MENÜ

A másodvetések lehetõségei, feltételei a szántóföldi növénytermesztésben II.

Oldalszám:
2013.02.19.
Késmárki I. – Kuroli G.

Júniusi számunkban részletesen foglalkoztunk a másodvetések elméleti, gyakorlati kérdéseivel. Vázoltuk a másodvetések lehetséges céljait, a várható eredményeket, a jó és rossz tapasztalatok okait.
Az Agronapló 2001. évi 7., 8. és a 11. számaiban ismertettük a július közepéig sikerrel vethetõ/ültethetõ növényfajokat, technológiáját, beleértve a növényvédelmi tennivalókat is. Így foglalkoztunk a másodvetésû kukorica, napraforgó, köles, mohar, zöldbab, zöldborsó, csemege kukorica, tarlóburgonya, káposztafélék, õszi saláta lehetséges, a hasznosítás módjától függõ termesztési tudnivalóival. A termesztés költségeinek és az árbevétel viszonyának mérlegeléséhez minden esetben feltüntettük a hektáronként várható hozamokat.

Mostani számunkban a július közepe utáni lehetõségeket vázoljuk, amelyek megvalljuk már jóval szerényebbek, nagyobb kockázattal járnak mint a májusi-júniusi másodvetések. Ez az idõszak az év legszárazabb, legmelegebb része. Az idõ is „fogy” az ún. vegetációs idõbõl alig több, mint két hónap van hátra. Ráadásul a kimondottan jó elõvetemények után már díszlik másodnövény, vagy éppen a nyárvégi, kora õszi vetésû növényeknek vannak fenntartva. Marad az õszi búza, tavaszi búza, tavaszi árpa, olajlen tarlója, esetleg a 2. növedék után feltört évelõ pillangóstól felszabadult terület. Mindezek fokozottan megkövetelik a másodvetések sikeréhez a tervszerûséget, a gyors mûvelettakarékos talajmûvelést, felkészülést az öntözésre. Nem elbátortalanítani szándékozunk a gazdálkodókat, csupán a realitások talaján maradva szeretnénk a kudarcoktól óvni. A július közepe után is van még lehetõség, fõként két irányban. Egyfelõl bõvíthetõ és meghosszabbítható a zöldtakarmányozás, vagy termeszthetõ szilázs alapanyag. Másfelõl zöldtárgya növények termesztésével javítható a talaj termõképessége. Magtermesztésre már csak a pohánka alkalmas. Az 1. és 2. táblázatokban összefoglaltuk a szóba jöhetõ növényfajokat, a gyakoribb társítási lehetõségeket, a hasznosítás módozatait, a vetési paramétereket, a tenyészidõ hosszát és a várható hozamokat. Látható a táblázatokból, hogy még július közepe után is 14 növényfaj kínál lehetõségeket. A képzett gazdák bizonyára még bõvíteni is tudják ezt a választékot. Egy idõnként ismételten felszínre jutó hibás, szakmailag erõsen kifogásolható „eljárásról” is szeretnénk szólni, arról lebeszélni a gazdálkodókat. Nevezetesen vannak néhányan, akik másodvetésnek mutatják be a kikelt árvakelést. Az árvakeléstõl kizöldült tarló csak a szélkártól (defláció) sújtott homok talajon „védhetõ szakmailag”. Minden más esetben hiba. Ha sûrû, akkor hibás volt a fõnövény betakarítási technológiája. Akár sûrû, akár ritka, minden esetben a kórokozók, kártevõk, évelõ gyomok „melegágya”, túlélési területei.

Befejezésül még két technológiai elem fontosságára hívnánk fel a gazdatársak figyelmét. Az egyik az öntözés. Nem kétséges, hogy a július közepe utáni másodvetések kockázatai csak naprakész öntözési készenléttel mérsékelhetõk. Az esetek túlnyomó többségében kelesztõ öntözéssel kell indítani. Adagja ne legyen több 10-12 mm-nél és a kis intenzitás is fontos, mert a cserepesedett, majd kiszáradt talajfelszínt a csírák képtelenek áttörni. A további öntözéseket a nagy nappali párolgási veszteségek miatt késõ délutántól a következõ reggelig hajtsuk végre. A másik lényeges elem a növényvédelem. Körös-körül a kelõ, fiatal másodvetéseket érõ vegetációjukat lassan befejezõ kultúrák határolják. Természetes, hogy a zsenge fiatal növények fokozottan veszélyeztetettek.

A másodvetésû növények védelme

A másodvetésben termesztett növényeken – hasonlóan a fõvetésûekhez – több kórokozó és kártevõ élõsködhet. A károsodások következtében kialakuló termésveszteség hatással van, de többnyire meg is határozza a jövedelmezõséget.

