MENÜ

Borászati derítõszerek kiválasztása

Oldalszám:
2013.02.19.
Az újborok kezelésében általában alkalmazott derítõanyag a bentonint, amelynek a jó tisztító hatáson kívûl alapvetõen szerepevan a fehérjék kicsapatásában, ezáltal a borok fehérjestabilitásának biztosításában.
Ma már igen nagy választék áll rendelkezésre a különbözõ bentonitokból, elsõsorban a külföldrõl behozott kezelõanyagoknak köszönhetõen. Felhasználásunk során lényeges különbségek mutatkoznak, mínd mennyiséget, a tisztaságot, az üledék hányadot illetõen. Fontos tudni továbbá, hogy a bentonitokból fémionok kerülnek a borba, amelyek befolyásolják a bor összetételét.

A Szent István Egyetem Borászati tanszékén több alkalommal vizsgáltunk különbözõ bentonitokat a felmerült kérdések tísztázására. Az elmúlt évjáratban vizsgálatot indítottunk különbözõ cégek által forgalmazott bentonitokkal egy 2001-es évjáratú száraz fehér bornál melynek eredményeibõl a következõket ismertetjük:



1. Üledékvizsgálat eredményei

A derítési adagok mennyiségének és az üledék mennyiségének összehasonlítását az 1. ábra szemlélteti.

A helyes bentonit adagok üledék vizsgálatát mennyiségi és vizuálisan értékelhetõ szempontok szerint végeztük. A kezelõanyagok közül a NaCalit, Bentonite C.D., Flocul Benton és a BW-200 esetében az üledék viszonylag tömörnek bizonyult. A leglazább, könnyen felzavarosodó üledéket az E Benton Extra, Majorbenton B és a Bentogran képezte.

1. táblázat: Az üledék mennyisége és tulajdonságai

Bentonit
megnevezése

Üledék mennyisége (cm³)

Üledék
színe

NaCalit

37

szürkés-fehér

E-Benton-Extra

95

fehéres-sárga

Bentonite C.D.

71

sárgás-fehér

Flocul Benton

57

szürkés-fehér

Majorbenton B

112

szürkés-fehér

Bentogran

86

sárgás

BW-200

103

világosbarnás-sárga


1. Ábra: A derítõszer mennyiségének és az üledék mennyiségének összehasonlítása

2. Nefeométeres mérés értékelése

A derítõszerek hatására bekövetkezett nefelo-érték változását a 2. táblázat és a 2. ábra szemlélteti.

A bor zavarosságának csökkenését legnagyobb mértékben a Bentogran esetében lehet megfigyelni, míg a NaCalit csökkentette legkevésbé a zavarosságot.

2. táblázat: A bor nefeloértékének változása számokban

Bentonit megnevezése

A bor nefeloértéke

NaCalit

20

E-Benton-Extra

16,5

Bentonite C.D.

18

Flocul Benton

18

Majorbenton B

12

Bentogran

11

B-200

13,5

Alapbor

24,5


2. Ábra: A különbözõ bentonitok hatására bekövetkezett nefelo-érték változása

3. Az alumíniumtartalom változásának értékelése

A derítõszerek hatására a borban bekövetkezett alumíniumtartalom változásának értékelését a 3. táblázat és a 3. ábra szemlélteti.

A bor alumíniumtartalmát legnagyobb mértékben a BW-200 növelte 0,95 mg/l- vel.

A Majorbenton B pedig 0,0374mg/l- vel csökkentette.

3. táblázat: A bor alumínium-tartalmának változása számokban

Derítõszer megnevezése

A bor alumínium-tartalma (mg/l)

Alapbor

0,7635

NaCalit

0,8506

E-Benton-Extra

0,7635

Bentonite C.D.

0,8133

Flocul Benton

1,012

Majorbenton B

0,7261

Bentogran

0,7635

BW-200

1,722


3. ábra: A derítõszerek hatása a bor alumíniumtartalmára

4. A káliumtartalom változásának értékelése

A derítõszerek hatására a borban bekövetkezett káliumtartalom változásának értékelését a 4. táblázat és a 4. ábra szemlélteti.

A káliumtartalmat minden általam vizsgált bentonit csökkentette. A legnagyobb mértékû csökkenés a BW-200 esetében figyelhetõ meg (160,5mg/l).

4. táblázat: A bor káliumtartalmának változása számokban

Derítõszer megnevezése

A bor káliumtartalma (mg/l)

Alapbor

848,8

NaCalit

735,6

E-Benton-Extra

718,6

Bentonite C.D.

727,6

Flocul Benton

715,2

Majorbenton B

689,3

Bentogran

711,8

BW-200

664,3


4. ábra: A bentonitok hatása a bor káliumtartalmára

5. A nátriumtartalom változásának értékelése

A borban a bentonitok hatására bekövetkezett nátriumtartalom változásának értékelését a 5. táblázat és a 5. ábra szemlélteti.

