MENÜ

Javítsuk a nyerstej minõséget

Oldalszám:
2013.02.19.
„A fejõ tejkezelõ rendszer higiéniája”

A higiéniai állapot javítása a fejõkészülék öblítésével
Több szerzõ szerint a tõgypatogének többsége gyorsan elpusztul, ha a hõmérséklet eléri a 60 oC-ot valamint a fertõtlenítõszer és a baktérium kontaktusa megvalósul.

A tõgyfelület (a bimbó) mikrobás szennyezettsége évszakos ingadozást mutat (Baumgartner, 1997), a nedves esõs évszakban sokkal nagyobb, mint száraz idõben, nyáron. Istállózott teheneknél nagyobb, mint szabad levegõn, legelõn kötetlenül tartott teheneknél.

Ha a fejõkészülék jelentõs fertõzés közvetítése gyanítható, tamponos mintákat lehet venni bakterológiai vizsgálatra. A nagyszámú és kevert baktériumflórát tartalmazó vizsgálati eredmény nehezen értelmezhetõ. Ha a vizsgálat szerint sok a Coliform, Pseudamonás és Strep., ez jelzi a fejõkészülék fertõtlenítés szükségességét. A készüléköblítés hõmérsékleti és fertõtlenítõ hatásától a baktériumok "védelmet érveznek" ahol a korrózió vagy, a túlhasznált fejõgumik megtalálhatók. (Süpek és Bedõ, 1993; Mc Kinnon, 1985)

Feltételezhetõ, hogy a fejõberendezés cirkulációs mosása és fejés elõtti öblítése után a fejõgumik és a kollektorok belsõ felülete steril. Ennek elõnyeit csak az elsõ csoportban fejt tehenek élvezik. Ha leveszünk egy fejõkelyhet, - az elsõ csoport fejése után -, a kollektor, a fejõgumi belsõ felülete az ott fejt tehén tejére és tõgybimbójára jellemzõ baktériumokat tartalmazza. A fejésben következõ tehén ezen mikroorganizmusok átadására számíthat. A baktérium-átadás részben vagy teljesen megszüntethetõ a fejõkészülék, tehenenkénti hõvel, vagy vegyszerrel végzett sterilizálásával. Ezt azonban ritkán végzik annak költségei és kellemetlenségei miatt.

Kísérleti adatok szerint (Neave et.al, 1999; Smith et.al, 1985) bimbók elõfertõtlenítése esetén a fejõkészülék tehenenkénti fertõtlenítése kevés elõnnyel jár. Következésképpen tiszta tõgyû, fertõzésmentes ill. alacsony fertõzöttségi szintû tehénállományban vagy forgókefés fertõtlenítõszeres bimbótisztítás esetén a fejõkészülékek tehenenkénti fertõtlenítésétõl nem sok elõnyt remélhetünk.

A fejõgumik a fejõkészülék baktériumátvitele egyik tehén tõgyérõl a másik tehén tõgyére csökkenthetõ, ha minden tehén fejése elõtt a fejõkészüléket fertõtlenítõszeres folyadékba mártják vagy a fejõkészüléket folyó vízzel öblítik. A baktériumátvitel megelõzéséhez a fejõkészüléket sterilizálni lehet. Hatékony az 5 s-ig tartó 85 oC-on lévõ fejõkészülék pasztõrözés, de drága és valójában nem praktikus.

Megállapítható, hogy a bemártásos rendszerû öblítõknél kedvezõbbek a szabadkifolyásúak. A fejõkészülékenkénti vezérlõvel ellátott öblítõk bonyolultabbak és drágábbak mint az állássoronkénti vezérlõvel ellátottak. Autotandem fejõberendezésekhez csak a fejõkészülékenkénti vezérlõvel ellátott öblítõk alkalmazhatók.

Smith, (1995) véleménye szerint, a készüléköblítés célja a fejõgumikon lévõ baktériumok mennyiségének csökkentése. Egy kaliforniai kísérlete kapcsán arról számol be, hogy a fejõgumikon lévõ baktériumok mennyiségét 99 %-kal sikerült csökkenteni, 25 PPM jódot tartalmazó öblítõfolyadékkal. Tapasztalatai szerint nem hatásos néhány környezeti tõgypatogénnel szemben a készüléköblítés. Ha a fertõzéseket Strep és Strep. agalactiae, és Coliform-ok okozzák, amelyeket a fejési folyamat közvetít egyik tehénrõl a másikra, a készüléköblítést ekkor javasolja. Megjegyzi, hogy bizonyos tehenészeti viszonyok között, a készüléköblítés a tõgygyulladás prevenció hatékony, gyakorlati eszköze lehet. Arra is figyelmeztet, hogy a készüléköblítés nem helyettesíti a fejés utáni bimbófertõtlenítést, amely a legnagyobb gyakorlati fontosságú prevenciós mûvelet.