A fõvetésû növények termesztéséhez kapcsolódó, eredményesen elvégzett védekezésekkel biztosítható a másodvetésû növények mentessége az esetenként járványra és gradációra hajlamos károsítókkal (kórokozók és kártevõk) szemben.

A másodnövények termesztésére alkalmas, jó kultúr-állapotban lévõ talajok többnyire mentesek, vagy a veszélyes küszöbérték alatti egyedszámban élnek bennük drótférgek, áldrótférgek és pajorok. Tõszámhiányos fõvetés esetén célszerû a betakarítás utáni, de még vetés elõtti elõrejelzés, ami térfogati quadrát módszerrel elvégezhetõ. Ügyeljünk a mintavételi helyek kijelölésekor arra, hogy azok elhelyezkedése sakktábla szerû legyen. Így deríthetõk fel a kártevõ gócok. Az itt élõ 2-3 drótféreg/m2 és 1-2 pajor/m2 már veszélyezteti a tervezett tõszámot. A kártételek megakadályozása végett célszerû a talajfertõtlenítés elvégzése a feltárt gócokban.

A mezeipocok gradációja azokon a területeken alakul ki nagy valószínûséggel, ahol több egymást követõ évben kevesebb az átlaghoz viszonyított csapadék, melegebb a talaj és a levegõ, valamint alacsonyabb a levegõ relatív páratartalma. Ez utóbbi azért fontos, mert ilyen esetben nem, csak ellenkezõ esetben tud kialakulni a mezeipocok pusztulását elõidézõ baktérium okozta járványos megbetegedés. A növényállomány védelmét akkor célszerû elvégezni, ha a 100 m2-enkénti lakott lyukak száma 2 vagy a fölötti.

A másodvetésekre kijelölt területeken legyünk figyelemmel a fõvetéseknél alkalmazott herbicidekre. Abban az esetben, ha herbicid hatóanyag maradékkal kell számolni, akkor csak azok a növények vehetõk számításba másodvetésre, amelyek esetében fennáll a rizikó mentesség.

A rövid tenyészidõre tekintettel az egyes növényeknél csak azokat a károsítókat szerepeltetjük, amelyek fellépése esetén biztonsági okok miatt szükséges a védekezési beavatkozás. Itt azonban foglalkozunk még a hosszabb tenyészidejû (korábban vetett vagy palántázott) másodnövények károsítóival is.

Peszticid használat esetén mindenkor szigorúan be kell tartani az élelmezésegészségügyi várakozási idõt.

Kukorica

A növényállomány dinamikus fejlõdését biztosító agrotechnikai mûveletek, a harmonikus tápanyag ellátás, a víz igény kielégítése, a rezisztens fajták termesztése, a csávázott vetõmag használata együttesen mérséklõ hatásu a kórokozókra és kártevõkre.

A rövid tenyészidõ ellenére számolni kell – ökológiai feltételek alakulásától függõen – az atkákkal és a levéltetvekkel. A kukoricamoly lárvája a szár bélszövetében rág járatot és ezzel akadályozza a termesztett fajtára jellemzõ termésmennyiség és minõség kialakulását. További veszteséget jelent, ha a nyílt sérüléseken megtelepednek a fuzáriumok, amelyek szövetroncsoló hatása növeli a szártörést és az így kialakuló termésveszteséget. Az utóbbi évtizedekben minden évben okoz kisebb-nagyobb kártételt a gyapottok bagolylepke lárvája. Kártétele akkor súlyos, amikor a lárva a csõtermés csuhélevelei alatt megrágja a tejes-érésben lévõ szemeket. A rágcsálék és ürülék szennyezõ hatására kialakuló kedvezõ feltételek következménye kórokozó gombák és baktériumok megtelepedése lehet, amelyek tovább növelik a kár nagyságát. A kukoricabogár térhódításával várható a védekezési kényszer bekövetkezése. Lárváik a gyökerek, imágóik a címer (hím) és különösen a hajazat (nõ-virág: bibeszálak) fogyasztói. Ezért a megtermékenyülés hiányos lesz, amit a csõtermés ablakossága jelez. A vetési bagolylepke második nemzedékének lárvái gradáció esetén július második felében és augusztusban a növények tövébe berágnak, azt kiodvasítják. Viharos erejû szelek hatására a károsított növények kitörnek, majd elpusztulnak.

Siló és csalamádé termesztés esetén a kártételek kevésbé jelentkeznek, tehát a termésveszteség nem közelíti a szemes- és csemegkukoricáét.

Erdõközeli területeken a vaddisznó, a szarvas, a dámvad okozta károk vadriasztással mérsékelhetõk.

Napraforgó

A silónak, zöldtrágyának, csalamádénak termesztett napraforgó esetében védelmi szempontokat elõtérbe helyezve annak betartását kell megvalósítani, hogy ezek a területek ne zavarják a kívánt öt éves vetésváltás megvalósítását. Ezzel is mérsékelhetjük a talajból támadó penészgombák jelentõségét.

