A növényvédelmi elõrejelzés könnyen alkalmazható módszerei és eszközei

A léghõmérséklet az egyik legfontosabb idõjárási tényezõ, amely alapvetõen befolyásolja kultúrnövényeink és azok kártevõinek élettevékenységét. Minden kártevõ és kórokozó számára megvan egy, a számára optimális hõmérsékleti tartomány, illetve meg vannak azok a maximum és minimumértékek, amelyek alatt és felett élettevékenységük és ezzel együtt kártételük lelassul vagy megszûnik. A napi hõmérsékletnek és annak szélsõértékeinek nyomon követésére alkalmas a maximum-minimum hõmérõpár, amelyet számos kórokozó - szõlõ peronoszpóra, alma varasodás, tûzelhalás - elõrejelzésénél hatékonyan alkalmazhatunk.

Egy másik fontos idõjárási faktor a csapadék, amelynek mennyiségét a különbözõ csapadékmérõkkel mérhetjük. A kártevõk és kórokozók élettevékenysége szempontjából fontos a csapadék mennyisége és intenzitása is. A csapadék mennyisége és intenzitása hatással van több kártevõ és kórokozó fejlõdésmenetére, élettevékenységére és meghatározza a fertõzési körülményeket.

A csapadék következtében a növények levelei - a hõmérséklet függvényében - bizonyos ideig nedvesek maradnak. A levélfelület nedvességének idõtartama több növénybetegség (burgonyavész, szõlõ peronoszpóra stb.) esetén alapvetõen meghatározza a fertõzés kialakulását és erõsségét. A levélfelület-nedvességborítottság idõtartamának mérésére ugyan vannak mûszerek, de egy kis gyakorlattal a lehullott csapadék mennyiségének és a csapadékos idõszak hosszának ismeretében megbecsülhetjük az adott idõtartamot, ami nagy segítségünkre lehet a védekezések idõzítésében.

A növénybetegségek elleni védekezésnél fontos, hogy a védekezést az inkubációs idõn belül, még a tünetek megjelenése elõtt végrehajtsuk. Mivel az inkubációs idõ hosszának ismerete nagyon fontos a védekezés végrehajtásához az alábbiakban közöljük két fontos növénybetegség inkubációs táblázatát.

Istvánffy-Pálinkás féle inkubációs táblázat szõlõperonoszpóra elõrejelzéshez
Napi középhõmérséklet (°C)	Lappangási idõ napokban		Átlagos idõjárásnak megfelelõ naptári beosztás
	levélen	fürtön
10-13	15-18	15-18	Május eleje, közepe
14	12-18	12-15	Május vége
15	11-13	11-13	Június eleje
16	9-11	9-11	Június közepe
17	6-7	11-13	Június vége
18-19	5-6	13-15	Július és augusztus
20-25	4-5	14-18	Július és augusztus

Mills-féle inkubációs táblázat Almavarasodás elõrejelzéshez
Középhõmérséklet (°C)	Fertõzési fokozatok és a szükséges levélnedvesség-borítottság órában			Inkubációs idõ napokban
	gyenge	közepes	erõs
5	>2 nap	> 2 nap	> 2 nap	22
6	26	34	51	20
7	21,5	27	40	19
8	18	23	34	18
9	15	20	30	17
10	14	19	28	16
11	12,5	17,5	26	15
12	11,5	16	24	14
13	10,5	15	22,5	13
14	10,0	14	21	12
15	9,5	13	20	11
16	9	12,5	19	10
17	9	12	18	9
18	9	12	18	8
19	9	12	18	8
20	9	12	18	8
21	9	12	18	8
22	9	12	18	–
23	9	12	18	–
24	9,5	12,5	19	–
25	10,5	14	21	–

A növénybetegségek mellett számos állati kártevõ is károsíthatja kultúrnövényeinket, amelyek elõrejelzése fontos feladat.

A különbözõ kártevõk megjelenésének jelzésére, rajzásuk és ezzel együtt fejlõdésük nyomon követésére nagyon jól alkalmazhatók a különbözõ csapdák.

A színcsapdák azon az alapon „mûködnek”, hogy bizonyos élénk színárnyalatok az egyes kártevõket csalogatják, azok az adott színû tárgyakon elõszeretettel gyülekeznek Ebbõl adódóan a színcsapdák elsõsorban a kártevõk megjelenésének jelzésére alkalmasak, pl.: sárga-repce fénybogár, levéltetvek, kék-nyugati virágtripsz, fehér-gyümölcsdarazsak, pajzstetvek.

A csapdák másik csoportja a feromoncsapdák, amelyek fajspecifikusak. A csapda leglényegesebb része egy kapszula, amely a kártevõ nõstényének specifikus ivari csalogatóanyagát (feromon) tartalmazza. Ez vonzza a csapdához a hímeket, amelyeket aztán a csapda célszerûen kialakított fogószerkezete megfog. A rajzás során szabályos idõközönként (1-3 nap) feljegyezzük a fogott mennyiséget. Így megkapjuk a kártevõ rajzásgörbéjét, amelynek alapján következtetni tudunk például a lárvakelés idõpontjára, és megfelelõen tudjuk idõzíteni a védekezést ellenük.

