MENÜ

Szaporításról, újra ………………(termékenyítéstõl a vemhesség végéig)

Oldalszám:
2013.02.19.
A Vágóállat és Hús Terméktanács tagjai két termelõi tömbbõl tevõdnek össze (alapanyag elõállítók és feldolgozók), melyeknek érdekei kissé eufemisztikusan fogalmazva nem biztos, hogy teljesen azonosak, mint ahogy érdekérvényesítõ képességük is teljesen eltérõ. Megható éppen emiatt, ahogy a húsiparosok aggódnak a magas termelõi önköltségek miatt, és tesznek különbözõ javaslatokat a csökkentésére. Finoman szólva nem túl elegáns attitûd. Kétségtelen viszont, hogy tartalékok léteznek.
Termékenyítés: Az ivarzás – termékenyítés elõkészítése már az elõzõ vemhesség alatt – annak végén – és az elléskor elkezdõdik, amint ahogy ezt a késõbbiek során érintem. Javasolják a kétfázisú szoptató kocatáp alkalmazását oly módon, hogy a laktáció utolsó két hetében – és a választást követõ 3 hétben, amely értelemszerûen kétfázisú vemhes kocatáp használatát is feltételezi – „magzatvédõ” takarmány kiegészítõt használjunk. 1 % bekeverésével a „C” vitamin, Fe, Mn és Zn szintjének emelésével. Nem összefüggésben ezzel, de itt jegyzem meg, hogy olyan nagy számú, mennyiségû takarmány kiegészítõ, természetes alapanyagú hozamfokozó, probiotikum, prebiotikum árasztja el a piacot (melyeknek elõnyeit természetesen kísérleti úton bizonyított eredmények támasztják alá), hogy ha azt mind használnánk, lehet, hogy a „benzint termel az autóm” effektus állna elõ. Véleményem szerint döntõ, hogy ki mennyire képes a saját problémájának felismerésére, és elismerésére. A bezárkózás ebben nem segít, az üzemi vakság fogalma közismert. Éppen emiatt szóltam korábban a független, elfogulatlan, nagy szakértelemmel bíró specialisták szaktanácsadóként való beállításának és mûködtetésének szükségességérõl.

A választás utáni ivarzás két elengedhetetlen feltétele a viszonylag magas tejtermelés mellett történõ választás, és a megfelelõ (nem túl lezsarolt) kondíció. A magas tejtermelés melletti választást az LTH-FSH antagonizmus (más fajoknál is fennálló, de nem ennyire eklatáns) indokolja. A laktációs görbe közismert, a csúcs a 15-21. nap körül van, ezt követõen esik a tejmennyiség és – okként – az LTH szint is.

Mikor válasszunk? Az USA SEW programja 5-14 napos választást alkalmaz, ez számunkra nem járható út. Nem azért, mert nem tudnánk a malacok igényét beltartalmi szempontból kielégítõ takarmányt összeállítani, ez csak az egyik feltétel. Elhelyezés (környezeti feltételek kielégítése) és medikáció oldaláról vagyunk erre képtelenek, mindazonáltal nincs is erre szükség. A legutóbbi idõkig a 21 napos választás volt az irányzat, most ez 28-32 napos idõszakra látszik eltolódni (amivel teljesen egyetértek). Az LTH szint még mindig elég magas az FSH felszabadulás gátlásához (akkora mértékû az FSH felszabadulás, amekkora gátlás alól szabadul).

Az utóbbi napokban találkoztam – épp az ország egyik leghíresebb törzstenyészetében – 42 napos választással, itt azonban a motivációk teljesen eltérnek egy áru elõállító telepétõl.

A másik feltétel egy nem túl lezsarolt kondíció. Az életfenntartó funkció mindig prioritást élvez a fajfenntartással szemben, emiatt a laktáció során az egyes kocák étvágyára, takarmányadagjára – megkockáztatom – vezetõi szintû figyelem szükséges. A kondíció persze alapvetõen függ az alomszámtól és a laktáció hosszától, ezeket azonban – kivételes esetektõl eltekintve – tekintsük adottnak. Különösen a kocasüldõk esetében szükséges a kiemelt figyelem. A szoptató kocákat nyilván ad libitum (a valóságban, miután nedvesített takarmányról van szó, semi ad libitum) takarmányozásban részesítjük, a takarmányfelvevõ képesség, étvágy azonban korlát, és egyedileg változó. Szóba jöhet az etetések számának növelése, vagy – ha lehetséges – a koncentráció növelése, (azaz egy fiaztatón belül eltérõ koncentrációjú szoptató kocatáp alkalmazása, kondíció függvényében.)