A csávázott vetõmag védelemben részesül a felületére tapadt és a talajból támadó fuzáriumok, alternária, szürkepenész, fehérpenész, napraforgó peronoszpóra kórokozókkal szemben.

A sûrített növényállományokban felszaporodhatnak a levéltetvek és a poloskák. A termesztési célok figyelembevételével védekezésre valószinüsíthetõen nem kerül sor.

Gazdasági szempontból indokolható gyomirtásra (posztemergens) valószinüsíthetõen nem lesz szükség.

Szudánifû

A szudánifû hasznosítása megvalósulhat legeltetés, zöld etetés, szilázs- és szénakészítés formájában. A felhasználási lehetõségekre figyelemmel elsõsorban a polifág és kevésbé a tápnövény specifikus károsítókkal kell számolni. Peszticid használat csak járvány, gradáció és intenzív gyomosodás esetében indokolt.

Silócirok

A kórokozókra (baktériumos levélfoltosságok, rozsda, üszögbetegségek, gombás levélfoltosságok, fuzáriumok) és kártevõkre (pl. levéltetvek, kukoricamoly) fogékony növények védelmére csak szélsõséges, tehát különösen indokolt esetben kerülhet sor. Az általános szabályokra alapozott szükségszerinti védekezésekkel (talajelõkészítés, csávázás) általában elég védelem alakítható ki. Ez alól kivételt képez az adott termelési ciklusban kialakuló járvány és gradáció.

Zöldbab

A területválasztásnál ügyeljünk arra, hogy a talajban ne legyen herbicid maradék. Kerüljük azokat a területeket is, ahol fésüslábú viráglégy vagy csipkézõbarkók károsítottak. Kerüljük a kukorica közelséget a gyapottok bagolylepke miatt. Az évelõ gyomokkal fertõzött területeket is kerüljük.

Fajtaválasztásnál a babmozaikkal, a pszeudomonászos, a xanthomonászos és a kolletotrichumos betegséggel szemben ellenálló fajtákat részesítsük elõnyben. Öntözéses termesztés esetén legyünk következetesek a kolletotrichumos és xantomonászos betegség elleni védekezések rendszeres elvégzésében. Zöldbabtermesztés esetén a kémiai védekezéseket virágzás után közvetlenül be kell fejezni az élelmezésegészségügyi várakozási idõ betartása miatt.

A károk súlyossága miatt figyelemmel kell kísérni a fekete répa-levéltetût és a gyapottok bagolylepke hernyóinak egyedszámváltozását. Indokolt esetben – megelõzõ módon – védekezni kell.

Zöldborsó

A konzerv és hûtõipari feldolgozásra termesztett borsónál különös figyelmet kell fordítani az alkalmazásra kerülõ perszticidek élelmezésegészségügyi várakozási idejének betartására.

A terület kiválasztásánál kerülni kell a pillangós növények közelségét az azonos fajú kártevõk (csipkézõbarkók) és vírusbetegségek miatt. Vetésre fémzárolt és csávázott vetõmagot használjunk. A növényállományba fokozatosan berepülõ levéltetvek és borsótripsz, valamint bagolylepkék, akácmoly lárvák és borsózsizsik ellen védekezzünk parazitakímélõ, rövid idõre érvényes toxikus hatású inszekticidekkel.

A kórokozók közül az aszkohitás (?) levél-, szár- és hüvelyfoltosság, a peronoszpóra és a lisztharmat ellen, azok megjelenésekor védekezzünk.

Káposztafélék

A fajtaválasztásnál legyünk figyelemmel a rezisztenciára, ami a xantomonászos feketeerûség és a fuzáriumos sárgasággal szemben érvényes. Célszerû a dohánytripsz kártételével szemben toleráns fajták termesztése.

A káposztafélék gyomirtás szempontjából egységesen kezelhetõk. Kivétel a karfiol, amelyet érzékenység miatt nem szabad felülkezelni.

A xantomonászos feketeerûség fellépésére csapadékos viszonyok vagy öntözéses körülmények között lehet számítani, ami elõsegíti a kórokozó terjedését. Ilyen esetben június elejétõl augusztus végéig négy alkalommal ajánlott a védekezés.

A fiatal növényeket a keresztesvirágúak földibolhái és a tavaszi káposztalégy lárvái veszélyeztetik. A bolhák károsítása hámozgatás, ami nagymértékben növeli a párologtatást és súlyos esetben pusztulást eredményez. A káposztalégy lárvái a gyökerek és a gyökérnyaki rész tönkretételével gyérítik az állományt. A káposztalégy ellen jól idõzített védekezés eredményes a bolhák ellen is. A káposzta bagolylepke hernyói és a levéltetvek idõnként jelentõs egyedszámban veszélyeztetik a növényállományt. Ellenük védekezni kell még a felszaporodás kezdetén a mennyiségi és a minõségi károk kialakulásának megakadályozása miatt.

