MENÜ

A sertés mycoplasma pneumóniája

Oldalszám:
2013.02.19.
A mycoplasma pneumonia, a Mycoplasma hyopneumoniae okozta légzõszervi megbetegedés, amely sertéstelepeink egyik leggyakrabban elõforduló megbetegedése. Az intézeti vizsgálati eredmények, valamint a nagymértékû szeropozitivitás azt mutatja, hogy az állományok többsége a kórokozó M. hyopneumoniae-val fertõzött.
A klinikai elõfordulás, az okozott veszteség az egyes telepeken változó, és évszakonként is jelentõs eltérést mutat. A mycoplasma pneumonia okozta gazdasági veszteségek mértékét tekintve lényeges a nem megfelelõ management, a kedvezõtlen higiénés állapot és mikroklíma. Nagylétszámú állományokban az elhullások (a kényszer- és technológiai selejt vágások) a testtömeggyarapodás elmaradása, és esetenként a tetemes gyógykezelési költségek miatt az egyik legjelentõsebb gazdasági kárt okozó megbetegedés. Hazai számítások szerint a klinikai tünetek gyakori elõfordulása esetén a hizlalási idõ 15-20 nappal meghosszabbodhat, így a testtömeggyarapodás illetve a takarmányértékesülés arányosan 6-8 %-kal csökkenhet. Ezeknek megfelelõen 1-1 hízó esetében elsõsorban a takarmányfogyasztás többletköltségébõl adódóan a hizlalási veszteség 800-900 Ft is lehet.

Klinikai tünetek legkorábban a battériás idõszakban jelentkeznek, de súlyos formában és nagyszámú sertésben a megbetegedés a hizlaldában, 3-6 hónapos életkorban jelentkezik. Az életkor elõrehaladásával a megbetegedések száma csökken, immunitás alakul ki, azonban ezek az állatok mycoplasma hordozók maradnak.

A mycoplasmákkal történõ fertõzõdés legtöbbször aerogén úton történik. A mycoplasmák toxikus anyagcseretermékük révén a légutak nyálkahártyáját károsítják, másrészt a macrophagokhoz tapadva, az azok felületén lévõ komplementum- és ellenanyagkötõ receptorokat károsítva a védettség kialakulását késleltetik vagy megakadályozzák. Az elõbbieken kívül a mycoplasmák a lymphocyták funkcióját is gátolják. A kialakuló immunszupresszió elõsegíti a különbözõ szövõdményeket okozó baktériumok (fõleg a pasteurellák, esetleg gennyesztõ baktériumok) tüdõben való megtelepedését. Mindezeknek megfelelõen a gyakorlatban a kórképet mycoplasma által kiváltott légzõszervi betegségnek („Mycoplasma induced respiratory disease=MIRD”) nevezik.

A lappangási idõ általában 14-20 nap. A malacokban savós orrfolyás, könnyezés és tüsszögés mutatkozik. A növendék sertésekben rövid ideig tartó (gyakorta szembetûnõen nem is észlelhetõ) bágyadtság, étvágytalanság, lázas állapot után jellemzõ tünetként a száraz, gyakorta 1-3 hétig állandósuló, vagy recidiváló köhögés jelentkezik. A száraz köhögés fõleg az állatok mozgatásakor tapasztalható. Másodlagos baktériumos szövõdmények esetén a nehezített légzés is kialakul. A légzõszervi tünetek mellett a viszonylag megfelelõ takarmányfelvétel ellenére is szétnövés figyelhetõ meg, több egyed fejlõdésben visszamarad. Az állományokban a megbetegedések viszonylag jelentõs mértékûek, azonban az elhullás nem számottevõ.

Mycoplasma pneumonia esetén a csúcs- és szívlebenyekben, esetenként az elõbbiekkel határos rekeszi lebeny területeken a tüdõ szürkés-barna-vörös, általában tömött tapintatú, és a kötõszöveti sövények megszélesbedése figyelhetõ meg. (1. kép). Az elhullások kapcsán talált elváltozások más baktériumok okozta szövõdményes formában jelentkezhetnek.

