Húsmarhatartás vagy húslótartás?
Oldalszám:
2013.02.19.
A Föld szárazföldkészletének mintegy 1/4-e gyeppel borított. E gyepterületek döntõ többsége gyenge termõképességû, ún. extenzív gyep, melyeknek ésszerû hasznosítása nélkül hosszú távon fenntartható mezõgazdasági termelés nem képzelhetõ el.
Ilyen megközelítésben a gyepektõl azt várjuk, hogy lássák el a kérõdzõ, ill. legelõhasznosító állatfajokat takarmánnyal, járuljanak hozzá az erózióvédelemhez, a talaj vízkészletének megõrzéséhez, biztosítsanak életteret a vadonélõ állatok számára, és vonzó tájképet alakítsanak ki („Multifunkcionalitás”).
A gyepek a felsorolt igényeknek csak racionális gyephasznosítás révén tudnak eleget tenni, a nem hasznosított területeken degenerációs folyamatok indulnak meg. Napjainkban ezek a problémák kiélezõdtek, mert a legelõhasznosító állatfajok száma világméretekben csökkent, és a korábban tipikusan legelõ állatok takarmányozásában is nõ a szántóföldi takarmányok aránya (tejelõ tehén).
Az extenzív gyepterületek hasznosítása során abból kell kiindulni, hogy minden gyeptípuson olyan állatfajt (típust, fajtát, korcsoportot) célszerû tartani, amelyek biológiai igényeit az adott gyep még kielégíti, és jelentõs mértékû kiegészítõ takarmányozásra nincs szükség. Tudjuk azt, hogy a különbözõ gazdasági állatfajok legelési sajátosságai, ill. a legelõvel szemben támasztott igényei között jelentõs különbségek vannak. A fajon belül a nagyobb termelésû ill. a nagyobb testtömegû állományok igényesebbek, eképpen a faji sajátosságok mellett a fajta-típus különbségeket is figyelembe kell venni.
A cél tehát az, hogy a gyephasznosítás révén a biológiai és ökonómiai szempontok összhangba kerüljenek.
Hazai viszonyok között az extenzív gyepeken a húsmarhatartás az egyik ígéretes hasznosítási mód. Erre vonatkozóan az elmúlt évtizedekben megfelelõ tapasztalatokat is szereztünk a tenyésztett fajták, genotípusok, tartástechnológiai és takarmányozási megoldások terén.
Újabban felmerült az a lehetõség is, hogy az extenzív legelõkön a húsmarhatartáshoz hasonlóan lovakat tartsunk.
A ló - különösen a hidegvérû ló - jól hasznosítja a gyepeket, nagy növekedési eréllyel rendelkezik, és a választott csikó, illetve a továbbhizlalt ún. „pecsenyecsikó” a világpiacon keresett termék.
A Kaposvári Egyetemen (ill. ennek jogelõdjénél, a Pannon Agrártudományi Egyetem Kaposvári Karán) végzett ezirányú kísérletek tapasztalatai számos érdekes megállapítást eredményeztek, melyeket a leendõ állattartók figyelmében ajánljuk.
1. A hidegvérû lovak és húsmarhák azonos körülmények között tarthatók. A legeltetési szezonban használt legelõberendezések (villanypásztor, elektromos kerítés, labdás önitató, világítókarám stb.) mindkét állatfaj számára megfelelõek. A szakaszos legeltetés, a nyári szezonban a legelõn ill. legelõközpontban történõ elhelyezés tökéletesen megfelel.
2. A legeltetési szezonban a hidegvérû csikók súlygyarapodása 20-25 %-kal felülmúlja a borjakét, és a választás idejére 60-80 kg-mal nagyobb súlyt érnek el (1. táblázat). A csikók kiváló gyarapodásának oka a nagy növekedési erélye mellett a hidegvérû kancák kiváló tejtermelése. A kancák akár napi 15-20 liter tejet is termelhetnek !
3. A kancák gyepterület-igénye a nagyobb testtömeg folytán rendszerint meghaladja a húsmarhák igényeit. Az egy ha gyepre jutó hústermelésben nincs jelentõs különbség a két állatfaj között (2. táblázat).