Hogyan válasszunk? Természetesen drasztikusan. Ez korábban annyit jelentett, hogy a választás pillanatáig a szopások számát (napi 18-25) nem korlátoztuk.

Kérdés, hogy választás után mi történjen a kocával
- takarmányozás
- elhelyezés szempontjából.

Általánosan javasolják, hogy a koca választást követõen 24 órán keresztül részesüljön víz és takarmány megvonásban azért, hogy az LTH szint radikálisan essen. Találkoztam 48 órás, sõt 72 órás megvonással is, ez utóbbi maga volt az iszonyat. Kocasüldõ vásárlásnak indult, menekülés lett belõle. A 24 órás megvonást indokoltnak tartom ott, ahol korábban – a megvonási technika bevezetése elõtt – probléma volt az ivarzással. Megvallom, mi semmilyen korlátozást nem alkalmazunk, ha csak a koca „önkorlátozását” – miszerint az étvágya a választást követõen nem túl jó – nem tekintjük annak. Tejmirigy problémáink nincsenek, a kocák ivarzanak. A választást megelõzõ utolsó etetéskor a választósok nem kapnak enni, a vemhesítõben azonban takarmány várja õket, így kisebb – csoportos elhelyezésben – a társakkal való foglalkozás - - verekedés – mértéke.

A flushingról: Megemelt takarmányadagot jelent az ivarzást megelõzõ és azt követõ inplantációs – idõszakban (szó szerint: bimbók, rügyek kinyílása). Cél az ovulációs ráta, valamint az inplantálódott zigóták számának növelése. Korábbi kocatakarmányozási stratégiák a flushing idõszakának adagját 2,6-2,8 kg/nap-ban javasolták, most ez 3,5 kg/nap. Ez utóbbi gyakorlatilag korlátlan takarmányfelvételt jelent.

Elhelyezés: minden normatíva (EU, állatvédelmi) a kocák csoportos tartását javasolja (írja elõ), kivéve a választást követõ idõszakot. Ha egyedi elhelyezésbe választunk, egyszerûen nem látom azt a pillanatot, amikor büntetlenül el lehetne végezni a csoportosítást, falkásítást. Korábban a 70-es években végigpróbáltam minden lehetséges és lehetetlen megoldást a kocák –kocacsoportok – összedobására, amire a vemhesítõ és a kocaszállás totális aszinkronja miatt kényszerültem. Nem volt jó megoldás.

85 feletti fialási %-ra csak a csoportos választás ad lehetõséget (és az egyedi választás -> egyedi vemhes kocaszállás, ami – a fentiek szerint – nem állatbarát).

Az inplantáció idõszakát (11-12 nap a termékenyítést követõen) mindenki elkerülendõnek tartja a falkásításra, a 30 nap utáni idõszakot tartva elfogadhatónak.

Javaslom, hogy falkásítsunk választáskor minimum két csoportba, kondíció (és kor) szerint. A kocasüldõk elhelyezésére a kocaszálláson minél korábbi idõpontban, a tenyészbevételt 2,5 – 3 hónappal megelõzõen (vagyis 5 hónapos korban) kerüljön sor, sõt olyan nézetek is vannak, hogy az istállóspecifikus immunitás kialakulása érdekében már 20 kg-os testtömeg elérésekor telepítsük a kocasüldõ jelölteket a kocaszállásra. Természetesen az etetési technológia és a takarmány is más. Ez felvet többletkapacitás igényt az adott fázisban. Az utószelekciót 110-115 kg-os testtömeg elérésekor végezzük.

