást jelent, különösen akkor, ha száraz a talaj. Azok, akik a július közepéig lekerült növények után a tarlóhántást, annak lezárását el tudták végezni, akár ekével, akár tárcsás eszközzel 16-20 cm mélységig jó gyökérágyat készíthettek a nyárvégi, kora õszi vetésû növényeknek (bíborhere, nyárvégi telepítésû lucerna, õszi káposztarepce, áttelelõ magrépa, õszi zöldtakarmány keverékek). Most már, csak a vetõágy elõkészítõ kombinátorok szakszerû alkalmazásán múlik az aprómorzsás, ülepedett talaj végleges kialakítása, ami különösen fontos a kis ezermag-tömegû fajok csírázásához.

Visszatérve az ún. „vetõszántáshoz”, talán sikerült egy kis pénzt a mûtrágya-vásárlásra, kiszórásra is biztosítani, mert tápanyag visszapótlás nélkül nincs elfogadható termés, nem is beszélve a minõségi problémákról. Talajaink tápanyag mérlege 13 év óta csak fokozódó hiányt mutat, amit már nem lehet büntetlenül tovább folytatni a jövõben. Legalább a terméssel elvitt tápanyagokat pótoljuk, de a trágyázási gyakorlatunkból számûzzük a „saccimetriás” megoldásokat, 3-5 évente kerüljön sor talajvizsgálatokra, a tápanyag utánpótláshoz pedig kérjünk szaktanácsadást.

A jó talajelõkészítés, az alaptrágyázás mellett a vetés igényes kivitelezése döntõen befolyásolja az áttelelõ kultúrák életesélyeit, a jövõ évi hozamokat. A jó fajta kiválasztáshoz kiváló használati értékû, magas szaporulati fokú, csávázott vetõmagot vásároljunk. Csak annyit vessünk, ami a fajtaajánlatban szerepel, nem elegendõ a vetõmag norma kg/ha meghatározása, csíra/ha, mag db/ha sokkal fontosabb. A nyárvégi, õszi vetésû növényeket ún. „gabona-sortávolságra” vetjük (kivétel az áttelelõ magrépa), kelés után már nem lehetséges a tõszám korrekciója. Ne felejtsük, a rossz minõségû vetõágy, a késõi vetés hátrányai vetõmagnorma növeléssel nem hozhatók helyre! A modern gabona sorvetõgépek tömörítõ hengerekkel ellátottak, mégis száraz feltalaj esetén ajánlatos a vetést gyûrûs-, vagy ún. „Cambridge” hengerrel zárni, a gyors, egyöntetû kelés elõsegítésére. Csak a jól fejlett, erõs gyökérzetû állományok képesek egy kemény telet átvészelni. Száraz õsz esetén ezért felmerül a kelesztõ öntözés szükségessége. Nem könnyû e tekintetben tanácsot adni. Egyfelõl igaz, hogy száraz vetõágyban sokáig „elhentereg” a mag, késve indul meg a csírázás, rosszul megy a vetés a télbe. Másfelõl a poros feltalaj különösen, ha agyagos, duzzadásra –zsugorodásra hajlamos, akkor öntözés után cserepesedik és befulladnak a csírák. Arról nem is szólva, hogy ma 1 m3 öntözõvíz kijuttatása 50-100 Ft-tal növeli a termesztés költségeit. A kelesztõ öntözés elfogadott adagja 10 mm, ami ugye 100 m3/ha, költsége pedig 5.000-10.000 Ft/ha. Mindent egybe vetve várjuk meg, amíg a vetés az üdébb foltokon részben sorol, esõre nincs kilátás, már szeptember eleje van, kezdjük el a kelesztõ öntözést, kis intenzitással (5-6 mm/h), gyakori szünetekkel, a tócsásodást kerülve. Ami ezidõtájt még az öntözést illeti, már csak a másodvetések szorulnak mesterséges vízpótlásra, aug. közepén még a cukorrépa öntözését is be kell fejezni.

A nyárvégi-, kora õszi vetést igénylõ növények „útbaindítása” mellett a gazdák gondjait, tennivalóit az aktuális betakarítási munkák is szaporítják. A vegetációs idõszak eddigi része az átlagosnál melegebb volt, sajnos az ország nagy részét az aszály is súlytotta, ezért szinte minden elõbb éri el a technikai érettséget. Felsorolni is sok, mi minden vár betakarításra az ország különbözõ tájain: silókukorica, silócirok, burgonya, szója, napraforgó. A nagyobb területen termesztett növényeink mellett számos „kiskultúra” is beérett, de sok gazdának ezekbõl lesz kenyere, vagy jobb esetben kenyérre valója, így nekik nemegyszer ezek képezik a fõnövényt: fûszerpaprika, magról termesztett vöröshagyma, olajtök, rizs, seprûcirok, földi mogyoró, csillagfürt, rostkender, dohány. Azok az aprómag termesztõk, akik lucernával, vörösherével („szûzhere”), tarka koronafürttel, magrépával foglalkoznak szintén nem pihenhetnek. Ahol volt elég csapadék ott a takarmánylucerna, a füveshere utolsó növedékét takaríthatják be. Több gazdálkodó az okszerû vetésváltás (kukorica-õszibúza) érdekében termeszt korai kukoricát (FAO 200-290 éréscsoport) nekik már szeptember elején szemeskukorica betakarítási munkájuk is adódik.

A betakarítás bonyolult munkafolyamatok összehangolását, gondos elõkészítést igényel, nem egyszer rövidebb-hosszabb idejû tárolással, szárítással, csomagolással, minõség vizsgálatokkal is nehezített. Nem elegendõ esetenként a technikai érettség, az esetleges deszikkálás, defóliálás megállapítása, a célgépek, a szállító jármûvek jó mûszaki állapotba hozása, átalakítása. Gondolni kell a tárolók, szárítók, tisztító berendezések felkészítésére is (burgonya-tárolók, különbözõ rendszerû silók, terményszárítók, magtárak, tisztító- osztályozó egységek, mérlegek, göngyölegek, kötözõ-anyagok, zsákvarrók, stb.)

Még néhány apróságot említenék, a gazdálkodók figyelmébe ajánlva. Kevés kivétellel nagyon rossz állapotban vannak a tagiutak, a hidak és az átereszek. Tegyük rendbe ezeket a nagy õszi szállítási csúcsra. Nem múlik el év „szárító tûz” nélkül, elõzzük meg, tekintsük át a tûzvédelmi szabályzatot, tegyünk eleget az elõírásoknak. Az õszi betakarításra fokozottan aktivizálódnak a terménytolvajok, káros tevékenységüket gátoljuk a mezõõri szolgálat erõsítésével. A gazda kötelessége a szilárd útburkolatra felhordott sár azonnali és folyamatos eltakarítása! Tartsuk be a törvényi elõírásokat! Ne a büntetéssel való fenyegetés miatt, hanem azért, mert ezzel életeket menthetünk meg!

Kedves gazdák! Ha sok is a gond, a tennivaló, azért szakítsanak idõt a pihenésre, a családra, néha hallgassák, nézzék az agrármûsorokat, látogassák a szakmai bemutatókat.

Dr. habil Késmárki István
tanszékvezetõ, egyetemi tanár