Õszi fejessaláta

A fajtaválasztás szempontjai között érvényesítsük a salátamozaik és a salátaperonoszpóra elleni rezisztenciát ill. ellenállóságot. A palántákat ne ültessük mélyre, mert az kedvez a szürke-és fehérpenészes rothadásnak. A salátaperonoszpóra ellen és a levéltetvek megtelepedésekor védekezni kell.

Tarlóburgonya

A termesztés sajátos ökológiai feltételek között zajlik. Számolni kell a száraz, csapadékszegény idõszakkal és a több esetben is jellemzõ 30 °C-ot meghaladó hõmérséklettel. Ilyen esetben a vírusterjesztõ levéltetvek tömeges felszaporodása nem következik be. A száraz talajban fejlõdõ gumókban nedvességet és táplálékot találnak a drótférgek és pajorok. A burgonyabogár második nemzedéke ellen akkor védekezzünk, amikor az L1 és L2 lárvastádiumban lévõ egyedek túlsúlyban vannak.

Az ültetõgumó termelõ területeken a vírusok terjedésének mérséklése miatt védekezni kell a levéltetvek ellen. A burgonyavész (fitoftóra) szinte minden évben károsít. Különösen csapadékos idõjárási viszonyok között. A lombozat és a termés tönkretételének megakadályozása végett az elsõ tünetek megjelenésekor védekezni kell és azt szükség szerint ismételjük.

A minõségi talajmunka és bakhát készítés általában szükségtelenné teszi a gyomírtást. Szükség esetén posztemergens megoldást kell alkalmazni.

1. táblázat

Csillagfürt, facélia, fehérmustár

A zöldtrágyának termesztett növényeket nem szoktuk védelemben részesíteni. A fuzáriummal fertõzött területek talajába ne vessünk. A fertõzött területeken néhány évig szüneteltessük a termesztést. Csávázott szaporítóanyagot vessünk a csíranövények védelme érdekében. Kártételek kialakulására hajlamosít a 25-30 °C hõmérséklet, ami ebben az idõszakban nem ritka. A termesztés során felléphetnek károsítók, amelyeket kritikus esetben a növények alászántásával semmisíthetünk meg.

Savanyú homoktalajon, nedves, hûvös idõjárásban veszélyt jelenthet a barna gyökérrothadás, aminek érvényesülését elõsegíti még a dinnye, dohány és borsó elõvetemény.

A csillagfürtön néha nagy egyedszámban találhatók a bogáncslepke hernyók, amelyek a leveleket összeszövik és megrágják, esetleg tarrágás is kialakulhat.

A fehérmustár levelein néha szürkésibolya színû penészgyep látható, amit a peronoszpóra okoz és ezzel csökkenti az asszimiláló levélfelületet, ami a növény részleges vagy teljes pusztulását is okozhatja. A károsítók között egyes évjáratokban veszélyes egyedszámmal jelentkeznek a tripsz és levéltetû fajok.

Zöldttakarmány repcék

A növények kezdeti egészséges fejlõdésének feltételei közé tartozik a vetõmag fungicides és inszekticides csávázása. Ezzel elejét vehetjük a csírapusztulásnak, a gyökérgolyvának, a repceperonoszpórának, valamint a repcedarázs álhernyói, a keresztesvirágúak földibolhái és a káposzta levéltetû kártételének.

2. táblázat

Olajretek

Zöldtakarmánynak termesztve a terület kiválasztásnál szem elõtt kell tartania talaj kártevõ (pajor, drótféreg) és kórokozó (fuzárium) menteségét. Csávázott szaporítóanyagot vessünk, hogy a csíranövény védelme így biztosított legyen. A növényállományban idõnként veszélyt jelentõ egyedszámban jelentkeznek a keresztesvirágúak földibolhái és a levéltetvek. Bimbós és virágzó állományban megjelennek a repce fénybogarak.

Takarmánykáposzta

A nagy tömeget adó lédús takarmánykáposzta érzékeny a palántadõlés kórokozóira, ezért a vetõmagot ajánlatos csávázni. Figyelembe kell venni a káposztaféléknél tárgyalt kórokozókat és kártevõket, mert a takarmánykáposzta is tápnövényük. Leginkább elõforduló károsítók a baktériumok, a peronoszpóra és az alternáriás szárazfoltosság. A kárt okozó állatfajok közül megemlíthetõk a keresztesvirágúak földibolhái, a káposzta levéltetû, a repce fénybogár és a bagolylepkék, különösen a káposzta bagolylepke hernyói. Védekezésekre csak indokolt esetben kerülhet sor, az elõírások betartása mellett.