Shearer, (1989) érvelése szerint a fõ masztitisz pathogének jelen vannak valamennyi tehenészetben, mint a fertõzött tõgynegyedek, a tõgysérülések, tõgy bõrfelülete és a környezet lakói.

A baktériumok változó számú jelenléte mellett, a teheneket érõ stressz mértékét, a takarmányozás színvonalát, az állomány immunbiológiai állapotát együttesen célszerû figyelembe venni a tõgygyulladás elleni küzdelemben. A fejõkészülékeket lehet öblíteni tisztavízzel vagy több fokozatban vegyszeres vízzel. Mindkét készüléköblítést végezhetjük kézzel vagy automatikusan.

A készüléköblítés különösen hasznos a nagy tehenészetekben, ahol több mint 700 tehén van, és a Mycloplasma a fõ pathogén. Végül azonban megjegyzik, hogy az egyetlen igen hatékony fejés higiéniai mûvelet továbbra is a fejés utáni bimbóbemártás marad.(Horn és Wielcox, 1992).

A fejõkelyhek fertõtlenítése minden állat fejése elõtt komoly probléma. Kuznyecov (1969) a fejõgépeket 75-90 oC-os vízzel, a tehenek tõgyét pedig 0,3 %-os klóraminnal fertõtlenítette. A vizsgált állományban a fejési higiénia javítása következtében a tõgynegyedek kezdeti 43,8 %-os bántalma 23,9 %-ra csökkent.

A fejõkelyhek fejés közbeni fertõtlenítésére fejõállásban van jobb lehetõség. Kingwill és mtsai (1967) staphylococcusokkal fertõzött tehén fejése után 5 mp-ig öblítették a fejõkelyheket folyóvízzel és bennük 100.000 - 800.000 staphylococcust tudtak kimutatni. Erre a célra 300 ppm. aktív klórtartalmú hipokloritos cirkuláció, 3 percen át, szintén nem volt elég hatásos. Kielégítõ eredményt akkor kaptak, ha a fejõkelyheket 3 percig 74 Co-os vagy 5 mp-ig 85 oC-os forró vízzel cirkuláltatták.

A fejõkelyhek fejés közbeni fertõtlenítésére ajánlott eljárás szerint elõször a tejmaradványokat vízzel leöblítik, majd a fejõkelyheket fertõtlenítõ oldatba mártják. Ezzel a módszerrel csökkenteni lehet a fejõgumik felületén levõ mikrobák számát, de nem tekinthetõ csírátlanítási eljárásnak. Hatásosabb ennél az a módszer, amelynél a kelyheket elõször hideg vízzel, utána 60 oC-os meleg vízzel, öblítik. Még jobb eredményt lehet elérni, a fejõkelyhekben hideg vizes öblítés után 3 percig 70 oC-os vizet vagy 15 mp-ig 74-77 oC-os vizet cirkuláltatnak. A staphilococcusok elleni küzdelemben ez utóbbi módszert javasolják. A kezelés hatásossága csökken, ha a fejõgumi sûrû, tõgygyulladásos tejjel szennyezett vagy repedezett felületû. Gyakorlati viszonyok között csak azt lehet számítani, hogy a hõ- vagy vegyszeres kezelés hatására a fejõgumik nem lesznek sterilek, hanem a rajtuk levõ mikrobák száma csökken. (Kingwill et.al.,1987)

A fejõgépek napszakonkénti rendszeres tisztítása és fertõtlenítése nemcsak a csíraszegény tej termelése érdekében, hanem a tõgygyulladások elleni védekezés miatt is szükséges.

A fejõgép tejjel érintkezõ és szennyezõ anyagtól megszabadított alkatrészeit különbözõ módon lehet fertõtleníteni. A leghatásosabb fertõtlenítés hõvel történik. A hõközlés lehetséges gõzzel, bár ezt az egyébként hatásos módszert fejõgépekhez ritkán alkalmazzák, mert drága és a gumikra káros. (Richard és Auclair, 1986)

A meleg vagy forró vízzel, illetve a meleg lúgokkal és savakkal szintén lehet fertõtleníteni. A fejõgépek, fõként a tejvezetékes fejõberendezések azonban anyaguk és felépítési módjuk miatt hõvel sem fertõtleníthetõk. (Bíró, 1994; Current concept..., 1987) A tisztítás-fertõtlenítéshez a modern nagyüzemi fejõberendezések tartozékai a különbözõ automatikus vagy félautomatikus mûködésû, többnyire cirkulációs rendszerû készülékek, amelyek a koncentráció, a hõfok, a behatási idõ biztosításával a szubjektív hibákat csökkentik és ezáltal a tisztítás eredményességét részben garantálják.



