MENÜ

A mezõgazdasági anyagmozgatás csúcspontjai

Oldalszám:
2013.02.19.
Az elmúlt évtizedben a mezõgazdasági termelés szerkezete jelentõsen átalakult. A megváltozott birtokviszonyok következtében a termelõ szervezetek száma megnõtt, a gazdasági méretek csökkentek. A napjainkra a mezõgazdaságban, különösen a növénytermesztés területén a termelési volumen, vagyis az anyagmozgatási feladat nem csökkent, sõt növekedést mutat.
A statisztikai adatok azt mutatják, hogy a mezõgazdasági termelésben meghatározó fõ növények a kalászos gabonák, a kukorica, napraforgó, cukorrépa termõterülete nem változott. Emellett korábban a mezõgazdasági anyagmozgatásban jól szervezett, és az akkori termelési színvonalnak megfelelõ szállító géplánc mûszaki elemei elavultak. Ez a probléma különösen az újabban alakult és bérelt területen mûködõ vállalkozásoknál okoz szervezési- és alkalmazástechnikai problémát.

E vállalkozások is természetesen valamilyen színvonalon elvégzik az anyagmozgatási feladatokat, csak az a probléma merül fel, hogy a betakarítás, a szállítás és a kapcsolódó mûveletek eszközrendszerének konkrét megvalósítása különbözõ mûszaki színvonalon történik. A feladat megoldásának a nehézsége abban is megnyilvánul, hogy a külföldön alkalmazott megoldások a mezõgazdasági termelés sokrétû körülményeibõl következõen csak megfelelõ adaptációs tevékenység elvégzése után alkalmazhatók magyarországi viszonyok között.

Tovább bõvíti a problémakört, hogy a mezõgazdaság anyagmozgatásának korszerûsítésében nem biztos, hogy a közvetlenül ható piaci viszonyok (pl. a szállító eszközök ára) a meghatározók, hanem a technológia a szállítási körfolyamat egészének alkalmassága, és nagyfokú biztonsága a megtermelt termény értékeinek megóvása, valamint a teljes körfolyamat gazdaságossága. Ezek a feladatok megfelelõ szinten mûvelt fejlesztés keretében oldhatók meg úgy, hogy a kidolgozott megoldások széles körben alkalmazhatóak legyenek.

A mezõgazdasági anyagmozgatás szempontjából a legnagyobb volument a növénytermesztési szerkezetben a megtermelt mennyiség jelenti, s ehhez hozzá kell számítani az állattenyésztésben megtermelt áruk, illetve mindkét termelési folyamat fenntartásához szükséges anyagokat – pl. szerves- és mûtrágyák, növényvédõ szerek anyagmozgatását –, amelyek szerves részét képezik az egyes termeléstechnológiai folyamatoknak.

A mezõgazdasági termelés során alkalmazott technológiák szinte valamennyi munkamûveletéhez, mint kiszolgáló tevékenység – mely nélkül az adott termelési folyamat nem valósulhatna meg – tartozik anyagmozgatási mûvelet. Így az anyagmozgatási volument a termelés folyamatosságát biztosító anyagok, valamint a megtermelt anyagmennyiség összessége, vagyis a termelés nagysága határozza meg.

Az anyagmozgatás idõbeli eloszlása a feladat nagyságának változása a mezõgazdasági termelés ciklusával függ össze. Ebbõl következõen a növénytermesztés területén az anyagmozgatási feladat megoldása a gabona-betakarítási, ill. az állattenyésztõ vállalkozások – azok közül is a szarvasmarhatartók – esetében az azt megelõzõ idõszakban jelenthet elõször problémát. A szarvasmarhatartó gazdaságok esetében a szálastakarmányok nagy volumenben történõ szállítása az alacsony térfogattömeg miatt jelentõs szállítási- és rakodási kapacitást igényel. Ezt követõen a gabona-betakarításnál a betakarítás agrotechnikailag optimális rövid idõszaka miatt a szállításnak illeszkednie kell az alkalmazott nagy betakarító kapacitás kihasználásához. Hasonló a helyzet a silókukorica betakarítása esetén is. Az õszi növények, cukorrépa, kukorica esetében pedig még a rossz idõjárási körülményekkel és talajviszonyokkal is számolni kell. A mezõgazdaságban szállított anyagmennyiség idõbeli változását az 1. ábra szemlélteti.

1. ábra

A mezõgazdasági termelésre – mint azt a vállalkozások száma és mérete mutatja ma a hazai termelésben – a nagyfokú tagoltság és a méretszóródás a jellemzõ. Ez azt is jelenti, hogy a szállítási távolságok jelentõs mértékben változnak. A szállítási teljesítmény távolsággal arányos változását szintén figyelembe kell venni a kapacitás meghatározásánál.

