MENÜ

Az alma és a körte szabályozott légterû tárolása

Oldalszám:
2013.02.19.
Almafajták magyarországi tárolása

Nemcsak a gyümölcsfajoknak vannak sajátos tárolási feltételei, hanem azon belül az egyes fajtáknak is. Különösen igaz ez az almára és a körtére. Almából még mindig legnagyobb arányban a Jonathant termesztjük és tároljuk. Ennek a fajtának a tárolhatósága azonban közepes (az USA-ban az õszi fajták közé sorolják, így a rövidebb ideig - 3-4 hónapig - tárolható fajták közé sorolják). A tárolásra szánt gyümölcsök szüreti ideje nem tart tovább 10-14 napnál. Ez hazánkban általában szeptember 15-25. közé esik, amikor az alma kora 140-145 nap (= a teljes virágzástól a szedésig eltelt napok száma).
Tárolási hõmérsékletigénye 2-2,4 °C, valamint közismerten 90 %-os relatív páratartalmú teremben tárolható legjobban. Jellegzetes tárolási betegsége a Jonathan-foltosság, amelynek leginkább a késõi betárolás és az esetlegesen magas (10 °C felüli) tárolási hõmérséklet az elsõdleges okozója. A Starkingot és a Starkimson Delicious mutánsát már jobban lehet tárolni, csupán arra kell ügyelni, hogy ne szedjék túl korán, mert a tárolóban héjbarnulttá válhat. Szüretelhetõségi ideje egyébként hosszabb (15-25 nap), tárolás utáni piacképessége pedig sokkal jobb, mint a Jonatháné. Hazánkban tárolásra szeptember 20. és október 5-e között szüreteljük. Optimális tárolási hõmérséklet igénye 1-1,5 °C. Tárolására ebben az esetben is legmegfelelõbb a 90 %-os relatív páratartalmú helyiség. A harmadik közismert fajta a Golden Delicious. Annak ellenére, hogy az egyik legjobban tárolható almafajtának tartják, egyszerûbb tárolókban nem lehet eredményesen eltartani. A magasabb hõmérséklet és a kis páratartalom ugyanis nagy apadási veszteséghez, majd fonnyadáshoz, azaz „ráncosodáshoz” vezet. Optimális hõmérséklet-igénye 0-0,5 °C, továbbá 92 %-os páratartalmú termet szükséges biztosítani. Fontos megemlíteni az egyik közismert sikerfajta: az Idared tárolhatóságát. Az újabb almafajták közül egyszerûbb tárolókban leginkább ez a fajta tartható el. Az úgynevezett változatlan légterû tárolók (VL) is megfelelõek lehetnek. Természetesen hosszabb ideig történõ tárolásra kizárólag a szabályozott légterû tárolók alkalmasak (SzL), amelyek légterében a széndioxid és az oxigén szint meghatározott koncentrációban van jelen. A fajtánként javasolt tárolástechnológiai paraméterek a szakirodalomból jól ismertek. Alábbi táblázatban a Magyarországon leginkább termesztett három almafajtára vonatkozó értékeket láthatjuk.



1. táblázat. Magyarországon javasolt tárolástechnológiai paraméterek (Sass, 1997)
Faj Fajta VL-tárolás SzL-tárolás
    Tárolási hõmérséklet (°C) Relatív páratartalom (%) Tárolási hõmérséklet (°C) Relatív páratartalom, (%) CO2-tartalom, (%) O2-tartalom,
(%)
Alma Jonathan 1,5-2,0 90 2,0-2,5 92 1,0-1,5 3-4
  Golden Delicious 0-0,5 90 0-1,0 94-96 3-4 2-3
  Starking 1,0-1,5 88-90 0,5-1,5 90-91 3-4 2-3


