MENÜ

Fejési rendszerek

Oldalszám:
2013.02.19.
A fejési rendszereket aszerint csoportosítjuk, hogy kötött vagy kötetlen tartási rendszerben történik a fejés. A kötött tartási módnál sajtáros, tankkocsis és tejvezetékes fejõberendezéseket, kötetlen tartástechnológia esetén stabil és mobil fejõházi fejõberendezéseket alkalmazunk.
A kötött tartás fejõberendezései:

Kötött tartásban a teheneket az állásokon fejik.

Sajtáros fejõgépek
Sajtáros fejõberendezéseket kis- és közepes kötött állományok esetében alkalmazhatunk. Kötetlen tartási rendszereknél az elletõistállókban is sajtáros fejõberendezésekkel történik a fejés.
A „kisüzemi” fejõberendezések egy-két fejõgépbõl állnak. Vákuumszolgáltató gépcsoportjukat rendszerint kerekeken gördíthetõ alvázra építik. Üzemeltetés elõtt a fejõegységet a fejés helyére tolják, és ott csatlakoztatják a villamos hálózatra.
A „nagyüzemi” sajtáros fejõberendezések esetében egy-egy vákuumszivattyú 6-10 fejõkészüléket tud üzemeltetni. A tehénállások fölött van a vákuumvezeték, amelyrõl – minden második állásnál – vákuumcsapok ágaznak le. Egy dolgozó csak két sajtáros fejõkészülékkel tud szakszerûen fejni. A 15-25 literes sajtárban összegyûlõ tejet a közlekedõúton tárolt kannákba vagy tartálykocsiba ürítik. Egy fejõ óránként 10-14 tehenet tud lefejni. A teljesítmény függ a kifejt tej mennyiségétõl, a tejleadás gyorsaságától, és a fejés szakszerûségétõl, ezek minden fejési rendszer esetében igazak.
A sajtáros fejõberendezések elõnyei:
– Nincs vákuumingadozás, stabil a vákuum a „tõgy alatt”, a tehén tejtermelése naponta pontosan megfigyelhetõ, a termelés-ellenõrzés a legegyszerûbben kivitelezhetõ, és nem utolsósorban a beruházási költsége a legolcsóbb.

A sajtáros fejõberendezések hátrányai:
– A kifejt tej az istálló levegõjétõl szennyezõdhet az átöntés során,
– Nem történik meg a kifejt tej azonnali hûtése, ezáltal romlik a tej minõsége.
– A kifejt tejet a dolgozónak kell a tejgyûjtõ helyre szállítani, és ez jelentõsen rontja a munka termelékenységét.

– A dolgozók fárasztó testhelyzetben fejnek. Tankkocsis fejõberendezések
A sajtárokból történõ rendszeres ki-, illetve átöntés megszüntetése miatt, valamint a tej szállítási idejének csökkentésére alakították ki a tankkocsis fejõberendezéseket. A tankkocsira két fejõgépet szerelnek fel, így a fejési teljesítmény növelhetõ, egy fejõ egy óra alatt 14-18 tehenet tud kifejni. A legnagyobb hátránya ennek a rendszernek is, hogy a közvetlenül kifejt tejet nem lehet azonnal lehûteni, amellett, hogy lényegesen nagyobb mennyiségû tej van a tankban, mint a sajtáros rendszernél használt „gyûjtõkannák” esetében.
A tankkocsis fejõgépek speciális változatát a legelõn történõ fejésre fejlesztették ki. Elterjedésének a bonyolult mûködtetése szab határt.

Tejvezetékes fejõberendezések
A hatvanas években jelentek meg elõször a tejvezetékes fejõberendezések. Ezek a fejõberendezések mind a munka termelékenysége, mind a munka minõsége, mind pedig mûszaki szempontból magasabb gépesítési szintet képviselnek a sajtáros rendszernél. Tejvezetékes fejõberendezéseknél egymás mellett általában két (vákuum- és tej-) vezeték található. Van azonban olyan megoldás is, amikor a vákuum- és tejvezetéket egyesítik. A tõgybõl kifejt tej a tehénállások fölött elhelyezkedõ vezetékhálózatba jut, amelyben levegõ szállítja a tejházba, illetve a hûtõre majd a tejtankba, vagy a hûtõ-tároló egységbe. Elmarad tehát a sajtáros rendszernél elengedhetetlen kannás vagy tankos szállítás. E közbensõ mozgatás, valamint a sajtárok ürítésének elmaradása következtében mintegy 30% -kal nõ a munka termelékenysége. Egy fejõ – 3 készüléket kezelve – óránként 18-25 tehenet tud kifejni. Elvileg javulnak a higiénés feltételek is, hiszen a fejéstõl számított 5-10 perc leforgása alatt a tej már a hûtõre, illetve a tejtankba kerül, így gyorsan +10 °C alá hûthetõ, emellett a tej zárt rendszerben jut el a hûtõberendezésbe, ezáltal az istálló levegõjétõl nem szennyezõdhet, így garantált a bakteriológiai tisztasága.
A fejõberendezésnek két nagy hátránya van:
• A vezetékes fejõberendezések tejjel érintkezõ felületei teljesen zártak, kézzel – mechanikus úton – hozzáférhetetlenek, következésképpen a tisztítószerek hatékonyságára igen érzékenyek. A nem elõírásszerû tisztítószerek használata és a helytelen tisztítási eljárás miatt a berendezés higiénés helyzete rosszabbá válik, mint például a sajtárosé.
• A másik legnagyobb problémája a vákuum stabilizálása a tejvezetékes fejõberendezéseknek. A fejõkészülék ugyanis gyakran 70-100 m távolságra van a vákuumszolgáltató gépcsoporttól, így a hosszú vezetékek miatt a vákuumveszteség igen jelentõs lehet. Különösen nagy áramlási veszteségeket okoznak a tejvezetékek emelkedõ szakaszai és az áthidalások, továbbá az éles csõkönyökök. A fejés csak akkor lesz tökéletes, illetve a tõgy csak akkor marad egészséges, ha nincs vákuumingadozás.

