Hajtatott paradicsom és paprika palántanevelése

A magvetés mindig gondosan kitisztított, lehetõség szerint mûanyag szaporítóládában történjen, amelyet agyagmentes homok és rostos tõzeg 50-50%-os keverékével töltsünk meg. Egy szaporítóládában megközelítõleg 500-600 db palánta nevelhetõ fel a tûzdelésig. A jó minõségû paradicsommagból négyzetméterenként 10 g-ot, paprikából 18-20 g-ot kell elvetni (kb. 6 db szaporítóláda 1 m²), ez megfelel 3000 db palántának. A paradicsom és a paprika magja négy évnél ne legyen idõsebb, mert az ennél öregebb magok csírázóképessége jelentõs mértékben romlik.

Ha a mag egészséges és a léghõmérséklet 22-25 °C, a paradicsom 4-5 nap után, a paprika 7-10 nap után csírázásnak indul. Ennél alacsonyabb hõmérsékleten csíráztatott magvak esetében a kelés vontatott, és nagy a palántadõlés betegség fellépésének a veszélye. A magvetést mindig langyos vízzel öntözzük, hõmérséklete megközelítõleg azonos legyen a palántanevelõ helyiség léghõmérsékletével.

Tekintettel arra, hogy a kereskedelemben általános a csávázott magok forgalmazása, nem javasoljuk a jobb, lendületesebb csírázást elõidézõ elõáztatást, ami a csávázószer hatását jelentõs mértékben rontaná.

A palántamennyiséggel úgy kalkuláljunk, hogy hajtatásban a determinált paradicsomból négyzetméterenként 3-3,5 db-ot, a folytonnövõ fajtákból 2,5-3 db-ot, paprikából a termesztésmódtól függõen 5-10 db-ot lehet kiültetni. Az elkerülhetetlen palántakori növénypusztulások és károk miatt 15-20%-kal több magot kell elvetni, mint a tényleges igény.

Szikleveles korban a paradicsomnak és a paprikának is sokkal alacsonyabb a hõigénye, mint csírázáskor. 20 °C körüli hõmérséklet napos idõben elegendõ, ellenkezõ esetben megnyúlnak a palánták, ami olyan veszéllyel jár, hogy tûzdeléskor a palánta eltörik, ill. a palántadõlés betegség fokozott mértékben fellép. A hajtatott paradicsom és paprika tûzdeléséhez 7×7 vagy 8×8 cm-es tápkockát, esetleg 10-es mûanyagcserepet használjunk. Tápkocka-földkeveréknek legjobb a rostos tõzegbõl készült, lassított hatású mûtrágyákkal dúsított föld.

A tûzdelés alkalmával a földet alaposan nedvesítsük be, ezzel elkerülhetjük a gyökerek nagyobb mértékû sérülését. Hosszú ideig ne hagyjuk a palántákat talaj nélkül száradni, lehetõleg a kiszedés után azonnal tûzdeljük el õket. Beöntözésükhöz olyan hõmérsékletû vizet használjunk, mint a palántanevelõ belsõ légterének hõmérséklete (20-25 °C).

A palántanevelés idején a tûzdeléstõl a kiültetésig a következõ hõmérsékleti értékek tartását javasoljuk:

paprikánál:
csírázáskor			28-30 °C
szikleveles korban	nappal		18-20 °C
	éjjel		17-18 °C
lombleveles korban	nappal,	napos ido esetén	22-25 °C
		borús ido esetén	20-22 °C
	éjjel,	napos idõt követõen	18-22 °C
		borús idõt követõen	16-18 °C
paradicsomnál:
csírázáskor			25-28 °C
szikleveles korban	nappal		18-20 °C
	éjjel		16-18 °C
lombleveles korban	nappal,	napos idõ esetén	20-24 °C
		borús idõ esetén	18-20 °C
	éjjel,	napos idõt követõen	16-18 °C
		borús idõt követõen	15-17 °C

Az egyik legfontosabb ápolási munka a rendszeres szellõztetés, amit télen a hideg miatt csak a déli órákban, rövid ideig szabad végezni. Ha az idõjárás megengedi, fõleg tavasszal, a jobb, edzettebb és ellenállóbb palánták érdekében hosszabb ideig is nyitva tarthatjuk a szellõzõket. A fokozott mértékû szellõztetéstõl a palánták igaz valamivel lassabban fognak növekedni, de zömökebbek, vastagabbak és keményebbek lesznek, a kiültetéssel járó fény, pára és hõmérsékleti változásokat könnyebben átvészelik.

Öntözni csak keveset szabad, a túlöntözés a leggyakoribb probléma, amit a termesztõk elkövetnek. A sok víztõl a növények állandóan nedvesek lesznek, a paradicsom gombás betegségei és a paprika legveszedelmesebb kórokozója, a baktériumos fertõzés nagyobb mértékben fog károsítani. A sok víztõl a gyökerek is befulladhatnak, ettõl színük barnává válik, a levelek kivilágosodnak.

A hajtatott, de a tápkockás és cserepes szabadföldi paradicsompalántát, annak érdekében, hogy ne nyúljon meg, szétrakjuk a palántanevelõben. Több fény hatására nemcsak zömökebb növényeket kapunk, de a virágzás és a terméskötés is jobb lesz. Különösen a paradicsom hajlamos a megnyúlásra, ezért azt javasoljuk, úgy rakjuk szét, hogy a kiültetést megelõzõ héten 18-20 darab palántánál több négyzetméterenként már ne legyen. Természetesen, ha helyünk van elég, és az idõnkbõl is futja, a paprikánál is megcsinálhatjuk a szétrakást.

A kiültetést megelõzõ hetekben elõfordulhat, hogy a növények növekedése gyorsabb, mint a mûtrágya tápanyagleadása. Ilyenkor valamilyen magasabb foszfortartalmú mûtrágya 0,1-0,2%-os oldatával öntözzük meg a növényeket. Célszerû a perzselés elkerülése érdekében a tápoldatozást követõen a növények levelét tiszta vízzel lemosni.

A kiültetést megelõzõ napokban egyre többet szellõztessünk, ha fûtés nélküli fólia alá ültetünk, és ha azt az éjszakai hõmérséklet lehetõvé teszi, ki is kapcsolhatjuk a fûtést.

Akkor a legjobb megkezdeni az ültetést, ha a bimbók megjelentek. Ennél sokkal fejlettebb növények, amelyeken már apró termések is vannak, nem jók az ültetéshez, a kirakott növényeket visszafogják. Az ilyen palántáról szedjük le a termést, ettõl nem fog késõbb teremni a paprikánk vagy a paradicsomunk. A jó palánta zömök, gyökérzete fehér, a tápkockát vagy a cserépföldet erõsen átszõtte.

Dr. habil. Terbe István