MENÜ

Betakarítógépek a gyümölcstermesztésben

Oldalszám:
2013.02.19.
Almatermésûek gépesített betakarítása

Mivel a friss fogyasztás és az élelmiszeripari feldolgozás egyaránt megköveteli a törõdésmentes, jó minõségû gyümölcsöt, ezért a betakarítás automatizálása teljes egészében nem oldható meg. Közismertek viszont az úgynevezett félautomata rendszerek. Így az emelt platóról történõ betakarítás. Olyan szállítójármûveket alakítottak ki, amelyek önjáróak, a platójuk magassága pedig a beépített hidraulika által könnyen változtatható. A betakarítás ennek megfelelõen két menetben zajlik. Elõször a fákról a termést földön állva takarítják be, a fák azon magasságában, amely még kényelmesen elérhetõ. A második menetben alkalmazzák az önjárókat, amelyek lassú, egyenletes tempóban elõre haladva emelt platójuk által lehetõvé teszik a fák felsõ zónájában található gyümölcsök leszedését is.
Gyakori, hogy a meghajtás elektronikus (általában 10 kw-os villanymotor). A gépeket sokszor maguk az ültetvényesek saját mûhelyükben szerelik össze. A szedõmunkások száma általában négy (1. ábra). Szükséges továbbá megjegyezni, hogy fent leírt félautomata rendszer leginkább azokban az ültetvényekben vált be, amelyeket szintén gépesített úton metszettek (tetejezés, oldalfalazás, pneumatikus metszõollók használata, stb.), tehát a közismert Plametta és más magas sövények esetében. Ezek a mûvelésmódok hazánkban kevésbé terjedhettek el, hiszen az árnyékolás jelentõsebb tényezõ, mint a tõlünk délebbre esõ, mediterrán országokban. Ezzel, magyarázható az a tény, hogy különösen az almatermésûek esetében olyan intenzív ültetvények kialakítását szorgalmazták, amelyek alacsony koronaformája lehetõvé teszi a teljes egészében földrõl történõ betakarítást.

Csonthéjas gyümölcsök betakarítása

A szilva és a kajszi

A nagyüzemi szilvaültetvények 80 %-át gépi rázásra alkalmas fajtákkal, koronaformákkal kívánják kialakítani. A rázásos betakarításhoz a legjobb az Y alakú korona. A törzsrázás helyett jobb a termõágak vibráltatása, mivel javulhat a rázási hatásfok. Leginkább egyszeri vagy kétszeri rázást javasolnak. Általában a különbözõ rázógépek alkalmazása esetén 16-28 %-ot tesz ki a kocsánnyal lerázott szilva, a jobban dolgozó gépek használatakor 80 % feletti az ép gyümölcsök aránya. A leválasztás hatékonyságát a gyümölcs érettségi fokán kívül a frekvencia, a rázófej lökethossza, a korona szerkezete, a törzs, illetve az ágak átmérõje is befolyásolja. A törzsátmérõ növekedése csökkenti a frekvenciát mind a Kilby, mind a VGF rázógép esetében. A kajszi betakarítása során gépi rázásra az élelmiszeripari feldolgozás esetén kerülhet sor, ha a gyümölcsök színe megfelelõ, a gyümölcshús még kemény, valamint a szárazanyag tartalom és a gyümölcs savtartalma szintén megfelelõ. Olaszországi adatok alapján elmondható, hogy vázakorona esetén akár 50-60 kg gyümölcsöt is betakaríthatnak fánként, amely 20-25 t/ha termésátlagnak felel meg (2. ábra). Hazánkban az alternancia gyakori jelensége miatt általában valamivel gyengébb eredmény a jellemzõ. A gyümölcsök leválását mindkét faj esetében Ethrellel permetezve segítik elõ (mivel az ammónium-fluorid és a cikloheximid fokozza az etilénképzést), tehát a gyümölcskocsányon korábban és hatékonyan alakul ki az úgynevezett leválasztó pararéteg. Gyakori a Schaumann traktoros rázógép használata is, amelynek valamivel kisebb a teljesítménye az elõbb már említett Kilby betakarítóval szemben.

