MENÜ

A nagyüzemi és szabadtartásos baromfitermelés lehetõségei Magyarországon

Oldalszám:
2013.02.19.
A magyar baromfiipar és baromfihús termelés az elmúlt évtizedekben sajátosan fejlõdött. Miközben a legkorszerûbb módszerek kerültek meghonosításra és a világ baromfiiparának legújabb tenyésztési, technológiai elemeit építettük be a nagyüzemi, integrált baromfitermelésbe, vele párhuzamosan megmaradt a háztáji és kisüzemi termelési mód is. Az iparág igazi fejlõdése a ’70-es, ’80-as évekre esett, ekkor alakultak ki a rendszergazda cégek irányítása mellett a termelési rendszerek és egyre több cég, késõbb maszekvállalkozás kapcsolódott hozzájuk. Ez a sajátos szocialista fejlõdés, amely sok tekintetben hasonlított az akkor már intenzíven és hatékonyan mûködõ nyugati integrációkhoz alakult át a rendszerváltást követõen. A szerkezet alapvetõen nem változott meg, csak a tulajdonviszonyok „igazodtak” az új helyzethez.
Az új struktúra és tulajdonviszonyok mozgósították a tartalékokat, ennek is köszönhetõ, hogy a baromfifeldolgozó üzemek korszerûsödtek és új továbbfeldolgozó kapacitások létesültek, új kis- és közepes méretû feldolgozók épültek. A ’80-as évek végére a magyar baromfiipar igen jelentõs kapacitásokkal rendelkezett, amely egyaránt termelt nyugati és keleti exportra a hazai, igen magas szintû ellátás mellett. A ’90-es évek közepére erõteljesen csökkent a termelés és az export is és az ország „baromfiistálló kapacitása” jelentõsen meghaladta az igényeket. A baromfiipar alapját adó élõállat termelés technológiai feltételei nem tudtak lépést tartani a fejlõdéssel és sajátos szóródás alakult ki. Ma a legkorszerûbb istállók mellett megtaláljuk a 20-30 éves, technológiailag megkövült baromfiférõhelyeket és a kisüzemi, háztáji istállókat, ólakat is. A termelési eredmények ennek megfelelõen alakulnak és ma már csak a felsõ harmadban tevékenykedõ termelõk, hizlalók tudnak nyereséget elérni. A termelési költségek (energia, takarmány, technológia, munkaerõ) igen nagymértékû emelkedése mellett, a kiélezett piaci verseny miatt a felvásárlási árak elmaradtak a költségek növekedésétõl.



Az EU csatlakozást megelõzõ, igen differenciált helyzetben egyértelmûvé vált, hogy csak a hatékony, megfelelõ szakmai és közgazdasági eredményt produkáló cégek, termelõk maradhatnak fenn a kíméletlen piaci versenyben. A jó minõségû, egészséges baromfihús elõállítása mellett teljesíteni kell az egyre szigorodó minõségbiztosítási feltételeket is, amely további költségterhet jelent.



Joggal fogalmazódik meg a kérdés szabad és érdemes-e baromfit termelni. A válasz egyértelmûen igen, de csak akkor, ha a hatékony termeléshez szükséges termelési, technológiai feltételeket teljesíteni tudjuk. Ennek megfelelõen nagyüzemi termelést kizárólag korszerû, nagy hatékonyságú, alacsony élõmunka igényû, a baromfiállomány igényét maradéktalanul kielégítõ istállóban érdemes folytatni. Mi történjen a korszerûtlen, fel nem, vagy csak részben felújított istállókkal? Ezek egy része, megfelelõ kormányzati segítséggel (FVM és SAPARD támogatások) még felzárkózhat az élbolyhoz és alkalmassá tehetõ korszerû termelésre, egy részét azonban (technológia színvonala, saját erõ hiánya) már nem tudjuk hasznosítani. Ezek egy része csatlakozhat a szabadtartásos baromfitermeléshez, amelynek igen nagymértékû nyugat-európai felfutása joggal bátoríthat hazai elterjesztésére, a lassan jelentkezõ hazai és a már most is jelentõs exportlehetõségek kihasználására.



