Javítsuk a nyerstej minõségét

Néhány felmérés szerint az állattartó (gazda, személyzet) képzettségi fokának fontossága, az állományméret növekedésével fokozódik.



Egy hazai kutató arra hívja fel a figyelmet, hogy többet kell törõdni a tehenek viselkedési alaptulajdonságainak megismerésével, és ezen ismeretek technológiákba való beépítésével.



A minõség biztosítása érdekében a tejtermelés munkafázisait leírásokban (technológiákban) kell rögzíteni. A legkiválóbb leírás is hiábavaló, ha nem párosul megfelelõ személyi feltételekkel. Alapvetõ tehát a sokoldalúan képzett, rátermett vezetõ(k), a minõségi tejtermelésben anyagilag is érdekelt, az állatokat szeretõ, a személyi és termeléshigiéniai elõírásokat betartó, munkájukért felelõsséget vállaló gondozók, fejõk alkalmazása.



Üzemekben hiányosságok tapasztalhatók a speciális ismeretekben, a kvalifikáció szintje többször elmarad a mûszaki színvonaltól.



A fejõk hiányos képzettsége



A fejõk döntõ fontossága a gépi fejés minõségére. Ezt egyértelmûen bizonyítják korábbi vizsgálataink is. Kimutattuk, hogy azonos állomány fejõállásonkénti, tehát fejõnkénti masztitiszhelyzete a gondosságtól és szakismerettõl függõen eltérõ, oly mértékben, hogy a tõgyegészségügyi helyzet alkalmas a dolgozók munkájának értékelésére.



A különbség vitathatatlanul összefügg a fejõk képzettségével, lelkiismeretességével. A gépi fejéshez a tõgy élettanának és a fejõgépnek az ismerete elengedhetetlen. A párhuzamosan fejhetõ tehenek számát, mindig a fejõszakmunkások gyakorlottságától és a fejõgép típusától lehet és kell függõvé tenni, mert e nélkül a túlfejésbõl (vakfejés) eredõ zavarok száma nagymértékben megnõ.



Személyi feltételek



A fejést végzõ tehenészeknek alaposan ismerniük kell munkaeszközeiket: a fejõgépek mûködését, azok helyes használatát, a gépi fejés összes munkamûveletét. Alapvetõ tájékozottsággal kell rendelkezniük a tõgy mûködésérõl, a tej képzõdésérõl, a „tejleadás” és a „tejvisszatartás” jelenségérõl. A jó fejõtõl megkívánjuk, hogy munkáját gondosan, lelkiismeretesen végezze, legyen érzéke és igénye a tisztaság iránt. Munkája termékét a tejet pedig úgy kezelje, hogy az maga, családja és embertársai számára egyaránt táplálékként adható legyen. A minõségi fejés elképzelhetetlen a munkát végzõ dolgozók tudatos, hozzáértõ közremûködése nélkül.



Feltétlenül kívánatos, hogy a tehenészet fejést végzõ dolgozói jelentõs tejhigiéniai tejminõségi ismeretekkel rendelkezzenek. Ezek megszerzését segítik elõ a különbözõ fejõiskolák és fejõtanfolyamok. A tudáshiányt a tehenészet szakvezetõi, vagy maguk a tehenészek is pótolhatják munka melletti szakoktatás, illetve önképzés formájában.

Fejéssel fertõzõ betegségben nem szenvedõ-, fertõzõ betegség kórokozóit nem hoirdozó dolgozó foglalkozhat. A munkába álláskor elvégzett és késõbb rendszeresen ismétlõdõ orvosi vizsgálatokkal (székletvizsgálat, mellkas-átvilágítás, vérvizsgálat) meg kell gyõzõdni a tífusz, a paratífusz és a vérhas kóürokozóitól való mentességrõl, valamint arról, hogy a vizsgált személy sem gümõkorban, sem vérbajban nem szenved.

Ha a fejést végzõ dolgozó akár saját magán, akár családtagjain az említett betegségekre utaló tüneteket észlel, ezt munkahelyén jelenteni köteles. Addig nem foglalkoztatható fejõként amíg negatív eredményû orvosi vizsgálattal meg nem bizonyosodnak arról, hogy a kórokozó-ürítés, vagy baktérium-hordozás megszûnt.

A fejõk rendszeres tisztálkodással (mosakodással, zuhanyozással) gyakori folyóvizes kézmosással igyekezzenek megelõzni azt, hogy a magukon hordozott, vagy a környezetükben található mikrobákat a tejbe, vagy a tehén tõgyére átvigyék. A gyakori kézmosásnak és a mászak végén végzett alapos tisztálkodásnak másik célja, hogy a tehéntõl eredõ esetleges fertõzés átvitelének veszélyét csökkentse.

A fejõk használják higiénikusan a tehenészetben levõ WC-ket és ügyeljenek azok tisztaságára, rendjére. A WC használata után folyóvízzel, szappannal kezet kell mosni. A szennyezett közös törülközõ a gondos kézmosás eredményét is csaknem teljesen lerontja. A WC-k elõterében levõ szennyezett törülközõk ugyanis a széklet eredetû mikrobákat nagy tömegben tartalmazhatják. Régi tapasztalat, hogy egy üzemben a WC állapota a személyi és a környezeti higiénia tükörképe.

A tehenészek átöltözéséhez, munkaruháik és utcai ruháik tárolásához öltözõk, mosdók, fürdõk állnak rendelkezésre, melyek együtt általában a szociális épületben találhatók. Ezek az öltözõk „fekete-fehér” rendszerben mûködnek. Ez a forgalom más szóval azt jelenti, hogy a munkaruhát és csizmát, illetve az utcai ruhát és cipõt külön szekrényekben helyezik el. A mosdók fontos kellékei a csizmamosók: a kis méretû, folyóvizes medencék, amelyekben a sáros, trágyás gumicsizmákat hosszú nyelû kefékkel gyorsan és könnyen meg lehet tisztítani.



A tehenészetekben a fejést végzõ dolgozókkal szemben, higiéniai szempontból, természetesen éppen olyan követelményeket támasztunk, mint más élelmiszert termelõ, vagy feldolgozó üzemekben és ehhez kedvezõ tárgyi és környezeti feltételeket is nyújtani kell.







Dr. Bak János



FVM Mûszaki Intézet