A nátriumtartalmat minden bentonit megnövelte. A legnagyobb mértékû növekedés a BW-200 esetében tapasztalható, ez az érték 22,116 mg/l-vel haladta meg az eredeti bor nátriumtartalmát. A legcsekélyebb mértékû a NaCalit esetében (2,937 mg/l) volt.

5. táblázat: A bor nátriumtartalmának változása

Derítõszer megnevezése

A bor nátriumtartalma (mg/l)

Alapbor

4,394

NaCalit

7,331

E-Benton-Extra

7,848

Bentonite C.D.

7,630

Flocul Benton

8,375

Majorbenton B

15,33

Bentogran

13,22

BW-200

26,51


5. ábra: A derítõszerek hatása a bor nátriumtartalmára

6. Az ólomtartalom vizsgálatának értékelése

A derítõszerek hatására a borban bekövetkezett ólomtartalom változásának értékelését a 6. táblázat és a 6. ábra szemlélteti.

Az ólomtartalom csak néhány esetben érte el a kimutathatóság feletti értéket. Ha figyelembe vesszük, hogy az alapbor ólomtartalma nem érte el a kimutathatóság értékét, akkor az eredmények alapján a NaCalit, E Benton Extra és a Flocul Benton egyértelmûen megnövelte a bor kiindulási ólomtartalmát.

6. táblázat: A bor ólomtartalmának változása számokban

Derítõszer megnevezése

A bor ólomtartalma (mg/l)

Alapbor

<K.H.

NaCalit

0,5299

E-Benton-Extra

0,6074

Bentonite C.D.

<K.H.

Flocul Benton

0,5841

Majorbenton B

<K.H.

Bentogran

<K.H.

BW-200

<K.H.

Magyarázat <K.H.:A kimutathatóság alatti érték.


6. ábra: A bentonitok hatása a bor ólomtartalmára

A vizsgát bentonitok összefoglaló értékelése

A NaCalit: a kísérletek alapján a kezelési adagszükséglete a többi bentonitkészítményekhez képeset jóval alacsonyabb, mindössze 60 g/hl. A kísérletekhez felhasznált bentonitok közül a legkönnyebben elõkészíthetõ, legkevésbé csomósodó terméknek bizonyult. Üledékének mennyisége szintén jóval kevesebb, mint a többi terméké. Azon derítõszerek csoportjába sorolható, amelyek a bor ólomtartalmát az eredeti bor ólomtartalmához képest emelik, méghozzá olyan mértékben, amely a szabvány megengedett határértékét jóval meghaladja. A vizsgálatok szerint a bor nátriumtartalmát a legcsekélyebb mértékben emeli.

Az E Benton Extra: nehezen elõkészíthetõ, könnyen csomósodó derítõszer. Használata a bor ólomtartalmának emelkedéséhez vezet. A kísérletek során bebizonyosodott, hogy alkalmazása során a szabványban engedélyezett ólomtartalom értékét a duplájára emelte.

A Bentonite C.D: nehezen elõkészíthetõ, könnyen csomósodó bentonitféleség. A vizsgálatok szerint a bor vas- és kalcium-tartalmát a legnagyobb mértékben emeli.

A Flocul Benton: viszonylag könnyen elõkészíthetõ, kevésbé csomósodó derítõszer, amelynek használata a bor ólomtartalmának emelkedéséhez vezet, méghozzá olyan mértékben, amely a szabvány megengedett határértékét jóval meghaladja.

A Majorbenton B: viszonylag könnyen elõkészíthetõ, derítõszer. A 90 g/hl-es adagoláshoz képest a legtöbb üledéket képezte. Egyike azoknak a termékeknek, amelyek nagyobb mértékben emelik a bor nátriumtartalmát, viszont az alapbor eredeti kalciumtartalmát kis mértékben csökkenti.

A Bentogran: viszonylag könnyen elõkészíthetõ derítõszer. A magnéziumtartalom vizsgálata során az eredeti értékhez képest a legnagyobb csökkenés e derítõszer esetében történt. A Bentogrant forgalmazó cég által kedvezõnek vélt adatot miszerint „a hagyományos bentonitokhoz képest 30%-os a felhasználás”, e kísérletek során nem sikerült bebizonyítani. Lehetséges, hogy a megfelelõ tisztaság eléréséhez valóban kevesebb mennyiségben van szükség a derítõszerre, azonban a megfelelõ stabilitáshoz a mérések alapján nagyobb bentonitadag szükséges. Ha azt nem is tudtukigazolni, hogy e bentonit 30%-al csökkenti a felhasználást, az mindenképpen elõnyére válik, hogy egyike azoknak a derítõszernek, amelybõl mindössze csak 60g/hl -t kellett a borhoz adagolni.

A BW-200: kezelési adagszükséglet a többi derítõszerhez képest a legmagasabb, ez összesen 120 g/hl. Viszonylag könnyen elõkészíthetõ, kevésbé csomósodó bentonitféleség. A vizsgálatok alapján a bor eredeti nátrium- és alumíniumtartalmát a többi derítõszerhez képest a legnagyobb mértékben emeli, a káliumtartalmat pedig csökkenti.



Dr. Janky Ferenc
Kocsis Brigitta