Cseresznye és meggy betakarítása

Hazánkban a hetvenes évek elején kezdõdött üzemi méretekben is a meggy gépi betakarítása. Az önjáró célgép vagy a traktorra szerelhetõ egyszerûbb gép rázórúdja a gyümölcsfa törzsét vagy vázágát megmarkolja és úgy rázza a fát, hogy a rázó mozgás a rugalmas felfüggesztés következtében nem jut vissza a gépre. Az ágrázó típusú gép a fa sudarát vagy idõsebb fákon a vázágakat fogja meg. Egyetlen befogással dolgoznak a törzsrázók, eleve merõleges befogásúak, s ez kizárja a törzssérülés lehetõségét. A legkorszerûbb gépek nem egyetlen irányban (oda-vissza) rázzák a fát, hanem állandóan váltakozó irányú (körbejáró) rázást végeznek. A korszerû rázógépek nemcsak megrázzák a fát, hanem felfogóernyõvel, kihordószalaggal, levélkifújó ventilátorral és ládatartó villával is fel vannak szerelve. A Kilby- és dán Schaumann-rázógépek terjednek leginkább. A gépi betakarítás megkezdésének várható idõpontját a szakítóerõ mérésével (rugós erõmérõvel) lehet pontosítani a rázást megelõzõ napokban.

A gépi betakarítás elterjedt a bogyós gyümölcsûek körében is

A szamóca betakarítása

Az utóbbi két évtizedben bíztató eredmények születtek a szamócaszüret gépesítése terén. A szamóca-betakarítógépek fésülõ vagy kaszáló szerkezettel választják le a gyümölcsöt. A szamóca a bogyós gyümölcsûek közül biológiai sajátosságai miatt a legnehezebben takarítható be. Ennek két fõ akadálya van. Az egyik, hogy a gépi betakarítást tûrõ kemény, rugalmas húsállományú és közel egy idõben érõ fajta a szamócatermesztésben nem áll rendelkezésre. A másik ok, hogy a lehajló tõkocsányok miatt a talaj felszínén elhelyezkedõ gyümölcsök nem takaríthatók be egyáltalán. A fésülõ szerkezet a szamócagyümölcs méret szerinti szétválasztás lehetõségén alapul, mert az érett gyümölcsök a legnagyobbak. A lekaszált szamócaültetvényben a gyümölcsök több, mint 50 %-a éretlen, amelyek szétválasztása az érett gyümölcsöktõl nehézkes. A géppel szüretelt szamóca ma még csak konzervipari célra alkalmas.

A málna betakarítása

A málnaszüret nagy munkaerõ-szükséglete miatt az USA-ban és Kanadában már a 70-es évek elejétõl kezdték alkalmazni a málnatermesztésben a gépi betakarítást. A málnaszüret gépesíthetõségét a fajták több biológiai sajátossága nehezíti. Ilyen az elhúzódó érésmenet, a gyümölcsök, a termõhajtások és a sarjak sérülékenysége. A fajták alkalmassága gépi betakarítás szempontjából rendkívül eltérõ. A Malling Exploit nem alkalmas, míg a Willamette és a Meeker fajták alkalmasak gépi betakarításra. A Fertõdi zamatos magyar fajta tulajdonságai a gépi betakarítás szempontjából ígéretesek. A málna gépi rázhatósága azon alapul, hogy a gyümölcs vacokkúphoz tapadásának tartóereje az érés folyamán fokozatosan hatodára-hetedére csökken, ezért viszonylag könnyen lerázhatók. A málna betakarítógépek rendszerint hidas rendszerûek, a sorok két oldalán függõleges tengelyen helyezkednek el a vízszintes síkban rezgõ verõpálcák. A lerázott gyümölcs a zsalus elrendezésû felfogó egységre hullik, majd szállítószalagra kerül, ahol menet közben ventilátoros tisztítás történik. A levegõvel megtisztított gyümölcsök közül ezután a válogatószalagon kézi erõvel eltávolítják az éretlen és beteg gyümölcsöket, valamint egyéb szennyezõdéseket. A málnaültetvényekben a gépi betakarítás hatékonysága a gép mûszaki színvonala mellett elsõsorban az adott ültetvény körülményeitõl és a gépkezelõ gondosságától függ.