4. Fedeztetési szezonban a mének a legelõn a kancák között tarthatók, egy ménre 20-25 kancát számoljunk. A vemhesülési % 80-85 %, a választott csikók száma 70-80 % között mozog (3. táblázat). A veszteségek a kancák szakszerûtlen takarmányozására és az ellés körüli teendõk elmulasztására vezethetõk vissza.
5. A hidegvérû kancák beszerzési ára meghaladja a vemhes üszõk jelenlegi piaci árát, de a hasznos élettartam 10-12 év, ennél fogva a tenyészutánpótlás költségei kisebbek.
6. A húsló és húsmarhatartás jövedelmezõsége között nincs jelentõs különbség. A húslóra az Európai Unióban nincs kvótaelõírás, az árak a piaci kereslettõl függenek. A jelek arra utalnak, hogy e különleges ún. „delikát” étel iránt a fizetõképes körökben növekszik.
Összességében a húslótartás a gyepre alapozott állattartás egyik lehetséges és ígéretes alternatívája. Remény van arra, hogy a néhány tucat húslótartó gazdaság száma a közeljövõben növekszik, és újabb agrárvállalkozóknak kínál tisztes megélhetést.
Dr. Stefler József
egyetemi tanár
A gyepek a felsorolt igényeknek csak racionális gyephasznosítás révén tudnak eleget tenni, a nem hasznosított területeken degenerációs folyamatok indulnak meg. Napjainkban ezek a problémák kiélezõdtek, mert a legelõhasznosító állatfajok száma világméretekben csökkent, és a korábban tipikusan legelõ állatok takarmányozásában is nõ a szántóföldi takarmányok aránya (tejelõ tehén).
Az extenzív gyepterületek hasznosítása során abból kell kiindulni, hogy minden gyeptípuson olyan állatfajt (típust, fajtát, korcsoportot) célszerû tartani, amelyek biológiai igényeit az adott gyep még kielégíti, és jelentõs mértékû kiegészítõ takarmányozásra nincs szükség. Tudjuk azt, hogy a különbözõ gazdasági állatfajok legelési sajátosságai, ill. a legelõvel szemben támasztott igényei között jelentõs különbségek vannak. A fajon belül a nagyobb termelésû ill. a nagyobb testtömegû állományok igényesebbek, eképpen a faji sajátosságok mellett a fajta-típus különbségeket is figyelembe kell venni.
A cél tehát az, hogy a gyephasznosítás révén a biológiai és ökonómiai szempontok összhangba kerüljenek.
Hazai viszonyok között az extenzív gyepeken a húsmarhatartás az egyik ígéretes hasznosítási mód. Erre vonatkozóan az elmúlt évtizedekben megfelelõ tapasztalatokat is szereztünk a tenyésztett fajták, genotípusok, tartástechnológiai és takarmányozási megoldások terén.
Újabban felmerült az a lehetõség is, hogy az extenzív legelõkön a húsmarhatartáshoz hasonlóan lovakat tartsunk.
A ló - különösen a hidegvérû ló - jól hasznosítja a gyepeket, nagy növekedési eréllyel rendelkezik, és a választott csikó, illetve a továbbhizlalt ún. „pecsenyecsikó” a világpiacon keresett termék.
A Kaposvári Egyetemen (ill. ennek jogelõdjénél, a Pannon Agrártudományi Egyetem Kaposvári Karán) végzett ezirányú kísérletek tapasztalatai számos érdekes megállapítást eredményeztek, melyeket a leendõ állattartók figyelmében ajánljuk.
1. A hidegvérû lovak és húsmarhák azonos körülmények között tarthatók. A legeltetési szezonban használt legelõberendezések (villanypásztor, elektromos kerítés, labdás önitató, világítókarám stb.) mindkét állatfaj számára megfelelõek. A szakaszos legeltetés, a nyári szezonban a legelõn ill. legelõközpontban történõ elhelyezés tökéletesen megfelel.
2. A legeltetési szezonban a hidegvérû csikók súlygyarapodása 20-25 %-kal felülmúlja a borjakét, és a választás idejére 60-80 kg-mal nagyobb súlyt érnek el (1. táblázat). A csikók kiváló gyarapodásának oka a nagy növekedési erélye mellett a hidegvérû kancák kiváló tejtermelése. A kancák akár napi 15-20 liter tejet is termelhetnek !
