MENÜ

Fokozott tápelemigény kielégítése, permettrágyázás, tápoldatozás, az elsõéves fák öntözése

Oldalszám:
2013.02.19.
A gyümölcsösök leginkább tápelemigényes idõszaka a május közepétõl kezdõdõ másfél hónap. A virágzást követõen a gyümölcskezdemények mérete kezdetben sejtszaporodás révén gyarapszik, ami sok tápelemet és kiemelten foszfort és nitrogént igényel. Késõbb a gyümölcs növekedésében a sejtmegnyúlás a meghatározó. Ugyanezen tavaszi, kora nyári periódusban megy végbe a lombtömeg kialakulása, a hajtásnövekedés nagyobb hányada. Mindezek igen sok (6-12 t/ha) szervesanyag-képzéssel járnak, amihez a nitrogénen, foszforon és káliumon kívül a tápelemek egész sorára szükség van. Ehhez a produktivitáshoz intenzív tápanyagfelvételre van szükség. Természetesen nem elegendõ csak a tápanyagkínálatról gondoskodni, biztosítani kell a felvehetõséget lehetõvé tevõ vízellátottságot is.
A hiányos vagy gyenge tápelem-ellátottság esetén a hiánytünetek megnyilvánulása ilyenkor a legszembetûnõbb. A különbözõ klorozisok közül gyakori a magnézium- vagy vashiány okozta érközi sárgulás, barnulás. A magnéziumhiány a hajtások alapján, az idõsebb levelek felõl kezdõdik. A vashiány a fiatal, csúcsi leveleken látható elõször és erõteljesebben. A növények szervesanyag-termelése, asszimilációja a még nem látható, a lombanalízissel már kimutatható hiánynál is csökken, de a vizuálisan is jelentkezõ tünet mellett már nagymértékben leromlik. Megszüntetésükre minél elõbb permettrágyázást kell kezdeni. A magnézium-szulfátból 2-4 %-os töménység is használható. Vasat szerves kötésû ún. kelát formában célszerû adagolni a készítményenként ajánlott töménységben. A súlyos és évente visszatérõ hiány kezelésére a permetezést már a tünetek megnyilvánulása elõtt célszerû elkezdeni. Ha nem elegendõ a lombtrágyázás, akkor a gyökérzónába injektálással vagy tápoldatos öntözéssel ajánlatos ezen elemeket is adagolni.
A környezetkímélõ gyümölcstermesztésben a permettrágyázás a hiányok pótlása mellett a gyümölcsminõség javítására alkalmazható eljárás. Ezen kívül kiegészítõ tápanyag-adagolási megoldásként jöhet alkalmazásba, ha kis mennyiségben szükséges mikroelemekrõl van szó, vagy ha a talajon keresztül adagolható trágyaszerekkel nem juttatható ki pontosan a fenntartó trágyázáshoz szükséges tápanyag-összetétel.
A környezetkímélõ, integrált gyümölcstermesztés irányelveiben a tápanyag-ellátottság ellenõrzésére és a trágyázás tervezéséhez, a dózis meghatározásához a rendszeres lombanalízis elvégzése feltételként szerepel. Ezáltal a túltrágyázás és a felesleges permettrágyázások elkerülhetõk.
A gyümölcsminõség permettrágyázás útján való javítása az alma esetén a leggyakoribb és leginkább indokolt is. Ehhez a kalcium permettrágyázásra nemcsak a virágzás utáni 4-6 hétben van szükség, hanem kb. kéthetente a nyári idõszakban is. Technikailag fontos a finom porlasztás és a permetlének a gyümölcs felületére jutása, mert a lombra került kalciumból – a növényen belüli szállítás sajátosságai miatt – alig jut valami a gyümölcsbe. Erre a célra különbözõ szerek állnak rendelkezésre, de a kalcium-kloridot ne alkalmazzák 0,5%-nál nagyobb töménységben és a perzselési veszély elkerülésére csak 25 °C alatt használják.
Ha a gyümölcsös öntözhetõ, akkor a fenntartótrágya kijuttatására (mûtrágya formájában) a tápoldatos módszer több szempontból is a legjobb lehetõség. A fokozott tápelemigényes idõszakban a tápanyagok adagolására szintén a tápoldatos öntözés kínálja a legkedvezõbb megoldást, mert így a kívánt idõszakban jut a gyökerekhez a tápanyag és jó az érvényesülés hatásfoka.
A csepegtetõ és mikroszórófejes öntözésnél jobb, ha hígabb tápoldatot használnak (50- 250 mg/l). Ebbõl a töménységû oldatból a gyökerek gyorsabban felveszik a bennük lévõ anyagokat és kisebb sófelhalmozódás alakul ki a beázás mélységében. Továbbá törekedni kell arra, hogy az öntözõvíz és a tápoldat is a gyökérzet minél nagyobb részére kiterjedjen. A talajra jutó tápoldat töménysége ne haladja meg az 1 g/l értéket.
Sajnos az idei évben a gyümölcsöseink nagy részében jelentõs téli és/vagy tavaszi fagykár fordult elõ. Van ahol teljes terméskiesést okozott. A termés nélküli vagy erõsen kihagyó gyümölcsfák és gyümölcsösök esetében a terméskiesés mértékétõl függõen csökkenteni kell a fenntartó trágyázást, mert másként a vegetatív túlsúly tovább fokozódhat.
Ugyanezt eredményezheti a vízbõség is. Ezért erõsen csapadékosra forduló idõjárás esetén megengedhetõ átmenetileg a „vízpazarló“ gyomosság, de mindenképpen a maghozó állapot elõtt kaszálni vagy talajba mûvelni kell a gyomokat.
Ha a hajtásnövekedés mértéke öntözés nélkül is megfelelõen alakul, akkor elegendõ lehet az ún. „fenntartó öntözés”, amire a sekélyen gyökeresedõ törpe vagy törpésítõ alanyok esetén tartós szárazságban termés nélkül is szükség lehet. Ugyanis a következõ év érdekében a rügydifferenciálódáshoz, a kedvezõ téli felkészüléshez igenis fontos, hogy a túlzott növekedést elkerülve a lombozatot egészségesen és aktív állapotban a nyár végéig megõrizzék.
Az újtelepítésû fák esetében rendkívül fontos a tavasztól legalább július végéig biztosítani a folyamatos, jó vízellátást. Ez különösen fontos a tavaszi ültetések esetén. A túl erõs hajtásnövekedés esetét kivéve nem szabad hagyni, hogy a szárazság miatt idõ elõtt leálljon a hajtásnövekedés. A természetes csapadéktól függõen legalább kéthetente alapos beöntözés (30-40 liter/fa) lehet indokolt. Az öntözések szükségességének megállapításához irányadónak ajánljuk a következõt. Az öntözõvíz mennyiségét úgy lehet kiszámolni, hogy a fánként kiadott öntözõvíz literjeinek a száma és a 10 mm-t meghaladó csapadék összege havi összesítésben négyzetméterenként meghaladja a 80-at, nyáron a 100-at. De jobb, ha az ültetés utáni kis gyökérzet miatt ennek kéthetente a felét (40-50-et) vesznek alapul.
A víz gyökerekhez jutását segíti a „kitányérozás”, a talaj vízveszteségét mérsékli a törzs körüli 1 m²-nyi talajfelület takarása szerves anyaggal (szalma, szalmás trágya, faforgács) vagy fekete fóliával.

Dr. Szûcs Endre
Gyümölcs és Dísznövénytermesztési
Kutató Fejlesztõ Kht.