Szakfolyóirat > 2002/12 > Takarmányozás
Szarvasmarha számítógépes takarmányoptimalizálása
A szarvasmarha faj emésztési sajátosságai az evolúció során alakult ki. Nagy mennyiségû, rostdús takarmány felvételére és emésztésére képesek, ami az erõsen differenciált elõgyomrok kifejlõdésének, valamint a bennük megtelepedett, a gazdaállattal szoros szimbiózisban élõ mikroflóra és -fauna (baktériumok és protozoonok) tevékenységének köszönhetõ. Viszont a takarmány minõségétõl és a mikroorganizmus tevékenység ütemétõl függõen több-kevesebb táplálóanyag az elõgyomor-emésztést megkerülve, közvetlenül az oltógyomorba és a belekbe jut, ahol a monogasztrikus állatokéhoz hasonló enzimes emésztés során hasznosul (bypass fehérjék és zsírok). Az elõgyomrokban található baktériumok és protozoonok tevékenysége szoros kapcsolatban van, számuk és egymáshoz való arányuk takarmányozással befolyásolható, sõt kisebb takarmányozási módosításokhoz alkalmazkodni is képesek. A takarmány durva mennyiségi és minõségi változása azonban megzavarja a mikroorganizmus-populáció stabilitását, aminek következményeként a fermentációs tevékenység rendellenessé válik (hirtelen takarmányváltások és romlott takarmány etetésének elkerülése).