A szeder betakarítása

Konzervipari felhasználás esetén az Egyesült Államokban a málnához hasonlóan, széleskörûen alkalmazzák a betakarítógépeket a szeder szüretelésénél. A gépi szürethez alkalmas fajta gyümölcsének rugalmasan keménynek, könnyen leválaszthatónak, koncentráltabb érési menetûnek és a konzervipari célra alkalmasnak kell lenni. A túl erõs sarjak akadályozzák a hidas rendszerû betakarítógépek munkáját, ezért feltétel az „elsõ sarjnemzedék” eltávolítása. A termõfelület egysíkú elhelyezését biztosító kettõs huzalos támaszrendszert alkalmaznak, amelyen a termõvesszõket spirálisan helyezik el. Az elsõ huzalt olyan magasságban kell elhelyezni, hogy az alsó gyümölcsök legalább 40-60 cm távolságra legyenek a talajtól. Az 1,6 km/óra haladási sebesség mellett és a 3,0 m sortávolságú ültetvényben kb. 0,4 ha terület szüretelhetõ le óránként. Egy fajta teljes gépi betakarítása 4-5 naponkénti szedéssel, 5-7 alkalommal elvégezhetõ. A hatékonyabb leválasztáshoz 4 nappal a szüret elõtt 500-1000 ppm töménységben Ethephont permeteztek ki, amely kétszeresére növelte az érett gyümölcsök arányát a nem érett gyümölcsökhöz viszonyítva.

A ribiszke betakarítása

A ribiszke szürete munkaigényes folyamat, a kézi mûveletek 65-70 %-át teszi ki. A szedés idején jelentkezõ munkaerõhiány, valamint a termelési költségek csökkentése arra kényszerítette a termesztõket és a kutatókat, hogy géppel oldják meg a szüretet. Az elsõ eszközök kézi irányítású vibrátorok voltak. Késõbb olyan célgépeket is kifejlesztettek, amelyek több száz kézi szedõ munkáját helyettesítik. Ilyen betakarító célgép behozatalára és munkába állítására 1975-ben került sor. Ma már tíznél több betakarítógép segíti a termesztõ gazdaságokat. A nagyüzemi ribiszkeültetvényeket javarészt géppel szüretelik. Hazánkban a Pattenden cég Bushmaster MK-6 és Challenger gépe, valamint a Jonas szüretelõk ismertek leginkább. Az utóbbi gép mozgékonyabbnak, nagyobb teljesítményûnek és kisebb alkatrészigényûnek bizonyult. Szerkezeti részeik azonos mûködési elv mellett más formát mutatnak. Különbség a lerázott gyümölcs összegyûjtésében és gépen belüli szállításában mutatkozik. A betakarítógépekkel akkor érhetõ el megfelelõ munkaminõség, ha az új telepítés és a termõre fordult ültetvény mûvelése a géphez igazodik. A hazánkban ismert ribiszkebetakarító gépek mûködési elve azonos, ebbõl következik az egyes szerkezeti részek hasonlósága is. Mindegyik gépen megtalálhatók a terelõk, a gyümölcsleválasztók, a szállítószalagok és a ventilátorok. Azonos a szerkezeti részek hajtásának módja is. A ribiszkebetakarító gépek teljesítménye haladási sebességüktõl függ. Hazai mérések szerint a 0,9-1,3 km h-1 haladási sebesség a legkedvezõbb. 1,5 km h-1 sebesség felett a gyümölcsleválasztó pálcái a termõvesszõkön jelentõs törési sérüléseket okoztak. A fenti sebesség-tartományban a gépek teljesítménye 0,22-0,30 ha h-1. Száraz idõben a gépek 24 órás mûszakot is képesek teljesíteni. Így a gépek évi szedési teljesítménye háromhetes betakarítási idényt figyelembe véve mintegy 100 ha-ra tehetõ. A gépek által okozott veszteség fajtától, mûvelésmódtól és ápoltságtól függ. A betakarítógépek által elõidézett növénysérülések közül az oldalhajtások törése 6-17 % és az ágak 7-12 %-án észlelhetõ héjsérülés. A munkaminõségi mutatók adataiból megállapítható, hogy a megfelelõen elõkészített ültetvényben, jól beállított géppel, kedvezõ betakarítási idõpontban végzett gépi szüret eredményei nemcsak elérik, hanem tõl is szárnyalják a kézi szedés minõségét. Ezt alátámasztja az is, hogy a feldolgozó üzemek szívesebben veszik át a géppel betakarított gyümölcsöt a kézi szedésûnél, mert annak nagyobb része fürtkocsány nélküli és csészelevelektõl mentes.

