MENÜ

Tõgyegészségügy

Oldalszám:
2013.02.19.
Az utóbbi idõben a mezõgazdaság átstrukturálódásával, a nehézségek ellenére is egyre több a 40 – 80 tehenet tartó magángazda, és az õ esetükben is – a tej minõségi átvételének folyamatos szigorítása miatt – egyre komolyabb jelentõsége van a tõgygyulladásnak. Míg az egy-két tehenet tartó háztáji gazdaságokban a tõgyegészségüggyel alig-alig volt probléma, inkább a mosogatás és hûtés hiányosságai miatt érte kifogás a megtermelt tej minõségét, a fejõházzal rendelkezõ, tehéntartásból megélni akaró gazdák esetében más problémákkal találkozunk. Ezeket szeretném az utóbbi idõk tapasztalatai alapján összefoglalni.
Alapvetõ mûszaki probléma az újonnan vásárolt fejõházakkal ritkán van, ezzel szemben a legritkább esetben tapasztalom azt, hogy a kopó – elöregedõ gumi alkatrészeket idõben cserélik. A kehelygumik gyakran deformálódottak, érdesek, repedezettek. Fokozottan érvényes ez az esetleges tartalék, sajtáros fejõgépekre azzal, hogy azoknak a mosogatását is csaknem minden esetben elhanyagolják. Az elöregedett kehely nem masszálja a tõgybimbót megfelelõ mértékben, a belsõ érdes felületet pedig lehetetlen rendesen elmosogatni, ezért a mosóprogram után is erõsen szennyezett a gumik belsõ felülete; ez nemcsak a tõgyegészségügyet, hanem a tej összes élõcsíra-számát is károsan befolyásolja. Ha a kehelygumit túlhasználják és ezután cserélik, biztos, hogy átmenetileg sejtszám-emelkedés lesz, mert a felületes masszázs helyett a tõgybimbók újra alapos masszázsban részesülnek. A kontraszt annál nagyobb, minél régebbiek a kehelygumik. A repedezett rövid tejtömlõk és rövid pulzátortömlõk résein a rendszerbe fals levegõ kerül. Azt talán nem kell külön ecsetelni, hogy a frissen ellett tehenek, illetve a betegek fejésére használt (sokszor rosszul mûködõ hidropulzátorral ellátott) fejõgépben a vastag, baktériumokkal teli lerakódás a repedezett, érdes felületen, milyen károkat okozhat a legérzékenyebb tõgyû tehenek tõgyében, mindjárt a laktáció elején. Ráadásul nagyon sokszor fejik a betegek után a frissen ellett állatokat anélkül, hogy a tõggyel érintkezõ felületeket fertõtlenítenék. Ez komoly hiba.

Teendõk: a fejõház márkaszervízével mindenképpen kössenek karbantartási szerzõdést. Sokkal olcsóbb megelõzni a mûszaki hibákat rendszeres karbantartással, mint akkor venni észre a hibát, amikor már az állomány tönkrement. A gumialkatrészeket az elõírt idõközzel (vagy üzemóra, vagy idõtartam van megadva minden alkatrészre) feltétlenül cserélni kell, gondolva a sajtáros gépeken, vagy negyedfejõkön lévõ tartalék kelyhekre is. A tartalék kelyheket minden használat után át kell mosni és fertõtlenítõszerben tartani két használat között, a fejés végén pedig alapos lúgos, alkalmanként savas tisztítást végezni, formakefékkel. A pulzátorokat legalább félévenként be kell méretni, és légtechnikai vizsgálatot végeztetni a rendszeres karbantartás keretében.

Volt alkalmam használt, nem szakembertõl vásárolt fejõházban is vizsgálódni. A fejõakna rosszul lett megtervezve, a gép különbözõ készülékekbõl lett összeállítva, a vákuum a 2 x 4 állásos akna elején a szükséges 42 kPa helyett 35, a végé 22 kPa volt, a pulzátorok nem mûködtek megfelelõen, a szivattyú légszállítása a szükséges kapacitás töredéke volt. Ugyancsak vizsgáltam nem gyári, hanem használtan vásárolt tejtartályt, amelynek mosását a beépített mosórendszerrel próbálták megoldani; nem sikerült igazán jól.

