MENÜ

Az antibiotikum hatású hozamfokozók betiltásának hatása a brojlercsirkék takarmányozására

Oldalszám:
2013.02.19.
A brojler ágazat fontos híreivel szinte mindenki naprakész, hiszen a sajtó folyamatosan tudósít a különféle problémákról. Három évvel ezelõtt volt az elsõ „csapás” az addig viszonylag nyugodt brojleriparra, amikor több antibiotikum jellegû hozamfokozó használatát korlátozták. Azóta folyamatosan szenzációt szolgáltat az ágazat: találtak dioxint a takarmányokban, a BSE botrányt követõen korlátozták az állati eredetû fehérjék felhasználását, illetve a fogyasztói igényekre hivatkozva GMO-mentes takarmányokat követel néhány vágóhíd. A jövõben is folyamatos szigorítások várhatóak, mivel a még engedélyezett antibiotikum jellegû hozamfokozókról, illetve kokcidiosztatikumokról is felröppentek olyan hírek, miszerint a jövõben megtiltják felhasználásukat. E cikkben szeretnénk áttekinteni az antibiotikum hatású hozamfokozók pályafutását, illetve azt, hogy használatuk korlátozása milyen hatással van a brojlercsirkék takarmányozására.
A preventív antibiotikumokat adalékanyagként kis mennyiségben folyamatosan az USA-ban kezdték el használni 1955-tõl, majd világszerte a ’60-as évek elején terjedtek el. A gyártók és a forgalmazók használatuk esetén nagyobb napi súlygyarapodást, jobb takarmányértékesítést, kisebb elhullást, egyenletesebb állományt és ezeknek köszönhetõen természetesen nagyobb nyereség elérését ígérték. Az antibiotikum jellegû hozamfokozók termelési eredményekre gyakorolt hatását tudományos kísérletekben is vizsgálták, amelynek eredményeit az alábbi táblázat szemlélteti.

Az antibiotikum jellegû hozamfokozók hatása
különbözõ állatfajok termelési eredményeire

 

Súlygyarapodás (%)

Takarmányértékesítés (%)

Brojler

+ 3,6

- 3,4

Pulyka

+ 3,1

- 2,2

Sertés- malac

+ 15,7

- 8,6

- hízó

+ 3,2

- 2,0


A táblázat értékeibõl látható, hogy az antibiotikum jellegû hozamfokozóknak minden állatfaj esetén kedvezõ hatása volt a termelési eredményekre, mértéke életkortól és állatfajtól függõen változó volt. Ezen tények következtében a ’70-es évektõl kezdve egészen napjainkig a világ minden táján általánossá váltak a gazdasági állatok takarmányozásában. Az elmúlt néhány évben egyre több olyan írás látott napvilágot, hogy az orvosok egyre több antibiotikum-rezisztens baktériumtörzzsel találkoznak és ennek következtében nehezebben tudnak védekezni a humán fertõzésekkel szemben. Ezt követõen megjelentek olyan hírek és publikációk, hogy a haszonállatok antibiotikumokkal történõ etetése hozzájárulhat a humán antibiotikum-rezisztens baktériumtörzsek kialakulásához. A válasz nem késett sokat, az Európai Unióban 1999. június 30-án a cink- bacitracin, a spiramycin, a tylosin-foszfát és a virginiamycin, majd 1999. augusztus 31-én a carbadox és az olaquindox hozamfokozóként történõ alkalmazását betiltották. A tiltások mellett a terápiás célú felhasználásra is engedélyezett antibiotikumokat, terápiás célra, továbbra is lehet használni. Több EU-n kívüli ország – közöttük hazánk is – hasonló intézkedéseket vezetett be, bár Magyarország a spiramycin, a carbadox és az olaquindox hatóanyagú készítményeket a kezdetektõl fogva csak terápiás célra engedélyezte. A szabályozás eredményeként jelenleg Magyarországon az EU-hoz hasonlóan a brojler esetén már csak két hozamnövelõ antibiotikum engedélyezett a takarmányokban. E két hatóanyag a flavofoszfolipol és az avilamicin, bár úgy tûnik ezen készítmények napjai is meg vannak már számlálva. Ugyanakkor jó néhány vágóhíd a vásárlói igényekre hivatkozva már a teljes tilalom megszületését megelõzve úgy döntött, hogy nem veszi át azokat az állatokat, amelyeknek takarmánya antibiotikum jellegû hozamfokozót tartalmaz. Hazánkban és az Európai Unióban ezzel az antibiotikum hatású hozamfokozók sikertörténete véget ér vagy már véget is ért. Bár Európán kívül még korántsem ilyen egyértelmû a helyzet, de ebben a cikkben ezzel nem kívánunk foglalkozni. Európában viszont nem sokáig maradt kitöltetlenül az antibiotikumok mögött maradt légüres tér, ha egyáltalán volt ilyen. A különbözõ adalékanyagok forgalmazásával foglalkozó cégek hamar felismerték az adódó lehetõségeket és a saját készítményeiket ajánlották alternatívaként. Hangsúlyozni kell azonban, hogy ezeknek a kiegészítõ- és adalékanyagoknak jó része már az antibiotikumok jelentõs részének betiltását megelõzõen is forgalomban volt. Tehát – néhány új készítmény kivételével – nem újdonságokról van szó. A helyzettel együtt a szlogen is megváltozott, amellyel a készítményeket reklámozták, mivel korábban az volt a fõ kérdés, hogy miként lehet tovább javítani a termelési eredményeket. Ma ez a kérdés a legtöbb esetben úgy hangzik, hogy miként lehet kiváltani az antibiotikumokat.

