MENÜ

Szálas- és tömegtakarmányok betakarítása

Oldalszám:
2013.02.19.
A betakarítás idõpontjának helyes megválasztása, illetve mielõbbi lebonyolítása a takarmány beltartalmi jellemzõit döntõen meghatározza.
A gazdaságok takarmánybetakarítási technológiája a takarmánytermõ területtõl, az állatállomány nagyságától, a vásárlóerõtõl függõen más és más lehet. Az alkalmazott technológiák jelentõsen elkülönülnek a zöldtakarmány etetés, ill. a téli tárolásra szánt szálastakarmányok vonatkozásában.

Napi zöldtakarmány betakarítása rendfelszedõ pótkocsival

A zöldtakarmány-betakarításra döntõen két technológiai vonal alakult ki a gyakorlatban. Az egyik változat kaszálásból, rendfelszedõ pótkocsival történõ rendfelszedésbõl és szállításból, az istállóban pedig adagoló szerkezettel történõ kiosztásból áll. A másik technológiai vonal egy- vagy kétmenetben történõ szecskázásból, majd szállításból áll

Az elsõ technológiában a kaszálást traktorra függesztett rotációs kaszákkal végzik. A napi etetésre betakarított szálastakarmányoknál a szársértõ használata nem indokolt.
Az utóbbi idõben a mellsõ függesztõberendezéssel és mellsõ TLT csonkkal felszerelt traktorok jelentek meg a piacon. Ezekhez a traktorokhoz kifejlesztették a 2,0-2,4 m munkaszélességû, mellsõ függesztésû fûkaszákat. Ezekkel a zöldtakarmány-betakarítás egymenetben is elvégezhetõ úgy, hogy azt a mellsõ függesztésû kaszával rendrevágják, a traktorral vontatott pótkocsival pedig felszedik a takarmányt.
A munkamûveletek összekapcsolása céljából egyes rendfelszedõ pótkocsik rotációs kaszával is rendelkeznek. A kaszálás és rendfelszedés egymenetben végezhetõ, de ez a konstrukció bonyolultabb, drágább és több a meghibásodási lehetõség is

A pótkocsik rendfelszedõ berendezései a haladási irányt tekintve elõre-, illetve hátrahajló elhelyezkedésûek lehetnek. Az anyagáram irányát tekintve az elõrehajló szerelési mód a kedvezõbb, mivel csak kissé törik meg az anyagáram iránya. A rendfelszedõ berendezések az alváz, vagyis a kocsiszekrény szélességével megegyezõ méretûre készülnek. A rendfelszedõ berendezések csuklósan kapcsolódnak az alvázhoz, s munkahelyzetben állítható magasságú görgõk vagy támkerekek támasztják alá. A haladási iránnyal megegyezõen talajkövetõek. A kisebb elhagyási veszteség céljából egyes kivitelek keresztirányban is képesek a talajegyenlõtlenség követésére.

A renden lévõ szálastakarmányt a rendszerint négy sorban elhelyezett, vezérelt pályán mozgó rugós ujjak emelik fel a talajról és terelik az anyagtovábbító szerkezethez. Az anyagtovábbító villákat többnyire a hengerpalást alkotóján elhelyezett rudakra hegesztik. A szabad végekre rögzített forgattyúkar görgõje a vezérlõpályán halad körbe, és e pályának vezérli a villákat. Alkalmaznak láncos anyagtovábbítókat is, melyeknél a villákat – kétoldalt elhelyezett végtelenített – a láncokat összekötõ lécekre szerelik fel. Ennek megfelelõen mûködik a csillag alakú anyagtovábbító.

Az anyagtovábbítók a rendfelszedõ által felszedett anyagot – kellõ mértékben összetömörítve – a kocsiszekrénybe juttatják. Az aprítókések az osztásuknak megfelelõen a szálasanyagot elvágják, majd a villák a kocsiszekrénybe juttatják. Ha a rendfelszedõ követ vagy fémtárgyat, alkatrészt szed fel, a kések rugóerõ ellenében elmozdulnak, így átjutnak a kések között anélkül, hogy törést okoznának.
A kocsiszekrényben az anyagot a lehordó szerkezet szállítja hátrafelé. A hátsó ajtó nyitása után a bontóhengerek az anyagot közvetlenül a talajra vagy a silótérbe juttatják.
A zöldtakarmány kiosztásához a bontóhengerek alatti szalagos kiadagoló van, amellyel jászolba továbbítható az anyag. A szalagok ellentétes irányú hajtásával a kiosztás egyszerre kétoldalra is történhet.
A rendfelszedõ, az anyagtovábbító berendezés hajtása általában mechanikusan, a kiadagoló berendezésé viszont hidrosztatikusan történik. A rendfelszedõ pótkocsik fontosabb mûszaki adatait a 8. táblázat tartalmazza.

Napi zöldtakarmány betakarítása szecskázóval

A takarmányt egymenetben levágják, felszecskázzák, szállítójármûre fújják és beszállítják az istállóba.
Vezérgépek a kis tömegteljesítményû, függesztett vagy vontatott szecskázók vágóasztallal felszerelt változatai. Szenázskészítésre, ill. silókukorica betakarítására is jól használhatók.
A vegetációs idõszak minél jobb kihasználása miatt termesztik a különféle alacsonyabb szárú növényeket, pl. hereféléket. A füves keverékeket a bokrosodás idõszakában, a szálfüvek megjelenése elõtt célszerû betakarítani. Ekkor a tárcsás, rotációs kacsaszerkezettel felszerelt vágóasztalok nagy levágatlan tömeget hagynak vissza. Ezért használják az egyszerû, vízszintes tépõdobbal felszerelt szecskázókat (zúzókat), amelyek durván aprítják az anyagot, viszont könnyen kezelhetõk és egyszerûen üzemeltethetõk.
E szecskázó gépek a mûködési elvtõl függetlenül azonos szerkezeti egységekbõl állnak.
A váz hordozza a funkcionális szerkezeti egységeket, s az vonórúddal kapcsolódik az üzemeltetõ traktorhoz. A vontatott szecskázók lengõkéses, tárcsás vagy dobos változatban készülnek .
A legegyszerûbb szerkezet a vízszintes tengelyû lengõkéses dob. A dob palástján elhelyezett fülekhez csuklósan kapcsolódnak a J-profilú kések. A kések az aprításon túl az anyagtovábbítást is elvégzik, rendszerint nagy szilárdságú rugóacélból készülnek. A szecskahosszúság nem változtatható, s a szecska nem homogén.

A tárcsás szecskázó egyenes késekbõl és az etetõnyílás alsó részén lévõ ellenkésbõl áll. A kések az anyagtovábbítást is elvégzik.
A dobos szecskázóknál az aprítást a henger palástján lévõ kések végzik. Az utóbbi években az osztott késes dobok terjedtek el .