MENÜ

A kutya diétás táplálása

Oldalszám:
2013.02.19.
A kutyatartók számára legfontosabb, hogy kedvenceik jó erõben és vidáman, egészségesen éljenek. Az állat egészségének megõrzéséhez egyik alapvetõ feltétel a megfelelõ táplálkozás biztosítása.
A kutya a háziasítás során az emberhez, annak környezetéhez alkalmazkodott, kedvtelésbõl tartott állattá, társállattá vált. A lakásban vagy a háznál tartott kutyának nincs lehetõsége arra, hogy ragadozó rokonaihoz hasonlóan táplálékát zsákmányszerzés útján szerezze meg. A mi feladatunk tehát, hogy kiegyenlített, optimális táplálékukat biztosítsuk.



Melyek a táplálék legfontosabb értékei és mely jellemzõk biztosítják a takarmány jó minõségét?



Elsõ feltétel a biológiai hatékonyság. A takarmány akkor hasznosul, a szervezet számára akkor értékes, ha emészthetõ, a tápanyagok és kiegészítõ alkotórészek felszívódnak az emésztõtraktusban. A takarmány összetétele, beltartalmi jellemzõi mellett fontos a táp- és kiegészítõ anyagok formája, azok emésztésre való elõkészítése is. Lényeges annak ismerete, hogy a kutya emésztõrendszere a háziasítás évezredei ellenére megõrizte õsi jellemzõit, a húsevõ-húsemésztõ jelleget. Nem tehetünk tehát egyenlõségjelet az ember és a kutya táplálkozási igényei és szükségletei közé. A húsevõk bélrendszere rövidebb, a táplálékot elõkészített formában, feltárva célszerû számukra nyújtanunk. Különösen igaz ez a növényi táplálékokra.

A takarmány élvezeti értéke összetett fogalom. Az íz, az illat, a konzisztencia révén el kell érnünk, hogy a kutyának jó étvágya legyen és rendszeresen elfogyassza a számára szükséges mennyiségû táplálékot. A legtöbb kutya szereti a változatosságot, szívesen fogyaszt eltérõ ízû takarmányt. A táp típusának hirtelen változtatása azonban emésztési zavarokat okozhat. A hasonló összetételû és beltartalmi értékû, de eltérõ ízû tápok etetésével változatsságot érhetünk el gyomor- ill. bélhurut veszélye nélkül is.

A takarmány ártalmatlansága természetes kívánalom: mérgezõ anyagokat, káros bomlástermékeket nem tartalmazhatnak. A takarmányokat gyártók elemi érdeke és kötelessége, hogy a nyersanyagok és a késztermékek megbízhatóan jó minõségûek legyenek. Ezt minõség-ellenõrzési rendszerük és független hatósági ellenõrzések kedvezõ eredménye garantálja.

Melyek a kutya ajánlott takarmány-féleségei?

Alaptáplálékuk természetesen állati eredetû. A hús nagyon gazdag foszforban és más ásványi anyagokban, de a benne lévõ kalcium nem elegendõ a kutya számára. Az egyoldalú színhús-ellátás ezért nem ajánlható, mert betegséget okozhat.

Természetes körülmények között a húsevõ állatok a hús mellett csontos, porcos részeket és a zsákmányállat belsõ szerveit, zsigereit, sõt azok béltartalmát is elfogyasztják. A háziasított húsevõk táplálásakor ehhez az ellátáshoz kell közelítenünk és kiegészítenünk a kutya étrendjét ásványi anyagokat és elegendõ kalciumot tartalmazó eleséggel. Puha csontos, porcos húsrészek mellett belsõség, például máj adásával gondoskodhatunk errõl. A táplálék fehérjetartalmát is szem elõtt kell tartanunk, hiszen felnõtt kutya mintegy 6 %-ban, kölyökállatok kétszeres mennyiségben igénylik a fehérjét.

A hasznosulásához szükség van szénhidrát-bevitelre is. Fõként a gabonafélékbõl készült eleség ajánlható, így a rizs, a kukorica, búza vagy árpa. Nagy energiatartalmuk úgy hasznosulhat, ha azokat pároljuk, megfõzzük vagy pelyhesített formában kínáljuk.

A növényi táplálék energiatartalma mellett az állat rostigényét is kielégíti. A rosttartalom jótékony hatású a bélmozgásokra, elõsegíti az emésztést, könnyebbé teszi a salakanyagok eltávozását és a jóllakottság érzését is kelti.

A táplálék adagja mellett fontos szempont az etetés gyakorisága. Az egészséges, felnõtt kutyát bõséges, teljesértékû eleséggel naponta egyszer elegendõ etetni. Az etetést minden nap azonos idõpontban végezzük, hogy az állat szervezete felkészülhessen az emésztésre.

Különleges helyzetben vannak az ún. munkakutyák, akiknek jelentõs fizikai teljesítményt kell kifejteniük. Számukra különösen fontos, hogy megfelelõ összetételû és kellõ energia-tartalmú eleséget kapjanak. Célszerû õket két részletben etetnünk, mert az egyszerre felvett nagytömegû táplálék gátolja a mozgást, illetve munka közben az emésztés elégtelenné válhat.

Választás után a kölyökkutyát 3 hónapos korig négyszer, féléves korig, háromszor, majd a teljes fejlettség kialakulásáig kétszer etessük.

A friss víz a kutya számára nélkülözhetetlen. Fagypont feletti hõmérsékleten mindig tartsunk elõttük tiszta vizet. Ez különösen fontos szoptató szuka és kölyök esetén, illetve akkor, ha az állat száraz vagy kis víztartalmú tápot eszik. A kistestû kutya viszonylag több vizet igényel, mint a nagy.

Nagyon fontos betegség, kóros állapot esetén a táplálást olyanná alakítani, hogy segítse a gyógyulást, támogassa a szervezet visszatérését az élettani értékekre. A következõkben a kutya táplálásának néhány szempontjáról lesz szó, majd azoknak az elváltozásoknak a diétáját ismertetjük, melyek leggyakrabban fordulnak elõ húsevõ állatoknál.



Bizonyos betegségek esetén, illetve ha az állat étvágya, testsúlya eltér az optimálistól, szükség lehet különleges étrend, diéta alkalmazására. Ilyenek lehetnek az energiában gazdag, a folyadékra épülõ, a kalóriaszegény, a sószegény, bõ rosttartalmú illetve válogatott fehérjéket tartalmazó diétás étrendek

A kutya táplálkozás-élettani igényeit az állati tápszereket gyártók is igyekeznek messzemenõen kielégíteni. A megfelelõ összetételû, az állat egészségi állapotának, korának, tömegének megfelelõ tápok etetésével jó kondícióban tarthatjuk kedvenceinket, megkönnyíthetjük és meghosszabbíthatjuk életüket.



Dr. Majoros Tibor állatorvos

Pécs