MENÜ

A szõlõtermesztés idõszerû munkái

Oldalszám:
2013.02.19.
A nyári munkákat a szõlõültetvény állapotától, a hajtásnövekedés erõsségétõl és az idõjárástól függõen végezzük.
Erõs hajtásnövekedésû ültetvényekben szükségessé válhat a második csonkázás. Karós támaszú és huzalos, gondosan hajtásválogatott, keskeny lombfalu szõlõkben a lombozat, illetve a lombfal síkjából kinõtt hónaljhajtásokat a csonkázással együtt vágjuk vissza. Gyenge hajtásnövekedésû szõlõkben is szükségessé válhat az (elsõ) csonkázás. Ezzel ne várjuk meg a hajtások lehajlását. A felsõ hajtástartó huzal (huzalpár) fölött 20-30 cm-re vágjuk el a hajtásokat. A hónaljhajtásokat az elõzõ számban ismertetett módon kezeljük. Szaporítóanyag termesztését szolgáló ültetvényekben (törzsültetvények, alanyvesszõ-termesztõ anyatelepek) gondosan, tõbõl, 1-3 leveles állapotukban távolítsuk el ezeket.

A szõlõ zsendülésének kezdetén van a szõlõ részleges lelevelezésének (a levélritkításnak) az ideje. Csak a fürtöket takaró leveleket szedjük le. A szabaddá tett fürtök jobban színezõdnek, a vörösborszõlõ-fajták bogyójában (héjában) több színanyag képzõdik; a szabadon lévõ fürtök bogyói harmat és esõ után gyorsabban felszikkadnak; ezért a rothadási károk jelentõsen mérséklõdhetnek, és a növényvédelem hatékonysága is növekszik. Különösen a csemege- és vörösborszõlõ-fajták részleges lelevelezése elõnyös. A korai és a túlzottan nagymértékû levélritkítás az asszimiláló felület csökkenése miatt hátrányos. A levélritkított tõkéken a termés a jeges esõtõl jobban károsodik, és a madarak kártétele is nagyobb lehet, mint az ebben a munkában nem részesített tõkéken.

A növényvédelmet az idõjárástól függõen, elõrejelzések alapján folytassuk. A fajták bogyónövekedésétõl, zsendülési idejétõl függõen védekezzünk a szürkerothadás ellen; a második vegyszeres védekezést a fürtök záródása elõtt, a harmadikat a zsendülés kezdetén végezzük. A szõlõlevélatkák ellen – fõleg, ha jelenlétüket észleljük – telelésre vonulásuk elõtt, augusztus elején védekezzünk; ezzel nagyon jelentõsen lecsökkentjük a következõ évi kártételüket. Kísérjük figyelemmel a szõlõmolyok rajzását, a lárvák megjelenését és számát. Feltételesen védekezni kell a tarka szõlõmoly harmadik nemzedékének lárvái ellen is.

A gyomirtást, a talajtakaró és a talajvédõ növényzet kaszálását szükség szerint végezzük. Zsendüléskor idõszerû az érés alá kapálás. Ez a hagyományos fej- és bakmûvelésû szõlõültetvények jellegzetes talajmunkája. Ekkor a gyomirtó kapálással együtt kitányérozzuk a tõkék alját, azaz a talajra érõ fürtök alól elhúzzuk a földet.

Hazánkban általában öntözés nélkül is lehet eredményesen szõlõt termeszteni, de száraz, aszályos, kedvezõtlen csapadékeloszlású években az öntözésnek mind a termés mennyiségére, mind minõségére kedvezõ a hatása. Fõleg a csemegeszõlõ-termesztést teszi gazdaságosabbá. Jelenleg még kicsi az öntözött üzemi szõlõültetvények területe. Hazánkban erre inkább házikertekben, üdülõkertekben kerül sor. A szõlõ évi vízszükségletének 43 %-át a kötõdéstõl zsendülésig, 45 %-át a zsendüléstõl a teljes érésig igényli. A szõlõt általában kötõdéstõl zsendülésig öntözzük. Korábbi öntözésre még nincs szükség, a késõbbi öntözés pedig késlelteti az érést és fokozhatja a rothadási kárt, fõleg akkor, ha csapadékosra fordul az idõjárás.

Sík vagy egyenletesen – kissé – lejtõs területen a barázdás öntözés, változó felszínû területen az esõztetõ öntözés alkalmazható. Hazánkban is terjed a víztakarékos csepegtetõ öntözés. Barázdás öntözéssel 50-120 mm, esõztetõ öntözéssel 30-50 mm csapadéknak megfelelõ mennyiségû vízzel öntözzünk egy-egy alkalommal. Csepegtetõ öntözéssel 30-40 cm mélységig áztassuk be a talajt.

Az elsõéves szõlõket és a pótlás-tõkéket száraz idõjárás esetén tõkénként 10-30 l vízzel öntözzük be. A tõkéktõl 30-40 cm távolságra készítsünk kettõ-négy, 30-35 cm mély lyukat, és azokba öntsük a vizet. Üzemileg ezt a munkát az ültetéshez és a karók talajba állításához is használt vízfúróval végzik. Az öntözést két-három alkalommal ismételjük meg.

Az õsszel vagy tavasszal ültetett, a kiszáradástól földtakarással (kupacos takarással, „csirkézéssel”) védett oltványtõkéket lehetõleg borús idõben bontsuk ki. A fõleg a nemes részen, az oltásforradás fölött képzõdött harmatgyökereket és az elõtört alanyhajtásokat tõbõl távolítsuk el, metsszük le; majd ezután húzzuk vissza a földet a hajtás tövére, annak fehér részére.

Elsõ és második éves ültetvényben a hajtások nevelését és kezelését a kialakítandó tõkemûvelésmódtól függõen, gondosan végezzük.

A nagyon korai érésû csemegeszõlõ-fajták (pl. Csaba gyöngye, Kozma Pálné muskotály) szüretelését már augusztus elején megkezdjük. Elõször csak a fogyasztásra érett fürtöket szedjük le - ezt nevezzük szinelõ szedésnek. A többi fürtöt késõbb szedjük le. Ezt a szüretelési módot többmenetes szüretnek nevezzük. Az étkezésre szedett fürtöket kocsányuknál fogva vágjuk le a tõkérõl. Ezután az éretlen és sérült bogyókat eltávolítjuk róluk. Az étkezési szõlõ szüreteléséhez és a fürttisztogatáshoz (csipegetéshez, cizelláláshoz) a szüretelõolló a legalkalmasabb. A fürtöket a gondosan és az igényeknek megfelelõen elõkészített ládákba rakjuk.

Az étkezési szõlõt száraz, derült idõben szedjük. A csemegeszõlõ szedését a fajtától függõen szeptemberben és októberben is folytatjuk.


Dr. Sz. Nagy László