MENÜ

Növendékmarha hizlalás

Oldalszám:
2013.02.19.
A növendékmarhák nagy mennyiségû tömegtakarmánnyal és nagy mennyiségû abrakkal egyaránt hizlalhatók. A tömegtakarmány:abrak aránya 90:10 és 10:90 között változhat. A hizlalási módszer megválasztásában a gazdaságossági szempontok az elsõrendû fontosságúak. A takarmányozás intenzitásának mértékét a tömegtakarmányok, illetve az abrakok ára és a piaci igények (vágósúly, hízottság foka stb.) egyaránt befolyásolják. A hizlalás intenzitása meghatározza a súlygyarapodást és ez által a hizlalási idõ hosszát. Az intenzívebb hizlalás nagyobb takarmányköltséggel és alacsonyabb tartási költséggel jár. A hizlalás intenzitásának csökkenésével a takarmányozási költség csökken, a tartási költség nõ. A takarmány és a tartási költség minimumát tehát eltérõ súlygyarapodás biztosítja. A jövedelmezõség szempontjából a takarmányköltséget, a tartási költséget és a hízóalapanyag árát/elõállítási költségét kell figyelembe venni a hizlalás intenzitásának megválasztásakor.
Súlygyarapodást befolyásoló tényezõk:

Kifejlettkori élõsúly: A késõbb érõ, nagyobb kifejlett kori élõsúlyú marháknál a fehérjebeépítés tovább tart, mint a kisebb rámájú fajtáknál, ezért azonos korban, azonos takarmányozásnál súlygyarapodásuk nagyobb. Ivar, fajta: az ivar és fajta szerinti eltérések a súlygyarapodás összetételével állnak összefüggésben. Azonos típus és takarmányozás esetén a bikák súlygyarapodása meghaladja a tinókét, és a tinók többet gyarapodnak az üszõknél. A nagy rámájú fajták nagyobb súlygyarapodást érnek el, mint a kis rámájú típusok. Hizlalási végsúly: adott genotípuson belül minél nagyobb az értékesítési súly, annál kisebb a potenciálisan elérhetõ súlygyarapodás. Kompenzációs növekedés: szûkös táplálóanyag-ellátásról a bõségesre való áttérés után un. kompenzációs növekedésre számíthatunk. Ennek jellemzõje az átlagosnál nagyobb súlygyarapodás és jobb takarmányhasznosítás. A kompenzációs növekedés gazdaságossági elõnyöket rejthet magában, ha a visszatartott növekedési idõszakban a növendékmarhák takarmányozása nagyon olcsón oldható meg. A visszatartott idõszakban nem ajánlatos létfenntartó szint alatti táplálóanyag-ellátást nyújtani, legalább csekély gyarapodást el kell érni. Vérmérséklet, temperamentum: a nyugodtabb vérmérsékletû marhák nagyobb súlygyarapodást érnek el, könnyebben kezelhetõk a hizlalás szempontjából, a nyugodtabb állatok elõnyt jelentenek. Környezeti tényezõk: kedvezõtlen tartási- és idõjárási feltételek között a növendékmarhák létfenntartó szükséglete nagyobb. Ennek következtében kevesebb energiát fordíthatnak súlygyarapodásra és kisebb súlygyarapodást érnek el, mint kedvezõ feltételek között tartott társaik.



Táplálóanyag-szükséglet

A táplálóanyag-szükségletet az életfenntartás és súlygyarapodás szükséglete határozza meg. A létfenntartás energiaszükségletét befolyásolja az élõsúly, az ivar, a fajta, a mozgás és a környezeti hatások. A súlygyarapodás energia- és fehérjeszükséglete a súlygyarapodás összetételétõl függ. A hazai szükségleti táblázatok részletes adatokat közölnek a növendékmarhák táplálóanyag-szükségletére az élõsúlytól, a súlygyarapodástól, az ivartól és a típustól függõen.



