MENÜ

Állattenyésztés

Szakfolyóirat > 2002/7 > Állattenyésztés

A nagylétszámú baromfitelepek állategészségügyi, állatjóléti követelményei

A nagylétszámú baromfiállományok fontos szerepet töltenek be az ország baromfihús és baromfi eredetû termék elõállításában. A termék akkor kerülhet forgalomba, ha az élelmiszerbiztonsági feltételeknek megfelel. Egyik feltétel, hogy az állomány állategészségügyi szempontból megfelelõ legyen, nagy genetikai értékkel rendelkezzen. Másik feltétel, ha a termelés tárgyi feltételei is biztosítottak, a termeléshez a maximális igényt biztosítják. Ezért az állományok felnevelés során minden igényt kielégítõ épületet és technológiát is biztosítani kell.

Szakfolyóirat > 2002/7 > Állattenyésztés

A sertéshítrágya kijutttása szabályzott módon

Dr. Fenyvesi László - Mátyás László FVM Mûszaki Intézet (FVMMI), Gödöllõ Az elsõsorban sertéstelepeken termelõdõ nagymennyiségû, alacsony tápanyagtartalmú (1-3,5 kg/m3 N, P, K) hígtrágya szántóföldi elhelyezésének, hasznosításának feltételei a termõföld privatizálása következtében megnehezültek.

Szakfolyóirat > 2002/7 > Állattenyésztés

Ammónia a baromfitartásban

A légköri ammónia az egyik legjelentõsebb szennyezõdés a baromfitartó épületek légterében. Képzõdésének számos termelési, állatvédelmi, környezeti és humán egészségügyi következménye van.

Szakfolyóirat > 2002/7 > Állattenyésztés

Mélyalom vagy rácspadozat…?

Az állattartás állatjóléti illetve környezetvédelmi vonatkozásainak napjainkban aktuális kérdése késztetett egy német kutatócsoportot, hogy hízósertések esetében, - kísérleti körülmények között-, megvizsgálja a címben említett két tartási módot, és feltárja azok elõnyeit, illetve hátrányait. (a kísérletrõl szóló eredeti cikk angol nyelven olvasható a „PIG PROGRESS” címû nemzetközi sertéstenyésztõ szaklap 2001. évi 17. számában – Prof. Dr.Stefan HOY, Állattenyésztési és Genetikai Tanszék, Justus Liebig Egyetem, Giesen).

Szakfolyóirat > 2002/7 > Állattenyésztés

Szaporításról, újra ………………(termékenyítéstõl a vemhesség végéig)

A Vágóállat és Hús Terméktanács tagjai két termelõi tömbbõl tevõdnek össze (alapanyag elõállítók és feldolgozók), melyeknek érdekei kissé eufemisztikusan fogalmazva nem biztos, hogy teljesen azonosak, mint ahogy érdekérvényesítõ képességük is teljesen eltérõ. Megható éppen emiatt, ahogy a húsiparosok aggódnak a magas termelõi önköltségek miatt, és tesznek különbözõ javaslatokat a csökkentésére. Finoman szólva nem túl elegáns attitûd. Kétségtelen viszont, hogy tartalékok léteznek.

Szakfolyóirat > 2002/7 > Állattenyésztés

Természetszerû nyúltartás

Az elmúlt évtizedekben az intenzívebb nyúltenyésztés irányába történt a fejlesztés. Ennek elsõdleges célja az állomány termelõképességének javítása, a termelés hatékonyságának és a gazdaságosság növelése. Bár az egy anyára vagy hízónyúlra jutó jövedelmezõség csökkent, de az állomány és a hatékonyság növelésével, az épületek és a ketrecek jobb kihasználásával a telep bruttó nyeresége nõtt. A teljesítmények folyamatos növelése miatt a nyúltenyésztés is „ipari árutermelés” irányába változott.