MENÜ

Gyümölcsösök és szõlõültetvények fontosabb hiánybetegségi

Oldalszám:
2013.02.19.
Bevezetés A makro- és mikroelemek mobilitása nagyban befolyásolja a tápanyag visszapótlás lehetõségeit. Éppen ezért szükséges elsõként közölni azt a táblázatot, amely röviden összefoglalja a különbözõ elemek mobilitását, valamint figyelmeztetésül szolgál a túlságosan bõ trágyázást elkerülése érdekében. Különösen a nitrogén esetében ismert a túladagolás fogalma.
Olyan problémákat idézhetünk elõ, amelyek végigkövethetik a növények fejlõdését (a nitrogén ugyanis igen mobilis elem), majd a betakarítás, tárolás, feldolgozás során is anomáliák jelentkezhetnek, s összességében jelentõs költségtöbbletet vonhatnak maguk után (1. táblázat).

1. táblázat

A makro- és mikroelemekre történõ közismert felosztás mellett gyakran megfeledkeznek arról, hogy az elemek többnyire vegyületeket alkotva hasznosulnak a különbözõ növényi szervezetekben. Így az alábbiakban meg kell adni néhány elem közismert vegyületeiben érvényesülõ arányát:

- foszfor: P x 2,29 = P2O5
- kálium: K x 1,20 = K2O
- magnézium: Mg x 1,66 = MgO
- kén: S x 2,50 = SO3

Elsõként a makroelemek ismertetésére kerül sor. A fontosabb mikroelemek bemutatását külön fejezetben érdemes tárgyalni a jelenségek összetett mivolta által. Az alábbiakban leírásra kerülõ makroelemek esetében csak a legfontosabb tényezõkre térhettünk ki, mivel további, részletes ismeretekre csupán egyes szakirodalmak tanulmányozása adhat lehetõséget.

Makroelemek

Nitrogén
A nitrogén legfontosabb szerepe a vegetatív aktivitás szabályozásában, valamint a növény produktivitásában van. A fás növények esetében mondhatjuk el, hogy a termõképességet, azaz a produktivitást növeli, míg lágyszárú növények esetében inkább a vegetatív erély fokozásában játszik szerepet. Erre a kettõsségre mindig gondolni kell, hiszen a lágyszárú növények esetében túlzott nitrogén adagolással produktivitás-csökkenést és szöveti lazulást idézhetünk elõ.

Hiányában, amely leginkább homokos, savanyú és szerves anyagokban szegény talajokon fordul elõ, a következõ problémák jelentkezhetnek:
- gyenge vegetatív fejlõdés,
- kis levelek klorotikus tünetekkel,
- rendellenes terméskötõdés, terméskezdemény-hullás,
- kevesebb és kisebb méretû termés kialakulása.

A többnyire megfelelõ nitrogén-szint középkötött vályogtalajok esetében 1,0-1,6 ezrelék. A közismert nitrogén, foszfor, kálium mûtrágyákat az alábbi táblázat szemlélteti (2. táblázat).

2. táblázat

Foszfor
Foszforhiány ritkábban lép fel, leginkább olyan savanyú talajokon találkozunk vele, ahol az idõjárás esõs. Ebben az esetben az alábbi hiánytünetek észlelhetõk:

- a leveleken bronz-szerû bevonat képzõdése,
- vegetatív növekedési zavar, továbbá zavar a rügydifferenciálódásban és a terméskötõdés során,
- késõi érés, gyengébb tárolhatóság.

Inkább mediterrán országok gyümölcsöseiben jelentkezõ probléma (Olaszország), nálunk ritkán foszfor-hiányosak a talajok. Természetesen gondosan elvégzett laboratóriumi vizsgálatokra van szükség abból a célból, hogy meghatározzuk a termesztendõ kultúra igényét. Különösen javasolt a savanyú talajokon a táblázatban említett Scorie Thomas granulátum (amennyiben beszerezhetõ), amely Európa-szerte közismert és jól bevált. Közepes asszimilálható foszfor-mennyiség 9-17 ppm a középkötött vályogtalajok esetében.

Kálium
Az agyagos és a vulkanikus eredetû talajok kálium-ellátottsága általában megfelelõ. Mint közismert, az agyagásványok jelenléte nagy szereppel bír. Hosszú idõn át fenntartott ültetvények esetén a kálium visszapótlásáról gondoskodni kell (gyümölcs- és szõlõültetvények egyaránt). Fontos kiemelni a kálium-magnézium antagonizmust, amely a szõlõ esetében az apikális levelek fõerén tapasztalható beszáradáshoz vezethet. Gyakoribbak ezzel szemben a kálium hiányában elõforduló fiziológiai betegségek:

- a levelek sötétkékes opálossá válnak, elõször klorotikusak, majd nekrotikusak apikális, illetve marginális vagy internervális irányultsággal,
- gyengül a fotoszintézis,
- kisebb termések rosszabb minõséggel,
- a növény egésze érzékennyé válik a lehûlésekre és a szárazságra.

Végezetül szükséges megjegyezni, hogy a talajok elsavanyodásához hozzásegíthet a gyakori kálium-klorid mûtrágyák használata. Ajánlatos tehát ilyen veszély esetén kálium-szulfát alapanyagú mûtrágyák használata (2. táblázat). Elmondható, hogy középkötött vályogtalaj esetében a megfelelõ asszimilálható kálium-szint 100-150 ppm.

