MENÜ

Tápanyaghiány és a tápanyagpótlás lehetõségei

Oldalszám:
2013.02.19.
A szántóföldi növénytermesztésben nagy hozamok és jó termésminõség, a korszerû fajták és hibridek genetikai terméspotenciáljának minél nagyobb mértékû kihasználása csak abban az esetben érhetõ el, illetve valósítható meg, ha a növények ezirányú szükségletei (víz-, tápanyag-, hõmérséklet-, fény-, légnedvesség-, stb. igény) maradéktalanul rendelkezésre állnak.
Amennyiben a növény ezek valamelyikéhez nem az igényeinek megfelelõ mértékben jut hozzá, azaz valamely szükségletébõl hiányt szenved illetve túlzott mennyiségben jut hozzá, nem realizálhatjuk a tervezett termésszintet, valamint a termés minõsége sem felel meg az elvárásoknak. Az éghajlati és idõjárási tényezõk befolyásolására szántóföldi körülmények között – különösen öntözésre nem berendezett területeken - meglehetõsen korlátozottak lehetõségeink. Optimális, vagyis a növény igényeit a szükségesnél se nem kisebb illetve se nem nagyobb mértékben kielégítõ tápanyagellátással azonban hatékonyan hozzájárulhatunk ahhoz, hogy a növény számára kedvezõtlen, tõlünk független egyéb környezeti tényezõk (pl. szárazság) kedvezõtlen hatását mérsékeljük, más szóval növeljük a termésbiztonságot.

A növények a különbözõ tápelemeket eltérõ mennyiségben igénylik, illetve azokat különbözõ formában és módon képesek felvenni. Egyes tápelemek nagyobb (néhány százaléktól néhány század százalékig), míg mások kisebb (néhány ezred százaléktól néhány százezred százalékig) mennyiségben találhatók a növényekben. Az elõbbieket makroelemeknek (N, P, K, Ca, Mg, S, Fe, O, H, C), az utóbbiakat mikroelemeknek (pl.: Mn, B, Mo, Cu, Zn, Co, J, F) nevezzük. A makro- és mikroelemeken kívül elenyészõen kis mennyiségben úgynevezett ultramikroelemeket is találunk a növényekben (10-6-tól 10-12 százalékig). A növényekben megtalálható elemek mennyisége bizonyos mértékben utal a növény életében betöltött szerepére is. Csak a nagy mennyiségben elõforduló elemekbõl építheti fel a növény a testét képezõ sokféle szerves anyagot. Ezek képzõdésében a szervetlen elemek közül fõként a N, P, S vesznek részt, beépülve egyes szerves vegyületekbe, mint ú.n. „szerkezeti elemek”. Mások „ionhatású szabályozó elemek”, mint a K, Ca, Mg, vagy „enzimképzõk” (Mn, Mo, Zn, Cu, stb.). A kis mennyiségben elõforduló elemek szerepe nem lehet más, mint valamely fontos élettani folyamat szabályozása, amelyben az elem nem a tömegével arányos feladatot lát el.

A növények minden szerve részt vesz a táplálkozásban, tehát nem csak a gyökereken keresztül, hanem a levél sejtjein keresztül is kerülhetnek tápanyagok a növény szervezetébe. A növények tápanyagaikat oldat alakjában a talajból vagy a levélre permetezve, valamint gáz alakban a levegõbõl veszik fel. Az oxigén és a szén felvételétõl eltekintve a növény tápanyagfelvételében elsõdleges szerepet a gyökérrendszer tölt be. A lombozaton keresztül történõ tápanyagfelvétel másodlagos jelentõségû, de bizonyos esetekben kulcsfontosságú lehet.

A jelenkor technológiai színvonalán elvárható terméshozamok és termésminõség eléréséhez a növények számára szükséges tápelemek mennyiségének csak egy bizonyos részét fedezi a talaj természetes tápanyagszolgáltató képessége. Az ebbõl származó felvehetõ (oldható) tápanyagtartalom és a tervezett termésszint eléréséhez szükséges tápelem mennyiség közötti különbözetet külsõ inputból, szerves illetve mûtrágyák felhasználásával szükséges pótolni. Jobb tápanyagszolgáltató képességû (felvehetõ tápelemekben gazdag) talajon tehát egy adott termésszint eléréséhez kisebb mennyiségû tápelempótlásra, vagyis kisebb tápanyagadagok kijuttatására van szükség. Az elsõdleges makroelemek (N, P, K) pótlása már régóta szükségessé és egyben gyakorlattá is vált. Az intenzív mûtrágyázás bevezetése óta egyre kevésbé vagyunk a talaj természetes tápanyagellátó képességére utalva. A három fõ tápelem országos mérlegét tekintve hazánkban az 1960-as évek elsõ felében a foszfor, majd a hetvenes évek elejére a nitrogén és a kálium mérlege is pozitívvá vált. A nagyadagú és rendszeres mûtrágyázás hatására a terméshozamok örvendetesen növekedtek hazánkban. A mezõgazdaság kemizálásával egyre intenzívebbé váló termelés során ugyanakkor egyre csökkent a szervestrágya felhasználás. Az istállótrágyázás szintjének erõs csökkenése a talajokat igen jelentõs mikroelem-utánpótlástól fosztotta meg, amit az alábbi táblázat szemléltet:

10 tonna jó minõségû istállótrágya mikroelem-tartalma (Pais nyomán)

1. táblázat

Más módon kell tehát gondoskodni arról, hogy a fokozódó makroelem-utánpótlás miatt egyre nagyobbá váló relatív mikroelem hiányt megszüntessük. A legtöbb mikroelembõl a növények reális igénye hektáronként 1-30 g között mozog, amit a tápanyagban és kolloidokban gazdag, talajfizikai és –kémiai szélsõségektõl mentes talaj többé-kevésbé biztosítani tud. A talajok felvehetõ mikroelemtõkéjének fokozatos kimerülésével azonban egyidejûleg a mikroelempótlás szükségessé válásával egyre inkább számítanunk kell. Néhány növény egyes mikroelemek nagyobb mennyisége iránti igégye, illetve hiányukra való érzékenysége miatt pedig már ma is számos növény esetében termesztéstechnológiai elem a mikroelem trágyázás.

Tápanyaghiány mind makro-, mind mikrotápelemek vonatkozásában kialakulhat. Bizonyos elemek hiánya csakúgy mint többlete jellegzetes tüneteket, minõségromlást, terméskiesést okozhat. A gyenge ellátás hiánybetegségekkel jár. A mikroelem hiánybetegségek nem mindig hozhatók összefüggésbe a kismértékû talajellátottsággal, mivel a talajok tápanyagszolgáltató képessége szempontjából nem maga a tápanyagtartalom a döntõ, hanem a talajban uralkodó pH és a komplexképzési paraméterek adott rendszere.

Mindezek mellett számolni kell a növények tápanyagfelvételét és anyagcseréjét befolyásoló ásványi anyagok közötti kölcsönhatásokkal is, ugyanis a tápelemek egymáshoz viszonyított nem megfelelõ aránya antagonizmust (relatív hiányt) eredményezhet. Növényvizsgálatok nélkül nem könnyû megállapítani egyértelmûen a mikroelem hiányt, különösen abban az esetben, ha nem kifejezett tünetekkel jelentkezik. Ilyenkor a növények növekedésébõl és a termés mennyiségének csökkenésébõl következtethetünk a hiányra. Súlyosabb esetekben a mikroelem hiány a növényeken egyértelmû tünetet okoz.

Hiánybetegség esetén, különösen ha már az adott elem hiányára jellemzõ jellegzetes tünetek kialakultak, nehéz annak megszüntetése, az általa okozott terméscsökkenés bekövetkezésének pedig nagy lesz a valószínûsége. Hatékonyabban védekezhetünk a hiánybetegségek elõfordulása ellen, ha a talaj tápanyagszolgáltató képességének és a termeszteni kívánt növény igényeinek ismeretében, a tünetek megjelenése elõtt, elõre gondoskodunk a szükséges tápanyag kiegészítésrõl. A szántóföldi növények tápanyagfelvételi dinamikája fejlõdési stádiumonként eltérõ, ezért az alap és kiegészítõ trágyázási módok egymásra épülve ehhez igazodva - a különbözõ tápelemek sajátosságait is figyelembe véve - érik el céljukat. Az alaptrágyázás során kijuttatott tápelemeket az alapmûveléssel vetés elõtt dolgozzuk be a talajba. A tervezett terméshez szükséges tápanyagok fennmaradó részét a növény igényeihez igazodva kiegészítõ trágyázással juttatjuk ki, ami lehet:

- Starter (indító) trágyázás, ami a vetéssel egyidõben történõ az elvetett mag alá és mellé elhelyezett kismenyiségû mûtrágya kijuttatást jelent. Keléskor, a még fejletlen gyökérzettel rendelkezõ fiatal a növények kezdeti foszforigényének kielégítésében nagy jelentõségû lehet.
- Fejtrágyázás, ami a növényzettel borított talajfelszínre történõ mûtrágyakijuttatást jelent. Csak jól oldódó, mozgékony, könnyen felvehetõ mûtrágyaformákkal végezhetõ, mivel a csapadéknak kell ezeket bemosnia a talajba. Az õszi kalászos gabonák és a repce tavaszi nitrogén ellátásában jelentõs, de csapadékos nyáron a kukorica is meghálálja a szárbamenéskor kijuttatott nitrogént.
- Levéltrágyázás, ami a tápelemek kis mennyiségû felvehetõ formáinak híg vizes oldatban a lombozatra történõ kijuttatását jelenti. Nem csak mikroelem pótlás és hiánybetegség megszüntetés céljára alkalmazható, hanem makro tápelemszint növelésével (pl. a kukoricára kijuttatott karbamid híg oldatával) aszálykár mérséklõ és érésgyorsító hatású.

A fentieken túlmenõen létezik még az un. öntözõtrágyázás vagy tápoldatos öntözés (fertigation), ami az öntözõvízzel történõ a növény aktuális fejlõdési szakaszához igazodó mennyiségû és összetételû tápelem kijuttatást jelent. Fõként a kertészeti termesztésben terjedõ legkorszerûbb víz- és tápanyagtakarékos növénytáplálási módszer.

A szántõföldi növénytermesztés során elõforduló tápanyaghiányok és hiánybetegségek megszüntetésében a levéltrágyázás tekinthetõ a leghatékonyabb módszernek. Elõnyei:

• A talajból eredõ felszívódást gátló tényezõk nagy része kiküszöbölhetõ,
• A talajviszonyokat csak kis mértékben befolyásolja,
• A tápanyag közvetlenül, azonnal hat,
• A növény fejlõdési ütemének megfelelõen adagolható,
• A mikroelem szükséglet gyorsan kielégíthetõ, a hiánytünet megszüntethetõ,
• A harmonikus táplálásnak köszönhetõen a termés mennyisége és minõsége javul,
• Hatására fokozódik a talajból történõ tápanyag felvétel, javul a talajba vitt elemek hatékonysága,
• A tápelem szint növelése aszálykármérséklõ, érésgyorsító hatású,
• A mikroelemek pótlásának legolcsóbb módja, a többi növényvédelmi munkával együtt elvégezhetõ, növényvédõszerekkel egy menetben kijuttatható.

A levéltrágyák hatékonysága tehát nem az általuk kijuttatott tápanyagok mennyiségével, hanem az általuk helyreállított, kiegyensúlyozott életfolyamatokkal mérhetõ. A kereskedelmi forgalomban számos levéltrágyaként felhasználható mûtrágya kapható. Magyarországon többek között a Péti Nitrokomplex Kft. gyárt erre a célra felhasználható termékcsaládokat, amely speciálisan összeállított mûtrágyáival a harmónikus tápanyagellátás megvalósítását és a hiánytünetek megfelelõ kezelését teszi lehetõvé. Az alábbi táblázat bemutatja a növényeken jelentkezõ tápelem hiánytünetek jellemzõit, s azok megszüntetésére vonatkozó megoldási lehetõségeket:

Hiánytünetek:
Megelõzés, megoldás:
N (Nitrogén):

Világoszöld szín, idõsebb levelek sárgulnak, barnulnak elhalnak. Lassú növekedésû satnya növény, korai öregedés.
Kevés, kicsi termés, vagy akár 100%-os termésveszteség

Nitrogéntrágyázás (alap és kiegészítõ).

A nitrogéntrágya termésnövelõ hatása annál eredményesebb, minél kedvezõbb a növényzet többi tápelemmel való ellátottsága.

Kiegészítõ lomb- és fejtrágyázás:
Pétisol-I, Péti mix komplex III., Mikramid

P(Foszfor):
-Lassú növekedés, satnya növények
-Idõsebb leveleken bíbórlilás elszínezõdés
-Virágzás, megtermékenyülés gyenge
-A szem- és gyümölcstermés csökken
-A gyökerek fejletlenek, a gabonák bokrosodása mérsékelt.

Foszfortrágyázás
Alaptrágyaként, homokos területeken tavasszal is. A P felvételét és hatását, nagymértékben befolyásolja a többi elem Pl.:N, K, Mg.
A megfelelõ K és Mg szint kedvezõen hat felvételére.
Kiegészítõ lomb- és fejtrágyázás:
Péti mix komplex II., Pétisol-III
K(Kálium):
-Az idõsebb levelek szélén perzseléshez hasonló tünetek.
-Fiatal levelek pirosas elszínezõdése, erek közti klorózis
-Megdõlés, betegségre való fogékonyság.
-A növény fejlõdése érése elhúzódik.
-A gyümölcs és magtermés csökken, mennyisége és minõsége romlik.
-Beltartalom gyenge.