A köszméte betakarítása

A köszméte gyümölcsének viszonylag nagy tömege lehetõvé teszi a gépi szedést. Elektromos vagy pneumatikus vibrátorokkal ipari célra érett (tehát zöld) állapotában is könnyen lerázható. Nem szükséges a rázás elõtt a gyümölcs leválását elõsegítõ kezelés. A gépi rázáshoz azonban erõsebb metszéssel kompaktabb, merevebb koronát kell kialakítani, mert a laza korona erõsen lecsüngõ ágai tompítják a rezgést, nem hull le róluk a gyümölcs. A különbözõ rázógépek a szedési teljesítményt a kézi szedéshez viszonyítva három-tízszeresére növelik. Kézzel, a kézi szedést meggyorsító eszközökkel vagy gépekkel lehet a köszmétét betakarítani. A gépek lehetnek elektromos kézi vibrátorok, traktorra szerelt, azok által mûködtetett, kézzel vezért elektromos vagy pneumatikus vibrátorok, illetve folyamatos üzemû, gépi vibrátorok. Növelhetõ a szedési teljesítmény az úgynevezett szedõfésû alkalmazásával, amellyel lefésülhetjük, legereblyézhetjük a gyümölcsöt az ágakról. A köszméte viszonylag nem tömege lehetõvé teszi a gépi szedést. A gépi rázáshoz azonban erõsebb metszéssel kompaktabb, merevebb koronát kell kialakítani, mert a laza korona lecsüngõ ágai letompítják a rezgést, nem hull le róluk a gyümölcs. A különbözõ rázógépek a szedési teljesítményt a kézi szedéshez viszonyítva három-tízszeresére növelik.

Különleges gyümölcsök betakarítása

A ribiszke-köszméte: A ribiszke-köszméte fajhibrid robusztus növekedésû. Rendkívül erõs, sérülékeny vázrendszere nem teszi lehetõvé a bokrot kettéválasztó, folyamatos mûködésû kombájnok használatát. Gépi betakarításra kizárólag a kézi vibrátorok alkalmasak.
A bodza: Európában kizárólag kézzel szüretelik a termést. Amerikában megoldották a bodza gépi betakarítását is. A gyümölcsöt ernyõstõl, egy menetben szüretelik. Nagyobb rétegben (20 cm felett) már léeresztésre hajlamos.
A magasbokrú áfonya: Az áfonya betakarításánál az a leggyakoribb hiba, hogy nem várják meg a bogyók teljes beérését. A bogyókat hetente egyszer kell szedni úgy, hogy a mutató- és a hüvelykujj közé fogva, szorítás nélkül lecsavarjuk. Amerikában üzemszerûen megoldott az áfonya gépi betakarítása. E célra nagy teljesítményû, önjáró gépeket és elektromos kézi vibrátorokat egyaránt használnak. A fekete gyümölcsû berkenye: A berkenye ernyõjén a bogyók többé-kevésbé egy idõben érnek, ezért a termés egy menetben betakarítható. Érési ideje július 5-24. közé esik. Egy szedõ napi teljesítménye ernyõ nélkül szedve 80-100 kg, ernyõstõl szedve eléri a 150 kg-ot is. A legújabb berkenyefajták spur típusúak, tömör bokor alkatúak. Alig nagyobbak, mint egy feketeribiszke-bokor, ezért a termés remélhetõleg ribiszkekombájnokkal is betakarítható. A húsos som: Üzemi telepítésben 4,5 m sor- és 3 m tõtávolságra ültetik (740 fa/ha). Termésmennyisége 7-11 t/ha, amit kézzel és a meggy rázására alkalmas gépekkel takarítanak be.

Felhasznált szakirodalom
Harmath L. (1987): Köszméte. Mezõgazdasági Kiadó, Budapest.
Papp J. – Porpáczy A. (1999): Szamóca, málna. (Bogyósgyümölcsûek I.) Mezõgazda Kiadó, Budapest.
Papp J. – Porpáczy A. (1999): Szeder, ribiszke, köszméte, különleges gyümölcsök. (Bogyósgyümölcsûek II.) Mezõgazda Kiadó, Budapest.
Pór J. – Faluba Z. (1982): Cseresznye és meggy. Mezõgazdasági Kiadó, Budapest.
Tóth E. – Surányi D. (1980): Szilva. Mezõgazdasági Kiadó, Budapest.

Dr. Iváncsics József
Nyugat-Magyarországi Egyetem
Kertészeti Tanszék