Teendõk: Kizárólag bizonyított fejõrendszert vásároljanak, magától a márkaképviselõtõl. Ez nyilván drágább, mint a használtan vett gép, de vannak bõvíthetõ rendszerek, amelyeknél szakaszosan, lépésrõl lépésre lehet egy professzionális, minõségi tej termelésére alkalmas fejõházat és tejházat évek alatt felépíteni. A márkaképviselõk az esetek többségében akár a szakaszos felszereléssel, akár kedvezõ árkonstrukciók ajánlásával, és mindenképpen garanciális szervízzel segítik a minõségi munkát. Aki hosszabb távon esetleg a családja megélhetését tervezi tejelõ tehenészet létesítésével, annak nem szabad a fejõgép minõségénél megalkudnia; a felszereltségénél, vagy pl. az elsõ lépésben felszerelt gépek számánál sokkal könnyebben teheti, és ha a továbbiakban a bevétele úgy alakul, fejlesztheti azt.

Meglepõ számomra, hogy míg a nagyüzemekben most már alig-alig találkozom vizes tõgymosással, a legtöbb telepen ennek helyét átveszi a száraz tõgyelõkészítés, kis magángazdaságban ez utóbbit a legritkább esetekben látom. Sõt, általában nem folyó vízzel mossák a tõgyeket, hanem vödörbõl, ronggyal, mint a régi, standos istállókban. Ezzel nemcsak az a probléma, hogy a vödörben lévõ víz már az elsõ tehén után általában rendkívül szennyezett, csak a tõgy bepiszkolására alkalmas, az egy darab tõgytörlõ ruhával az esetleges fertõzést is könnyedén át lehet vinni egyik tehénrõl a másikra.

Ide csatlakozik az a probléma, hogy az állományok nagyobbik része általában nem saját tenyésztésû, hanem nagyüzemi állományból vásárolt, ismeretlen tõgyegészségügyi háttérrel. Sok esetben találok nagyüzembõl – feltehetõleg – Staphylococcus aureus-fertõzöttség miatt kiselejtezett tehenet, vagy annak a fertõzött tejjel itatott üszõborját a magángazdaságokban. Ezek az állatok az egész saját állomány átfertõzhetik.

Teendõk: A vizes tõgymosás helyett a már sokszor ismertetett egyfázisú vagy kétfázisú tõgyelõkészítést kell választani, azaz vagy fertõtlenítõszerrel impregnált papírral kell a tõgybimbót tisztára törölni, vagy fertõtlenítõszerrel mártogatni és száraz papírral törölni. Egy papírt, ruhát, egy tõgynél többre ne használjanak! Állat vásárlásakor kérjenek tõgyvizsgálatot, és lehetõleg a tehén tejmintáját a szerzõdés megkötése elõtt laboratóriumban vizsgáltassák meg, illetve tudják meg, hogy az üszõborjú (vemhes üszõ) ihatott-e fertõzött tejet borjúkorában. Ha igen, jobban járnak, ha nem vásárolják meg, mert az egész saját állományt tönkreteheti.

Az elsõ érintést (általában vizes tõgymosást) követõen a fejõgép rendkívül sokára kerül fel a tõgyekre. Általában végig elõkészítik az összes bent álló tehenet, esetleg ki – kimennek valamiért, sokszor hosszú percek telnek el, amire a gépeket felteszik. Ismertnek kellene lennie, hogy az elsõ érintéstõl kezdve kb. 20 másodperc múlva kezd az oxitocin hormon kiválasztódni, és 60 – 80 másodperc múlva már nagy mennyiségben van jelen. A hatása mintegy 8 percig tart, ez alatt kellene a teheneknek lefejõdniük.

Ezzel összefüggésben a legtöbb kis magángazdaságban intenzív gépi, sok helyen kézi utófejést is láttam, amire a magyar tarkának talán még szüksége lehetett, de a Holstein-Fríznek biztosan nincsen. Az intenzív húzatás roncsolja a bimbócsatorna belsõ keratinrétegét, és lazítja a tõgybimbó záróizmát, két olyan tényezõt károsítva ezzel, ami a tõgy védekezõ-rendszerének létfontosságú része.

Teendõk: egyfázisú száraz elõkészítésnél az intenzív, masszírozó törlést követõen el kell távolítani az elsõ tejsugarakat, és a fejõgépet azonnal feltenni. Kétfázisú elõkészítésnél két tehén tõgybimbóit le kell mártogatni, majd visszamenve az elsõhöz azt alaposan letörölni, sugarat húzni, a gépet feltenni, úgy menni a következõhöz. Ha a gép egy perc alatt fent van a tõgyön, a hormon optimális hatásideje alatt a tehén könnyedén leadja a tejet, semmi szükség gépi utófejésre. Az üszõk, fiatal és egyenletes tõgyû tehenek erre azonnal át is állnak. A lépcsõzetes, illetve egyenetlen tõgyû teheneknél lehet probléma, amelyeknek egy-két tõgynegyedében több tej van, és hozzászoktak az utófejéshez. Ezeknél az adott laktációban a megszokott munkamûveletet alkalmazni kell, de a következõ ellés után már nem szabad újra elkezdeni; egy laktáció alatt a gépi utófejést teljesen el kell felejteni. Természetesen a tõgynegyedek tejleadását ellenõrizni kell; a bimbómártogatás elõtt a tejmedencét a tõgybimbó felett meg kell tapintani. Ha üres, nincs teendõ. Ha van benne tej, az adott negyedet ki kell fejni úgy, hogy a másik három kelyhet ledugózzák a túlfejés elkerülése érdekében. Ha egy tehén egy negyedbõl a tejet váratlanul nem adja le, mindenképpen tõgygyulladásra kell gyanakodni!