A higiéniai állapot javítása mosóautomatával



Fejés közben a fejõkészülék óhatatlanul szennyezõdik a ráfröccsenõ, majd rátapadó bélsárral, trágyarészekkel. A fejjel együtt, a tõgynegyedekbõl és a környezetbõl (tõgyfelületrõl) különbözõ fertõzõ, közegészségügyi és/vagy állategészségügyi szempontból egyaránt veszélyes mikróbák kerülnek, kerülhetnek a fejõkészülékbe. Némely tõgygyulladást okozó baktériumok a fejõkészülék, tejnyomokat tartalmazó, felületein el is szaporodhatnak. A baktériumok ideális közege a víz, tápanyag, a testhõmérséklet az oxigén, amelyeket a frissen fejt tej tartalmazza. A fejési mûszak befejezése után a fejõkészülékben a tejvezetékekben a tejleválasztóban maradt tej is szennyezõ anyagnak számít, a következõ fejési mûszakban fejendõ friss tej számára. A fejõberendezés belsõ tereiben a fejési mûszakok közötti idõben bennmaradt tejben, tejrészecskékben a tejsavbaktériumok, a különbözõ erjesztõ és fehérjebontó csírák elszaporodnak ezáltal a nem kellõen tisztított fejõberendezés mikróbák és a fertõzés forrásává válhat.

A fejõberendezés tisztításának célja, hogy a fejõberendezés részegységeinek külsõ de fõként a belsõ felületét a tejmaradékokból, az idegen, rárakódott vagy beszívott szennyezõ anyagoktól (tõgyfelületrõl származó szõr, szalma, por, trágya, tejhõ, papír stb.) megszabadítsa.

A tisztításhoz, fertõtlenítéshez a modern, nagyüzemi fejõberendezések tartozékai a különbözõ mosóautomaták, amelyek a tisztítófolyadék vegyszer koncentrációjának, hõfokának és behatási idejének biztosításával csökkentik a folyadékáramoltatásos tisztítás hibáit, de a tehenészetekben elõforduló egészen eltérõ feltételek mellett nem mindig eredményeznek hatékony tisztítást. Tehát önmagában a mosóautomata alkalmazása nem garantálja a folyadékáramoltatásos tisztítás eredményességét.

A tejvezetékes fejõberendezés mint szerelési egység nem gyári készítésû, hanem a tehenészet adottságaihoz méretre szabott. Mûszaki szakemberek végzik a csõvezetékek kiválasztását, méretre szabását, a csõvezetékek lejtésének beállítását, a tejszivattyú a mosótartály méretét- és teljesítmény megválasztását a mosóautomata beállítását stb. Mindezek befolyásolják a cirkulációs áramlás során kialakuló mechanikus hatást.

A fejõházi fejés térhódításával egyre nagyobb számban alkalmaznak mosóautomatákat a fejõberendezések tisztításához, a tisztítás vezérléséhez.

A fejõberendezésekhez használatos mosóautomaták lehetnek:

  • a fejõberendezéshez való csatlakoztatástól függõen:
  • istállói tejvezetékes fejõberendezésekhez kialakított mosóautomaták,
  • fejõházi fejõberendezésekhez kialakított mósóautomaták.
  • víz- és vegyszertakarékossági szempontból:
  • egyszeri víz- és vegyszerfelhasználásos rendszerû mosóautomaták
  • periodikus légbevezetés (azaz levegõ injektor) nélküliek
  • levegõ injektorral ellátottak.
  • többszöri víz- és vegyszerfelhasználásos rendszerûek, melyek általában levegõ injektorral ellátottak
  • a három fõ rész egybeépítettségét illetõen
  • kompakt mosóautomata, amelynél a fõ részegységek a vezérlés, a szelepek, a mosótartály egy szekrényben (egy egységben) vannak összeépítve,
  • egybeépített szelep és vezérlõszekrényes mosóautomata amelynek a vezérlés és a szelepek egy szekrényben (egy egységben) vannak összeépítve
  • többrészes mosóautomata, amelynél külön egység lehet a központi vezérlõ, a vezérlõ, a vegyszerszivattyú, a mosótartály stb.
  • a vezérlés kialakításától függõen:
  • programtárcsás mosóautomaták,
  • elektronikus vezérlésû mosóautomaták,
  • elektronikus vezérlésû, adatgyûjtésû és adatfeldolgozású mosóautomaták.
  • az alkalmazható tisztítószer állagától függõen:
  • por halmazállapotú vegyszerrel mûködõ mosóautomaták,
  • folyékony vegyszerrel mûködõ mosóautomaták
  • a tisztító-fertõtlenítõszer adagolásától függõen:
  • kézi adagolású mosóautomaták,
  • gép adagolású mosóautomaták.
  • a betöltött vízmennyiség figyelése szempontjából
  • idõvezérléses mosóautomaták
  • szintvezérléses mosóautomaták
  • szint- és idõvezérléses (kompenzációs vízfeltöltéses) mosóautomaták.




  • Dr. Bak János

    FVM Mûszaki Intézet