2. táblázat. Az almafajták tárolhatósága (Sass, 1997. szakirodalmi ajánlások alapján)
Rövid ideig (2-4 hónapig),
illetve kevésbé jól tárolható fajták
Hosszabb ideig (4-5 hónapig),
illetve jól tárolható fajták
Nagyon hosszú ideig (6-10 hónapig),
illetve nagyon jól tárolható fajták
Alkmene, Aroma, All Red Jonathan, Stark´s Earliest, Elstar, Tydemans, Jonathan, Elshof, Jonnee, James Grieve, McIntosh, Gravensteiner, Royal Gala, Delcorf (Delbaresti­vale), Summarred, Jamba, Watson Jonathan, Weisser Klar



Bountiful Winesap, Granny Smith, Jonadel, Gloster, Ingol, Jerseyred, Meran, Mollie,s Delicious, King David, Linda, Lysgolden, Nuget, Ozark Gold, Rome Beauty, Redspur Delicious, Red Rome, Smoothee, Skyline Supreme Red Delicious, Splendor, Starkrim­son Delicious, Top Red, Spartan, Undine, Braeburn, Yellowspur Delicious, Wayne Spur, Oregon Spur II., Horneburger, Cox Orange, Laxtons Superb, Holstei­ner Cox, Fuji, Ingrid Marie, Finken­werder, Empire, Glockenapfel Colora Red York, Crandall, Gallia Beauty, Golden Delicious, Golden Spur, Early Red Stayman, Idared, Jonagold, Maigold, Melrose, Mutsu, Northern Spy, Red Delicious, Red Chief, Ruby, Starking, Stayma­red, Winesap, Yellow Newtown, Jonagored, Re­dogld, Wilmuta, Jonagold 2000, Rubinette, Jonica, King Jonagold, Rubinstar, Delbard Jubile, Borg­golden, Morren,s Jonagored, Jumurred, Fiesta, Lady Williams



A körte tárolása

A körte szabályozott légterû (SzL) tárolása külföldön már évek óta, hazánkban viszonyt csak az utóbbi idõben kutatott téma. Ugyanakkor a nemzetközi kísérleti eredmények komoly eltéréseket mutatnak néhány fontos kérdésben. Nyilván azért, mert a körtefajták tárolása nagyon sok tényezõtõl függ. Az elsõ szabályozott légterû kísérleteket Angliában maguk a felfedezõk: Kidd és West folytatták az 1930-as években. Ezek a kísérletek alapvetõen arra irányultak, hogy tanulmányozzák az egyes fajták szabályozott légterû tárolhatóságát, tehát leginkább a helyes széndioxid/oxigén arány megállapítására törekedtek. Az 1970-es években Magyarországon kezdett tárolási kísérletek szintén biztatóak voltak, annak ellenére, hogy a kísérletben kialakított tárolástechnológiai paraméterek (CO2 = 2-3 %; O2= 3-5 %) csupán megközelítették a napjainkban javasolt értékeket (3. táblázat).



3. táblázat. A magyarországi szabályozott légterû kísérletek során kialakított
körtetárolási paraméterek az 1970-es években (Sass, 2000).
  VL SzL
  Hõmérséklet (°C) Páratar-
talom (%)
Hõmér-
séklet (°C)
Páratar-
talom (%)
CO2 (%) O2 (%)
Bosc kobak 0,0-1,0 90-91 0,0-1,0 93-94 0,5-3,0 4,0-5,0
Conference -1,0-0,0 90 0,0-1,0 92 5,0 4,0
Esperen
bergamottja
0,0-1,0

90

0,5-1,0

90-92

1,0-2,0

8,0-10,0

Serres Olivér,
Hardenpont
téli vajkörte
-0,5-0,0


90


0,0-0,5


92


1,0-2,0


5,0-6,0




A széndioxid-értékek kialakítása megfelelõ eredménnyel haladt, míg a kívánatos oxigénszintek kizárólag oxigéncsökkentõ berendezésekkel szabályozhatók, amelyeknek hiányában a megfelelõ értékek biztosítása hazánkban gyakran elmaradt. További, a szabályozott légterû tárolásra vonatkozó hasznos információkat tudhatunk meg a 4. táblázatból is, amelyben fajtánként találhatók a legfontosabb paramétereket.

