MENÜ

Természetszerû nyúltartás

Oldalszám:
2013.02.19.
Az elmúlt évtizedekben az intenzívebb nyúltenyésztés irányába történt a fejlesztés. Ennek elsõdleges célja az állomány termelõképességének javítása, a termelés hatékonyságának és a gazdaságosság növelése. Bár az egy anyára vagy hízónyúlra jutó jövedelmezõség csökkent, de az állomány és a hatékonyság növelésével, az épületek és a ketrecek jobb kihasználásával a telep bruttó nyeresége nõtt. A teljesítmények folyamatos növelése miatt a nyúltenyésztés is „ipari árutermelés” irányába változott.
E változásokkal párhuzamosan egy új és egyre bõvülõ fogyasztó réteg alakult ki, fõként Európában, akik elvárják, hogy az állatok tartási körülményei javuljanak. Az animal welfare, a természetszerûbb tartási, nevelési és takarmányozási módszerek kialakítását és bevezetését várják el. Ugyanakkor hajlandók a termelés hatékonyságának csökkenése miatti többlet költséget átvállalni, magasabb árat fizetni az ilyen körülmények között elõállított termékért.

Kb. tíz évvel ezelõtt alakult ki és azóta is folyamatosan bõvülnek a különbözõ természetszerû (ökologikus, happy, label stb.) nyúltenyésztési rendszerek.

A legegyszerûbb formában csak minimális változást hajtanak végre, pl. 3 helyett 2 nyulat nevelnek egy hizlaló ketrecben. A fajta, a ketrec minõsége, a szaporítás és elválasztás, a takarmányozás stb. ugyanolyan mint korábban, csak a hízónyulak elhelyezése kevésbé zsúfolt. Természetesen az ilyen termékért csak ilyen arányban lehet magasabb árat kapni.

Talán az egyik legtávolabbra eljutott zárt tartási rendszer, amelyben a szülõpár hibrid anyákat színes bakkal termékenyítik, így az összes hízónyúl színes. A szaporítási rendszer az intenzív módszerrel megegyezik, de elválasztás után a nyulakat nagy fülkében, csoportosan (a ketreces tartásnál lényegesen kisebb telepítési sûrûséggel) helyezik el. A kokcidiózis kártételének csökkentése érdekében egy-két hétig még rácson vannak, de utána vastag almot tesznek a fülkébe és a nyulak ezen tartózkodnak. A gyógyszerezés egyébként is korlátozott, de választás után már tilos adni. (Ha betegség lép fel az állatokat természetesen kezelik, de emiatt csak hagyományos üzemi nyúlként értékesíthetik.). Az istálló légtere nagy, az oldalfalak nagyobb része nyitott, szúnyoghálóval fedett, a szellõztetés természetes úton történik. A takarmányozásnál cél a lassúbb növekedés. Így pl. azt garantálják, hogy vágáskor a nyulak 10 hetessel szemben minimum 13 hetesek.

Különbözõ happy (boldog) nyúl tartási módokat is ajánlanak és alkalmaznak. Fémrács padozattal szemben a kényelmesebbnek tûnõ mûanyag rácsot vagy mélyalmot javasolnak. A ketreceknek (fülkéknek) nincs teteje, a nyulak akár a két hátulsó lábukra állva ágaskodhatnak. A telepítési sûrûség általában kisebb, az alapterület nagyobb, így a nyulak mozgástere nõ. Táp mellett abrakot vagy/és szénát adnak. Az unatkozó nyulak lekötése érdekében rágófát vagy szénát is betesznek.

Néhol a nyulat „legeltetik”. Mobil ketrecben tartják õket, és a ketrecet néhány naponként friss zöld fölé húzzák. Más esetben nagy kifutó tere van az állatoknak.

Vitathatatlan, hogy a természetszerûbb tartási körülmények mellett elõállított nyúlhús iránti kereslet nõ, a drágább nevelés költségét a magasabb ár bõségesen ellensúlyozhatja. A nyulak boldogsága azonban nem teljes.

A nagyobb csoportban, idõsebb korig nevelt nyulak között gyakoribb a verekedés és emiatti sérülés. Tévhit, hogy mélyalmon a növendékek jobban érzik magukat. Szabad választás esetén – különösen 15-20°C feletti hõmérsékleten – szívesebben tartózkodnak rácson. Gyakoribb az emésztõszervi probléma, a kokcidiózis, magasabb a mortalitás. A termelési mutatók gyengébbek. Mindezek újabb és újabb kihívást jelentenek.

Felvetõdhet a kérdés, hogy a hagyományos kisüzemi körülmények mennyiben elégítik ki a természetszerû tartás iránti elvárásokat. A kis telepek döntõ többsége a feltételeknek teljesen megfelel. A probléma az, hogy majd minden telep más módon (fajtával, takarmányozással, tartási módszerrel) termel, más módon felel meg az elvárásoknak. A piac olyan terméket igényel, amelyet valamilyen elfogadott módszerrel nagy mennyiségben állítanak elõ.

A természetszerû tartás nem kisüzemi termelést jelent. Fordítva közelebb áll a valósághoz, vagyis egy bizonyos korábbi hagyományos kisüzemi módszer nagyüzemesített változata. Így a korábban említett természetszerû tartási és nevelési módszereket többnyire több száz anyás telepeken, több ezer hízónyúl egyidejû nevelésével valósítanak meg.

Ennek megfelelõen a kis telepek csak akkor lehetnek élet- és versenyképesek, ha nagyobb közösségbe szervezõdve, egy vagy néhány község nyulászai hosszú idõn keresztül, hasonló módon (azonos fajtával, hasonló tartási és takarmányozási körülmények stb. között) állítják elõ a vágónyulat. Fogyasztói elvárás ugyanis, hogy a termék útja, az elõállítás módja az istállótól az asztalig követhetõ és igazolható legyen. Franciaországban több nagy nyulász szövetkezik egy bizonyos „label” minõségû termék elõállítása céljából. Az ellenõrzés szigorú, de ez jelenti egyben a garanciát is.

Az új módszerek keresése és választása mellett nem szabad megfeledkezni, hogy – országtól függõen – a fogyasztók többsége az intenzív termelési feltételek mellett elõállított nyulat (nyúlhúst) vásárolja. A piacnak csak egy kisebb része keresi és fõzeti meg a különlegesebb terméket.

1. táblázat


Dr. Szendrõ Zsolt
Kaposvári Egyetem