Az elsõ tejsugarak kifejésekor általában kiderül, ha a tõggyel probléma van. Sokszor fordul elõ, hogy ennek ellenére a beteg tõgynegyedet nem fejik külön, vagy belefejik az elegytejbe, vagy szennyezett tartalék kehellyel ellátott gépet tesznek rá (már esett errõl szó fentebb), vagy ami a legrosszabb, valahonnan elõvesznek egy piszkos katétert, és felteszik az érintett tõgynegyedbe, hogy a tejet leeresszék vele. A tõgygyulladásos tehenek gyógykezelése sokszor hiányos. Nem célzottan kezelnek, tehát nem végeztek elõzetes laborvizsgálatot, hogy megállapítsák, milyen antibiotikumra érzékeny az állományban jelen lévõ kórokozó. Elõfordult, hogy a beteg tõgy számára a szomszédtól kértek egy tubus gyógyszert, majd annak a tartalmát kettéosztva beadták két tõgynegyedbe. Gyakori az is, hogy antibiotikummentes készítményt használnak, hogy ne kelljen várakozni a tejjel.

Teendõk: A beteg tõgynegyed tejét mindenképpen külön kell fejni és megsemmisíteni. A fejést kézzel befejezni, a negyedet amennyire lehet, tökéletesen kifejni. A tej elkülönítésére használhatnak tõgynegyedfejõt, vagy külön sajtáros fejõgépet; lehetõleg átalakított, két kivezetõcsõvel rendelkezõ fedéllel, hogy a központi vákuumrõl és elektropulzációról mûködjön. Idõrõl idõre (legalább évente kétszer) a beteg vagy magas sejtszámú tejet termelõ tehenektõl sterilen levett tejmintát kellene venni, azt laboratóriumban megvizsgáltatni, hogy megismerjék az állományban jelen lévõ kórokozókat, és azok antibiotikum-érzékenysége alapján kiválasszanak legalább két olyan laktációs tõgygyógyszert állatorvosuk segítségével, amelyiket alkalmazni fognak a beteg állatoknál. Minden esetben az adott készítmény gyári elõírásának megfelelõen (12 , 24 vagy 48 óránként, 2, 3 , 4 alkalommal, stb.), kúraszerûen kell a gyógyszereket alkalmazni, különben csak pénzt dobnak ki, az állat nem gyógyul meg, de a baktérium elveszítheti érzékenységét a használt hatóanyaggal szemben. Egy tubus gyógyszer csak egy tehén számára használható; a katétert sterilen kell a bimbóba bevezetni. Ebbõl adódik, hogy a polcon, zsebben, szekrényben tartott, évek óta használt katéter tõgybe nem tehetõ!!! Természetesen az egyes tõgygyógyszerekre vonatkozó várakozási idõ alatt az állat teje nem bocsátható közfogyasztásra.

Az antibiotikumot nem tartalmazó készítmények önállóan használhatók véres tej esetén, kúra befejezéseképpen, ha a kórokozó már minden bizonnyal elpusztult, a tej szabad szemmel láthatóan nem pelyhes-túrós, hanem savós, és istállópróbával vizsgálva háromkeresztes reakciót (800 000 – 1 millió sejt/ l) mutat. Ugyancsak alkalmazhatók idlt szubklinikai tõgygyulladást mutató tõgynegyedek kezelésére, de mindenképpen kúraszerûen, azaz a gyár által elõírt idõközzel, és legalább 4 –5 alkalommal. Feltehetõleg baktériumos klinikai tõgygyulladás esetére ezeket a készítményeket a gyártók sem ajánlják.

Ha az állat általános tüneteket (láz, hasmenés, elfekvés) is mutat, a gyógykezelés mindenképpen állatorvosi beavatkozást igényel.