Hátránya még a fejõberendezésnek, hogy a dolgozók – a sajtáros készülékekhez hasonlóan – ennél a rendszernél is fárasztó testhelyzetben fejnek. Jelentõs többletköltséget jelent az egyedi tejméréshez tejmérõ berendezések alkalmazása, illetve beszerzése.

Legújabb fejlesztések már ennél a fejési rendszernél is lehetõvé teszik, hogy a fejõberendezéseket különbözõ automatika egységekkel (elektromos pulzátor, fejõkészülék leemelõ stb.) lássuk el. A fejés minõsége olyan, mint a fejõházban.

A kötetlen tartás fejõberendezései:

Kötetlen tartási rendszerben a fejés fejõházban történik. A fejõház részei a fejõállások, a fejõfolyosó(k), közlekedõ utak, közlekedõ folyosók. A fejõfolyosó (fejõakna) mindig mélyebben van, mint a fejõház padozata, ezáltal a fejõk ideális helyzetben, állva végezhetik a munkájukat. A fejõházi fejõberendezések mûszakilag mindig a legtökéletesebbek, ezért beruházási költségük igen nagy, a berendezések igen drágák. Csak igen magas genetikai képességû, nagy tejtermelésû állományok esetén lehet gazdaságos a termelés.
A termelõistállóból a tehenek felhajtó utakon mennek a fejõház elõvárakozójába, és innen léphetnek be a fejõházba. A fejõállások elhagyása után az egyedi kezelést (termékenyítés, kezelés stb.) igénylõ tehenek az erre a célra kialakított állásokba lehet irányítani, a többi tehén pedig megy vissza a helyére.
A fejõberendezések lehetnek stabil és mozgó padozatúak, ezen belül a fejõfolyosóhoz viszonyítva a fejõállások elhelyezkedése szerint is rendszerezzük a fejõberendezéseket.

Stabil padozatú fejõházi fejõberendezések
Lehetnek tandem, halszálkás, poligon és merõleges elrendezésû fejõházak.

Tandem fejõállás
A tehenek a fejõállásokban a fejõfolyosóval párhuzamosan helyezkednek el. A diagonál változatnál az állatok enyhén fejjel a fejõfolyosó irányában helyezkednek el. A fejõállások egymástól függetlenek, így a tehenek egymás akadályozása nélkül léphetnek be, illetve ki a fejõállásból. Ezáltal akkor váltják egymást, amikor az egyik befejezte a fejést, függetlenül a többi állástól. Ez a rendszer nem követeli meg, hogy csak egyforma tejtermelésû csoportba tartozó tehenek jöhetnek egy idõben a fejõházba.
2×2, 2×4 vagy 2×6 állásúak lehetnek A legelterjedtebb 2×4 állásos fejõberendezéssel óránként 25-30 tehén fejhetõ ki.
A tandem rendszer óriási elõnye, hogy a fejés alatt, mivel a „fél” tehén látszik, ellenõrizhetõ és jól megfigyelhetõ a tehén minden szempontból (egészség, stb.). Igaz, hogy nagyobb alapterületû fejõházat kell építeni, mint a halszálkás rendszernél, illetve túlságosan hosszú lesz a fejõház, ha az állások száma több mint 4.
A fejõgépgyártók legújabb fejlesztése az „autotandem” rendszer, melynél minden folyamatot, a fejést, a ki- és beengedést számítógép vezérel. A 2×4 állásos autotandem fejõház teljesítménye 40-50 tehén óránként.