Ivarzók keresése: A várható ivarzás elõtti napokban (a választást követõ 2.-3. naptól) folyamatosan, naponta 1-2 alkalommal tegyük lehetõvé a vizuális kontaktust a keresõkannal. Reményeim szerint a vemhesítõ egy légtérben van a kanszállással illetve keresõkan(ok) kutricájával, a hang – és a szaginger tehát folyamatosan stimulál – érdekes módon a vizuális inger jelenti az ingerek csúcsát. A kiválasztást két idõpontban érdemes elvégezni, a tûrési reflex kialakulása ugyanis nagyrészt napszakhoz kötött (a reggeli – 4-10 óra és az esti 18-20 óra között). Általánosnak mondható a reggeli kerestetés, majd délután az elsõ, másnap reggel második termékenyítés. Nem eretnekség, ha harmadik termékenyítést is végzünk.

Néhány javaslat:

- a termékenyítést úgy végezzük, hogy a kan kutricája elé hajtjuk a kocát. A receptivitás, a méh motorika sokkal kifejezettebb kan jelenlétében (orr-orr kontaktus). Igazoltnak látszik, hogy kizárólag emberi keresésre az ivarzó kocák 20-30 %-a nem reflektál. Kan közelében 100 %-ban kiváltható a TR.
- Használjunk egyszer használatos katétert. Nem költség (54-57 ft-db) a koca használati értékéhez, vagy akár a sperma értékéhez képest.
- A termékenyítõ anyag koca általi felszívásához idõ kell, ennek ideje gyakorlatilag meg kellene hogy egyezzen a párzás idõtartamával (5-10 perc). Nagyobb telepeken ezért (munkaerõ kihasználás javítása(?) érdekében) találták ki a „hand free” megoldást (mert miért pont ennek legyen magyar elnevezése), mikor is a katétert enyhén felfelé ívelve a kocához aplikálják, rögzítik a flakonnal együtt, rábízva a kocára a termékenyítõ anyag beszívását, a beszívás idejét.
- Sokan ellenzik a telepi kantartást mesterséges termékenyítés céljából, nyugati mintára központi kanállomásról történõ spermabeszerzést proponálva. Mélységesen egyetértek ezzel, különösen akkor, ha a
- központi kanállomások ki lennének alakítva,
- ha az itt elhelyezett apaállatok vizsgálatát folyamatosan elvégeznék minden spermával is terjedõ betegségre nézve (ld.: Nyugat-európai cirkovírus elterjedés)
- ha az állomás hét végén és ünnepnapokon is nyitva lenne
- ha a genetikai képességet HVT igazolná
- ha a vásárolt termékenyítõ anyag használati értékét (termékenyítõ képességét) bárki garantálná
- választék (genetikai) lenne.

És akkor még szó sem volt arról, hogy meg kell bíznom az állomás személyzetében mind szakmailag, mind emberileg, miszerint amit vettem, az az, az olyan, és nem más.

A mesterséges termékenyítésnek ma számos módja van, a cervikális (méhnyakcsatorna redõibe csavart katéter) mint általános a posztcervikális (a méhbe, a petevezetõk beszájadzásához juttatva) mint különös eljárás mellett kísérleti stádiumon már túljutott mód, hogy a termékenyítõ anyagot közvetlenül a petevezetõbe juttatják, mindkét méhszarvon – mintegy 100-120 cm hosszan – keresztül vezetett katéter segítségével.

A – reményeink szerint vemhes – koca elhelyezése, takarmányozása és gondozása döntõ kérdés. Az egyik Dél-baranyai termelési rendszer egyik tulajdonosa mondta egy alkalommal: „mi a kocáknak mindent megadunk” Nem csak roppant szimpatikus, hanem az egyedüli helyes hozzáállás a kérdéshez. A kocák wellfare-ja a szaporítás sikerének egyik kulcsa.

Elhelyezés: Olvasom az egyik teleprekonstrukcióval kapcsolatban, hogy nagy lépés volt a kocakifutók megszüntetése. El nem tudom képzelni, hogy mi volt a problémájuk vele. Számomra a kocaszállás egyet jelent az árnyékos kifutóval, a mozgás lehetõségével, összességében: hellyel. Máshol is megjegyeztem, hogy a minimális férõhelyigény szerintem 2,5 m2/db. A cél a stressz szegény környezet, ennek egyik feltétele a kényelmes pihenés lehetõsége. Másik véglet a „kocaházikók a legelõn” – nem erre megy a világ.

