MENÜ

Az öntözés gépei, berendezései

Oldalszám:
2013.02.19.
A hazai korszerû mezõgazdasági termesztéstechnológiákban – éghajlati körülményeink és a többnyire szélsõséges idõjárási viszonyaink miatt – szántóföldi növényeink egyrészének, kertészeti növényeink nagyrészének öntözése nélkülözhetetlen. Különösen igaz ez napjainkban, mivel az Országos Meteorológiai Szolgálat (2002. április1-jei) adatai alapján fõbb gabonatermelõ területeinken a növények „szomjaznak”, az általuk hozzáférhetõ nedvességtartalom jelentõsen az optimálisnak tartott 80 % alá csökkent. Az adatok szerint az ország területének több mint egyharmadán a talajréteg nedvessége, a növények által felvehetõ vízkészlet 60-65 %, míg másik harmadán is csak 65-70 % közötti. Ennek megfelelõen, csak okszerû öntözéssel – mesterséges vízutánpótlással – tudunk olyan biztonsági faktort adni kultúrnövényeink fejlõdésének, amely azok terméseredményei növekedésében is realizálódik. Az elmúlt évben a gépkereskedõk összesen 115 db különbözõ (csévélhetõ tömlõs, lineár stb.) öntözõberendezést értékesítettek és a szivattyús aggregátokból 47 db állt munkába. Az ország öntözésre „berendezkedett” területének – ez jelenleg 300-350 E ha – csupán 1/3-án végeznek öntözést, ami a minõségi növénytermesztés érdekében mindenképpen növelésre szorul. Az ország öntözésre berendezett területének több mint 80 %-át az esõztetõ öntözõtelepek jelentik, amely telepekre a hordozható (mobil) és félstabil öntözési rendszerek a jellemzõek. Ezen belül a mozgás közben végzett öntözési módok az uralkodóak, hiszen abból – az öntözött területekre vonatkozóan – a csévélhetõ tömlõs berendezések 70-75 %-ban, míg a lineár és center pivot (körforgó) rendszerû öntözõberendezések 15-20 %-ban részesülnek. Az alkalmazott öntözõberendezések többsége nyugati (amerikai, német, olasz, osztrák, stb.) beszerzésû, s a különbözõ öntözõgépekkel a házikerti területû méretektõl a 100-500 hektáros táblaméretekig van lehetõség az öntözésre. Mindezeknek megfelelõen a gépgyártók gyártmány-palettájukon nem egy-egy géptípust ajánlanak, hanem teljes gépcsaládokat kínálnak, amelyekbõl a felhasználó a számára leginkább megfelelõt tudja kiválasztani. Ezt a kiválasztást azonban több – néha igen sok – tényezõ: köztük az alkalmazható öntözési mód, a termõtalaj vízháztartása, a termelendõ (öntözendõ) növény vízigénye, a víz – nyerés – hozam lehetõsége stb. befolyásolja, de ezek mellett nem elhanyagolandó az öntözés gazdaságossága, energiafelhasználása.
Az öntözés eszközei, öntözési módok
Az öntözés eszközeinél a víznyerés és kiemelés, illetve a víz(el)vezetés és szétosztás különbözõ lehetõségeirõl kell beszélnünk.
Az öntözõvíz kinyerését mindig a helyi – az adott üzemi – lehetõségek határozzák meg. Ennek megfelelõen az öntözéshez szükséges víznyerés módjai a következõk lehetnek: víznyerés folyóvízbõl, fõcsatornából, tározóból vagy csõkutakból (hidránsokból). A víz kiemelésére öntözõszivattyúkat (öntözõ aggregátokat), átemelõ szivattyúkat használnak, illetve némely esetben az öntözõvíz gravitációs úton való átemelését lehet kihasználni. Az öntözõvizet – a felhasználás helyére – öntözõcsatornákban, beépített vagy mobil csõvezetékeken juttathatják el. A vízszétosztás módja – az öntözés jellege – szakaszos vagy folyamatos lehet, s a víz adagolását szórófejek, csepegtetõtestek stb. végzik.
A hiányzó csapadék mesterséges pótlására a felületi, esõztetõ és mikroöntözési módok terjedtek el, illetve az egyes öntözõberendezéseket azok igényének megfelelõen alakították ki.