Az alkalmazott csapdák harmadik csoportját képezik az olyan illatcsapdák, amelyek nem ivari csalogatóanyagot tartalmaznak, hanem például táplálkozásra ingerlõ anyagukkal vonzzák magukhoz a kártevõket (pl.: darázscsapda, csapda). Ezek a csapdatípusok a kártevõk elsõ megjelenésére vagy nagy egyedszámot megfogva kis területen a kár mérséklésére alkalmasak.

Egy sajátos csapdatípus a talajcsapda, amellyel elsõsorban a talaj felszínén mozgó kártevõket (lisztes répabarkó, gabonafutrinka) gyûjthetünk be.

A csapdák egy speciális típusa a fénycsapda, amely számos rovarfaj megjelenésének és rajzásának nyomon követésére alkalmas. Mivel több kártevõ és nem kártevõ rovarfajt is magához vonzz, fontos, hogy a kezelõje meg tudja határozni azokat. Ezért a fénycsapdák üzemeltetése a pontosabb rovartani ismeretekkel rendelkezõ szakemberek számára ajánlott.

Egy régóta alkalmazott elõrejelzõ eszköz a takácsatkák lárvakelésének és rajzáscsúcsának nyomon követésére a Müller-féle megfigyelõlap. Ez egy 15x6 cm nagyságú fa lapocska, amelynek közepére március közepén 10cm-es takácsatka tojásokkal fertõzött ágdarabot erõsítünk. Az ágdarabot vékony vazelingyûrûvel körülkenjük és a gyümölcsösben 3-5 helyen fánként 2-2 darabot kihelyezzünk. A lapokat 2-3 naponként ellenõrizzük és feljegyezzük a kikelt és vazelingyûrûbe ragadt takácsatka lárvák számát. A védekezés megkezdése akkor indokolt, ha a tojások 50%ából kikeltek a lárvák. Emellett fontos tudni azt is, hogy a telelõ tojások 1/5-1/3 része a tél során elpusztul.

Több kártevõ - vetésfehérítõ bogarak, repce fénybogár, lucerna lombkártevõk stb. - elõrejelzésénél a veszélyes egyedszám megállapításának egyszerû eszköze a fûháló. Használata során a növényállomány több pontján megállva 10, 50, vagy 100 hálócsapást követõen megszámoljuk a fogott kártevõket és összehasonlítjuk a szakemberek vizsgálatai alapján megállapított veszélyességi küszöbértékekkel.

A kártevõk egyedszámának megállapítására alkalmas módszer a területi és a térfogati kvadrát módszer. A területi kvadrát módszer során a talaj felszínének vagy a növényállomány adott területén - 0,5-1,0 m² - számoljuk meg a kártevõ egyedszámát. A térfogati kvadrát módszert a talajlakó kártevõk - pajorok, drótférgek, stb. - felvételezésénél alkalmazzuk. A vizsgálat során hektáronként 1-2db, 0,5-1,0 m² alapterületû, 2 ásónyom (cca. 30-50 cm) mélységû gödröket ásunk, és megszámoljuk benne a kártevõket. Mindkét módszernél a kapott értékeket összehasonlítva a szakirodalmi adatokkal döntünk a védekezésrõl.

A talajlakó kártevõk (pajorok, drótférgek) felvételezésének egy ötletes módszere a búzacsomós csalogató módszer. A módszer alapja, hogy az élõ növények gyökerei CO2-t termelnek, amely a talajlakó kártevõket odavonzza. Azért, hogy reális adatokat kapjunk csak max. 5-10% növény borítottságú területen alkalmazható az eljárás. A vizsgálatot augusztus közepe és szeptember közepe között végezhetjük. A táblán min. 30 helyen, egymástól 30-100 m távolságra háromszög alakban, egymástól 60 cm távolságra 5 cm mélyre 1-1 evõkanál búzát vetünk. A növények 2-5 cm-es nagyságánál a gyökereket körülvevõ földdel együtt kiemeljük a búzacsomókat, és megszámoljuk a talajlakó kártevõket. Egy hármas búzacsomó 1m² fertõzöttségére ad információt.

A védekezés szükségességének megállapítására alkalmazhatjuk a növényállomány vizsgálatának módszerét. Ennek során azt vizsgáljuk, hogy a növények vagy adott növényi részek (hajtás, levél, termés, stb.) hány %-a károsított (100db-ból hány db-on van kártétel) vagy azt, hogy adott növényi rész felületének hány %-a károsodott (pl.: szõlõfürt felületének 15%-a szürkepenésszel fertõzött). A vizsgálatot a növényállomány több pontján végrehajtva pontos képet kapunk a kártételrõl, amely alapján döntünk a védekezés szükségességérõl. Az egyes kártevõknél megállapított veszélyességi küszöbértékeket helyhiány miatt nem tudjuk ismertetni, de a megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálatok szakemberei minden gazdálkodónak segítséget nyújtanak ebben.



Nagy Krisztina - Veszprém Megyei NTSz

Prohászka Péter - Komárom-Esztergom Megyei NTSz