Káliumtrágyázás (alaptrágyaként homok talajokon tavasszal).

Kiegészítõ lomb- és fejtrágyázás:

Péti mix komplex II., Pétisol-II
Ca(Kalcium):
- Csírázáskori hiánya akadályozza a gyökérfejlõdést.
- A gyökerek tenyésztõ csúcsa és az erek megbarnulnak, elhalnak.
- A levélszélek szakadozottak az új levelek széle összetapad, vagy nem bújnak ki teljesen.
- Zöldség és gyümölcs féléknél a virágzat csúcsrothadása.
- Alsóbb hajtások szállítószövetei pusztulnak, így jó víz ellátottságnál is hervadás.
- Jellemzõ tünet alma esetében a tároláskori keserûfoltosság, az ún. stipikesedés megjelenése.


Kalcium tartalmú talaj- és levéltrágyák alkalmazása fõleg zöldségkultúrák, gabonafélék, burgonya, napraforgó, szõlõ, gyümölcs esetében.

Kalcinol
Kalcidol
Mg(Magnézium):
-Idõsebb levelek erek közötti klorózisa, néha vöröses elszínezõdés.
-A növekedés lelassul, betegség érzékenység nõ (gyümölcsöknél un. ecsetágúság és a virágzat csúcsának rothadása).
Hiányára érzékeny növények:
-zab, kisebb mértékben búza, árpa
-kukorica, repce, burgonya
-alma


Magnézium tartalmú trágyák alkalmazása.
Kalcidol
Mikromix - A -vas - magnézium
Mikromix - A - magnézium


Fe(vas):
A vas a növényi részekben nehezen mozog, így a hiánytünetei a fiatal növényrészeken jelentkeznek legelõször.

- Fiatal leveleken erek közti klorózis ( az erek zöldek).
- Súlyos esetben a levelek szinte fehérek.

A károsodott levelek késõbb megbarnulnak, elhalnak.

- Általános növekedésgátlás, gyenge virágkötés is bekövetkezhet.

Szõlõnél: bogyóelrúgás, csökkent vesszõnöveke- dés.
Gyümölcsöknél: levelek lehullása, ágelhalás.
Hiányára érzékeny növények:

- szõlõ, gyümölcs, zöldségek, kukorica, szója, len, bab, spenót, rizs.

Relatív hiánya meszes, agyagos talajon gyakran elõfordul, pl. balatonfelvidéki szõlõk.

Vaspótlás
Vaskelátok és vas tartalmú készítmények alkalmazása levéltrágyaként
- Mikromix A - vas
- Mikromix A - szõlõ-gyümölcs
talajtrágyaként
- Savastrene Fe granulátum
- Mikromix G- vas
- Mikromix G-szõlõ-gyümölcs
S (Kén):
Késlelteti a növények növekedését.
Tünetei a nitrogénhiányhoz hasonlóak, de ez a fiatalabb leveleken jelentkezik elõször
- A sárgulás a levél szélén kezdõdik, onnan halad befelé.
- A levelek világoszöldek, ereik sárgák, a levél elhal.
A megfelelõ kén ellátás az olajtartalmú növények termésképzéséhez fontos.

Szulfátokkal való pótlás.
(Jelentõs mennyiségû CaSO4-ot tartalmaz az egyszeres szuperfoszfát is)
B (Bór):
A bór a vízáramlással együtt mozog a növényben, így a tünetek a hajtáscsúcson jelentkeznek elõször.

- A gyökerek tenyésztõcsúcsa pusztul.
- A fiatal levelek klorotikusak, kifakulnak, lankadnak.
- A megtermékenyülés, a termésminõség romlik.
Cukorrépánál: szív és szárrothadás.
Gyümölcsöknél: virág és terméshullás, apró bogyók, felrepedezõ parás foltok.
Repcénél: torzult virágok, törpenövekedés, levélvörösödés.
Napraforgónál: tányérdeformáció, levelek kanalasodása.
Paradicsomnál: a hajtáscsúcsok pusztulnak.
Érzékeny növények: répafélék, olajos növények, hüvelyesek, zöldségnövények, gyümölcsfák, rózsa, szegfû, lucerna, herefélék.

A bór pótlásáról a bórszegény és frissen meszezett talajon mindenképpen gondoskodni kell.