Vemhes kocák takarmányozása: A stratégiák „mit, hogyan, mennyit” kérdésére a válasz nem látszik túl bonyolultnak: 13 % fehérjeszint körüli takarmányból, nedvesítve, 2,2 – 2,3 kg/nap adagot. Mindenki ezt csinálja, az eredmények mégis különbözõek.

Kiegészítésként néhány megjegyzés:
- Az éhségérzet – mint stressz faktor – leküzdésére használjunk ballaszt takarmányt. A többletrost okozhatja ugyan a fehérje emésztés romlását, a magzatokra azonban semmilyen káros hatást nem okoz, ha a szálas mikrobiológiailag kifogástalan. Mi lucerna sarjúszénát használunk, napi 0,3 – 0,5 kg/db adagban.
- A falkán belüli eltérõ fogyasztás – eltérõ kondíció – kiküszöbölésére az egyszeri etetés, valamint az osztott vályú (osztott etetõhely, multibox), még inkább a kettõ kombinációja jelent megoldást.
- A malacok biológiai értékének alapja a születési tömeg. (Továbbá az immunállapot, nyomelem és vitamin ellátottság.) egyik okként emiatt javasolják emelni a vemhesség utolsó három hetében ( a vehemfejlõdés intenzív szakaszában) a takarmány adagot 2,8-3 kg/nap-ra.
Nem vagyok biztos abban, hogy ez a helyes út, mert
- A magzati prioritás okán – eltekintve szélsõséges példáktól – a malacok fejlõdése biztosított. A táplálóanyagok beépülésének sorrendje:
- anyai idegrendszer
- magzat
- csontszövet
- izomszövet
- zsírszövet.

Ha tehát a kondíció javul (most jönne jól egy vemhességvizsgálóval kombinált szalonna vastagságmérõ), akkor a magzatok ellátása biztosítottnak látszik.

- A kissé gyengébb kondíció mindig kisebb rossz a túlkondíciónál az ellés során. Valamennyi zsírszövetre mindenképpen szükség van, az ellést követõ héten (egyébként késõbb is, de itt különösen) ugyanis képtelenség a kocával annyi táplálóanyagot felvetetni, amennyi a tejtermelés igénye. Az izomszövet bontásáig ne fajuljon a koca laktáció alatti kondícióromlása.
- Közismert: a szoptatás kezdetén a takarmányfelvétel fordítottan arányos a vemhesség során – különösen annak végén – felvett takarmányadaggal. Mindezek okán az adag 2,5 kg/nap fölé emelését nem tartom indokoltnak.
Az elõzõekben említettem a születési tömeg fontosságát, mint a született malac (biológiai) értékének meghatározóját. A születési tömeg 0,2 kg/db többlete a választási tömeg 1 kg-os növekedését, az elkészülési idõ 10 napos csökkenését eredményezi. Szerves savakkal végzett kísérletek azt mutatják, hogy a vemhes kocatáp savanyításának (4 kg/t táp) hatására a születési tömeg 1,41 kg-ról 1,52 kg-ra emelkedett, ezzel párhuzamosan a választási tömeg 6,42 kg-ról 8 kg-ra javult.

A ivóvíz minõsége, az itatók állapota és milyensége döntõ kérdés. Csak egy momentum: a víz hõmérséklete. Javaslom a vízvezeték istállón belüli szigetelését az üdítõ hatás fenntartása céljából.

A szaporítás eredményességét jelzõ fajlagos mutatók jelentõs szezonalitást mutatnak. Különösen a nyári hõstressz okoz termeléscsökkenést. Ha a percenkénti légzésszám 30 fölé emelkedik, tekintsük kritikus értéknek.

- Növeljük a ventilláció mértékét
-A szerviz utat, trágyázóteret tartsuk nedvesen
- Idõszakos permetezéssel hûthetõ a testfelület is.

A külsõ – belsõ élõsködõk, legyek ellen végezzünk rendszeres védekezést.


Dr.Gács Pál