Felületi öntözõberendezések
A felületi öntözési módon belül a területet ellátó vezetékek és öntözõelemek kombinálásával különbözõ öntözési rendszerek alakíthatók ki, amelyek közül a tömlõs (mély)barázdás, az árasztó és a csörgedeztetõ eljárások a legelterjedtebbek. A barázdás és csörgedeztetõ módon történõ öntözések berendezéseire jellemzõ, hogy az öntözõvíz emelését és szállítását szivattyúk, szivattyús gépegységek, a víz vezetését csõvezetékek vagy barázdák, míg az öntözõvíz szétosztását (adagolását) szabályozható, illetve elzárható kifolyóelemek végzik el. Az árasztásos öntözés elsõsorban a rizstermesztésben, valamint a rét- és legelõgazdálkodásban elterjedt módszer. A rizstelepeken a földkalitkák vízellátását csatorna segítségével, átemelõ szivattyúkkal biztosítják. Mivel a területet a teljes tenyészidõ alatt víz alatt kell tartani, így a jelentõsebb gépigényt a kalitkák karbantartása (a megfelelõ talajsimítás és terepesés biztosítása) jelenti.

Esõztetõ öntözõberendezések
A hazai öntözési technológiákban a területek legnagyobb részén a mozgás közben végzett esõztetõ, folyamatos öntözési módok terjedtek el. Az esõztetõ öntözõberendezések az öntözõvizet – a csõvezetéken keresztül – a szórófej(ek)be szállítják, amelyek azt a természetes esõhöz hasonlóan, cseppek alakjában juttatják a növényzetre és a talajra. Ennek gépei a csévélhetõ tömlõs, a lineár és a center pivot (körbeforgó) berendezések.
A csévélhetõ tömlõs öntözõberendezéseknek azokat a gépeket nevezzük, amelyek az öntözést a szórófej folyamatos mozgása (vontatás, csévélés) közben végzik. Ezek a berendezések egyaránt alkalmasak az alacsony és magas növényi kultúrák esõztetõ öntözésére a jó minõségû, egyenletes, szabályozható vízborításra. A csévélhetõ tömlõs öntözõberendezések népszerûségét azzal lehet magyarázni, hogy azokat bárhol lehet alkalmazni, ahol öntözni lehet, áttelepítésük könnyen, gyorsan megvalósítható, üzemeltetésük egyszerû, az üzembe helyezés és a szükséges gépbeállítások után – az üzemeltetés során – csak felügyeletet igényelnek, csoportos üzemeltetés esetén egy kezelõ több berendezés felügyeletét is elláthatja, és nem utolsósorban beruházási igényük – más lineár berendezésekhez képest – jelentõsen kisebb.
A csévélhetõ tömlõs megoldású berendezések, a leggyakoribb járva üzemelõ öntözõgépek. Vízadagoló elemeik egy-, vagy kettõ nagy hatósugarú – szektorosan mûködõ – szórófej, esetleg több vízszétosztó elemmel rendelkezõ – 20-60 m munkaszélességû – öntözõkonzol. A vízellátásuk csévélhetõ (30-140 mm átmérõjû) félmerev, kemény polietilén (KPE) tömlõvel, vagy mûszálszövettel erõsített – lapuló – gumitömlõvel biztosítható. Az utóbbi idõben a KPE-tömlõk részaránya növekedett meg jelentõsen, illetve az öntözõberendezések többségén a kemény polietilén tömlõket alkalmazzák. A berendezések fõbb részei: az alváz a futómûvel, a felépítmény a csévélhetõ tömlõdobbal, a dobmeghajtó berendezés és a vízszétosztó rendszer. Az öntözõgépet traktorral telepítik ki az öntözendõ területre, ott kitámasztó lábaival rögzítik, majd ugyanaz az erõgép – a szórófejállvánnyal vagy öntözõkonzollal együtt – kifekteti (lecsévéli) a KPE-tömlõt. A csévélhetõ tömlõs öntözõberendezések kiszolgálásához mobil szivattyús gépegységeket, traktor TLT meghajtású vagy villanymotoros szivattyúkat használnak. A vízkiemelés helyétõl gyorskapcsolóval ellátott – általában alumíniumból vagy horganyzott acélból készült – 3-6 m hosszúságú öntözõcsövekkel szállítják a vizet az öntözõgéphez. Az öntözõvíz bevezetése a kétponton csapágyazott öntözõdob tengelyében történik meg. Öntözés közben a tömlõdob forgatását és ezáltal a kifektetett tömlõ felcsévélését leggyakrabban az öntözõvíz energiáját hasznosító turbina vagy kilincsmûves munkahenger végzi el. A szórófejállvány (öntözõkonzol) öntözési – behúzási – sebessége szabályozható, és ezzel a kijuttatható vízborítás nagysága változtatható. A szomszédos sávok határvonalán egy bizonyos sáv átfedéssel kap vízborítást – így csak az öntözés hasznos szélességét lehet figyelembe venni –, ezért a nagy hatósugarú szórófejes berendezéseknél a névleges munkaszélesség általában a szórási sugár kétszeresének 85 %-a. Gyakorlatilag ugyanilyen hasznos szélességi mérettel kell a berendezést a következõ fogáshoz áttelepíteni.
A lineár és center pivot öntözõberendezések, mint járva üzemelõ, illetve körben járó (körforgó) rendszerek a korszerû nagyüzemi öntözés vezérgépei is esõszerû (némely esetben barázdás felületi) öntözést végeznek. A center pivot rendszer kötöttpályás berendezés, mint rögzített középpont körül körbejárva végzi az öntözést. A lineár öntözõberendezések állandó helyre telepítve, csõre merõleges irányban juttatják ki az öntözõvizet. Hajtásuk (mozgatásuk) központi áramfejlesztõrõl táplált villamos motorokkal történik.
A különbözõ berendezések rendeltetésszerû alkalmazására az adott tábláknak megfelelõen, öntözésre berendezett területeken kerülhet sor. A berendezések telepítéséhez sík, felszíni akadályoktól mentes táblák szükségesek. Az öntözõrendszerek nagy választéka, több hosszúsági és csõátmérõbeli változatot kínál, igazodva azok telepítési lehetõségeihez. A berendezések hidránsokról, illetve csatornából végzik az öntözõvíz kiemelését. Az öntözõberendezések járótagokkal alátámasztott csõvezetékekbõl állnak, végükön konzolokkal kiegészítve. A támaszközökön belüli csõszakaszok önálló szerkezeti egységnek tekinthetõk. A központban merev csatlakozással hídszerûen kialakított támaszközhöz – a további – flexibilis csatlakozású támaszközök igazodnak. A gépegységek központi járótagján található meg a hajtó dízelmotor, a szivattyú, a tápfeszültséget szolgáltató áramfejlesztõ és az automatikus rendszer központi vezérlõelemei. A korszerû, fejlett mûszaki színvonalat képviselõ öntözõberendezések az öntözéses minõségi növénytermesztésben eredményesen alkalmazhatók, a gazdálkodás termelékenységét és biztonságát fokozzák.