A mezõgazdasági anyagok eltérõ térfogattömegûek, tehát az optimális teherbírás, illetve raktérfogat kihasználás nem minden esetben érhetõ el, illetve az optimalizálás ilyen szempontból sem egyszerû feladat. Mint az elmondottak alapján érzékelhetõ, hogy az anyagmozgatás a mezõgazdaságban a termelés meghatározó része és ezt a feladatot csak a termelési követelményeknek megfelelõ mûszaki-technológiai háttérrel lehet megoldani. Az alkalmazott technikai berendezések kapacitását a szállítási csúcsra kell méretezni. Ennek természetesen többféle megoldása lehet. Mindezeket az egyes termeléstechnológiai feladatok elemzésével lehet meghatározni. A mezõgazdasági szállítási feladataink csúcs idõszakait alapvetõen kultúrnövényeink betakarításához kapcsolódó munkák határozzák meg.

Az anyagmozgatási eljárások alkalmazásakor a szállítási körfolyamat – rakodás-szállítás-ürítés-üresjárat – pontos teljesülése minden esetben alapvetõ követelmény. A szállítási körfolyamat megfelelõ szintû alkalmazásakor a követelményrendszer kidolgozását minden esetben az elérhetõ teljesítmény határozza meg.

A mezõgazdaságban az anyagokat többször is át kell rakodni, így 1,5-2-szeres anyagmozgatási többszörössel kell számolnunk. A mezõgazdaságban egyes felmérések szerint az anyagmozgatási feladatok elvégzése a gépi munkákból ~50 %-ot tesznek ki. Az anyagmozgatási feladatok ugyanakkor idényhez kötöttek, tehát eloszlásuk az év folyamán változó, idõnként a rendelkezésre álló idõszak rövid és az idõjárás is korlátozhatja a feladatok végrehajtását. Az agrotechnikailag optimális idõben el nem végzett szállítás a termés minõségét hátrányosan befolyásolja. A rossz körülmények között erõltetett szállítás viszont a talaj állapotában okoz gyakran maradandó változásokat.

Az anyagmozgatás idõbeli eloszlása a feladat nagyságának változása a mezõgazdasági termelés ciklusával függ össze. Ebbõl következõen a növénytermesztés területén az anyagmozgatási feladat megoldása a gabona-betakarítási, illetve az állattenyésztõ vállalkozások – azok közül is elsõsorban a szarvasmarhatartók – esetében az azt megelõzõ idõszakban jelenthet problémát. Az állattartó gazdaságok esetében a szálastakarmányok nagy mennyiségben és idõhöz kötötten történõ szállítása az alacsony térfogattömeg miatt jelentõs szállítási és rakodási kapacitást igényel. Ezt követõen a gabona-betakarításnál a betakarítás agrotechnikailag optimális rövid idõszaka miatt a szállításnak illeszkednie kell az alkalmazott nagy betakarító kapacitások kihasználásához.

Az anyagmozgatás szállítási területein belül számos olyan technológiai fázis található, melynek mezõgazdasági vonatkozásai egyediek, illetve fejlesztési irányai a szállítás hatékonyságára jelentõs hatást gyakorol.

A szállítási technológiák közül a legnagyobb jelentõséggel bírók a következõk:
– szemestermény szállítás,
– tápanyag-visszapótlás,
– szálastakarmány szállítás,
– szecskázott takarmányszállítás,
– burgonyaszállítás,
– cukorrépa szállítás,
– szõlõ- és gyümölcsszállítás.

A mezõgazdasági vállalkozások egyik legnagyobb szállítási feladata az egyes növények betakarításához kapcsolódó anyagmozgatási munkák végrehajtása, amikor viszonylag rövid idõ alatt nagy mennyiségû és nagy értékû terményt kell megmozgatni. A szállítás szempontjából egyik legfontosabb területe a gabonák (kalászosok + kukorica) betakarítási technológiájához kapcsolódik. A betakarításhoz kapcsolódó szállítási feladatok jelentõs hatást gyakorolnak mindkét technológia gépeinek kihasználására. A hazai gyakorlat napjainkban is a közvetlen, egyfázisú szállítási technológiát alkalmazza, míg a kétfázisú technológiai változat gyakorlati alkalmazása elhanyagolható mértékû. A jelenleg alkalmazott közvetlen vagy egyfázisú szállítási technológia jellemzõi, hogy a szemestermény átadása-átvétele álló helyzetben történik, ugyanakkor ez az átvétel szakaszos jellegû, mivel egy-egy szállítóeszköz rakománya csak több arató-cséplõ gép ürítésével biztosítható. E közvetlen kapcsolat, illetve a szakaszos terményátadás miatt jelentõs idõveszteségek adódnak mind a betakarítógépek, mind a szállítóeszközök munkavégzésében.