4. táblázat. Körtefajták tárolási paraméterei szabályozott légtérben (Sass, 2000)
Fajta Paraméterek
  Hõmérséklet (°C) CO2-tartalom (%) O2-tartalom (%)
Bosc kobak 0-1 2 3
Clapp kedveltje 0 2 3
Vilmos -0,5 – -1 1-2 2-3
Conference -0,5 2 2-3
Avranchesi jó Lujza -0,5 3 3
Hardenpont téli vajkörte -0,5 3 3
Packham´s Triumph -0,5 2-3 3
Nemes Krasszán -0,5 – -1 3-4 3
Hardy vajkörte -1 2-3 3-5
Kosui 0 1-2
Nijisseiki 0 3 <


A körtefaj tárolás alatti páratartalom-igénye változatlan légterû tárolóban (VL) 90-91 %, míg szabályozott légtérben (SzL) 90-94 %. A relatív páratartalom nagysága nemcsak a tömegveszteség alakulásában jelentõs, hanem fontos szerepe van a gyümölcsök ízének, frissességének megõrzésében is. Az 1. ábrán jól láthatók a tárolhatóság idõtartamai, valamint a feltüntetett tárolhatóság (90-240 nap) a fajtákban rejlõ tárolási lehetõségeket is megmutatja.



1. ábra. Ismertebb körtefajták tárolhatósága szabályozott légtérben
Sass, 2000. alapján: Bertolini, 1993; Gliha, 1997; Valli, 1998)
Fajták A tárolási idõ hossza, nap
  90 120 150 180 210 240 270
Clapp              
Dr. Guyot Gyula              
Vilmos              
Avranchesi jó Lujza              
Conference              
Társulati esperes              
Bosc kobak              
Packham,s Triumph              
Hardenpont téli vajkörte              
Nemes Krasszán              


Fenti adatok a nemzetközi szakirodalomban jól ismertek. Így a Vilmos körte 90 napos és a Bosc kobak 180 napos tárolhatósága hazai szemmel meglehetõsen hosszúnak tûnik, bár hazánkban is jelentõs lépéseket tettek a fenti idõtartamok megközelítéséhez. Akár a változatlan, akár a szabályozott légterû tárolást valósítják meg a tárolt körték utóérlelésérõl feltétlenül gondoskodni kell. Nélküle még a jól tárolt körte is kemény marad, valamint az ilyen körték gyakorlatilag ehetetlenek. Szállításuk, forgalmazásuk alatt jobban ütõdnek vagy horzsolódnak, így sokkal több szépséghiba található rajtuk. Az utóérlelést minden esetben lépcsõzetes hõmérséklet-kialakítással javasolt. Az egyes fajtáktól függõen 3-4 napig 5-6 °C fokban, 2-3 napig 8-10 °C fokban, majd 3-4 napig 15-18 °C fokban tartják a gyümölcsöket. A puhulás mértéke, amelyet biztosítani kívánnak, természetesen a felhasználás távolságától, az eladóhelyek hõmérsékletétõl és a fogyasztók ízlésétõl függ.



Tárolási veszteségek és betegségek

A tárolókban keletkezõ veszteségeket lényegében két nagy csoportba sorolhatjuk: apadási és romlási veszteség:

I. Az apadási veszteséget csak megfelelõ szüretidõpont-kiválasztással (a szedés ne legyen túl korai) és fajtaválasztással (pl. a Golden Delicious sokkal nagyobb mértékben veszít a tömegébõl, mint a Starking, azonos ideig tárolva, azonos körülmények között), valamint a megfelelõ hõmérséklet és relatív páratartalom kialakításával lehetséges csökkenteni. A tömegveszteség mellett a gyümölcsök küllemében olyan kedvezõtlen változások (puhulás, ráncosodás) állnak be, amelyek lényegesen rontják a piaci értéket.

II. A tárolási veszteséget további két csoportra oszthatjuk:

1. élettani betegségek következtében beálló veszteségek,

2. gombás betegségek károsításából adódó veszteségek.



