MENÜ

Trágyaeltávolítás, -kezelés és -elhelyezés a baromfitartásban

Oldalszám:
2013.02.19.
A baromfitartás minden ágában -legyen szó tojás vagy hústermelésrõl- jelentõs mennyiségû trágya keletkezik koncentráltan a telepeinken. A keletkezõ trágya környezetkímélõ elhelyezése, tárolása illetve kijuttatása sok esetben okoz problémát a gazdálkodók számára.
A legújabb hazai és EU-s jogszabályok egyre szigorúbb feltételeket szabnak a mezõgazdasági termelõk számára, akiknek „kilóra” el kell majd számolniuk a termelés során keletkezõ „melléktermékkel”. Ennek köszönhetõen -különösen az elmúlt másfél évtizedben- a környezetre kisebb terhelést jelentõ, környezetkímélõ és energiatakarékos technológiák irányába mozdult el a fejlõdés. Az európai uniós Nitrát Direktíva (Council Directive 91/676/EEC) -melyet a hazai jogszabályalkotás is átvett- 170 kg/ha-ban állapítja meg az egységnyi területre trágyaként kijuttatható nitrogén mennyiségét, az élõvíz megóvása érdekében. Ez baromfitartók esetében durván számolva azt jelenti, hogy egy számosállatra (500 kg élõsúly) vetítve egy hektár trágya elhelyezési területre van szükség.

A hazai jogszabályok közül többek között a 49/2001. (IV.3.) számú „A vizek mezõgazdasági eredetû nitrátszennyezéssel szembeni védelmérõl” és az 50/2001. (IV.3.) számú „A szennyvizek és szennyvíziszapok mezõgazdasági felhasználásának és kezelésének szabályairól” címû rendeletek szólnak a vizek védelmérõl. Ezeken túlmenõen a kormány egységes környezethasználati engedélyhez kötött bizonyos termelõ tevékenységeket. A 193/2001. (X.19.) számú „Az egységes környezethasználati engedélyezési eljárás részletes szabályairól” rendeletben a tevékenységek listájában 11. számmal a nagy létszámú állattartás is szerepel. Ez baromfitartás esetében a több mint „40.000 férõhely baromfi számára” készült létesítményeket érinti. E rendelet 3 §-a értelmében a környezethasználónak „az elérhetõ legjobb technológia alkalmazásával” többek között intézkednie kell „a kibocsátás megelõzésérõl, illetõleg a lehetõ legkisebb mértékûre történõ csökkentésérõl” illetve „…a keletkezõ hulladék mennyiségének és veszélyességének csökkentésérõl, a hulladék hasznosításáról, ártalmatlanításáról”. Nyilvánvalóan az állattartó telepeken keletkezõ környezetszennyezést okozó anyag, „hulladék” a termelésbõl nem kivonható, nélkülözhetõ.

Egy elmúlt évben végzett, országos állattartó telepi felmérés alapján az egyes húscsirketartó telepek technológiáinak trágyakezelési megoldása közel 69 %-ban megoldott, a többi esetben hiányosságok tapasztalhatók. Leginkább a nagyüzemeknek, 200 ezer db feletti csirkét tartó nagygazdaságoknak jelent problémát a trágyaelhelyezés, valamint a kis-, 20 ezer db alatt tartó gazdaságoknak. Ketreces tojótyúk tartástechnológiák trágyakezelési megoldásairól elmondható, hogy közel 59 %-ban megoldott, a többi esetben hiányosságok tapasztalhatók.

1. táblázat

Hazánkban az árutojás termelés szinte kizárólag ketreces tojótyúktartó berendezésekben történik, ahol az ürülék a rekeszek alatt végigfutó trágyaszalagra hullik. A trágya innen a végtelenített szalagokról a keresztirányú trágyakihordó szerkezeten keresztül jut ki az istállóból, elõször pótkocsira majd a tárolóhelyre. Hazánkban az esetek többségében semmiféle trágyakezelés nem történik az istállón belül, hanem a keletkezõ trágya -általában két naponta- kiszállításra kerül. A trágyakezelés egyik lehetséges megoldása a ketrecen belüli trágyaszárítás, amikor a trágyaszalagon lévõ ürüléket elõszárítjuk, így segítve elõ a kiszállítást és tárolást. A trágyaszalag felett lévõ légcsatornából folyamatosan áramoltatjuk a szárítólevegõt a trágyaszalagra, s így kisebb tömegû és kezelhetõbb trágyát kapunk. A kapott anyag szárazanyag tartalma 50 % fölé emelkedik és ritkulhat a kitrágyázási idõszak. Az alkalmazott légmennyiség tyúkonként 0,5-1,4 m3/óra között változik. Ezt a megoldást a ketreces berendezéseket forgalmazók általában opcióként kínálják. A másik alkalmazott eljárás során egy külön erre a célra szolgáló (szalagos) berendezéssel szárítjuk a ketrecekbõl érkezõ trágyát. Elõnye, hogy nem terheljük az istálló légterét az elhasználódott szárítólevegõvel, valamint a végtermék szárazanyag tartalma 80 % fölé emelkedik. A komposztálás illetve más anyaggal történõ keverés szintén lehetséges trágyakezelési megoldás lehet ott, ahol ennek technológiai feltételei adottak.

Húscsirke termelés hazánkban mélyalmon történik, az alkalmazott alomanyag általában faforgács. A nevelési ciklusok végén a mélyalom kitermelésére alacsony építésû rakodógépek használatosak. Egy-egy épület azonban csak évi 6-10 munkanapra biztosít munkát rakodógépnek. A nagy telepek kivételével ezért más célra is használt gépet irányítanak át vagy bérelnek a mélyalom kitermeléséhez. A kitermelt mélyalom ezután az ismert, hagyományos technológiával szilárd trágyaként kezelhetõ.


Pazsiczki Imre
FVMMI