MENÜ

Elõszó a sertésfajták ismertetéséhez...

Oldalszám:
2013.02.19.
Fajtatiszta állományt ma kizárólag tenyészsüldõ elõállítási és forgalmazási célból tart a tenyésztõ, végtermék (vágóállat) elõállítása ilyen módon versenyképtelen. Ennek nem csak az az oka, hogy egyetlen fajtában képtelenség magas szinten megjeleníteni egymással oly mértékben – nyugodtan mondhatom – antagonista tulajdonságokat, mint a vágóérték és a szaporaság, hanem kihasználatlanná válik a heterózishatás.
Heterózishatás akkor jelentkezik, ha a keletkezett F1 generáció fenotípusos átlagteljesítménye adott tulajdonságban meghaladja a szülõi genotípusok fenotípusos átlageredményét.
A heterózis fogalmát Schull vezette be a biológiába, és az egész jelenségkomplexumot a heterozigóta állapot következményeként értékelte. A heterózis magyarázatára elfogadottnak tekinthetõ a szuperdominancia elmélet, mely szerint a különbözõ lokuszokon domináns génekkel rendelkezõ homozigóta szülõk F1 hibridjében a nagyszámú heterozigóta lokusz az eredeti domináns allélek öszszegzõdésénél nagyobb hatást eredményez.
Heterózishatásra azokban a keresztezésekben számíthatunk, ahol
– a szülõk genetikai távolsága nagy
– a szülõk genetikailag konszolidáltak (nagyobb számú homozigóta lokusz)
– azokban a tulajdonságokban észlelhetõ, ahol a h² (öröklõdhetõség) kicsi (h² < 0,3)
– nem vitásan ezek a tulajdonságok a szaporasági – felnevelési teljesítmények körében kereshetõk.

Heterózishatás következtében
– A keresztezett állat környezettûrése javul. Ez már önmagában jelentõs elõny, kitágul a tûrési zóna határa, az állat a környezet kisebb hibáira nem reagál hisztérikus termeléscsökkenéssel.
– A keresztezett (nõivarú) állat szaporasága jobb mint a szülõk átlaga. Még az is megkockáztatható, hogy eléri-meghaladja a jobbik szülõ fajtatiszta átlagtermelését is. A magyarázat az elõzõ megállapításban rejlik, a szaporaság ugyanis döntõ mértékben (85-90 %-ban) függ a környezet – adott genotípus által igényelt – színvonalától. A fenotípus mindig kevesebb mint a genetikai képesség, mégpedig annyival, amennyivel a környezet az optimálistól eltér. Azt már korábban megállapítottuk, hogy a környezet biológiai optimumának elérése-kialakítása nem lehet cél, a jobb környezettûrés-szaporaság ennélfogva kimagasló érték. Mindez magyarázza – és teszi korrektté – azokat a hibrideket, melyekben anyai nagyapaként közepes vagy gyenge szaporaságú fajtákat-vonalakat használnak fel.
– Keresztezés hatására nõ a vitalitás (közismerten: hibridvigor), csökken – különösen a szopóskori – elhullás.
– Miután a hibridvigor fogamzástól érvényesül, a fajtatiszta anya szignifikánsan többet ellik idegen fajtájú spermával termékenyítve, mintha saját fajtájú kan spermáját használnánk fel. Egyszerûen több a méhen belüli „túlélõ”, kisebb az omlációs ráta (potenciális szaporaság) és a tényleges szaporulat közötti különbség.
– Az F1 nemzedék kiegyenlítettsége általában jó.
Az áru-elõállító sertéstelepek döntõ többsége 3-4 fajtával végzett kombinatív keresztezést folytat, illetve valamilyen hibridet tart, kihasználva az eddig felsorolt elõnyöket.
Nincs olyan üzemméret, amelynél érdemes lenne tenyészállatforgalom nélkül fajtatiszta állománnyal árutermelést végezni. Ideértem azokat a törzstenyészeteket is, amelyeknek – különbözõ okokból az adott fajtát tartó törzstenyészetek rangsorában az alsó régióban lévén – nincs érdemleges forgalmuk.
A heterózishatás kihasználására az eddig elmondottak szerint az anyai oldalon van lehetõség. Általánosnak tekinthetõ, hogy a hibridek – illetve a külön név nélküli 3-4 fajtával végzett kombinatív keresztezések – anyai oldala NF x L F1. A kiinduló szülõk kialakítása több mint száz éves múltra tekint vissza, genetikai távolságuk nagy. Az F1 szaporasága eléri a NF szaporasági és felnevelési tulajdonságát, jobb kiindulási hízékonysági (elsõsorban takarmányértékesítési) és vágási teljesítmény mellett.
Az apai oldal is jellemzõen kétvonalas keresztezésbõl származó ún. terminál kan, kombinálva egy extrém hústermelõ képességû vonalat-fajtát egy masszív, kiváló konstitúciójú, stressz-rezisztens, megfelelõen szaporítható, jó vágóértékû fajtával.
A fajták ismertetésénél felsorolom a Fajtajegyzék által közölt (1999-es vizsgálati adatokra támaszkodó) gazdasági mutatókat, mely az összes törzskönyvezett koca adatát, illetve az összes ivadékvizsgálati adatot fajtánként átlagolva tartalmazza. A gazdasági mutatók megfelelõ értékeléséhez hozzá kell tennem, hogy egy fajtán belül az egyes populációk között rendkívül nagy a szóródás, valamint említem azt a klasszikus megállapítást, hogy egy fajtán belül (sõt egy populáción belül) az egyes egyedek közötti különbség (gazdasági paraméterek tekintetében) lényegesen nagyobb, mint az egyes fajták között, ugyanakkor egy adott fajta mégiscsak többé-kevésbé meghatározott genetikai képességek hordozója, s mint ilyen, a termelési eredmények egyik meghatározó tényezõje.

Dr. Gács Pál