Élettani betegségek

Az alma élettani betegségei

A húsbarnulás: amit sok helyen ’pufikosodásnak’ mondanak, a beteg alma héj alatti barnulását és puhulását jelenti. A betegség összefüggésben van az évjárattal, a fajtával, a tárolástechnológiával, valamint a szüret idejével is.

Az üvegesedés már a fán megjelenhet, ilyenkor a beteg almában a szállítónyalábok környéke üvegesen áttetszõ. Oka termesztési és idõjárási tényezõkre vezethetõ vissza. A szüret idején keletkezõ üvegesedés gyors betárolással és lehûtéssel gátolható, sõt általa az üvegesedés a tárolóban esetlegesen megszûnhet.

A keserûfoltosodás elsõ látható jele az enyhe, horpadásszerû süppedés, amely a héj alatt, néhány milliméter mélyen, a húsban keletkezik. Fõleg a gyümölcsök csésze felõli végén tapasztalható. A jelenség tápanyag-ellátási (kálium, magnézium, kalcium), illetve más anyagcserezavarokra vezethetõ vissza.

Héjbarnulás vagy ’szkaldosodás’ a korai (Starking), de a kései szüret (Jonathan) következménye is lehet. A Starking szkaldosodását (tejeskávé színû „tarka” foltosodás) valószínûleg az alfafarnesan (terpén) oxidációjakor keletkezõ mérgezõ származékok váltják ki, míg a Jonathán foltosodást, ezt az ismert héjbetegséget, inkább az akadályozott gázcsere következtében beálló toxikus vagy oxidációs folyamatok eredményezhetik (Sass, 2000).



A körte élettani betegségei

Belsõ húsbarnulás. A betegség fõleg a nyári fajtákban pusztít a belsõ, ún. szívrészbõl kiindulva. Késõbb a külsõ részekre is átterjed, s ilyenkor a hús már sötétbarnává válik. Leggyakrabban a túlérett körtében alakul ki. A betegség korábbi szürettel és azonnali betárolással mérsékelhetõ.

Fekete csészefoltosság. Elsõsorban a Vilmos, az Anjou, a Téli Nelis, a Téli esperes körtén károsít. A fertõzés kezdeti szakaszában a beteg rész epidermisze feszes és fénylõ lesz. A megfertõzött gyümölcsrész az egészségesnél halványabb zöld. A beteg gyümölcsöket semmiképpen se tároljuk be.

Héjbarnulás. A tárolt körtén akkor keletkezik, ha a szüret vagy a betárolás idején nyomódások, ütõdések érik a gyümölcsöt.

Hidegfoltok körtén. Elsõ szimptómaként kis, gesztenyebarna héjfoltok jelennek meg. Késõbb a foltok nagyobb területre is kiterjednek. Korai szüret, valamint a nem megfelelõ légösszetételû és hosszú tárolás esetén a betegség fokozódhat.

A növényvédõ szerrel okozott héjbarnulások (parásságok). Azért veszélyesek, mert a tárolás során a héjbarnult részeken gyorsabban megtelepednek a gombák, aminek gyakran nagyobb mérvû romlás és rövidebb tárolási idõ a következménye.

Légösszetétel-károk. Csak szabályozott légterû tárolás esetén keletkeznek. A nagy CO2-tartalom a gyümölcs húsában elõször csak szigetszerû elbarnulásokat okoz, késõbb kiszáradó berepedések, ún. kavernásodások keletkeznek. Hasonló tüneteket okozhat az O2-szegénység is. Az eddigi kísérletek szerint a fajtaérzékenységen túlmenõen hatással van a károkra a betárolt gyümölcs érettségi állapota és a tárolási hõmérséklet is (Sass, 2000).



Gombás betegségek

A gombás betegségek legalább olyan jelentõsek, mint az élettaniak.

A lenticellarothadást a Gloesporium album okozza. A fertõzött gyümölcsön lenticellából kiinduló kerek, világosbarnától sötétbarnáig terjedõ folt látható. A kórokozó a vegetációs idõszakban, már közvetlenül a sziromhullás után a héjon vagy a lenticellákon át behatol a gyümölcsbe és a tárolás után - az almaérés elõrehaladtával - aktivizálódik. A tárolás elõtti 52 °C-os meleg vizes kezelés jó hatású a betegség mérséklésére.