Mikroöntözõ berendezések
Mikroöntözési rendszernek egy adott terület öntözését végzõ, többnyire állandó telepítésû, szabadföldi, vagy zárttéri (növényházi) növények öntözésére létesített berendezés-együttest nevezzük. A mikroöntözés kis vízmennyiségek – kis térfogatárammal történõ – koncentrált adagolása a talaj felszínére vagy a gyökérzónába, cseppekkel, kis vízsugarakkal vagy – légnedvesítés céljából – finom permettel a levegõbe. Ennek megfelelõen a csepegtetõ, felszín alatti, miniesõztetõ és felületi mikroöntözési módok, illetve azok különbözõ megoldásai alakultak ki. Az egyes berendezések általános szerkezeti felépítése megegyezik, a lényeges különbségek a vízadagoló elemek sokféleségében mutatkoznak meg. A legelterjedtebb vízadagoló elemek: a csepegtetõtestek, csepegtetõgombák és mikroszórófejek.
A mikroöntözés legfontosabb elõnyei a kis- és közepes hatósugarú szórófejes öntözéssel szemben: a víz- és energiatakarékosság, a legpontosabb vízszétosztás, az öntözéssel egyidõben tápoldatozás – tápanyag-kijuttatás, a legkisebb érzékenység a szél, a talaj, valamint a terep zavaró hatásaival szemben, és nem utolsósorban a maximális automatizálhatóság.

Dr. Fûzy József
FVMMI GM Kht. – Gödöllõ