A szállítási teljesítményt alapvetõen az elérhetõ sebesség, a szállítási távolság és a szállítóeszköz teherbírása határozza meg. A sebességgel és a teherbírással egyenesen, míg a szállítási távolsággal fordított arányban változik. A 2-3. ábrán a szállítási távolságok eloszlására és a szállítási teljesítmény alakulására próbálunk meg utalást tenni.

2. ábra

A szállítási távolságok megoszlása a mezõgazdasági anyagmozgatáson belül

3. ábra

A szállítási technológia jelenleg traktorvontatású, egy- és kéttengelyes pótkocsikkal, illetve billenõ szekrényes pótkocsis tehergépkocsi-szerelvényekkel kerül megvalósításra. Vagyis ez többségében egymenetes szállítási technológia. A magyar mezõgazdaságban alkalmazott szállítási és anyagmozgatási technológiák, illetve azok gépesítése a korábbi évek színvonalához képest jelentõsen romlott. A korábbi termelési színvonalnak megfelelõ szállító eszközök, így mind a tehergépkocsik és a hozzá kapcsolódó pótkocsik, mind a traktoros pótkocsik kiöregedtek, mûszakilag elavultak. A többségében az egymenetes szállítási körfolyamatra épülõ szállítás korszerûsítése szükségesség vált, hiszen az elmúlt évtizedekben a tehergépkocsis szállítás jelentõsége meghaladta a pótkocsis szállításét.

A tehergépkocsis szállítás szerepe a közúton jelentõs ma is Magyarországon. Ez visszavezethetõ a korábbi években szereplõ szállítási kapacitásokra, mikor is a tehergépkocsis szállítási teljesítmény közel azonos volt a pótkocsis szállítással.

Mára ez megváltozott, hiszen a mezõgazdaságban a szállítási körfolyamat változásának (már nemcsak az egyfázisú szállítási technológiák alkalmazása, hanem a két- vagy többlépcsõben végzett szállítási, anyagmozgatási munkák is terjednek) figyelembevételével a jelenlegi birtokstruktúra és kialakult termelésszerkezetben nõ a traktoros szállítóeszközök használatának aránya. Az arányok ebben az irányban történõ eltolódását a traktorok mûszaki fejlesztése és a jogi szabályozás is elõsegítette.A nagy mennyiségû szállítás, különösen az üzemen belüli anyagmozgatásnak, több mint 60 %-a pótkocsikkal történik. A mezõgazdasági üzemek pótkocsi állományának mindenkori összetételét meghatározza az üzemeltetõ traktorok által vontatható összgördülõ tömeg, illetve a rendelkezésre álló motorteljesítmény. Napjainkra a pótkocsi gyártók is megfelelõ teherbírással és szilárdsági jellemzõkkel rendelkezõ jármûveket gyártanak. Így a traktorvontatású – ömlesztett termények szállítására alkalmas – pótkocsik egy-, két- és háromtengelyes változatban, különbözõ teherbírással kerülnek kialakításra.

A mezõgazdasági termeléshez kapcsolódó szállítási feladatok csúcspontjainak optimalizálását mindig az adott termeléstechnológia határozza meg, vagyis az esetek többségében a szállítási feladatot ennek kell alárendelni. Ez azt jelenti, hogy legelõször is a szállítóeszköz konstrukciós és mûszaki optimalizálásnál kell arra törekedni, hogy a vontató és a vontatmány energetikai összhangban legyen. A mûszaki paramétereket a szállítandó termény jellemzõihez kell optimalizálni, ami azt jelenti, hogy a teherbírás, illetve raktérfogat kihasználás ~80-90 % körül kell, hogy alakuljon.

Összefoglalva tehát a fent ismertetett elemeket a mezõgazdasági anyagmozgatás volumene az elmúlt években nemhogy csökkent, hanem az anyagmozgatási feladat a mezõgazdasági termelési szerkezet átalakulásának következtében jelentõsen megnövekedett. A szállítási folyamat csúcsait optimalizálással sem fogjuk tudni csökkenteni, mivel a mezõgazdaságban a betakarítási vagy egyéb más mezõgazdasági munka teljesítménye igényli a szállítási kapacitások megfelelõ szintû alkalmazását és kihasználását. Így a mezõgazdasági vállalkozásoknak adott szállítási körfolyamatban a szállítási teljesítménynek vagy szállító kapacitásnak, illetve a betakarítási teljesítménynek a figyelembevételével kell megszervezni a mindenkori munkálatokat.


Kassai Zsolt
FVMMI GM Kht.