A penicilliumos rothadás kiváltója a Penicillium expansum. A betegség kezdetén fõleg a penészesedési góc külsõ részein fehér gombatömeg alakul ki. Késõbb a megtámadott részen zöldeskék spóravánkoskák képzõdnek. Sebparazita, tehát legjobb védekezés ellene a gyümölcssérülések csökkentés. Jó hatású ellene, ha a tárolótermeket a betárolás elõtt alaposan kitisztítjuk, mert ezzel a spórák továbbterjedését jelentõsen megakadályozhatjuk. SzL-tárolóban a CO2 arányának növelése csökkentette a betegség mértékét.

A szürkepenészes rothadást a Botrytis cinerea okozza. A fertõzés elõrehaladott szakaszában a gyümölcsön egérszürke, vattaszerû, lágy, de nem vizenyõs telepek alakulnak ki. A rothadás ellen hatásos a gyümölcs óvatos szüretelése és sérülésmentes osztályozása, az egészséges gyümölcs betárolása gyors lehûtéssel és a tárolási hõfok mielõbbi elérésével, valamint a szakszerû növényvédelem megvalósítása.

A moníliás rothadásnak (okozója a Monilia fructigena és M. laxa) penészgyepes és gombatelep nélküli, ún. feketerothadásos megjelenési formája van. A gyümölcsök a beteg fás részekrõl (ágakról, hajtásokról) fertõzõdhetnek. A gomba a héjon lévõ sérüléseken vagy nyílásokon jut a gyümölcse. A gomba spóráit a szél terjeszti. Legjelentõsebb fertõzési szakasz a szüret megkezdése elõtti néhány hetes idõszak. Kifejlõdéséhez a tárolóban a nagyobb hõmérséklet és páratartalom kedvezõ. A gyümölcsösben szakszerû metszéssel és a beteg farészek gyümölcsösön kívüli elégetésével lehet védekezni ellen.

A magház-penészesedést több gombafaj okozhatja. Ha a fertõzés nagyon erõs, a kocsány és a kehely felõli rész is rothadni kezd. Nagyon ügyeljünk a kíméletes szüretre, mert a gomba a nyitott vagy sérült helyeken fertõz. Kártétele - a megfigyelések szerint - az idõjárás függvénye.

A fehérpenészes rothadást a Rhizopus stolonifer nevû gomba váltja ki. Elsõsorban a cseresznye, a szilva, az õszibarack és a szamóca betegsége. A vattaszerûen fehér, késõbb szürkés és fekete penészgyeppel borított rothadó gyümölcsök vizenyõsek és kellemetlen szagúak. 50-55 °C-os vízben a gomba spórái 2-3 perc alatt elpusztíthatók.

A tárolási varasodás gombái nem rothasztják a gyümölcsöt, de a rothadást okozó gombák számára utat nyithatnak. A szimptóma csak a tárolás idején fejlõdik ki. A varasodás ellen csak a komplex védekezés hozhat eredményt.

Körténél különösen jellemezõ a Pezikulás fertõzés. Általában a lenticellák fertõzõdnek, de a héjsérülésekbe is behatol. A romlásfoltok piszkossárgák és barnák. A romlás a húsba mélyen behatolhat. Megfigyelések szerint a betegség inkább a tárolási idõszak második felében keletkezik (Sass, 2000).



Felhasznált szakirodalom



Sass P. (2000): Szabályozott légterû tárolás. In: Göndör Jné. (Szerk.), Körte. Mezõgazda, Budapest

Sass P. (2000): Tárolási károsodások és betegségek. In: Göndör Jné. (Szerk.), Körte. Mezõgazda, Budapest

Sass P. (1997): Alma. Tárolás. In: Soltész M. (Szerk.), Integrált gyümölcstermesztés. Mezõgazda, Budapest







Dr. Iváncsics József

Nyugat-Magyarországi Egyetem

Kertészeti Tanszék