Levéltrágyázás:
Savabór Extra
Harmonikus mikroelem kiegészítésre:
Növényspecifikus Mikromix polifém kelátok. (adott igényekhez kiválasztva)

Bórtrágyázással nagyobb terméstöbblet érhetõ el, mint a többi mikroelemmel.
Bórigényes kultúránál több mint 10 %.
Túladagolása azonban káros lehet.
Mn (Mangán):
- A fiatal levelek erei köze fakó szürkészöld klorózis, a növény maga zöld marad.
- Súlyosabb esetben nekrotikus tünetek.
- Kétszíküeknél a levelek foltosokká, márványozottakká válnak.
Hiányára érzékenyek:
zab és gabonafélék - szárazfoltosság !
répafélék, hüvelyesek, zöldségfélék, gyümölcs -fák, rózsa, gerbera.


Levéltrágyázás:
- Mikromix A - mangán

Harmonikus mikroelem kiegészítésre:
- Növényspecifikus Mikromix polifém kelátok (adott igényekhez kiválasztva)

Cu (réz):
-A növény növekedése lassú.
- Az új levelek szürkészöldek, klorotikussá válnak, kifehérednek.
- Tartós fonnyadás, besodródás.
- A hiánytünetek mindig a kétszíküeknél jelennek meg elõször, az idõsebb levelek széle nekrotikus, a növény petyhüdt.
- Gabonáknál a levélszél és csúcs kifehéredik, fehérkalászúság lép fel. A szemek léhák nem fejlõdnek ki.

Érzékeny növények:
gabonafélék (árpa, búza, zab)
zöldségfélék, rostnövények, napraforgó, lucerna


Nagy szervesanyag tartalmú és karbonátos talajokon felvétele korlátozott, pótolni kell.
Levéltrágyázás:
- Mikromix A - réz

Harmonikus mikroelem kiegészítésre:
- Növényspecifikus Mikromix polifém kelátok (adott igényekhez kiválasztva)

Zn (cink):
Elõször az idõsebb leveleken jelenik meg:
- Erek közti sárgásfehér érközi klorózis.
- A levelek aprók rozettásak (hajtások ízközeinek megrövidülése).
- Satnya növekedés, a levelek idõ elõtti lehullása.

Kukoricánál a levélalaptól a csúcsig klorotikus csíkok jelennek meg.
Érzékeny növények:
- kukorica, szója, bab, len, szõlõ
Közepesen érzékeny:
- burgonya, cukorrépa, lucerna, paradicsom, hagyma

Túl magas foszfor ellátottság hiányt okozhat, illetve a sok szerves anyagot és meszet tartalmazó talajokon is elõfordul.

Levéltrágyázás:
- Mikromix A – cink

Harmonikus mikroelem kiegészítésre:
- Növényspecifikus Mikromix polifém kelátok (adott igényekhez kiválasztva)

Mo (Molibdén):
Gyakran a nitrogén hiányhoz hasonló tüneteket okoz.
- Az idõsebb és középkorú levelek elõször klorotikussá válnak, majd a levélszélek besodródnak.
- A növekedés és a virágképzõdés vontatottá válik.
- A hiány nitrát feldúsulást idézhet elõ.
- A keresztesvirágúak fokozottan érzékenyek un. ostornyelesség alakul ki.


Az egyes növények igénye nagyon eltérõ.
Érzékeny növények: lucerna, herefélék, karfiol, saláta, spenót, bimbóskel
Pótlására figyelni kell, csak kis mennyiségben szabad alkalmazni. A növényekben toxikus Mo szint alakulhat ki az azt fogyasztó szervezetek számára.

A növényspecifikus Mikromix polifém kelátokban áll rendelkezésre, adott növény Mo igényéhez igazodva levéltrágyázáskor.

A tápanyaghiányt és a hiánytünetek kialakulását azonban nem csak levéltrágyák kijuttatásával szüntethetjük-, illetve elõzhetjük meg. A növényi tápanyagfelvétel elsõdleges szerve a gyökérrendszer. A levéltrágyák termésnövelõ hatása nem lebecsülhetõ, de nem akkora, mint amit az alaptrágyázás hatására elérhetünk. Elõrelátó tápanyag-gazdálkodással, a növényi maradványok és szerves trágyák visszaforgatásával, az alkalmazni kívánt mûtrágya formák talajadottságokat és növények igényeit figyelembe vevõ kiválasztásával, továbbá a talaj tápanyagkészletének kiegyensúlyozott felhasználását szem elõtt tartva összeállított növényi sorrend megválasztásával a legtöbb esetben elkerülhetõ a hiánybetegségek kialakulása.

2. táblázat

3. táblázat

4. táblázat

Dr. Tóth Zoltán
VE Georgikon Mezõgazdaságtudományi Kar
Keszthely