Halszálkás fejõállás
Kifejezetten nagyüzemi fejõberendezéseknek tekinthetõk. Elõnyös tulajdonságaik azokban a tehenészetekben érvényesülnek, amelyekben a nagyüzemi igényeket kielégítõ, szelektált, jól tejelõ tehénállomány áll rendelkezésre. Ott, ahol a tehenek fejési tulajdonsága jelentõsen eltérõ, használatukkor az elméletihez képest jelentõs teljesítménycsökkenéssel kell számolni. Leggyakoribb fejõberendezések a kötetlen tartástechnológiájú tehenészeti telepeken halszálkás elrendezésûek.
A halszálkás fejõberendezésekben – a fejõfolyosó irányában – farral helyezkednek el a tehenek. Behajtáskor egymást követve foglalják el állásaikat. Amikor mindegyik helyére állt, megkezdõdhet a fejés. Csoportonként, a tejtermelés szempontjából, homogén állományt követel ez a rendszer, mert egy-egy oldalon a tehenek csak egyszerre mehetnek ki a fejés végén. A fejõ nem látja be mindkét oldalt, így a fejés folyamán elõforduló hibákat, zavarokat nem mindig tudja azonnal észrevenni. A tehén azonosítása is nehéz, mert a fejõ nem látja a tehén fülében lévõ krotáliát. A tehén lábára színes szíjat szoktak szerelni, ha valami miatt szeretnék megjelölni a tehenet. A fejõnek sok utat kell megtennie a fejés alatt. Nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy a csoportváltási idõk igen rövidek legyenek.
Leggyakoribbak a 2×8 vagy 2×12 férõhelyes fejõállások. A 2×8-as megoldásnál fejõaknánként 2 dolgozó, míg a 2×12-es típusnál 3 dolgozó tudja szakszerûen ellátni a fejési feladatokat. A 2×8-as fejõállásban 60-80 tehén/óra a fejési teljesítmény, ami függ a fejõberendezés felszereltségétõl.

Poligon elrendezésû fejõállás
A poligon elrendezésû fejõállás a halszálkás fejõállások sajátos változata. Mintha két halszálkás fejõberendezést toltunk volna össze. A tehenek itt egy rombuszalakzat oldalai mentén halszálkaszerûen helyezkednek el.
Elõnye, hogy a fejõállásban levõ tehenek jól áttekinthetõk. Az egyes csoportok egy-egy oldalon egymástól függetlenül válthatják egymást.
Hátránya, hogy a nagyobb helyszükséglet miatt nagyobb a beruházási költsége, hiszen csoportonként egymástól függetlenül felhajtó- és visszahajtó folyosókat kell kialakítani. Egy 4×8 állásos poligon fejõházban óránként 150-200 tehén fejhetõ.

Merõleges állású fejõberendezések SIDE-BY SIDE
Ennél a rendszernél a tehenek a fejõfolyosóra farral merõlegesen helyezkednek el. Itt lát a fejõ a tehénbõl a legkevesebbet, ezért a számítástechnika alkalmazása elkerülhetetlen. A legkisebb a helyigénye, 2×8, 2×10, 2×16-os kivitelben készülnek és általában 80- 200 tehén/óra a teljesítményük.
A Trigon fejõberendezés háromoldalú rendszer, az egyik oldal rövidebb, a fejõállások elrendezése halszálkás rendszerû. A rövidebb oldalon nem fejnek mindig, csak akkor, ha nõ az állománylétszám, de nem annyival, hogy még egy fejõaknát kellene megépíteni.

Mobil (mozgó) padozatú fejõházi fejõberendezések
A mobil (mozgó) padozatú fejõberendezések a stabil fejõállásoknál bonyolultabb és költségesebb típusok. A tehenek a fejés ideje alatt kör- vagy ovális alakú pályán mozognak. Hazánkban gyakori meghibásodásuk miatt nem terjedtek el, néhány állami gazdaságban a hetvenes években üzemeltek ilyenek, és azóta is építettek néhányat. A mozgó rendszer nagy stresszt jelent az állatoknak, amikor elõször kerülnek a karusszelre. Ez nagymértékû tejcsökkenésben nyilvánul meg, a tejcsökkenés elérheti az 500- 800 litert tehenenként egy laktáció alatt. Ennek kivédésére a tehenek oxitocin injekciót kapnak a szoktatás alatt egy-két napig.

Karusszel fejõállás
Attól függõen, hogy a tehenek hogyan helyezkednek el a körpálya mentén, tandem, halszálkás és merõleges rendszerû karusszelek ismeretesek. Lehet fejni kívülrõl és belülrõl.
Általában 9-16 állásig tandem elrendezésûek. 12 alatt stop karusszelrõl beszélünk, mert az állatok ki és belépésekor a rendszer áll. Az ennél több álláshellyel rendelkezõk pedig halszálkás, illetve merõleges kivitelben készülnek. A teheneket a karusszel egy körülfordulási ideje alatt kell kifejni. A tehenek fejés elõtti elõkészítése és a tejleadás átlagos ideje, valamint a fejést követõ mellékmunkákhoz szükséges idõ alapján határozzuk meg a karusszel forgási sebességét. Ez rendszerint 8-10 perc közötti.
A karusszelek hátránya, hogy a tehénállomány esetleges bõvülése esetén az állások száma nem növelhetõ. A fejõállások számától függõen a karusszelben – általában 2-4 fejõvel – óránként 40-200 tehenet lehet kifejni.
Voltak, illetve vannak speciális fejõberendezések, ilyenek az Unilaktor és a fejõrobot, errõl egy külön cikkben számolok be.

Dr. habil. Báder Ernõ