A szabadtartásos baromfihús termelési rendszer magyarországi bevezetése lehetõséget teremt a meglévõ háztáji gazdálkodás hagyományainak felhasználására, annak átalakítására és magas minõségû, garantált biztonságú baromfitermékek elõállítására. A magyar baromfiipar további koncentrációja miatt a korszerûtlen, kisebb méretû baromfiistállók gazdaságos hasznosítása már nem megoldható, felújításuk aránytalanul sokba kerülne. Ezeket, a másra gazdaságosan nem használható kisméretû istállókat és a körülöttük lévõ területeket hasznosítja a szabadtartásos baromfiprogram. A program indításához szükséges építészeti és technológia átalakítás viszonylag szerény, így jelentõsebb tõkeigény nélkül megoldható. Ugyanakkor elengedhetetlenül szükséges a hagyományos szabadtartás elõírásainak, értékrendjének megismerése, elfogadása és a minõségbiztosítás és ellenõrzési program elõírásainak maradéktalan betartása az eredményes termelés, a fogyasztói garanciák és a nyomon követhetõség biztosítása érdekében. A program alapvetõ takarmányozási elõírása a gabona (kukorica, búza) 75 %-os felhasználása, amelyet a termelõ maga tud megtermelni, saját gazdaságában és nem kényszerül azt a betakarítás idõszakában értékesíteni. Saját takarmány alapanyag elõállítás hiányában ez a környékbeli termelõktõl, a betakarítást követõen, megfelelõ minõségellenõrzéssel kapcsolva beszerezhetõ. A magyarországi baromfitenyésztési kultúrának még mindig része a rusztikus fajták tartása és kedveltsége. A víziszárnyas termelés alapvetõen megegyezik a szabadtartásos rendszer alapelõírásaival, ebben csak a kontroll, eddig szokatlan szigorúsága és annak érvényesítése fog gondot okozni.



A szabadtartás az országnak azon a területein valósítható meg, ahol ennek már van hagyománya, a terület kevésbé alkalmas mezõgazdasági mûvelésre és a foglalkoztatottság, a GDP aránya a legalacsonyabb (Észak-és Dél-alföld, Észak-Magyarország, Dél-Dunántúl).



Természetesen a „kényszerpálya” elfogadásának, a korszerû nagyüzemi, vagy a szabadtartásos baromfitermelés fenntartásának csak akkor van értelme, ha a termelés hatékony és nyereséges. Ennek érdekében mindenképpen invesztálni kell, de a kétféle lehetõség egyúttal alternatívát is kínál. Bármelyiket is választjuk a megfelelõ istálló és technológia elengedhetetlen.



A sematikus rajzok is alátámasztják, hogy korszerûtlenül, háztáji módon nem lehet a további baromfitermelésre felkészülni, még akkor sem, ha Magyarországon a háztáji baromfihús elõállítás sokáig szerves része lesz a vidéki lakosság húsellátásának.











A modern brojler istállók bekerülési költsége 19.000 - 22.000 Ft/m2, amelyhez még hozzá kell számolni a technológia 6.000 - 8.000 Ft/m2 árát is. Egy hatékony méretû nagyüzemi brojler istálló legalább 1.000 m2 területû és egy telepen legalább 4 - 6 istálló felépítése szükséges, azaz „zöldmezõs” beruházás esetén 120-160 millió Ft befektetés szükséges. A már használt telepek felújítása esetén is a várható költség 12.000 - 14.000 Ft négyzetméterenként.



A szabadtartásos baromfiistállók egyszerûbb anyagokból is megépíthetõk (9.000 - 13.000 Ft/m2), amelyhez kevésbé költséges technológia is párosítható (2.500 - 5.000 Ft/m2). A szabadtartásos baromfitermelésnek jelentõs a területigénye is (2,0 m2/brojler), így ez legalább 1 hektár területet feltételez istállónként. Ezzel szemben egy telepen legfeljebb 4, egyenként 400 m2-es istálló építhetõ fel. Ez a telep nagyságrendekkel kisebb összegbõl (20-25 millió Ft) megvalósítható. Természetesen meglévõ kapacitások felújítása ezt a költséget jelentõsen mérsékelheti.



A hatékony nagyüzemi brojler hizlalás mellet (42 napra 2,0-2,1 kg élõtömeg, 1,9 kg/kg körüli takarmányértékesítés és 4-6 % elhullás, 18,0 darab/m2 telepítési sûrûséggel) is csak mérsékelt haszonnal lehet számolni (5-12 Ft/kg leadott brojler), így a telepi szintû, nyereséges gazdálkodáshoz jelentõs állományméret szükséges. A hagyományos szabadtartás technológiai elõírásai alapvetõen térnek el a nagyüzemitõl (81 napos vágási életkor, 2,2 kg átlagtömeg, 2,6-2,8 kg/kg takarmányértékesítés, 1,5-2,0 % elhullás, 12 darab/m2 telepítési sûrûség), amellyel 20,0-30,0 Ft/kg nyereség érhetõ el, amely befektetés arányosan biztosítja a jövedelmet.



Minden baromfitermelõ elõtt nyitott a „választás lehetõsége”, amellyel feltétlenül élnie kell. Egy döntés nem fogadható el: nem teszek semmit! Az EU csatlakozás már kézzelfogható és csak az a termelõ lesz az EU baromfiiparának egyenrangú polgára, aki megfelel a játékszabályoknak és gazdaságosan képes termelni. Ezt nem csak óhajtani kell, hanem átgondoltan, a lehetõségekhez képest tenni is kell érte!



Gyõr, 2002. október 25.



Dr. Zoltán Péter