Takarmányok



Tömegtakarmányok

A növendék marhák hizlalásában azok a tömegtakarmányok kedvezõek, amelyek energiakoncentrációja nagy. Azok a kísérletek, amelyekben különbözõ tömegtakarmányokat hasonlítottak össze, egyértelmûen a kukoricaszilázs és a répaszelet fölényét bizonyították a hizlalásban a többi takarmánnyal szemben. A kukoricaszilázsnál nem közömbös a betakarítás ideje. A viaszérés végén, fiziológiai érésben betakarított kukoricaszilázs elõnye a korábbi betakarításhoz hasonlítva, mind a súlygyarapodás, mind a területi hatékonyság szempontjából vitathatatlan.

A tömegtakarmányok közül, nagy energiakoncentrációja miatt a répaszelet különösen alkalmas hizlalásra. A répaszelet mellett, ha az egyedüli tömegtakarmányként kerül etetésre, csekély mennyiségû szénát vagy szalmát, vagy egyéb száraz szálastakarmányt kell etetni, aminek mennyisége nem több 1 kg-nál. Répaszeletre alapozott hizlalásnál a növendék marhák takarmányfelvétele kisebb az átlagosnál, a szelet nagy nedvességtartalma miatt.

Hazai adottságaink között a legjobb, nagy mennyiségben rendelkezésre álló hizlaló takarmány a silókukorica-szilázs és a répaszelet. A répaszelet frissen vagy silózva egyaránt jól felhasználható. Ez nem jelenti azt, hogy más tömegtakarmányokat nem lehet sikeresen felhasználni, de kisebb táplálóértékû takarmányok esetén (cirok, cirkos kukoricaszilázs, árpaszilázs stb.) ugyanolyan teljesítmény eléréséhez több abrakot kell felhasználni.



Abrakok

A hizlalás során az állatok energia- és fehérjeszükséglete nem azonos mértékben változik. Az energiaszükséglet folyamatosan az állatok súlyával és korával nõ, a fehérjeszükséglet magas szintrõl indul, majd gyakorlatilag stagnál. A takarmányfelvétel növekedésével a növendékmarhák a tömegtakarmányból is egyre nagyobb mértékben képesek fehérjeszükségletük fedezésére. Mindezek alapján az energia- és fehérjehordozó abrakokat célszerû különválasztani. A fehérjekiegészítõ mennyisége a hizlalás során csökkenthetõ.



Az energiában gazdag abrakok felhasználásakor irányadó lehet, hogy átlagos minõségû kukoricaszilázs ad libitum etetésekor 1000 g körüli napi súlygyarapodás abrak nélkül, csak fehérjekiegészítéssel is elérhetõ. Jó tartási feltételek mellett és kiváló minõségû takarmányokkal ennél jobb eredmények is elérhetõk. Az 1200-1300 g és e feletti súlygyarapodás energiaigényének fedezéséhez abrak-kiegészítésre van szükség. Az abrakkiegészítés hatékonysága javítható, ha a hizlalás elsõ idõszakában csak tömegtakarmányt etetünk és abrakot csak a hizlalás második felében adunk. Olyan körülmények között, ahol a kedvezõtlen tartási feltételek és/vagy a tömegtakarmány minõsége miatt a tömegtakarmánnyal elérhetõ teljesítmény alacsony, ott a gazdasági abrakkiegészítésre a hizlalás nagy részében folyamatosan szükség lehet. Ez esetben, az energiában gazdag abrakot a hizlalás során folyamatosan növekvõ mennyiségben célszerû etetni. Energiában gazdag abraknak a kukorica vagy a csõzúzalék kitûnõen megfelel. Azokban a vizsgálatokban, amelyeket a különbözõ abrakfélék összehasonlítására folytattak, a kukoricát kedvezõbbnek találták más gabonafélékkel szemben.



Hiányos fehérjeellátásnál a teljesítmény és a takarmányhasznosítás romlik. A hizlalás során a fehérjeszükséglet kielégítésérõl gondoskodni kell.