3. A kancák gyepterület-igénye a nagyobb testtömeg folytán rendszerint meghaladja a húsmarhák igényeit. Az egy ha gyepre jutó hústermelésben nincs jelentõs különbség a két állatfaj között (2. táblázat).
4. Fedeztetési szezonban a mének a legelõn a kancák között tarthatók, egy ménre 20-25 kancát számoljunk. A vemhesülési % 80-85 %, a választott csikók száma 70-80 % között mozog (3. táblázat). A veszteségek a kancák szakszerûtlen takarmányozására és az ellés körüli teendõk elmulasztására vezethetõk vissza.
5. A hidegvérû kancák beszerzési ára meghaladja a vemhes üszõk jelenlegi piaci árát, de a hasznos élettartam 10-12 év, ennél fogva a tenyészutánpótlás költségei kisebbek.
6. A húsló és húsmarhatartás jövedelmezõsége között nincs jelentõs különbség. A húslóra az Európai Unióban nincs kvótaelõírás, az árak a piaci kereslettõl függenek. A jelek arra utalnak, hogy e különleges ún. „delikát” étel iránt a fizetõképes körökben növekszik.
Összességében a húslótartás a gyepre alapozott állattartás egyik lehetséges és ígéretes alternatívája. Remény van arra, hogy a néhány tucat húslótartó gazdaság száma a közeljövõben növekszik, és újabb agrárvállalkozóknak kínál tisztes megélhetést.
1. táblázat | |||||||||
Csikók és borjak gyarapodása legelõn (A Kaposvári Egyetemen folyó kísérletek eredményei) | |||||||||
Megnevezés | 1992 | 1993 | 1994 | 1995 | 1996 | 1997 | 1998 | Átlag | |
n | 22 | 26 | 25 | 16 | 21 | 18 | 29 | 24 | |
185 napos választási súly/kg | 289,9 | 310,4 | 315,2 | 310,2 | 278,6 | 273,8 | 291,2 | 296,3 | |
Napi súlygyarapodás a legelõn, g/nap | 1330 | 1332 | 1321 | 1372 | 1139 | 1156 | 1496 | 1318 | |
2. táblázat | ||
Húsmarhák és húslovak legelõterület-igénye és területegységre vetített teljesítménye extenzív gyepen* | ||
Megnevezés | Húsmarha | Húsló |
Anyai élõsúly, kg | 550 | 700 |
Választási súly, kg | 185 | 222 |
**1 ha gyepterületre jutó élõsúly-termelés, kg | 194,9 | 185,6 |
* A gyep szénahozama: 3 t/ha ** Téli takarmányszükséglet nélkül | ||
3. táblázat | |||||||||
Hidegvérû kancák reprodukciós teljesítménye (A Kaposvári Egyetemen folyó kísérletek eredményei) | |||||||||
Megnevezés | 1992 | 1993 | 1994 | 1995 | 1996 | 1997 | 1998 | Átlag | |
n | 37 | 38 | 40 | 37 | 36 | 33 | 33 | 36,3 | |
Vemhesülés, % | 81,1 | 81,6 | 90,0 | 78,4 | 86,1 | 69,7 | 84,8 | 81,9 | |
Vetélés, % | 0 | 2,6 | 0 | 2,7 | 8,3 | 0 | 0 | 2,0 | |
Holt ellés, % | 8,1 | 5,3 | 17,5 | 5,4 | 8,3 | 3,0 | 3,0 | 7,5 | |
Csikóveszteség, % | 2,7 | 0 | 10,0 | 13,5 | 0 | 0 | 6,1 | 4,7 | |
Választási arány, % | 70,3 | 73,7 | 62,5 | 56,8 | 69,4 | 66,7 | 75,8 | 67,7 | |
Dr. Stefler József
egyetemi tanár
Agrometeorológia
Hőmérséklet
Hőmérséklet
Olvasta már?
Megjelent a Kukoricastratégiák 2024 című online kiadvány!
2023. Copyright Zsigmond Kft[email protected]