A mycoplasma pneumonia kórbonctani vizsgálattal pontosan nem diagnosztizálható. Jellegzetesek viszont a tüdõben mutatkozó kórszövettani elváltozások, amelyek félheveny lymphoid tüszõképzõdéssel járó, mononuclearis sejtes bronchitisben és peribronchitisben nyilvánulnak meg (2. kép). Az elõbbi elváltozásokhoz gyakorta hurutos, esetenként hurutos-gennyes bronchopneumonia társul. A battériás idõszakban, de fõleg a hizlaldában jelentkezõ, lassan terjedõ, recidiváló formában mutatkozó száraz köhögés, az állományban megfigyelhetõ „szétnövés”, általában alacsony mortalitás felveti a betegség gyanúját. A tüdõ elváltozások lokalizációja, jellege és fõleg a laboratóriumokban elvégzett kórszövettani vizsgálat során észlelt elváltozások erõsítik meg a diagnózist. A kórokozó Mycoplasma hyopneumoniae kitenyésztése hosszadalmas, nem teljesen megbízható módszer. A modern laboratóriumi módszerek (direkt immunfluoreszcencia, antigén kimutató ELISA, PCR, immunhisztokémia) alkalmasak lehetnek a kórokozó kimutatására, ezeket azonban a rutindiagnosztikában nem alkalmazzák.

A fertõzöttség vérvizsgálatokkal történõ felderítésére alkalmazott különféle szerológiai módszerek elsõsorban állományvizsgálatra, a fertõzöttség elterjedtségének felmérésére alkalmasak. 1-1 állat esetében az elõbbi módszerek nem pontosan megbízhatók, azok tájékoztató jellegûek. Fertõzött állományokban az állatok jelentõs része, 50-80 %-a szeropozitivitást mutat.

A M. hyopneumoniae fertõzöttség elleni védekezés, az okozott megbetegedés gazdasági kártételeinek csökkentése komplex feladat. Nagyon lényeges a hajlamosító, kiváltó tényezõk hatásának csökkentése. A tervszerû rotáció, a zsúfoltság elkerülése, a megfelelõ környezeti tényezõk (fõleg az istállók mikroklímájának) javítása, valamint az egyéb kórformák (fõleg a légúti kórokozók, parazitózisok stb.) elleni szakszerû és rendszeres védekezés jelentõsen befolyásolhatják a mycoplasma okozta szövõdményes légzõszervi betegség elõidézte kártételeket.

A gyógykezelés során a mycoplasma ellenes hatóanyagok (tiamulin, lincomycin, aivlosin) alkalmazása mellett célszerû a szövõdményt gyakran okozó baktériumokkal (elsõsorban a Pasteurella multocida, Bordetella bronchiseptica, ritkábban streptococcusok és egyéb gennyesztõk) szembeni széles terápiás sávú antibiotikumokat alkalmazni. A gyakorlatban a takarmányhoz kevert, vagy ivóvízhez adott tiamulin (200 ppm) és klór- vagy oxytetracyclin (600 ppm) kombinált kezelés - a kritikus idõszakban folyamatosan vagy pulzáló formában (10 napos kezelés, 3-4 hét szünet, majd ismétlés) - szintén csökkentheti a kártételeket. A yosamycin tartalmú Alplucine mycoplasma ellenes hatása mellett az immunrendszert is stimulálja. A védekezés hatékonysága szempontjából a gyógyszeres kezelés alkalmazása önmagában – az esetek túlnyomó többségében – nem hozza meg a várt eredményt.

A védekezésben - hazai tapasztalatok alapján is - hatékonyan alkalmazhatók a M. hyopneumoniae vakcinák. Rendszeres és folyamatos alkalmazásával, a vakcinázás idõpontjának a telep fertõzöttségét figyelembevevõ immunizálás jelentõsen csökkentheti a klinikai lefolyást, valamint a tüdõelváltozások súlyosságát, továbbá a mycoplasma hordozást és ürítést. Mindezek összességében a telepek gazdaságossági mutatóinak javulásában mutatkoznak.