A legtöbb magángazdaságban a tehenek szárazraállítását fejéskihagyásos módszerrel végzik, alkalmanként teljes takarmány- és vízmegvonással. A szárazraállítás három szakasza közül (aktív involúció, involúciós stádium, laktogenezis-kolosztrogenezis) az elsõben és a harmadikban van esély új tõgyfertõzés kialakulására. Minél jobban lerövidítjük tehát az aktív involúció idõszakát, annál nagyobb esélyünk van arra, hogy a tõgyet megkíméljük az új fertõzésektõl. A teljes takarmány- és vízmegvonás viszont felboríthatja az állat anyagcseréjét, fõleg, ha nagyobb termelésû állatról van szó.

Teendõk: Az egészséges tõgyû tehén fejése egyik napról a másik napra abbahagyható oly módon, hogy az utolsó fejést követõen minden tõgynegyedbe a laborvizsgálatok alapján célzottan, szárazonálló tehenek kezelésére való gyógyszert tesznek, és lehetõleg a tõgybimbó bevonására alkalmas, a tej csepegését kb. egy hétig megakadályozó szerrel vonják be. Ekkor a tõgyben a tej mintegy három-négy napig termelõdik, majd a nyomásnövekedés hatására a termelés leáll, és a tõgy apadni kezd; kb. fele annyi idõ alatt, mint a fejéskihagyásos apasztás esetében. Egy teendõ van; a tõgy lezárása után mintegy egy hétig naponta meg kell figyelni az állatot, nem gyulladt-e be a tõgye, ha igen, újra meg kell fejni és laktációs gyógyszerrel kezelni. Ha a tõgy klinikai tõgygyulladásos az apasztás idõszakában, elõször laktációs gyógyszerrel kezelni kell, és ha meggyógyult, akkor zárható le.

Minden állomány esetében szükség van tõgyegészségügyi állományprogramra. Ez vonatkozik az állomány tartására, takarmányozására, a fejési technológiára, higiéniára, a tõgyegészségügyi felmérések és laborvizsgálatok gyakoriságára, a kezelés és szárazraállítás módjára, a fejõgép ellenõrzésére, bemérésére, karbantartására. A programot az elsõ felmérés határozza meg. Sajnos a felmérés után – a pozitív visszajelzések ellenére – a gazdák többsége nem folytatja a programot, nem végeztetnek laborvizsgálatokat, fertõzött állomány esetében nem folytatnak mentesítést, nem gyógykezelnek célzottan és kúraszerûen.

Teendõk: A program meghatározása után folytatni kellene a rendszeres mintavételeket, kiszûrni az esetleg Staphylococcus aureussal fertõzött egyedeket, elkülöníteni, utolsónak fejni õket, illetve ha ez nem megoldható, fejésük után a fejõgépeket és kezeket fertõtleníteni. Sajnos ezeknek az egyedeknek a többségét elõbb-utóbb selejtezni kell; tejüket üszõborjuk így sem kaphatja a 12-ik óra után. A friss klinikai tõgygyulladásos tehenektõl sterilen tejmintát kellene venni, és azokat megvizsgáltatni. A vizsgálat alapján kiválasztott legalább kétféle laktációs és egyféle szárazraállító tõgygyógyszert tartani a gazdaságban a betegek kezelésére.

Alapvetõ szemléleti probléma, hogy legtöbben nem vizsgáltatnak tejmintát, nem kezelnek kúraszerûen, mert drágállják. Nem használnak gyógyszert a szárazra állításhoz ugyanezért. Aki hosszabb távon gondolkodik, annak látnia kell, hogy egy tejminta vizsgálata és egy kúraszerû kezelés költsége 3 – 4000 Ft lehet, amivel – ha idejében végezték – a laktáció során akár többszáz liter tej kiesését elõzhetik meg, azaz tízezreket nyerhetnek rajta. Ha egy tõgynegyed gyógykezelését elhanyagolják, az az adott laktációban nem fog helyrejönni, termelése lecsökken, esetleg el is apad, sokszor a mellette lévõ tõgynegyedek is szubklinikai – klinikai tõgygyulladásosak lesznek. Egy megfelelõ idõben alkalmazott kúraszerû, célzott kezeléssel mindez megelõzhetõ. A szárazonálló kezeléssel pedig a laktáció folyamán esetleg fennmaradt fertõzések egy része szûntethetõ meg. Egy helyesen kivitelezett tõgyegészségügyi állományprogram tehát – hiába jelent eleinte kiadást – a gazdálkodás folyamán megtérülõ, profitot hozó tevékenység.

Dr. Markus Gabriella
magánállatorvos
tõgyegészségügyi – tejhigiéniai szaktanácsadó