A következõkben áttekintjük, hogy milyen lehetõségek és készítmények jöhetnek szóba az antibiotikumok helyettesítésére.
• A legegyszerûbbnek tûnõ megoldás, hogy nem teszünk a helyükre semmit. Ez egyszerûnek és talán logikusnak is tûnõ megoldás lehetne, de a marketing szempontokat is figyelembe véve mégsem biztos, hogy célra vezetõ.
• A vitaminok szintjének emelése (fõként E-vitamin) bizonyos tekintetben kedvezõ hatású lehet, de ez önmagában nem lehet elégséges megoldás.
• A különbözõ szerves kötésû mikroelemek felhasználásával elért kedvezõ termelési eredmények felkeltették a figyelmet a készítmények iránt.
• A különbözõ enzim-készítményekkel pozitívan lehet befolyásolni bizonyos táplálóanyagok emészthetõségét, ezért nem szabad megfeledkezni róluk, mint potenciális lehetõségrõl.
• A probiotikumok a bélflóra egyensúlyának megteremtését szolgáló baktériumkészítmények, amelyek a bél pH-ját savas irányba igyekeznek eltolni, ezzel a patogén baktériumok életfeltételeit megnehezítve. Ezek a készítmények szintén szóba kerülhetnek lehetséges alternatívaként, de hõkezelésre érzékenyek lehetnek, ezért granulált tápok esetén erre figyelemmel kell lenni.
• A prebiotikumok olyan termékek, amelyek elõsegítik a hasznos baktériumok felszaporodását, és ezzel támogatják a kedvezõ bélmikroba-összetétel kialakulását. Így szerepük lehet a baktériumok elleni küzdelemben és az antibiotikumok kiváltásában.
• Szerves savakkal a bélben a pH-viszonyokat lehet savas irányba eltolni és így fejtenek ki kedvezõ hatást a bélben a baktériumok fejlõdésére.
• Az esszenciális olajok a nyál- és emésztõenzimek termelésének serkentése és bizonyos mértékû baktericidhatás révén próbálják javítani a termelési eredményeket.
• Növényi kivonatok (íz- és aromaanyagok) kifejlesztésére az elmúlt idõszakban rendkívül sok energiát fordítottak, amelynek eredményeként számtalan ilyen készítmény jelent meg a piacon.
• Immunstimulálók az állatok immunrendszerének megerõsítésével, fokozásával tudnak termelési eredményjavulást elérni.

A szerek önmagukban és egymással kombinálva is alkalmazhatók annak érdekében, hogy a 78. oldalon lévõ táblázatban látható antibiotikum jellegû hozamfokozókkal elérhetõ termelési eredményjavulást kapjuk. A legnagyobb nehézséget azonban a költséghatékony kiváltás jelenti. Emellett a készítményekkel szembeni követelmény – függetlenül attól, melyik csoportról van szó –, hogy hasonló hatékonyságúak legyenek, mint az antibiotikumok és ezzel együtt állatra, emberre és környezetre ne legyenek veszélyesek.

A fentiekbõl látható, hogy az antibiotikumok kiváltására elegendõ számú lehetséges alternatíva létezik, amelyekbõl válogatni lehet. A jövõben ezen lehetõségek egyre nagyobb arányú használata várható, amely magával kell hozza a készítmények árának csökkenését. Ez pedig tovább fogja javítani ezeknek a szereknek a költséghatékonyságát és piaci pozícióját.

Gyenis József – Tóth Szabolcs