Kalcium
A kalcium jelen van minden magyarországi termõtalajban, a gyökérszintben Ca++ formában, felvehetõ állapotban áll rendelkezésre. Ki kell térni az NH4+, K+ és Mg++ antagonizmusra. A kalciumban gazdag talajok esetében nehézkessé válhat a bór és a vas felvétele is. A talajokban megengedett kalcium-szint növénykultúránként változó (1-2 %). A 3-4 % feletti kalcium-koncentráció esetén egyes növények termesztése nem ajánlott (például birs, illetve birs-alanyú ültetvények). Hiánya esetén az alábbi tüneteket észleljük:

- a levelek megsárgulnak, fonnyadnak: a jelenség fõleg a fiatal leveleken észlelhetõ,
- az almatermésûek esetén a gyümölcsök könnyen ragyássá, illetve ripacsossá válnak, az õszibarackon sugárirányú parásodás észlelhetõ,
- a szõlõ esetében nagyon jellemzõ a levelek fõerén tapasztalható száradás.

A kalcium a növényekben nehezen mozgó elemnek számít. Az idõs szövetekben akkumulálódik, és elõfordulhat, hogy ezen oknál fogva a fiatal levelekben, illetve a gyümölcsökben kálium-hiányt észlelünk. A kalciumban szegény talajokat trágyázni kell. Erre alkalmasak a különbözõ mészkõporok, amelyek hazánkban közismertek.

Magnézium
Minden eddigiekkel ellentétben a magnézium olyan elem, amely trágyázás során ritkán javasolt, még akkor is, ha a gyümölcstermõ növényekben (szõlõben is) kisebb mennyiségben asszimilálódik, mint a foszfor. Hiányában, amely homokos talajok esetén jelentkezik leginkább, a következõ tünetek észlelhetõk:

- a levelek a szélükön sárgulnak, majd nekrotikussá válnak, amely hulláshoz vezethet,
- fontos az is, hogy a tünetek elõször az alsóbb leveleken jelentkeznek, valamint az alsóbb elágazásokon és leginkább a nyár végére válnak egyértelmûvé,
- a növény ellenálló képessége az erõsebb lehûlésekkel szemben csökken,
- igazából az alma, a körte, az õszibarack és a szõlõ reagál érzékenyen a magnézium-hiányra.
A gyökérzónában Mg++ formájában van jelen, és ki kell emelni az NH4+ és K+ antagonizmust. A magnézium pótlása leginkább olyan mûtrágyákkal történik, amelyek komplexek és így limitált mennyiségû magnéziumot tartalmaznak.
Kén
A kén olyan elem, amely általában ritkán mutat hiánytüneteket, tehát ritkán kerül jelentõs hiányba a növényi szervezetekben. Hiánytünetei többnyire nem karakterisztikusak. A kén visszapótlásának módja többféle lehet:

- tulajdonképpen visszapótlásról beszélhetünk a lisztharmattal szembeni permetezések esetében, amikor meglehetõsen nagy mennyiségû kenet juttatunk a fákra, illetve az asszimiláló felületre (különösen szõlõültetvényekben),
- nitrogén, foszfor és kálium mûtrágyák szintén tartalmazhatnak kenet, mint másodlagos elemet (2. táblázat),
- utolsóként, sajnálatos módon a levegõ szennyezettsége által, a nagy ipartelepek közelében, jelentõs mennyiségû SO2 jelenlétérõl kell beszámolni, amely az adódó esõkkel a termõföldekbe mosódik (úgynevezett savas esõk).
Hiányában a növény fejlõdése lassul, a levelek törékennyé válnak, színük világosodik, a gyümölcsök érése elhúzódik.
Összefoglalás

A hiánybetegségek elkerülésére kiváló lehetõséget biztosít az egyes lombtrágyák használata. Több új termékkel találkozhatunk, így például a Kemira Agro Hungary (Hódmezõvásárhely) és a Damisol (Szigetszentmiklós) termékeivel, stb. Az egyes gyártók ajánlataival könnyen megismerkedhetünk az internet használata által is. Természetesen nagy jelentõséggel bír, miként a fentiekben említésre került, a mikroelemek arányának kellõ szakértelemmel történõ biztosítása. Egyes mikroelemek hiányában szintén jellegzetes tüneteket, fiziológiai problémák jelentkeznek az ültetvényekben. Külön kell részletezni a vas, bór, mangán, molibdén, réz és cink hatását az egyes gyümölcs- és szõlõültetvények szakszerû fenntartása során. A téma részletezése azonban olyan terjedelemmel bír, hogy külön fejezetben, a késõbbiek során kerülhet ismertetésre. Azt azonban már most érdemes megemlíteni, hogy megfelelõ hatásra csak a növényanalízis többszöri elvégzése vezethet. Mind a kezelések elõtt, mind pedig az egyes kezelések után szükségessé válhat a pontos laboratóriumi analízis, az elõírásoknak megfelelõ, rendszeres ellenõrzés.


Dr. Iváncsics József
Nyugat-Magyarországi Egyetem
Kertészeti Tanszék